Yamaha CLP-575
Mai tesztalanyom tárgya az új Yamaha Clavinova, a CLP-500-as sorozat egyik csúcsmodellje, a CLP-575-ös. Az első Clavinova '83-ban jött ki, "nem egészen" olyan külsővel, amilyet most látok...
A Clavinova digitális zongorák fejlődésének 30 éve alatt a hangszer külsőleg, mind belsőleg nagy változásokon ment keresztül. Néhány képet átnéztem a legelső modellekről. Igazi digitális feeling, az 575-ös modell pedig már tényleg egy magasépítésű pianínóra hasonlít. Amikor először leültem a hangszerhez, azon gondolkodtam, vajon hány ember tévesztené össze egy igazi pianínóval. Tényleg szép, lekerekített formák, pici, könnyedén használható új kijelző, még a rögzítő csavarokat is elrejtették.
A Clavinova digitális hangszerek mottója: "Real Grand Expression", alatta részletezve: "Sound, Touch, Pedals". Lássuk, azaz halljuk!
Sound: Az első digitális zongorák hangszínei (nagyi kaputelefonja a tízemeletesben) természetesen a számítástechnika rohamos fejlődésével együtt fejlődtek. A hangszer első érintésekor egy gyönyörű, nagyzongora hangzás vett körül. A hangszerbe nem az "S" sorozat mintái kerültek, hanem a CFX nagyzongora hangja az első zongora hangszín, ami a zongora kategóriában van. Azért írok kategóriát, mert a zongorák mellett, electric piano-k, vonósok, kórus, csemballó, gitárok, és számos más hangszer is felfedezhető az 575-ösben.
Az első, CFX Grand Piano hangszín után viszont leesett az állam. Ilyet még nem látott a világ! Azt tudtam, hogy a Yamaha néhány éve megvásárolta a Bösendorfer céget, amikor az csődöt jelentett volna, de olyat még nem láttam, hogy a világ 4 legismertebb nagyzongora gyárainak (Steinway, Bösendorfer, Yamaha, Fazioli) hangjai közül két hangszer mintái legyenek egy időben, egy hangszerben... Kedves zongoristák, és hobby muzsikusok! Az 575-ösben ott virít a Bösendorfer Imperial mintája, olyan mintavételezési részletességgel, hogy az első Mozart szonáta eljátszásakor rendesen Bécsi polgárnak éreztem magam. Klasszikus zenét játszani a Bösendorfer-en csodás, A CLP 575-ösön újra kellett olvassam a Yamaha feliratot... Miért jó ez a Yamahának? Nyilván mindegy, hogy a kedves vendég Yamaha-t vagy Bösendorfer-t vesz eztán, hiszen ugyanoda ketyegnek a nullák, de olyat látni, hogy egy hangszeren belül hivatalosan egy másik cég hangszerének mintája hallható, történelmi, legalábbis ebben a galaxisban.
Touch: A legérdekesebb számomra a touch-ban, azaz a billentésben, hogy az előbb említett két gyönyörű zongorahangszín, a Yamaha CFX grand és a Bösendorfer Imperial mintái ugyanazon a billentyűzeten tökéletesen játszhatóak, irányíthatóak. Írom ezt azért, mert két teljesen más karakterű hangszerről beszélünk. A CFX csillogó "teteje", erőteljes "alja" vs. Bösendorfer puha, lágy "alja", kemény "teteje", teljesen más billentéssel van "szerelve" (eredetileg). El sem tudnám képzelni a két nagyzongorát ugyanazzal a klaviatúrával.
Pici magyarázat a nem-zongorista olvasók kedvéért: ha feljátszom egy stúdióban egy Rhodes szólót egy dalhoz, amit midi-ben is rögzítettek, majd néhány nap múlva telefonál a hangszerelő, hogy kicserélné a hangszínt, egy másik Rhodes-ra, mert a nóta hangulatához inkább az illik, rohanok a stúdióba inkább egy új szólót feljátszani, minthogy az eredeti rázás hangszínét csak úgy lecseréljék! Miért? Azért, mert minden digitális hangszín összetevői picit másképp működnek. Az egyik, 1974-es Rhodes "reccsenése" már 50-es velocity-nél indul a másiké 70-nél. Az egyik nyit valamilyen filtert a dinamikámra, a másik nem. Az adott pillanatban használom a hangszín jellemzőit. Nem lehet azt csak úgy lecserélni, kérem. Ezért furcsállom, hogy a Yamaha meg tudta oldani, hogy két teljesen másképpen működő akusztikus hangszer hangja ugyanazon billentyűzettel bőven a jó érzés határain belül működik.
Minden modell billentyűi (még az alapszintű 525-ös is) szintetikus elefántcsont bevonattal van ellátva, úgy tűnik minimális követelmény lett a professzionális billentés-érzet.
Sokat számít a billentés érzetben az "escapement" technológia, ami annyit jelent, hogy a billentyűzetbe bekerül a kiváltó pont, azaz egy pici mechanikai fejlesztéssel még élethűbbé tették a hangszer billentyűzetét. Sokkal nagyobb "hely" van a pianissimo játékhoz, a hangszer dinamikai lehetőségei szélesebb sávon futnak. Az egész keyboard egyébként linear graded hammer mehanika, azaz minden billentyűnek különböző súlya van, ahogy egy nagyzongoránál. Nagyon jó érzet!
Pedals: Mi lehet olyan fontos, amiért a pedálokat külön megemlíti a cég? A "half pedal function" már nem mai találmány, a hangszer a félig lenyomott pedálra a felhangok bőséges térházával válaszol, OK. Itt mégis meg van említve. "Damper resonance", az mi? Kipróbáltam, nagyon szépen szól. A billentyű leütése utáni pedál lenyomásakor csak a sustain effekt szól, de, ha a pedált előbb nyomom le, majd utána játszom valamit, az egész motherboard, azaz rezonáns test kezd dolgozni. Bámulatosak a Japánok. Rengeteget jelent egy darabnál, ahol sok a pedálozni való. (jazz balladák, pop kesergők, romantikus klasszikusok)
Van számos más funkció, 2 sávos felvételi lehetőség, 300(!) dalos oktató program, aux input, ritmusok, amelyekkel gyakorolhatunk, új effektek, stb. Természetesen USB-n midizünk ma már. Tetszett a két fejhallgató kimenet, anyu is hallgathatja, hogyan gyakorol a pici, ha még apu délben is alszik, mert haknija volt...
Neumann Balázs
2015. február 17. 17:46