Életképek – Goldsmann Tamás
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Jelenleg a Zeke Zoltán – Goldsmann Tamás Tuba – Gitár duóval kelek és fekszem, próbálom a két hangszert minél jobban összhangba hozni. Viszonylag kevés hasonló formáció volt ezidáig, így kísérletezünk. Nálunk a tuba a szólóhangszer többnyire, így már a tubához párosítható gitár megtalálása is fél évbe került… Olyan gyorsan változik a zene, hogy koncertről koncertre meglepődünk magunk is. Változik a hangzás, a vehemencia, a dalok, meglepetés nekünk is minden. Ráadásul a műfajok között is csapongunk. Van itt sanzontól kezdve a jazz-en át a popzenéig, sőt, klasszikuson és a blueson keresztül az electro-ig minden. Vannak kötött dolgok, hangról hangra minden a helyén, de utána szükség van a kötetlen játékra, mert megőrülök. De sínen vagyunk, szervezzük a hazai és külföldi szerepléseket.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Fejlődni hangszeren, zenekarban és színpadon. Kihozni ebből a formációból a legtöbbet. És persze továbbfejleszteni. Van egy ötletünk, amit kifejezetten a klubkoncertekhez alakítanánk és köze van a színházhoz is. Bevonunk más alkotókat is és a közönséget is. Valamit ki kell találni, hogy ébren tartsuk a saját lelkesedésünket is! Talán összekötjük a zenénket egy mozgó színházzal. Talán a kávézóban éppen melletted fog ülni a színész, aki az esti műsor részese lesz…
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
A duóval stúdióba megyünk tavasszal. Hogy mennyit és mit veszünk fel, az talán éppen a stúdióban fog kiderülni. Lesz néhány kötött szerzemény, de azt már látom, hogy Zoli hiába kapta meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a megfelelő kiképzést, az improvizáció teljesen megfertőzte. Az is előfordulhat, hogy beindítjuk a felvételt, majd a hangmérnököt elengedjük… Hogy aztán mi lesz az nagyon egyszerű: kezünkben a lemezzel elindulunk, megmutatjuk a lehető legtöbb embernek itthon és külföldön. Ha működik, működtetjük, ha nem, abbahagyjuk.
 |
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar? A zeneipar továbbra is keresi a megoldást, az iparban dolgozók pedig főként zenészek. Egy időben a kórházak élén is orvos igazgatók voltak, akik kiváló szakemberként a kórház menedzselésével foglalkoztak. Nem voltak eléggé eredményesek, sőt, a kórház elveszített egy jó orvost, aki a betegek helyett ügyek intézésével foglalkozott. Ideje lenne a hazai zeneipart a zenészek tapasztalataira alapozva átadni a menedzsereknek. Persze ehhez, Mohai Tamás szavaival élve, ideje lenne egy „menedzsertehetségkutató” műsort is elindítani. Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz? Próbálok kívül maradni, nem látok bele a részletekbe. Felhígult a szakma, mint minden más szakma is, ez mindenképpen alakítja a trendeket. Én eredetileg újságíró vagyok, aki zenél, de tudok olyan zenészeket, akik meg írnak. A hazai zenész szakmai sajtó is újságírók nélkül működik nagyrészt és nagyon szeretem, ez így is jól van. A trend, amit tapasztalok, hogy mindenki kesereg a zenészek közül, amit megértek, de így van ez az asztalosoknál, a mentősöknél, a tanároknál és másoknál is. Még kesergő politikust is ismerek. :-) Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz? Anyagi értelemben nem könnyű megélni a zenélésből, de másból sem. De boldogan élnék, mondjuk Czutor Zoli, Mohai Tamás vagy Kokas Katalin tehetségével a világ legboldogabb és gazdagabb zenészeként napi 5000 Ft-ból. Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés) Nem halmozok csak élményeket. Boltban élményt még nem vásároltam. Illetve régebben CD-ket. De ma már azok a zenészek, akiket szeretek nagyon ritkán adnak ki lemezeket, így ha mégis megteszik, arra összespórolom a pénzt. Szerencsém van, hogy nem kötődöm ennyire a pénzhez. |
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
A koncertekből.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Régebben, mondjuk a 90-es években jobb volt. Korábbi időszakra nem tudok gondolni, mert nem voltam benne. A morál változott. Az emberek értékítélete. De minden a vizuális kultúrából ered. Elferdített valóságok és szuperhősök korában már olyan magason áll az emberek ingerküszöbe, hogy egy jó koncert már csak ritka esetben súrolja azt. Ma a színházban is meztelenül kell Radnótit szavalni, hogy érdekes legyen a közízlésnek. A közízlést viszont feljelenteni nem lehet, így veszettül nagy a megoldandó probléma. Olyat kell létrehozni, ami átlépi az ingerküszöböt. Ma olyan jónak kell lenni, mint John Lennon, Miles Davis vagy Bob Marley.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nem tudom szükség van-e világsztárra. Rengeteg a világsztár. De azt gondolom, hogy akiből világsztár lehet, abból az is lesz. Hála istennek vannak magyar példák most is.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Az elmúlt 5 évben már nem jutnak el hozzám, nincs tévénk. De nagyon bírom Snétberger Ferenc és Both Miklós tehetségkutatóját, ezek viszont nem a „C” kategóriába tartozó fogyasztókhoz szólnak. Bocs, hogy ilyen lekezelően írom, de nem az én találmányom a „C” kategória. Egy menő médiamenedzsertől ered, aki levezette, hogy egy termék milyen útvonalon jut el a célközönségéhez. A „C” kategória a tévénézős, nekik nem kell túl „sok”. Szóval, ha valódi értéket szeretnél eljuttatni a célközönségedhez, felejtsd el a tévét. Ezt nyílván pontosan tudják a televíziós csatornák programigazgatói is a világ minden részén.
|
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? Zseniális! Óriási tehetségek vannak mindenhol, egyre jobb az oktatás, olyanoktól is tanulhatunk ebben az országban, mint Lukács Peta, Mohai Tamás, Nagy János, vagy majdhogynem bárki a legnagyobbak közül. Ebben az országban legalább 50 helyre lehet jelentkezni a „felsőoktatásban” tanulni vágyóknak. Mi a véleményed a fesztiválokról? Lehetne még több, mert hiába van sok, mégis vannak tehetségek, akik nem jutnak időben szóhoz, vagy színpadhoz, mert a szervezők és döntéshozók nem elég jó tehetségkutatók. Biztonsági játékot játszanak, ugyanazokat a zenekarokat veszik meg. Amikor újságíróként álltam velük kapcsolatban, akkor udvaroltak, most nem válaszolnak. De így van ez a zenészekből avanzsálódott szervezőknél is. Másik oldalon állnak, más szerepet játszanak. Összegezve tehát: a fesztivál jó, de ezt is sikerül elszúrni. Mi a véleményed a zenei klubéletről? Mindennek az alapja. Innen indulnak a zenészek és ide térnek vissza. Közönség nagy kincs, de ha valóban jó a zenekar és kitartó is, akkor egyre több embert fog érdekelni. A klubok hozzáállása sem vészes. Meg kell találni minden zenésznek a megfelelő helyeket és fordítva. A klubélet hanyatlását bizonyos zenészek a zenei szakma felhígulásával magyarázzák. Mert az amatőr ingyen is elmegy játszani, így kitúrja a zenészt. Valós. De így van ez az újságírásnál is, amibe belelátok. Több a zenész kolléga a lapoknál, mint az újságíró. Mondjuk 20 az 1-hez. Lehet, hogy naív vagyok, de hiszek abban, hogy a jó az jó, a rossz pedig rossz, az emberek pedig még tudnak különbséget tenni. Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? Egy hazai John Lennon, Miles Davis vagy Bob Marley. |
 |
Köszönjük a beszélgetést.
https://www.facebook.com/guitartubaduo?fref=nf&pnref=story
2015. március 6. 17:38