A holnap hangjai - ANXIUS
Folytatva a megkezdett hagyományt – ami korábban a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőseit mutatta be – „A holnap hangjai” rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére felhívni a figyelmet, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
A zenekar valamikor az ezredforduló táján alakult. Jó néhány dobos cserét követően érte el mai összetételét, bár épp dobos keresés közben vagyunk most is. A zenekar neve latin eredetű (ANXIUS), nem véletlenül, a mindenki által „agyonhasznált” angol nyelvet nem preferáltuk, jól csengő magyar nevet pedig nem találtunk. Jött így a kicsit sejtelmesen csengő latin, amely mint tudjuk holt nyelv. Az együttes felállása mondhatni tradicionális négytagú metalbanda;
Tenyei József (ének, ritmusgitár)
Perecz Attila (szólógitár)
Vastag György (basszusgitár)
Haraszti Dávid (jelenleg Ő segít minket az ütős hangszeren)
Néhány lendületesebb év (és két album után), jött egy nagyobb lélegzetvételű szünet, ami a koncerteket illeti, (3-4 év :-). Nem saját döntés volt, újra dobos keresésbe kellett kezdenünk. Mivel az idő teltével, és sok-sok meghallgatás után sem találtunk megfelelőt, így egy kicsit „befelé” fordulva, nekiláttunk a zenei stílus, és az íródó nóták finomításának. Ebből született a jelenlegi legfrissebb albumunk, amely tavaly jelent meg, „Szolgasors” címmel.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Véleményünk szerint minden zenének, és így az azt megfogalmazó embernek, zenekarnak is mindig van célja, üzenete. A legegyszerűbb cél önmagunk kifejezése, gondolataink érzéseink elmondása a zene által. Ennél mi szeretnénk többet adni! Életfelfogást, szemléletet, érzéseket, gondolatokat, de nem úgy, ahogyan manapság szokás, hogy a szájába adjuk a közönségnek, és addig ismételjük, amíg már teljesen magáénak hisz, egy egyébként számára teljesen idegen világot! Nem! Mindenkinek magának kell felfedeznie saját magát, és másokat. Mi csupán igyekszünk elgondolkodtatni, felnyitni a szemeket.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Szeretném azt hinni, hogy mindenben, de ez igaz is, meg nem is. :-) Mindenesetre utáljuk a kliséket. Szövegben, zenében, egyaránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem lehet felfedezni egy két „behatást”. Egyedi a mondanivalón kívül a stílus is. Ezt sem mi találtuk ki, minket egyszerűen nem tudtak eddig még „értelmesen!” besorolni. Erre egyébként büszkék is vagyunk.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar? Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Jövőt? Most kezdjem el a sokat emlegetett; „itthonnemlehetboldogulni!”, „ennekazenéneknincsitthonjövője”, meg a „rosszidőbenrosszhelyen?”
A valóság az, hogy itthon van ami van, máshol meg más van. Mi itt zenélünk, ennek a közönségnek, és persze magunknak is. Ez egy életforma. Akkor is csinálod mikor senki nem kíváncsi erre, és akkor is, ha ezrek! Szeretünk zenélni, több ez mint megszólaló gitárok és dobok együttese. A hangszerek közül egyszer csak előtűnik az ember, egyszer csak a zene több lesz önmagánál, önálló életre kel, és mégis Te vagy! Ez kokain a léleknek! Egyébként úgy tűnik az embereknek is kezd abszolút elege lenni a szájbarágós, embertelen, érzelem mentes zenékből, és egyre több „imázsa” kezd lenni az élőzenének újra. Ez pozitív! Még akkor is, ha nem feltétlen a jó öreg metálzene a hallgatás tárgya.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Talán néhány zenekarnak akik „kiszolgálják” a piacot, akikre van fizetőképes kereslet, ha már az anyagiakról beszélünk. Egyébként? Ebből a zenei műfajból? Nehézkes.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Milyen távolságba kell visszatekinteni? Én azt gondolom, hogy néhány évvel ezelőtt rosszabb volt a megítélése a zenészeknek, míg a rendszerváltoztatás idején sokkal jobb volt. Akkor volt egy kis vagányság ebben, nagyobb bátorság kellett ezt művelni. Most a különböző tehetségkutatónak nevezett műsorok egyszerre okozzák azt, hogy senkit nem néznek hülyének, ha zenei pályafutásról álmodozik, ugyanakkor egy kicsit elértékteleníti a zenészt. Túlkínálat van!
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Persze! Belőlünk! :-) Egyébként nincs.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Lásd fentebb…
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nem hiszem, hogy hiány lenne! Rengeteg tehetséges fiatalt láttam már zenélni. Mint említettem túlkínálat van!
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Mindegyik más. Egy fesztivál értékét nagyban befolyásolja milyen a szervezés, milyen zenekarokat hívnak meg. Mindezt az tetőzi, hogy ezek teljesen szubjektívek. Így valószínűleg nekem teljesen más fesztivál tetszik, mint egy más stílust kedvelőnek. Ennyi. Mi egyébként szeretjük a fesztiválokat. Kiskapuk az élet elől! :-)
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Létezik! :-) Nos, klubja válogatja ezt is. Egy kicsit szomorú, hogy kevés klub tud hosszú távon fennmaradni. Átalakul, megszűnik, stílust vált. A régi kedvenc helyek közül már egy sem működik eredeti formában. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy igény van rá, még ha erősen változó is. Persze ez a réteg sohasem tartozott a gazdagabb társadalmi osztályokhoz, így igen hamar reagál a kevesebb pénzre. A koncertek meg csak drágulnak…
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A pozitív média!
http://www.anxius.hu/
https://www.facebook.com/pages/Anxius/113351702145128
2015. február 4. 20:49