Életképek – Benkő Zsolt
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Garda Zsuzsival készítjük a második Garda-Benkő Duó lemezt, erre írom a saját dalok zenéjét. Emellett a Csilingelő Band-nek írok gyermek-dalokat, melyekkel szeretnénk egyéni szín lenni a gyermekeknek játszó zenekarok palettáján. Részt veszek egy nagyon izgalmas zenei vállalkozás felállításában is projekt-vezetőként, de erről bővebben majd egy fél év múlva nyilatkoznék. A Harakyru Band műsorát is frissítjük, ehhez választok itthon kevésbé ismert előadóktól számokat, illetve szeretnénk saját muzsikával is megjelenni a közönségünk előtt! A szóló produkciómat is állandóan bővítem, közben napi szinten tanítok, gyakorlok…
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Tervezésben erősebb vagyok mint kivitelezésben… Meg kell csinálnom az új honlapomat, ez elég sürgős lenne. Szeretném befejezni a Garda-Benkő Duó második lemezének elkészítését mihamarabb! Szeretnék a Blues-történeti előadásommal minél több helyre eljutni, célom a műfajjal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása és hogy az újabb, felnövő generációk természetesnek vegyék, hogy létezik blues-zene is.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Koncertek, amíg bírom, bár a számítógépemen egyre gyűlik az évek alatt rögzített ötletek, szösszenetek száma, lehet, kijönne belőle egy instrumentális album is, de nem érzem ennek az égető hiányát… majd egyszer talán. A legfontosabbnak azt tartom, hogy hétről-hétre, napról-napra felkészülten álljak a színpadra legyen az klub koncert duóban, zenekarral, előadás vagy éppen gyerek-műsor. Szeretem azt a csillogást az emberek szemében, amikor elkápráztatja őket a gitározásom és úgy érzik találtak valami értékeset, amit nem a tévé nyomott át az agyukon, a saját jogon tett felfedezés öröme ez… Ehhez azonban tényleg jónak kell lenni, meg kell ragadni a pillanat varázsát akkor is, ha kedd este van és négyen ülnek a nézőtéren! Az ilyen koncertek után ugyanazt a mámorító örömet érzem, mint egy nagy bulin, csak itt konkrétan tudom kinek sikerült a lelkébe találni a hangokkal… Ez egy érdekes út, más szemléletet kíván, mint a belénk táplált „minél több, annál jobb” alapú siker-orientált gondolkodás.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Az általános tendenciák a világban sem túl jók, ennek a kicsinyített változata zajlik itthon is… Eleve a zeneipar szó távol áll tőlem, próbálok a magam dolgával foglalkozni, a globális kérdésektől távol tartom magam. Tudom, hogy sok jó, értékes produkció születik és azt is tudom, hogy a közönséget sem lehet egy homogén rétegként kezelni. Meg kell találni a nagy káoszban azokat, akik értékelik, amit csinálsz. Én embertől emberig haladok, ami jóllehet a harmincvalahány év alatt is csak pár száz embert jelenthet, de ez az út kompromisszummentes, a saját utam, melyen boldogan haladok, azt a zenét játszva, ami a lelkemből fakad…
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
A trend szó a másik nagyon veszélyes és számomra kerülendő fogalom, ami megint csak mélyíti az árkot a színpadon álló személy és az őt hallgatók között… Nem érdekelnek a trendek, én abban hiszek, hogy jöhet a világban bármi, amikor valaki leül és jól játszik a hangszerén élőben, őszintén, azt sem a digitális világ, sem a hullámokként felcsapó trendek nem fogják eltörölni…
Számtalan esetben játszottam bluest olyan embereknek, akiknek fogalmuk sem volt arról mit hallanak, csak megérintette őket az „ott és akkor” érzése és hagyták, hogy sodorja őket ez a valami, amit definiálni sem tudtak, de hatott rájuk…
 |
