„Nekem a zene az életem, a munkám, a hivatásom”
interjú Köteles Leanderrel az Am I God kapcsán...
Az Am I God név hallatán valószínűleg nem egy zenekar jutna eszébe a legtöbb embernek; a hangzásvilágot tekintve pedig egyáltalán nem kötnénk a produkciót Köteles Leanderhez – pedig ebben az esetben is őt tekinthetjük „elkövetőnek”. Sokoldalúságát a Leander Rising mellett megmutathatta már Muri Enikő mellett, mikor a „Botladozva” című klipben zongorán kísérte az egykori X-Faktorost; de láthattuk Keresztes Ildikó mellett is, ahol dalszerzőként is közreműködött. Leandert nem könnyű behatárolni ilyen téren, aminek az előnye, hogy skatulyát sem lehet ráhúzni, ezáltal nem válik egy idő után egysíkú, unalmas előadóvá. Bár sok mindent csinál, mégsem kapkod, s csapkod ide-oda a tevékenységek között; igyekszik mindent tudatosan alkotni, s hagyja, hogy az alkotások beérjenek.
A zenekarról, a megalakulásról, s természetesen a legújabb dalról, az „Este van”-ról is szó esik az interjúban, mely egy igazán egyszerű, letisztult, de annál erősebb mondanivalójú klippel debütált a múlthét folyamán.
Mielőtt rátérnénk a mostani dalra, illetve klipre, egy picit utazzunk vissza az időben, egészen a zenekar megalakulásáig. Mikor történt ez pontosan?
Nagyon régre kell ehhez visszamenni!
Tizenöt évvel ezelőtt csináltam Jingissel (Fábri Andris) az első zenekarom. Egyikünk sem egy kifejezetten virtuóz zenész, viszont az elmúlt tizenöt évben bármikor leültünk ketten dalt írni, azonnal gyönyörű dolgok születtek, és mindig feszegettük a témát, hogy egyszer még muszáj lesz együtt zenélnünk. Amikor Maczák Márk kiszállt a Leander Risingból, nagyon szomorkás voltam – vele úgyszintén állandóan csak arról beszéltünk, hogy egyszer meghódítjuk a világot. Aztán megismerkedtem Czifra Mikivel, akiről kiderült, hogy nagyon hasonló fétiseink vannak, azaz a ’80-as évek synthpopja és brutál metál. Azt vettem észre, hogy tele vagyok még ötletekkel és más műfajok is érdekelnek, a Leander Rising mellett pedig beleférne az időmbe, ha más fajta stílusokban is kipróbálnám magam ezekkel a fiúkkal. Aztán egyszer összejöttünk nálam és elkezdtünk zenélgetni. Majd jött a következő alkalom, s végül azt vettem észre, hogy ez minden héten így megy és tizenhat dalnyi ötletünk van. Hát, így lettünk zenekar.
Ezen felül Somogyvári Dani segít nekünk, aki egy rettenetesen tehetséges zenész – minden elektronikát pótol, amihez mi nem értünk. Be kell látni, az is egy hangszer, az is tíz év munka után tud jól megszólalni.
Miért Am I God?
Heteket agyaltunk a néven. Aztán ültem az ágyamon, amikor rápillantottam a tíz éve a falamon lévő I Am God képeslapra, és csak úgy beugrott, hogy miért is ne lehetne Am I God a zenekar neve. Ezerszer megbántuk, hogy ez lett, de akáhányszor nekiültünk, hogy találunk jobb nevet, mindig az lett a vége, hogy ez egy baromi jó név! (nevet)
Teljesen más stílust képviselsz ezen a fronton, mint a Leander Risingban. Részben amiatt is alakult meg ez a zenekar, mert az ilyen irányú ambícióidat nem tudtad teljes mértékben megvalósítani az utóbbiban? Vagy csak szimplán ez egy zenei kirándulás számodra, ami kikapcsol s feltölt plusz energiákkal.
Nekem a zene az életem, a munkám, a hivatásom – nem is foglalkozom mással. Miki és Jingis zenei világa iszonyatosan inspirál, Márkkal pedig imádok együtt dolgozni. Ez nem szól másról, mint kísérletezés és iszonyatosan jó dalok építése a semmiből.
Melyik vagy te igazából? Melyik produkcióban van több Leander lelkéből, lelkivilágából? Vagy teljes egyensúly van?
Mindkettőben ott vagyok teljesen. Ahogy egy ember fél óra alatt tud dühöngeni, sírni, örülni vagy nevetni, úgy váltakoznak ezek nálam is a zenében, mint érzelmi kifejező eszközök. Soha semmi olyat nem csinálnék, amivel nem tudok azonosulni.
Tavaly elkészült egy négy számos angol nyelvű EP is. Milyen volt annak a fogadtatása? Mik voltak a visszajelzések?
Semmi. Az igazság az, hogy kapkodtunk; nem gondoltuk át rendesen a dolgot, úgyhogy kuka az egész. Egyedül a „Walking Down”-t visszük tovább; a többit pedig teljesen újraértlemezzük aszerint, ahogy összeértünk. De nem ez inspirál most minket, annál sokkal jobb cuccokat is írtunk azóta.
Ezzel szemben most egy magyar nyelvű dallal jöttetek ki, hozzá pedig egy nagyon erős képi világú klipet is kaptunk, aminek komoly háttértörténete van. Mi is ez pontosan? Hogyan született meg ez a produkció?
Két éve apu levitt egy koncertre, ott hallottam ezt a dalt ’’népzenei köntösben’’ és iszonyatosan lesújtott. Utána néztem, megcsináltam a zongora részét, majd átírtam a szöveget. Andris utána rányomta a gitárt, Miki a szólót, Márk a dobot, Dani az elektronikát. Aztán vagy másfél évig csiszoltuk, mindig hozzákerült valami, vagy elvettünk belőle, de a végére összeállt.
Hallgattam a dalt és beugrott ennek a videónak a forgatókönyve, amit Deák Martina barátommal kidolgoztunk. Nem akartunk sokat. Egyszerűt, hatásosat, valami olyat, ami kicsavarja az embert; őszintén jött belőlünk.
A jövőben egyébként inkább magyar nyelvű dalok fognak születni, vagy fele-fele arányban lesznek az angollal?
Elsősorban magyar, de angolul is lesznek, aminek kizárólag a külföldi megjelenés lesz a célja.
Mik most a további tervek? Merre szeretnél haladni ezzel a bandával?
Iszonyat mennyiségű ötlet gyűlt össze, van pár nagyon majdnem kész dalunk. Szeptemberre szeretnénk lemezt és megindulni itthon a turnéval, idő közben pedig kitalálni, hogyan tudnánk ezt az egészet külföldön is érvényesíteni.
Írta: Rosta N. Napsugár
2015. április 4. 20:00