A „klasszikus, fej-leszakítós sound” 1. rész
Interjú Hidasi Barnabással, az „Öröm a Zene!” Díj nyertesével Az Év Hangmérnöke 2014 kategóriában.
Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt a metálzenei szaklapok, ha a dunakeszi HSB Stúdió és Hidasi Barnabás neve került szóba, ez egyet jelentett a „klasszikus, fej-leszakítós sound”-al. Barnabás most Vesztergom Laurával közösen a HLSTUDIO tulajdonosa Budapesten. Itt beszélgettünk, mikor épp volt egy szabad órája.
Barnabás, gratulálok a nyereményhez!
Köszönöm! :-)
A házi stúdiótokban ülünk, ami gyakorlatilag egy professzionális hangstúdió…
Részben. Igazából csak szelete egy stúdiónak. Egy keverőhelyiség, amiben van egy kis feléneklő paraván, fülkének azért nem nevezném... Ha muszáj, még a lemezfelvétel utolsó pillanataiban is lehetőség van hozzátenni valamit az anyaghoz. Volt már rá példa, hogy végleges éneksávok vagy hangszer-felvételek is itt születtek meg.
Szerinted mitől lesz jó egy hangmérnök? A te munkádban mennyire fontosak a pontos hullámtani ismeretek, és mennyiben a személyes jó ízlésed a meghatározó?
Igazából a műszaki, fizikai, zenei ismeretek elengedhetetlenek, de a jó ízlés és a pszichológia sokkal inkább meghatározó. Maga a megszólalásbeli jóság vagy minőség egy szubjektív dolog. Nincsen abszolút jó, nem lehet azt képletekkel levezetni, hogy mi az, ami tetszik, mire mondjuk azt, hogy jól szól. Támpontjaink persze vannak, de ez azért nem egy egzakt tudomány. Mindig össze kell kötni a zenével, azt kell kiszolgálni. Nem lehet elválasztani a megszólalást a hangszereléstől és a zene jellegétől. A technikai értelemben vett minőségi paraméterek, a muzsika és azok művelői együtt adják ki azt a valamit, amit „sound”-nak szoktak nevezi. Egy jó hangszerelésű dal biztos, hogy jobban meg tud szólalni, mint egy rossz hangszerelésű. Ilyen szinten nagyon meghatározó a zene milyensége, de nem szabad elfelejteni, hogy nekünk kell a zenét szolgálnunk, meg a zenészt és ez által a közönséget, hallgatót; nem pedig fordítva. Mi vagyunk a produkcióért és a produktumért, nem pedig azok értünk... A művészeti terméket kell kialakítanunk, nem feltétlenül az a fontos, hogy mondjuk, a denevérekből is örömkönnyeket előcsalogató, gyönyörű magas hangok kerüljenek a végtermékre – ha a zene nem ezt kívánja. Az összhatásnak kell meggyőzőnek lennie; ezért nem biztos, hogy külön-külön vizsgálva az egyes „összetevőket” mindegyik makulátlan, akár zenei, akár technikai értelemben. Itt nagyon fontos a jó ízlés meg a stílus-béli tapasztalat, műfajismeret. Az ízlés az, ami megkülönböztet hangmérnököket és egyéniséget ad a munkájukhoz, hiszen ez határozza meg a megvalósítás módját is, az eszközök kiválasztását, satöbbi. A tapasztalat ahhoz kell, hogy ez minél tudatosabb és kontrolláltabb lehessen. A műszaki tudás elengedhetetlen, de az mondjuk csak huszonöt százalék; huszonöt százalék a zenei (és akkor még optimista vagyok), a maradék ötven pedig pszichológia. De inkább húsz-húsz, és hatvan a pszichológia. Ebben persze benne van az a bizonyos ízlés is, meg sok minden más, de a legfontosabb, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez, hiszen velük dolgozunk. Legalábbis az esetek túlnyomó részében...
