A „klasszikus, fej-leszakítós sound” 2. rész
Interjú Hidasi Barnabással, az „Öröm a Zene!” Díj nyertesével Az Év Hangmérnöke 2014 kategóriában.
Annak idején az Oktopusnál szerezted hangmérnöki képesítésedet, de akkor már évek óta hangmérnöki munkát végeztél…
Igen, de a végzettségem ilyen értelemben nem hangmérnök, hanem hangmester-technikus. Valahol a kettő között érzem magam: a munka amit végzek egyértelműen hangmérnöki, de hogy a végzettségem mit takar, az egy másik kérdés. Elég sokan dolgoznak így a szakmában itthon és külföldön is. Előfordul, hogy valaki geológus vagy vegyészmérnöki, meg minden más diplomával rendelkezik, ennek ellenére hangmérnökként tevékenykedik, és nem is akárhogy!
Most már szinte mindenkinek lehet otthon házi stúdiója – nekem is van. Ha valakinek nincsenek meg az alapvető fizikai, hullámtani, hang-fiziológiai és – pszichológiai ismeretei – az a bizonyos 25%, évek alatt tartó önképzéssel, gyakorlással behozható ez a hátrány?
Nagyon sok minden behozható. Ha képzést kapsz, azzal igazából rengeteg időt spórolsz meg. Átfogóan, egyfajta logika szerint kapod meg az információt. Sokkal könnyebb felépíteni egy tudást úgy, hogy valaki már szerzett egy biztos alapot, mintsem saját magad kezded el nyomozgatni a miérteket. Ilyenkor nehezebb átlátni az összefüggéseket, és előbb-utóbb káoszban, egy erdőben találod magad. Ez nem jelenti azt, hogy ezt a tudást ne lehetne összeszedni, főleg most, az Internet korában. Különböző külföldi anyagokhoz hozzáférve, minél több forrásból tanulni. Persze az korántsem biztos, hogy minden anyag makulátlan és megfelel a szakmai követelményeknek.
Bárkinek javasolnád, hogy beiratkozzon hangmester képzésre?
Aki úgy érzi, hogy ezzel komolyabban szeretne foglalkozni, annak feltétlen.
Úgy értem, ha valaki évek óta foglalkozik házi stúdiózással, de szeretné megtanulni a szakmát…
Mindenképpen, ugyanis bizonyos fogalmak a helyükre kerülnek. Sokakon látom, hogy, amiatt hiányos a tudásuk, mert nem néznek utána fontos alapoknak, hisz nem is tudják, hogy utána kéne nézniük. Emiatt fehér vagy fekete foltok maradnak az ismeretanyagban. Lehet, hogy teljesen másképp vagy épp rosszul gondolnak dolgokat vagy feleslegesen túlkomplikálják...
…Vagy tíz-tizenötször annyi idő alatt tanulják meg ugyanazt…
És akkor sem biztos, hogy jól! Lehet, hogy fel tud úgy készülni, hogy meg nem mondod, hogy nem iskolában végzett, de általában nem ez a tapasztalat. Jellemzően „hú, ezt most már tudom, és akkor megint lehet tekergetni a gombot”, amiben persze van ráció, mert többet kell csavargatni, mint abban erdőzni, hogy „hány Hertz a hány Hertz”. Persze vannak olyanok, akik teljesen ösztönösen nyúlnak hozzá, mindenféle komolyabb technikai felkészültség nélkül. Mégis jó lesz a végeredmény, mert pont, hogy az ízlés a meghatározó. Fogalma sincs, hogy mit tekerget, de valahogy ráérez a helyes útra és megszületik a mű – akkor mi ezzel a baj? :-) Az a cél, hogy tetsszen a „termék” vagy neki, vagy azoknak, akiket ki akar szolgálni. Ha ez megvan, akkor végül is teljesen mindegy, hogy milyen módon érte el.
Most már túlnyomórészt stúdióban dolgozol, de egy időben, gondolom, foglalkoztál élő hangosítással is…
Élő hangosítással kezdtem, és szépen lassan átnyergeltem a stúdiózásra. Közben, időnként még megtaláltak egy-egy koncert felkéréssel, voltak szép számmal rock-zenekarok is, aztán ez eltolódott afelé, hogy élőben csak akusztikus felállásokkal foglalkozzak. Nem bánom... Nem szeretem a nagyon hangos dolgokat. Általában pont olyan produkciók találtak meg, akikkel szívesen dolgoztam; vagy olyan kihívást jelentett az adott feladat, ami miatt érdekesnek találtam, ezért elvállaltam. Mostanában nem nagyon jellemző, hogy én élő hangot csináljak...