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz? Meg lehet élni a zenélésből, de ez majdnem olyan kijelentés, mint hogy a vörös hajúak gyakran lesznek gyomorbetegek… Kinek, hol, miből, milyen áron? Nagyon sok apró és egyedi tényezőn múlik… Én a muzsikálásból és a tanításból élek, de sokszor érzem magam kivételezettnek, a sors kegyeltjének, mert kompromisszum mentesen élhetek a hobbimnak is egyben! Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés) Amikor azt mondjuk, hogy valaki megél valamilyen jövedelemből, akkor mindig felemás a kijelentés, mert nem tudjuk milyen kiadásai és életszínvonal béli igényei vannak. Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból? Szerintem a hazai zenészeknek a koncertekből van jelentős bevétele. Talán régebbi nagy generáció tagjainak hoz többet éves szinten a konyhára a jogdíj, mint a koncertezés. De nem látok bele és nem is szeretnék, mert nem hiszem, hogy örülnék neki… A lemezeladás egyértelműen a harmadik helyen van, bár ezek az új módik, hogy pendrive-okat adnak el, meg kódokat a letöltéshez, ki tudja működik-e? Én bakelitben és cd-ben gondolkodok még mindig… Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért? Ma ez egy definiálatlan fogalom, hogy zenész. Ki az? Aki ebből él? Akinek van otthon gitárja? Játszik zenekarban? Mutogatják a tévében, nyomják a rádiók? Ma bárki lehet zenész… |
Vannak olyan muzsikusaink, akik mellett csak jó érzésű hobbistának nevezném magam, de a másik oldal is igaz, amikor 3 akkord tudásával, életérzés-megragadással nyakon öntött, b….megeléssel dúsított zenekarok bejárják a csillagos eget, ami a hazai viszonylatokban azért nem olyan magas… szóval olyankor szívesen kiakadnék, de ezt rendszeresen megteszi helyettem Dandó Zolika barátom, akinek a céltábla közepébe találó megjegyzésein sírva-röhögünk egyet, aztán csinálja mindenki a dolgát tovább…
A kérdésre visszatérve, szerintem ma a zenészség nem szakma, hanem egy körbeírhatatlan halmaz, mint például az Auchan-ban joggingban vásárolók tábora. Így nehéz bármit is mondani, a legjobb, ha leülök egy kicsit gitározni…
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Ez a kérdés megint csak kívül esik, a gondolkodási kategóriámon. Megint csak visszakérdezni tudok: mi az, hogy világsztár? Ingyen kapja a hongkongi luxus-lakosztályt, mert rajta van az arca egy kólás dobozon, vagy sorolhatnék még megannyi szempontot, de a zenei tudás lenne a legkevésbé találó, hiszen az nem üzlet… Van világsztárunk több is, mint gondolnánk, Borlai Gergő, Botos Robi, Little G. Weevil, Birta Miki, Pribojszky Matyi és sorolhatnám még estig… de minek, ezeket a művészeket sem tudja ez az ország ott kezelni, ahol a világban vannak… Úgyhogy hagyjuk is az egészet!
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
A legkárosabb dolgok egyike a mutálódó influenza vírus után… Cirkuszt és kenyeret a népnek! Ebből ez a cirkusz…(de elnézést kérek a valódi cirkuszvilág művészeitől emiatt, a durva lealacsonyítás miatt!)
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Egyre több oktatási forma létezik, ebben látok fejlődést. Ma, aki tanulni akarja a zenét, annak van választási lehetősége, mind az alapítványi, mind a magánszektor széles skálán egészíti ki az állami zeneoktatási rendszert. Ez nem hurrá-optimizmus, csak eszembe jut, hogy annak idején egyetlen helyre mehettem gitározni tanulni és ezt nem nevezném a bőség zavarának…
Amúgy tehetség dolgában továbbra is kiemelkedő kicsiny országunk, a kérdés hogy ennyi eszkimónak mennyire elég ennyi fóka…
A bluesban megnyugtató az utánpótlás kérdése, még családon belül is, hiszen a 13 éves fiam 6 éve gitározik, és sok bluest is hallgat, sőt zenekarban is tolja már a Hendrixeket! Mi is jöttünk valakik után és utánunk is jönnek, ez így van rendjén!