 |
Ha hozzád bejelentkezik egy zenekar vagy egy szóló-művész, hogy hangfelvételt szeretne készíteni, hogyan fogsz hozzá a munkához? Először bekérek egy demót, vagy YouTube-linkeket, hogy tudjam, kikkel állok „szemben”, majd megbeszélünk egy személyes találkozót. Egyrészt, hogy meghallgassam őket próbán, vagy koncert-körülmények között. Nem szeretem, ha a stúdióban találkozzunk először. Fel kell, mérjem a helyzetet, pont a pszichológiai része miatt: bármilyen feszültség vagy nézeteltérés lehet, vagy koncepcionális másképpen gondolkodás, ízlésbeli különbség. Ezeket már előtte érdemes tisztázni. Egy próbán kiderül, hogy mi az elképzelésük és ehhez megvan-e a szükséges zenei kvalitásuk, hogy meg lehet-e csinálni a kívánt végterméket. Csak a demóból kiindulva, könnyen árnyékra lehet vetődni: persze-persze, az alapján, amit küldtek úgy tűnik, minden rendben; de ha bele volt tolva két hónap munka abba az egy dalba?! ... Lehet, hogy így impozáns a zenekar, de a próbán kiderül a turpisság. Nem mindegy, hogy adsz le egy árajánlatot, hogy tisztában vagy-e a produkció képességeivel, lehetőségeivel és a sajátodéival is: meg lehet-e csinálni vagy nem; illetve, hogy emberileg alkalmasak vagytok-e arra, hogy együtt dolgozzatok. Mármint a zenekar és te, vagy a zenekaron belül? Hááát az is kiderülhet, hogy a zenekaron belül vannak bajok; sokan nehezen viselik a diktatórikus demokráciát! :-) Mostanában ez egyre ritkábban fordul elő, de a zenekar, mint olyan... na, azért az, nem egy könnyű eset. Szoktam is mondani, hogy egy óvodás csoporttal is könnyebb bánni, vagy könnyebb őket kezelni, mint egy zenekart. Másik oldalról, hogy „Mi együtt tudunk-e működni?”, nekik az a fajta mentalitás, hozzáállás, ahogy én dolgozom, elfogadható-e? Ebből nincs semmilyen sértődés, ha az elején letisztázzuk. Sokkal jobb egy nem megcsinált munka, mint egy rosszul megcsinált, vagy olyan, amiből bárki rossz szájízzel távozik, ha megvolt. Plusz kiderülhet, hogy nem alkalmasak a feladatra. Akkor azt a rengeteg pénzt, amibe ez kerülne, inkább ne most költsék el, várjanak még egy kicsikét, és fejlődjenek föl ahhoz, amit szeretnének. |
Tegyük fel, hogy szólóművész jelentkezik nálad. Van úgy, hogy hangszerszólamokat is feljátszol?
Az egyszerűség, idősporolás kedvéért volt erre példa több lemezen is, „hú, ide kell még egy kis billentyű”, „ide kell még egy kis vokál”, ilyenkor gyorsan feljátszom a billentyűt vagy felsüvöltöm azt a pár sort. Külön sessionmunkáim, a szó klasszikus értelmében nincsenek; tehát, hogy elmennék egy stúdióba szólamokat feljátszani, felénekelni, az nem jellemző. Maximum nagyon haveri alapon. Egy hangmérnöknek zeneileg is képben kell lennie, és ha már az ember képben van, akkor miért ne kamatoztassa a kvalitásait? Már amennyi van... Az, hogy Szekeres Tamással, a Ganxta Zolee és a Kartellal vagy más zenekarokkal játszottam, nagyon jó tapasztalat volt, nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezekben a produkciókban, de most már nem ez a fő profilom – sőt, már akkor sem tekintettem magam session-zenésznek, hanem örültem, hogy ebbe is belefolyhatok. Szerintem, kell is, hogy az üvegfal mindkét oldalán és a drót mindkét végén álljunk. A színpadon is és a keverőpult mögött is, így lehet igazából tanulni és fejlődni.
Most egy keverőhelyiségben ülünk. Ez azt jelenti, hogy ide már kész sávok érkeznek be, felvétel már nem zajlik – vagy bizonyos vonal-felvételek zajlanak itt is?
Bizonyos vonalfelvételek igen, billentyű, basszusgitár, gitár. De akusztikus gitár, brácsa, furulya, sőt több lemez énekfelvétele is zajlott már itt. Ezért van olyan kis szeglete a helyiségnek, ami alkalmas viszonylag halk akusztikus hangszerek rögzítésére, dobra értelemszerűen nem.
Kérlek, mutasd be a stúdiót, kezdve az akusztikai terelő- és elnyelő elemekkel!
Tervezett belső akusztikánk van, ami Fürjes Andornak köszönhető, aki többek között, a MüPa színháztermének akusztikájáért is felelt. Alapvetően üveggyapot- és gipszkarton elemekből áll, ennek Andor a megmondhatója. Ő sokkal jobban tudja, a hogyanokat és miérteket. Amit viszont mi követtünk el, az a feléneklő paraván, fából és akusztikai elnyelő anyagból készült, a cél az volt, hogy könnyen mozgatható legyen. A tudomány itt Andor kezében van, szokták mondani: „dolgoztasson szakemberrel”. Az akusztikai szakember munkája megint egy másik terület. Lehet ezzel kísérletezni, de mi szándékosan nem estünk neki, sok múlik ezen. Nekünk gyors, hatékony és biztos munkára volt szükségünk. Andor eleve jó barátunk, ráadásul kitűnő szakember. Ki is mérte a helyiséget, elég impozáns lett az eredmény, nem mellesleg dolgozni is szuper benne!
Haladjunk tovább, az óramutató járásának megfelelően. Itt van három gyönyörű szintetizátor…
A felső egy Yamaha DX7, életem első komoly hangszere. Alatta egy KORG Z1, lent pedig egy Alesis QS8. Ez utóbbi mesterbillentyűzetként funkcionál. Windows alapú PC-t használunk, azért nem Almát, mert bár az jól össze van építve, egy kicsit költséges. Tehát ha valaki utánajár a dolgoknak, akkor feleannyiért, vagy mondjuk, harmad áron össze lehet rakni egy ugyanannyira megbízható, és működő gépet a megfelelő alkatrészekből. Kell egy kis nyomozómunka ehhez, de megoldható, és stabilan fog üzemelni.
