MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A holnap hangjai – SoulDiver

Folytatva a megkezdett hagyományt – ami korábban a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőseit mutatta be – „A holnap hangjai” rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére felhívni a figyelmet, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.

Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)

Jaksa Adrienn: A SoulDiver zenekar 2012 óta létezik és saját dalokat készítünk melodikus hardrock stílusban. Tagok: Jaksa Adrienn-ének, Horváth Henrik-gitár, Nagy Péter-basszusgitár, Takács Feca-dob

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

J.A.: Az EP-ink után jelenleg egy nagylemez az elsődleges cél, jelenleg a fellépéseink mellett ezen dolgozunk. Terveink szerint utána újabb klipforgatás következik.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

J.A.: A SoulDiver lélektől léleknek szól, őszintén szívből zenélünk. Akiknek ez átmegy, megérint, azoknak egyediek vagyunk.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

J.A.: Én azt érzem – amellett, hogy együtt dolgozunk és arra törekszünk, hogy minél jobban élvezzük azt – fontos, hogy céljaink is legyenek és valamivé fejlődjünk, vagy csak egyszerűen fejlődjünk. Azt látom, ha nincs a hátad mögött egy szakmai gárda, nem fognak észrevenni. Bizakodó vagyok, hogy lesz jövőnk egyszer a hazai zeneiparban.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

J.A. Nem követünk trendeket, összhangra és harmóniára törekszünk. Minél komplexebb legyen az előadás.

Horváth Henrik: …valamint hogy élvezzük amit csinálunk, ezt vegye át a közönség is, és ragadja magával az előadás, a lendület. Nekünk ez számít, erre koncentrálunk inkább, mint a körülményekre, trendekre! Vannak nagyon jó törekvések, kezdeményezések, a Bandatábor, a Gitármánia Tábor, a Fair Play, a Hangfoglalás / Music Expo, különböző találkozók. Jó iránynak tartom összefogni, és egymás sikerén megosztozni, örülni! Ha pozitív amit tapasztalunk, akkor igyekszünk élvezni, ha negatív akkor leginkább továbblépünk a saját utunkon…

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

J.A.: Szerintem Mo.-n semmiképp, hacsak nem áll a hátad mögött egy óriási stáb, menedzsment, szervező csapat. Talán, de nem tudom biztosra, sosem voltam még hasonlónak tagja.:) nem tudom, hogyan működik pontosan. Még a stílus is eléggé meghatározó lehet.

H.H.: Egy átlagos hazai zenekar esetében teljes egészében igazat adok Adrinak, csak egy picit árnyalnám a kérdést. Van az a réteg, aki jól megél belőle. A könnyűzenét tekintve 5-10 zenekarra tippelek. Lehet kb. 20-40 csapat, akik ’elvannak’ belőle. A többinek sajnos másból kell megkeresni a napi betevőt. Ez azért is szomorú, mert a hangszerek árával a zenész eleve mínuszból indul...

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

H.H.: Hogy jobb volt-e régen, azt nem tudom, de biztosan más lehetett a rocktörténelem kicsi-magyar-hőskorában. Ma könnyebben lehet lemezed, könnyebb promótálni a csapatod, rengeteg eszköz áll rendelkezésre. Éppen ezért rengeteg a zenekar. Rengeteg a jó zenekar is, de mivel sokan vagyunk (…ide sorolnám magunkat is! :-) sokkal nehezebb érvényesülni, kitűnni. Ma a ’jó zene’ biztosan nem elég ehhez.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

H.H.: Nincs. Sajnos ezt ma kis részben a zene, a produktum, sokkal nagyobb részben a média határozza meg. Ki az aki eladható?