Az évtizedek során mivel tartottad karban a hallásodat?
Értelemszerűen élő hangosításban nem kellett füldugót használnom, mert akusztikus produkciókkal dolgoztam. Ezeknek pont az az előnye, hogy nem kell óriási hangerőt tolni, mert az a közönségnek sem lenne jó. Képzeld el, hogy egy színházteremben akusztikus gitárkoncertet hallgatnak, és mindenkinek leborotválódik a feje, az nem biztos, hogy a műfajnak megfelelő. A nagy csörömpöléssel járó próbatermi felvételeknél pedig biztos, hogy izolációs fülessel ülök, mert az úgy egyben a füldugó szerepét is betölti. Ilyenkor nem feltétlenül vagyok egy légtérben a gitárerősítővel vagy a dobbal, de még a szomszéd helyiségben is rettentő hangos tud lenni. Más megoldás nincsen, mert bármennyire is lehet zárt egy fejhallgató, azért a kívülről érkező hang nagyon zavaróan tud hatni. Számomra fontos, hogy ne kelljen nagy hangerőn dolgozni, még akkor sem, ha esetleg az ember mellett dübörgött a Mesa/Boogie.
Hogyan alakul ki a Hidasi Barna sound? Hogyan állsz neki a munkának?
Ez olyan szempontból nem tudatos, ahogy azt egy végfelhasználó tapasztalja. Úgy állok neki a munkának, hogy az a zenekarnak tetsszen. Végül is ők a megrendelők, az ő elképzeléseiket maximálisan ki kell tudni szolgálni. Az más kérdés mennyire összeegyeztethetők a zenekar kvalitásai azzal, amit elképzelnek, illetve azzal a hangzással, amit én elképzelek – ezért jó elmenni próbára! Az első megérzésre célszerű ilyenkor hagyatkozni, az a legmeghatározóbb, és azt is próbálom követni. Sokat beszélgetünk előtte, hogy kialakuljon az a bizonyos koncepció. Ha már fejben megvan, akkor végig lehet vinni, és mindent ez alá rendelni, amennyire lehet, de csak addig amíg ez a zenét szolgálja! Igazából nem annyira tudatos, hogy „na, most csinálunk egy Barnabásos bálnaszív lábdobot”, nem biztos, hogy ez technikailag olyan könnyen levezethető különböző paraméterek szerint: akkor „ehhez azt kell csinálni, hogy ODA teszem a lábdob-mikrofont és EZT a frekvenciát megtekerem”, ez nem így működik. Nagyon sokszor intuíció, nagyon sokszor szerencse, a legtöbb mindig az Emberen múlik, a drót mindkét végén. Ha jó zenekar van, jó hangszerekkel, jó hangszereléssel akkor sokkal könnyebb abból egy „fejleszakítós” hangzást megcsinálni, mint amikor ez nem áll rendelkezésre. Akkor sokkal többet kell nekünk rásegíteni technikailag, ami azért erősen időigényes és nem biztos, hogy minden esetben sikerül. Azért a rendesen megdörrenő felvételeknél tisztességes zenekar is van! Vagy pedig nagyon sok idő, hogy tudjunk csalni! :-)
Igazából az izlés a Hidasi Barnabásos megszólalás alapja. Nem azért, mert tudatosan figyelek rá, hogy rám jellemző legyen – egyszerűen nem tudok másmilyent csinálni! Van egyfajta világlátás, amivel mindennek nekiállok – más kérdés, hogy folyamatosan igyekszem szélesíteni, formálni azt és fejleszteni az ismereteimet. A technikai megvalósítás mindig más, azt a körülményekhez és az adott elképzelés kiszolgálásához kell igazítanom. Vannak ismétlődő „alapfogások”, de ezek kisebb arányban vannak jelen. Új feladat, újabb kihívásokat és megoldásokat is jelent... Nagyon fontos szerepet játszik a kommunikáció. Az egy dolog, hogy a fogalmakat letisztázzuk, simán elbeszélhetünk egymás mellett. Ha a zenekar azt mondja, hogy legyen „vastag, zsíros”, nem biztos, hogy arra gondol, amire én, még a zenekaron belül sem biztos, hogy ugyanarra gondol két ember. Ilyenkor szoktam, úgymond „véres kardokat” bekérni, tehát kérem, hogy hozzanak felvételeket, amik szerintük jól szólnak. Így felmérhető a „lelki világ”, és a használt kifejezések egyértelműbbé válnak, mert van melléjük hallgatható példa is. Néha azért kell a véres kard, mert ahhoz hasonló hangzást szeretnének, a saját zenéjüket úgy képzelik el. Ne a keverés legvégén derüljön ki, hogy: „Igazából mi ezt szerettük volna!”... Volt olyan produkció, ahol a King Crimson-tól a Metallica fekete lemezéig minden volt, és nem heavy metált játszott a banda, hanem kicsit rockba oltott popzenét, vagy fordítva. Ilyenkor egyértelmű, hogy részükről nincs kiforrott koncepció... Ez egy jel arra, hogy mindent hagyjak úgy, ahogy azt az első megérzéskor elképzeltem, hogy vezessen a zene.
Hol zajlanak a felvételek, dobok vagy gitárok esetében szükséges a kitelepülés?
Vagy stúdióba megyünk közösen, vagy következik a kitelepülés, igen. Ez egyrészt büdzsé-függő, másrészt van, hogy úgy döntünk a zenekarral, szívesebben dolgoznának olyan környezetben, ami nekik otthonos. Nem az a fontos, hogy feltétlenül stúdióban molyoljunk , hanem olyan helyen legyünk, ahol ők jól érzik magukat. Sokakat már a piros lámpa felvillanása is feszélyez. Jó, akkor ne menjünk ilyen helyre! Költözzünk be egy családi házba, vagy egy kis művelődési házba, vagy egy gyermektábor valamelyik épületébe, mert ott tudják magukat igazán elengedni. Körben fák, minden reggel csiripelnek a madarak... és akkor Ott lehet jót zörögni.:-)
Nemrég hallgattam az oldaladon a Half Note City zenekar Japán című felvételét. Gondolom, nem nagyon jellemző, hogy másik hangmérnök által felvett sávokat kérsz be?
Valóban nem szokásom, de az pont egy olyan felvétel volt, ahol csak a doboknál voltam jelen, mindent ők vettek fel. Odamentem, segítettem, felmikrofonoztam, rendbeszedtük a dob sound-ot, bár sokat nem kellett bajlódni, mert nagyon ügyes volt a dobos srác! Gyakorlatilag a dobfelvételnél voltam egyedül jelen, de ott is csak addig, amíg meg nem nyomták az első piros gombot. Ezután odaadták a sávokat, és csak össze kellett rakni. Náluk tipikusan az van, hogy amit hallasz, az eleve meg is van a produkcióban, főleg, ami az énekhangot illeti.
Mindannyian így járunk a legjobban…
Pontosan ez az. Néha a véletlenek megsegítenek. Sőt, nagyon sokszor. Így nem kell agyalnod napokig, hogy koncepciót találj, mert a zenekarnak valamiféleképpen előkerül a saját arculata. Ezért is jó, ha egyéni, tehát nem akar másra hajazni. Van egy kapaszkodó, mint ebben az esetben az énekes Hölgy hangja, ami azért elég meghatározó egy ilyen könnyűzenei közegben...
Térjünk vissza a „Hidasi Barna-féle, klasszikus, fej-leszakítós sound”-hoz! Mikor dolgoztál utoljára analóg nyersanyaggal?
Szalaggal? Úgy, hogy magam készítettem a felvételt, nagyon régen. Legutóbbi szalagos élményem a SuperSize Recording stúdióban felvett Napokon lemez volt, aminek a keverési és mastering munkálatait végeztem. Szívesen dolgoznék most is szalaggal, csak ennek vannak idő- meg költségparaméterei. Ahhoz kell produkció is, amivel ezt ki lehet aknázni! Vagy pedig annyira fel kell készülniük, hogy ezt durva szerkesztések nélkül meg lehessen tenni. Persze át lehet húzni szalagról gépbe, általában ezt is csináljuk. Mondjuk a Napokon anyaga pont olyan volt, hogy nem kellett sokat a zenén masszírozni. Amit hallani lehet, azt úgy el is játszották a fejek!
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Illés Norbert
Web: http://hl-studio.com/
Facebook: https://www.facebook.com/HLSTUDIO
Az interjú első része itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=681
.jpg)
2015. március 11. 18:51