Som Lajos – Piramis (második rész: Az ős-Piramis)
Az idei Piramis jubileum apropóján beszélgettünk az alapítóval, Lajos megdöbbentően friss emlékezettel idézte vissza életének legjelentősebb mozzanatait.
Mikor és milyen körülmények között alakult az ős-Piramis?
1973. augusztus 25-én, pont a névnapomon, a multimédiás Hegedűs Lacinál alakult meg a banda. A nevet egyébként Bergendy Pista találta ki, akinek nagyon tetszett az első összeállítás: a Tóth-testvérek - Béla harsona és billentyűk, János alto-szaxofon-, Szigeti Béla dobolt, én basszusoztam, és az utolsó percben érkezett Hanka Péter gitáros. Frontember nem volt akkor, de többen is énekeltünk. Ebből az ős-Piramisból már csak ketten vagyunk életben, a basszus és a dob.
A név pedig kifejezte mindazt, amit valójában akartunk és képviseltünk: öten vagyunk, mint a piramis oldalai és a csúcsra törünk.
Ezzel a bandával egyéves szerződéssel Svájcban jártunk, amikor újra találkoztam Paul Rodgers-el, ezúttal már új zenekara, a Bad Company élén. Magyarországi közös koncertünk után, annak idején hívott a Free-be, mert nem igazán volt megelégedve a japán basszusgitáros játékával. Az enyém tetszett neki, britesnek találta. Hát azért, mert benne van a „brit szellem” – ahogy Béla mondogatta. Annak ellenére, hogy csábító volt, nemet mondtam az ajánlatára, mert nem akartam itt hagyni az országot. Itthon szerettem volna magyarként érvényesülni. Szóval, odakint megnéztem a Bad Companyt, nagyon jók voltak. Annak ellenére, hogy Rodgers nem volt jóba a gitáros Ralphs-al és Burrel basszusgitárossal, Kirke pedig némileg más stílusban dobolt. Rodgers, Kirke és Burrel hármasban viszont látogatásra eljöttek a frankfurti reptér melletti klubunkba – itt játszottunk akkoriban -, ahol Bécinek egy jó dobszólója, nekem pedig egy basszusszólóm volt. Ekkor Paul másodszor is felajánlotta, hogy játsszam a zenekarában, ám ismét visszautasítottam. Szerződésünk lejártakor hazautaztunk, a második svájci egy évnek már tagcserékkel vágtunk neki: Hanka Peti az asszony miatt itthon maradt, a Tóth testvérek sem vállalták a kinti zenélést, ezért bevettem a csapatba Varannai Pistát; ő az egykori Echóban zongorázott és énekelt, valamint Németh Ottó gitáros-szaxofonos-hegedűst, aki most már nyugdíjas, de korábban a Győri Filharmonikusok vezetője volt. Varannai ajánlására pedig Köves Pinyó lett a dobos a Non-Stopból. Egyébként ezzel a felállással itthon, a Budai Ifjúsági Parkban is felléptünk.
Ezután jött billentyűsként Lévay Tibor Szabadkáról?
Nem, ő később került a képbe. Egy év elteltével, mivel Pinyó épp válófélben volt, hazajöttünk, pedig Hegedűs Laci közreműködésével sikerült még egy svájci szerződést aláírnunk. Ekkor már többször tárgyaltam Révész Sanyival telefonon, de egy aláírt megállapodás még kötötte őt a Generálhoz. Közben elmentünk a Műszaki Egyetem híres E-épület klubjába, ahol a Nautilus zenekar játszott. Ott figyeltem fel a fiatal és nagyon jól éneklő Gallai Peti billentyűsre. Egy haverom pedig ajánlotta Lévay Tibort. Tibinek, ha nem is volt Hammondja, de Fender-pianója igen. Péternek viszont egyáltalán nem volt cucca. Lévay Tibi egyébként Magyarországon élt, és volt valami ügye a hatóságokkal – csempészés vagy hasonló. Így haza kellett mennie, majd otthon azonnal elvitték katonának. Ígérte, hogy visszajön, de ez nem teljesült. Ez alatt az idő alatt egyetlen kislemezünk jelent meg, a Ne bántsd a madarakat!, ami a Komjáthy György-féle rádióműsorban hangzott el először.
Hegedűs István
Folyt.Köv.
Az első rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150119_som_lajos_
2015. január 21. 18:25