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

J.A.: :) Voltunk pár tehetségkutatón. Abszolút változó mindegyik. Kaptunk hideget - meleget, természetesen volt amit megfogadtunk, volt amit nem. Volt ahol korrektnek tűnt a rendezés, volt ahol úgy döntött egy adott ember a produkciókról, hogy egyiket sem látta.:) Azért mentünk, hogy megmutassuk magunkat, lássanak, halljanak a SoulDiver-ről.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

J.A.: Rengeteg tehetséges emberke van. A legjobb, ha találkoznak is és zenekart alapítanak. :) Pedagógusként, talán még nekem is lehet egy kis közöm hozzá, a lényeg, hogy megmaradjanak egyéniségnek és NE a trendeket vagy másokat kövessenek. Legyenek példaképeik és hőseik is akár, de mindig törekedjenek az önmegvalósításra és NE az utánzásra.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

J.A.: Szeretnénk minél több fesztiválon részt venni, hogy minél több véleményt mondhassunk el róluk. Én személy szerint jobban érzem magam fellépőként mint fesztiválozóként :). A "hivatalos" fesztiválokon /SZIN, ROCKMARATON, ÉTER, VEKERI, TŐSROCK/ mindegyikén nagyon jól éreztük magunkat. Ezek nagyon jó zenekar-összehozó programok, kirándulások, ha úgy tetszik.:) A vidéki fesztiváloknál pedig a legjobb, a helyi nedű és a bográcsos házi savanyúsággal.;)

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

J.A.: Változó. Van amikor összejön egy jó buli úgy, hogy sok sok ember összegyűlik. Van, hogy nagyon kevés az ember így sokszor a zenekarok egymást nézik, hallgatják. Ez kissé elszomorító. Sajnos szerintem évről évre rosszabb. Hogy mi az oka? Lehet a gazdaság, lehet az elkényelmesedés (amit én valószínűbbnek vélek), de lehet, hogy kevés, ha a zenekar saját magát hirdeti. Fontos, hogy össze tudjon dolgozni az adott hellyel, szerintem. Nemcsak a zenekarnak az érdeke a minél több ember.

H.H.: A klubok gazdasági alapon működnek, sokkal kevésbé érzelmi alapon, mint egy zenekar. Ha a zenekar (vélhetően vagy tudottan) nagyobb közönséget vonz, akkor áldoz rá több munkát, pénzt. Ha a látogatottság bizonytalan, akkor csak annyit fog beletenni amennyi nem fáj. Tisztelet a kivételnek!!! Patthelyzet ez egy amatőr zenekar számára. Ebből csak az lehet a kiút, ha megtanulunk mi zenekarok és klubok hatékonyabban együtt dolgozni, hiszen ha közönség van, az mindenkinek jó!
Valamint még két dolog: sokszor éreztük már azt, hogy a klubok szervezőinek/tulajdonosának teljesen mindegy, hogy mi megyünk-e vagy sem, csak nekünk volt fontos az adott fellépés. Ez nagyon lehangoló! A másik pedig hogy NE játsszon senki ingyen, vagy „sörért”! Becsülje meg a klub annyira a zenekart, hogy nem ajánl fel ilyet! A zenekar pedig kérje el a produkció árát! Készüljön rá, dolgozzon rajta, hogy a maximumot nyújthassa. (Talán ez a Fair Play filozófiája is?) Hiszen a hangszerek ára…lásd fentebb!

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

J.A.: Szeretet és béke, PEACE! :) Jó is lenne, ha nem a pénzről, irigységről szólna meg az üzletről. Többet mondanánk: Igen! Nagyon jól csináltad, nagyon jó vagy! (mondjuk ez az egész életre vonatkozóan) Elismerni, beismerni a legnehezebb sokaknak. Én sosem voltam elég racionális ehhez a világhoz. Ezért írok a saját zenei életemről, hogy létezik "Az a Hely" -"A Falon túl" -, az úgynevezett "A másik Világ" :)


Jaksa Adrienn, Horváth Henrik

https://www.facebook.com/souldiverband 

2015. január 28. 19:43

Minden jog fenntartva. 2023 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA