„Az egyéni hangot nem keresni kell...” - Interjú Joe Fritzzel
Joe Fritzet a világ harminc legjobb jazzklarinétosa között tartják számon. Nemrég jött haza Chicagóból. Jelenleg három formációban játszik, olyan zenésztársakkal, mint például Gyárfás István gitárművész és Marosi Zoltán harmonikás. Amerikai tapasztalatairól, az ottani jazz világáról és mostani helyzetéről kérdezte Schranez Rebeka.
Úgy tudom, nemrég tértél vissza Amerikából. Milyen hatások, impulzusok értek ott téged?
Alapvetően nagyon tanulságos utazás volt. Amerika kimondottan másabb, mint ahogyan azt hazánkban képzelik. A kultúrák sokszínűsége, és az alapvetően vidám hozzáállás nagy hatást gyakorolt rám. Sokkal kellemesebb dolgozni és élni vidám környezetben.
Hogy kell elképzelni az amerikai jazz világát? Milyen stílusok a hangsúlyosabbak ezen belül?
Az amerikai jazz mára gyakorlatilag kihalt. Sajnos én sem erre számítottam. Azok, akik a jazzt keresik, mind 90 év körüli emberek. Egyáltalán nem népszerű az amerikaiak körében. Hasonló a helyzete, mint idehaza a cigányzenének. Hiába van világhírű száztagú cigányzenekarunk, és Jávor Pál hiába mulat prímással a filmjeiben, a magyarokat már kicsit sem érdekli ez a zenei világ. Körülbelül ez a helyzet az amerikaiak körében a jazzel és a rock and rollal is.
Mi a jellemző hasonlóság és különbség a magyar és amerikai zenei élet között?
Az alapvető különbség, hogy ott senki sem sztár. Mindenki végzi a dolgát és nem probléma szóba állni másokkal. Sokkal emberléptékűbb az egész társadalom.
Európában a jazz reneszánszáról beszélhetünk? Ez a tendencia erősödni fog vagy inkább elhalványul?
Úgy látom, hogy Európában ez valóban egyre erősödik, de valószínűleg nem lesz belőle hagyományőrzés, mint például a francia Django zene, vagyis a cigány-jazz. Valószínűleg ez is ugyanolyan múló szeszély lesz itthon, mint amilyen a klezmer vagy a salsa volt tíz éve.
A mostani zenei hatások pl.: techno, igénytelenebb rock zene, de akár a mainstream könnyűzene nem butítja-e el a potenciális befogadó közönséget, akik esetleg nyitottak lennének a jazzre?
A mostaniak nem. Azoknak a hallgatósága amúgy sem lenne nyitott rá. A baj inkább az utóbbi huszonöt év lakodalmas-rock, Lagzi Lajcsi és társai romboló hatása miatt alakult ki. Egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy egy esküvőn már nem is játszanak elegáns zenét, mert mindenképp igény van „vonatozásra”, vagy „Hosszú fekete hajra”....
Külföldi tapasztalatok alapján, milyen színvonalú szerinted a hazai jazz-zenészképzés?
 |
A szakmai képzés jó itthon. Az egyetlen, amiben óriási a hiány, az a stílusképzés. Egy amerikai jam session-ön egy itteni diplomás elvérezne, ugyanis ott a 30-as évekbeli dalokat játsszák a legtöbbször, itthon pedig főként a 60-as évek jazz repertoárja van oktatva. A magyar fiataloknak ezért nincs rálátása a szakma egészére. Bár hozzáteszem, az utóbbi években ez a tendencia változni látszik, és egyre inkább tűnnek fel olyan zenészek, akik a régi stílust is ugyanolyan jól ismerik és szeretik pl.: Rieger Attila, Dennert Árpad, Korb Attila stb. Ugyanakkor szívesen és nagy tisztelettel játszom Gyárfás Istvánnal és a harmonika virtuóz Marosi Zoltánnal a Joe Fritz Trioban. Szerinted mi a magyar jazz-zenészek erőssége? Elsősorban az, hogy a magyar zenészek minden fontosabb előadót ismernek, hallgatják a lemezeiket, míg az amerikai fiatalok többsége a tévén nő fel, sokan így a jelentős előadók lemezeit nem is ismerik, hanem csak a tévében szereplő sztárokat. Akik persze jók, de nem feltétlenül a legjobb jazzisták. Amerika egy igazi zenei nagyhatalom. Szerinted hogyan tudja ezt a mai napig megtartani és milyen szerepet játszik benne a zenei képzés? Azért, mert profik. Csak olyan munkát végez egy ember, amihez ért. Ilyen egyszerű. Téged egy időben a hazai Benny Goodmannak hívtak. Mennyire szükséges egy példakép kiemelése és annak követése vagy inkább mindenkinek a saját hangját kell megtalálnia? Melyik felfogás áll hozzád közelebb? Melyikkel lehetsz sikeresebb itthon és külföldön? Benny Goodman olyan karaktere a jazzklarinétozásnak, aki kikerülhetetlen. Az én személyes példaképem azonban Buddy DeFranco. Aki egy kicsit modernebb felfogással játszott. A példaképek, hősök kellenek, mert ők adnak célt és értelmet, valamint megmutatnak egy lehetőséget a saját pályájukon keresztül, hogyan szólalhat meg a sok tanulás után végre a saját hangod. Véleményem szerint az egyéni hangot nem keresni kell, hanem várni. És egy idő után megérik rá az ember… |
Sokan mondják, hogy a jazz univerzális műfaj, a multikulturális szemlélet egyik alapja. Mennyire kell átvenni ezt a szemléletet ahhoz, hogy az adott zenész érvényesülni tudjon?
Őszintének kell lenni saját magunkhoz. Sokan javasolják nekem is, hogy játsszak populárisabban, de egyikünk sem a pénzkereset miatt lett zenész. Szeretnék majd minden korszakomra elégedetten visszatekinteni, nem úgy hogy pár évet inkább elfelejtenék.
Kérlek, mesélj a most futó zenei projektjeidről. Melyik formációban játszol jelenleg?
Most három trióm van, különböző stílusokban. Az egyikben Gyárfás István gitározik, ez igazi modernswing zenekar, a másodikban Gáspár Pál benjo-zik és énekel régi 20-as, 30-as dixielandet. A harmadikban pedig Marosi Zoltán harmonikázik, ami kissé franciásabb hangzásvilágot ad a számainknak.
Hol fogsz idén fellépni Magyarországon és külföldön egyaránt?
Néhány állandó hely mellett épp egy európai turnén és az új lemezen dolgozom. Nemsokára kiderül melyik kivitelezhető hamarabb.
Köszönjük a beszélgetést...
2015. március 19. 19:02