Két utas aktív monitorokat használok, van egy pár Alesis M1 és egy pár Genelec 1030A, ehhez van egy brummogóval meg két szatellittel ellátott igazi műanyag Hi-Fi és az elengedhetetlen PC hangszóró. Pont azért van ennyi minden, mert otthon senki nem Genelec-en fog hallgatni, vagy... hát elég kevés ember. Arra használom őket, hogy lemérjem, a végfelhasználónál kb. milyen lesz az élmény. Hiszen az a fontos! Ugyanúgy meg kell szólalnia egy laptop hangszórón és egy bummogó kocsiban is! Meghallgatjuk többfajta fejhallgatóval; mp3-ra letömörítve, kis mp3 lejátszóból, meg lehetőleg mindenen, attól függően, hogy ki a várható célközönség, vagy mi a felhasználási terület.
|
Milyen felbontású hanggal dolgozol? Ha CD a vége, bár ez már egyre kevésbé lesz jellemző, akkor 44,1 KHz 24 bit, ha képanyaghoz kell a hangot elkészíteni, akkor 48 KHz 24 bit. De nem ritka, hogy 88,2/24-ben vagy 96/24-ben rögzítünk, attól függően, mi a végcél. Van-e egyáltalán értelme elmenni a nagyfelbontású felvételek irányába, mert ahhoz végfelhasználói szinten is olyan körülmények kellenek, hogy hallható legyen a különbség! A jobb oldalon látható egy impozáns méretű rack, különböző vasakkal… A legfölső az egy KORG TP-2 csöves mikrofon-előfok beépített kompresszorral, speciális dolgokra használom, nem feltétlenül arra, amire készült. Alatta egy dbx160SL típusú kompresszor, ezt nagyon szeretem énekfelvétel közben vagy keverés alatt bizonyos feladatokra. Következik egy Bricasti Design M7 zengető – EGY jó zengető kell a felszerelésbe, és ez ennek a kitételnek elég rendesen megfelel! Olyan mérnökök fejlesztették, akik annak idején a Lexicon-nál dolgoztak... Egy TC Electronic Intonator hangmagasság-korrigáló következik a sorban, ezt most már egyre ritkábban használjuk, mert vannak szoftveres alternatívák, bár hangminőségben még sokszor ez jön ki a legjobbnak. Amikor „nagyon igényeskedünk”, még mindig ezzel csináljuk meg az énekhang pitch-korrekcóit, mondjuk, mert ez a legkevésbé destruktív. Jön két Aphex661 Tubessence kompresszor, ezeket főleg basszusgitárra használom, de bármi egyébre is, ha úgy érzem, nem tudom megoldani plug-inből. Mert néha hiába izmozok és teszegetem a plug-ineket, mégsem azt hallom, amit szeretnék, akkor „kimegyek vasra” és aha! Azért szoktam mégis ritkábban kimenni, mert a visszatölthetőség problémás. Ilyenkor, ha megvan a megfelelő beállítás, visszaveszem a szoftverbe „leprocesszálom”. Persze, hogy ne vesszen el az az állapot, ami jó volt, föl lehet írni papírra a potik állását, így, ha reprodukálni kell, megoldható. Csak amikor gyorsan kell dolgozni, meg több verziót kell tudni leadni, akkor a szoftverben maradás egyszerűbbé teszi a dolgokat. Legalul van egy TL-Audio EQ2 csöves mikrofon-előerősítő és hangszínszabályozó. |
 |
Van-e kedvenc füles-márkád?
Ha felvétel alatt egy légtérben vagyok a zenészekkel vagy koncertfelvétel készül, Shure füles monitorral szoktam dolgozni, van egy i3-as meg egy SCL5-ös. Az SCL5 némileg szélesebb spektrumú és jobb minőségű, de az i3 is bőven megfelel, azzal játszottam élőben is, már elég régóta kísér. Mindkét típust a gyári szilikon-gumis betétjével használom, ami tökéletesen bevált, így nem kellett a hallójáratom formájára öntött betétet készíttetnem. Ezen kívül rendszeresítettük a Shure SRH840-es típusú fejhallgatóját is. Milyenségéről annyit, hogy session alatt folyton lenyúlják a zenészek, emiatt be kellett ruházni egy másikra is.
Min dolgozol éppen?
Éppen Both Miklós kínai lemezbemutató koncertjének a felvételét kezdjük el masszírozni; Palya Beával készültek meglepetések, amiről nem mondhatok többet, s közben van még néhány projekt, amik szintén titkosak! (nevet)
A közeljövő tervei?
Előreláthatólag februárig be vagyunk táblázva, sok izgalmas dolog vár ránk jövőre is.
Köszönöm szépen a beszélgetést! Folyt. köv...
Web: http://hl-studio.com/
Facebook: https://www.facebook.com/HLSTUDIO
2015. március 8. 16:57