MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Hangszerészet - Konferencia és sajtótájékoztató

2015 január 27-én tartotta konferenciáját a Hangszerkészítők Szövetsége és a Magyar Hangszerész Szövetség az Opera Zongorateremben. Az eseményt megnyitotta Semmelweis Tibor, majd a hangszerekkel és hangszerészettel kapcsolatos zenetudományi és zenefilozófiai előadást tartott Madarász Iván Erkel-díjas zeneszerző. Domonkos Máté a magyar hangszerészet nagy elődeiről beszélt. Lendvai Tamás a beszerzésekről, megrendelésekről, a képzésről és az igaszságügyi szakártésről tartott előadást, melyet Müller Györggyel dolgoztak ki. Szerényi Béla  a felvetett kérdéseket, a jelenlegi helyzetet folgalta össze a sajtó számára. A fogadás után Guminár Tamás az igaszságügyi szakértés és az állami tulajdonú hangszerek használatával kapcsolatosan tárt fel kérdéseket.

Miért felejtettük el? 
 
Magyarország kis ország, luxus elfeledkezni a nagy elődökről – és ez maximálisan megtörtént. Miről beszélünk? Olaszországban könyvtárnyi irodalom foglalkozik a nagy hangszerkészítőkkel, hasonlóan más európai országokhoz, Csehország is komoly tanulmányokban foglalkozik a nagy hangszerész elődökkel. Arcpirító, hogy nemhogy könyvet, de tanulmányt is alig találunk olyan zseniális alkotókról, mint Schunda Vencel József, Nemessányi Sámuel, Stowasser János és Beregszászy Lajos, hogy a legfontosabbakat említsük. 
 
Schundának majdnem ezer szabadalma volt, jóval több, mint 10.000 cimbalmot gyártott, az angol királyi család tanult hangszerén, privát bemutatója volt Bismracknál. Ferenc József különösen kedvelte, ahogy Liszt Ferenc is. A korabeli európai zenei élet vezető egyéniségeivel tartotta a kapcsolatot. Gyárában számtalan más hangszert is készítettek, többek között a tárogatót. Kiadóként és koncertszevezőként is működött. 
 
Nemessányi Sámuel a magyar hegedűkészítés fenegyereke. Kezelhetetlen, öntörvényű zseni, életvitele sok hasonlóságot mutat a nagy olasz hegedűkészítőhöz, Guarneri del Gesuhoz. Kópiahangszereket készít, Stradivari, majd del Gesu modelleket. Olyan tökéletesek, hogy a szakiradalom szerint halála után több Guarneri lett az európai piacon és fogyott a Nemessányi – leleményes gyűjtők átcimkéztek jónéhány hangszert. Nemessányi Sámuel hangszerei merészek, vonalvezetésük, plasztikájuk lenyügöző – egyszerűen zseni volt.
 
Stowasser János hasonló zseniális iparos volt, mint Schunda. Több mint kilencven szakembert alkalmazott, abban az időben, amikor még Budapest lakossága alig lépte túl a félmilliót! A tehetséges alkotó, iparos és szervező korát meghaladó módon építette a networkot, Nyugat Európában, Afrikában és Dél-Amerikában voltak lerakatai.
 
Beregszászy Lajos a zongorakészítés fenegyereke. Nehéz elhinni, hogy a gyárában több mint 1600 zongora készült. Újítását, a csellófenekű rezonánst átvette a Bösendorfer is, és a legtöbb mai modern gyár e találmány alapelveit használja. 
 
A legnagyobbakat említettük, számtalan műhely maradt ki, Bárány, Reményi, stb. Magyarországon sehol, semmilyen komoly kötet nem jelent meg, kivéve a Tímár féle vonós hangszerkészítésről szóló munkát. Schunda, Stowasser, Beregszászy...
 
Más, a saját értékeikre jobban tekintettel levő társadalmak közép és felsőfokon egyaránt tanítanák, promotálnák ezeket a zseniket. Sajnos a mai zenei képzésből kijövő zenészek többségének fogalma sincs, kikről beszélünk.
 
Állítsuk vissza a magyar hangszerészet elismertségét
 
Miért?
 
Talán az egyetlen önálló szakma, ahol egyetlen szabályozó se kérdezte meg szükséges-e az igazságügyi szakértéshez szakirányú végzettség? Ignorált szakmáról beszélünk, úgy tűnik senkit nem érdekel a nagyjából 5-10 milliárd értékű, még megmaradt magyar hangszerpark. Valószínű problematikus lesz, amikor vitás jogi probléma esetén felsőfokú végzettséggel, de szakmai tudással nem rendelkező szakértők döntentek. Hogy is? A hangszerész napi 8-12 órában vizsgálja a mozdulatokat, elemzi a nyomokat a hangszeren. Teljsen más attitűd, mint a muzsikusé. Csak nincs olyan befolyásoló ereje, mint egy ünnepelt zenésznek. Viszont a muzsikus használja a hangszert, eszközként. A hangszerész teremti – életet lehel az anyagba. 
 
A világunk végtelenül konzervatív, azt tanultuk, csak felsőfokú végzettséggel lehetünk megmondók. Viszont itthon a hangszerészeknek nincs erre lehetőségük, ami van, azt is megpróbáljuk megszüntetni, korlátozni. Ettől fogva nem csoda, ha minden áldozatul esik ennek a szemléletnek…

Hangszerkészítés és javítás

A magyar hangszerparkról csak bescsléseink vannak. 5-10 milliárd Forint között mozog az összérték. Tekintettel a rendezetlen tulajdonosi viszonyokra az eltérés elképesztő méretű lehet és csak feltételezéseink vannak. 

Hangszerész – zenész
 
Ennyit buktunk. Nincs semmilyen feltételezésünk, de ideje lenne felébredni.  Zenész az zenész. A hangszerész az hangszerész.  Szakértő az szakértő. Elég nyilvánvaló ekvivalenciák. A tekintélyelvűség miatt bukott az ország milliókat, mert olyan ekvivalenciákat hozott létre, hogy pl. a zenész ért a hangszerészethez. De ez nem igaz. 
 

2015. január 30. 15:27

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA