Az idei Piramis jubileum apropóján beszélgettünk az alapítóval, Lajos megdöbbentően friss emlékezettel idézte vissza életének legjelentősebb mozzanatait.
1978 karácsonyával a Piramis beírta magát a magyar rock történelmébe. Kinek az ötletéből valósult meg az elképzelés, hogy télikabátos szabadtéri bulit rendezzetek az Ifiparkban?
Az enyémre. A zenekarnak nem volt sok dolga a szervezéssel, jönni kellett játszani és kész. Keményebbnek tűnt ez első hallásra, mint amilyen valójában volt, mert az egész színpadot be-nejlonozták és hősugárzók adták a meleget. A gyerekek jól érezték magukat, amúgy a maguk módján ők is védekeztek a hideg ellen. Majdnem teltházas koncert volt, hatezren jöttek fagyoskodni a bulira, amit azért sikerült alaposan felforrósítanunk. Utólag hallottam egy történetet, hogy két srácot a vaskorlátnak préseltek, állítólag a kórházban kötöttek ki. De mi ebből semmit sem észleltünk a színpadon.
Működésetek kilenc esztendeje alatt öt sorlemez jelent meg a Piramissal. Személy szerint te melyiket értékeled a legjobbnak?
A Piramis III., amin a Kóbor angyal van. 1979-ben jelent meg. A felvételek a filmgyárban készültek, és Réti János hangmérnök sajnos nem volt hajlandó tudomásul venni, hogyan kell megszólalnia egy rocklemeznek. Abban az évben, NDK-ban jártunk és angol nyelven énekeltük a nótákat. Ott láttuk a Status Quo zenekart, ennek hatása érződik A dal című nótánk középrészében.
1980-ban angol nyelven is rögzítettétek a legjobbnak ítélt dalaitokat. Mi lett a sorsa annak az albumnak? Volt valami visszhangja Nyugaton?
A lemezgyár hivatalból rendelte mellénk Michael Gray szövegírót, aki angolra fordította a nótákat. Amikor Londonban találkoztam vele, láttam, ő nem a mi emberünk. Gray megkapta a nyersfordítást, de nem értette a rock nyelvét, és nem írt rá jó szöveget. A másik probléma, hogy Sanyi ugyan jól beszél angolul, de a kiejtése, hangsúlyozása nem volt megfelelő. Pedig Pinyó unokatestvére Leslie Jacob, aki külföldön élt és hazajött, egész nyáron gyakoroltatta velünk a helyes kiejtést. Prozódiailag jól volt megírva, ám az egész a rossz hangsúlyozáson bukott el.
Mely esemény, vagy időszak lehetett a zenekar csúcspontja?
Egyértelműen a ’78-’79-es évek. Az említett III-as lemez, a hozzátartozó bulik, események. Ebben az időszakban a Pesti Műsor által évente meghirdetett szavazáson a közönség ötször választott Az Év Basszusgitárosának.
Valószínűleg örök élmény marad a Piramis koncertlátogatók számára, amikor felváltva szólaltattál meg két basszusgitárt: a nyakadban lévőt, és a közvetlenül melletted, állványon álló hangszert.
A nyakamban lévő basszusgitár a Rickenbacker típus egyik ritka és számozott darabja. Az enyém a 25-ös sorszámú - Roger Gloveré az 1-es! -, amihez hasonlót a frankfurti hangszerkiállításon próbálhattam ki. A Mazuri polkát, ami elég erős töltet, játszottam el a bőgőn, amit végighallgatott egy japán delegáció. Ekkor ajánlották fel, amennyiben hajlandó vagyok Európában hirdetni az ő akusztikus gitárjukat, a fekete Rickenbackert tokostól megkapom ajándékba. Amúgy komoly súlyú hangszer! Az állványra egy Fender Jazz Basst helyeztem, és rákötöttem egy wah pedált is. Emellett a Rickenbacker kapott egy effektet, mindez sztereóban úgy szólt, mintha négy hangszeren játszottam volna egyszerre.
Hegedűs István
Folyt. Köv.
Az első rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150119_som_lajos_
A második rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=631
A harmadik rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150124_som_lajos_
2015. január 27. 18:04