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Vannak szép számmal, és mivel ez a kategória is kevésbé körülírt, a 3 sörpad+vattacukros méretűtől a több színpados 4-5 napos mega-brutál rendezvényig mindenki fesztiválként jelöli magát.
Ezzel semmi baj sincs, a gond inkább az, hogy mindenki azt a 6-8 produkciót veszi meg, akikkel mindenhol találkozol, ezért ők drágák és elviszik az adott rendezvénynek azt a költségvetési részét is, amiből meg lehetne ismertetni a fesztiválozókkal újabb produkciókat is…
Persze nem mindenütt van ez így, a paksi Gastroblues, vagy a kapolcsi Művészetek Völgye évek óta biztosít megjelenést minőségi új produkcióknak, miközben a nagy nevek is ott vannak, és ez jó és példa értékű! Természetesen nem akarok szűklátókörűnek tűnni, biztosan van még jó néhány fesztivál ahol ezt ugyanígy gondolják, de az említést tapasztalat alapján tettem.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
A klubélet olyan telített, hogy a négyes-hatos péntek délután sivár gyártelep hozzá képest… Sok klub van, ahol egyszerre akar játszani a pincéből kilépő gimnazista zenekar, az évtizedek óta szinte csak klubokban játszó profi rétegzenész, és a már nagyszínpadhoz nem jutó egykori nagy bandák, plusz, ha ide téved valamelyik gitárhíró az európai turnéjának cigaretta szünetében, akkor még ő is.
Persze ez inkább a nagyobb és menőbb helyekre igaz, mert vannak a vigalmi negyedek „mindegykivagycsakhalkannyomjad” típusú lehetőségei és a külvárosok „tefigyeljvalakivanasarokban” életérzésű még működő klubjai is.
Szóval összességében rétegzett pálya ez is és a telítettsége miatt pénzkeresetnek gyenge lehetőség, de működni, megmutatni az újdonságokat, együtt játszani kollégákkal azért lehet, nekem ez a színterem és szeretem is.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ugyanaz, mint az élet bármelyik területén, és nem a világbékére gondolok (igaz ez nem is szépségverseny), hanem arra hogy mennyi mindenről kiderülne az igazság ha kivonnánk belőle a pénzt…
Maradna az elhivatottság, a kifejezés képessége az egyik oldalon, a sznobizmustól és birkagondolkodástól mentes igazi rácsodálkozás a művészetekre a másikon… Jó tudom, idealista vagyok, arról nem beszélve, hogy akkor mennyi lenne a gázsim, és a kérdés sem volt ennyire költői…
Szerintem a szakmásítás jót tenne. Lennének képzett profi zenészeink, tehetséges hobbisták, műkedvelők és néhányan más után kellene, hogy nézzenek két valóságshow között… Ma már pék is lehetsz, gyors és gépkocsivezető is, vagy sales manager minimális szakmai képzéssel, valószínűleg ugyanennyi hangszertulajdonos felmutatná a működési engedélyét… nem tudom igazán. Az ilyen patt kérdések után ülök le állatmódra gitározni, mert nem tehetek mást. Akik megpróbáltak érdekképviseletekben gondolkodni hamar feladták, mert vagy politikai színezetet kapott a tevékenység, vagy az egyéni érdekek és gondolkodási módok teljes szinkronizálatlansága őrölte fel a jobbító szándékot. Úgyhogy marad a világbéke… !!!!
https://www.facebook.com/benko.zsolt.37?fref=ts
Köszönjük a beszélgetést...
2015. február 13. 20:19