MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A holnap hangjai – Volume Under Kontroll (VUK)

Folytatva a megkezdett hagyományt – ami korábban a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőseit mutatta be – „A holnap hangjai” rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére felhívni a figyelmet, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. A sort a Cseh Tamás Program egyik nyertesével, a Volume Under Kontroll-lal folytatjuk, akik egyfajta „family business”-ként működnek, hiszen négy testvér (Fekete István, Fekete János „Jammal”, Fekete Zoltán és Fekete Mátyás) alkotja a formációt. Érdemes ellátogatni a legközelebbi koncertjükre, mely január 15-én lesz a Mika Tivadar Mulatóban, ahol a Sonar Bistroval közösen lépnek fel.
A testvérek közül az énekes-gitáros Fekete Istvánnal beszélgettünk, aki a családi projekt mellett a The Carbonfools oszlopos tagja is.

Kezdésnek beszéljünk egy kicsit a zenekarról. Hogyan találkoztatok és mikor alakult meg a formáció?

Ha engem kérdezel, akkor nekem mindenkit hazahoztak a szüleim, úgyhogy könnyű dolgom volt! A Volume Under Kontrollt, más néven VUK zenekart négyen testvérek alapítottuk pár éve. Pontosan nem emlékszem a konkrét időpontra, mert mindig zenéltünk együtt, csak eltartott egy darabig, amíg rájöttünk arra, hogy komolyabban kéne vennünk magunkat. A zenekarnév a szomszédtól jött, aki mindenáron lejjebb akarta venni a hangerőt!

Ki milyen szerepet tölt be, illetve mennyi részt vállal az alkotói folyamatokból?

Mostanra szerintem mindenki megtalálta, miben tud a legtöbbet segíteni. Jammal szervezi a koncerteket, Matyi kommunikál a közösségi oldalainkon, Zolival ketten írjuk a legtöbb szöveget, dalokat, amiket aztán a próbateremben közösen formálunk tovább. Aztán betoppan édesapánk a trombitájával, elkezd improvizálni és összekuszálja a fejünket.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi? Mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Azon kívül, hogy négy testvér zenél együtt? A beatbox, a szövegek, a szólamban éneklés, a trombita, amihez hasonlót nem sok könnyűzenében hallasz, és ha minden jól megy, még tekerőlant szóló is lesz a lemezünkön!

Hova tudnátok magatokat beilleszteni, ami a mai zenei palettát illeti?

Egyelőre sehova. Mikor elkezdtük ezt az első lemezünket készíteni – ami várhatóan idén tavasszal jelenik meg –, sokat gondolkoztunk rajta, hogy mennyire szabjuk meg, merre indulunk el; esetleg egy kedvenc zenekarunk által kitaposott ösvényen haladunk végig. Aztán úgy döntöttünk, hogy mivel még nincs tétje az egésznek, nem várnak el semmi tőlünk a rajongók, vagy egy kiadó, ezért szemtelenül azt csináljuk, amit akarunk: a beat zenétől a hip-hop-ig.

Milyen jövőt láttok magatok előtt? Mik a kitűzött célok, amiket szeretnétek elérni mondjuk öt éven belül?

Szeretnénk eljutni minden itthoni fesztiválra, kiadni pár lemezt és annyi embert megnevettetni az indokolatlan konferálásainkkal, amennyit csak tudunk. Persze Zoli közben jazzművész lesz,  Jammal megtanul basszusgitározni, Matyi végig utca zenéli az Egyesült Államokat, én pedig megtanulok a tekerőlantomon rendesen játszani.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Sajnos negatívval tudok kezdeni: kevesen járnak koncertekre, és kevesen mozdulnak ki otthonról. Az emberek még csak most kezdik megismerni internetet és azt látják, hogy ott van előttük minden tudás és szórakoztató lehetőség; ilyenkor nehéz kimozdulni a füstös, zajos külső térbe. Szerintem ez csak egy átmeneti állapot; pár év múlva az emberek rá fognak jönni, hogy ugyanolyan fontos és valóságos az interneten, a saját fejükben, vagy a külvilágban létezni és már nem fog prioritást élvezni ez az új játékszer.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Ha valamibe elég energiát fektetsz, akkor az kifizetődik; legyen szó akár az űrkutatásról, a sárkányhajózásról, vagy a kosárfonásról. Persze attól függ, honnan nézzük. Nem lesz úszómedencéd, sportkocsid, lehet, lakásod sem; de a zenét sokan a szabadsága, és nem a pénz miatt csinálják. Nemrég készült egy Ganxsta Zoli interjú, olvassatok bele! Tanulságos, hogyha valaki több évtizedet végig zenél és majdnem mindenki ismeri az országban, mit tud elérni.

Session zenészség vagy az egy zenekarban való létezés a kifizetődőbb?

Csak ismételni tudom magam: minden a belefektetett energiától függ. Inkább az a kérdés, hogy mit szeretsz inkább csinálni: minél több műfajban kipróbálni magad és minél több zenészt megismerni, vagy ugyan azzal az öt sráccal végig utazni tízezer kilométert és harminc évet? Én az utóbbit szeretem jobban.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Ha azokra a tehetségkutatókra gondolsz, ahol egy jó képességű előadót keresnek, hogy utána megtervezzék az arculatát és lemezt írjanak neki...Nos, nagyon profinak tartom a rendszert, de szerintem ezzel egy picit becsapják magunkat azok, akik ilyen keretek között próbálnak szerencsét. Igazán nagy előadók szerintem azokból lesznek, akik a szövegeikkel meg tudják érinteni az embereket. Azok a tehetségkutatók – mint amilyen például a Talentométer és Cseh Tamás program –, ahol egy zenekarnak élőben kell megmutatnia magát, hogy milyen hangulatot tud teremteni, hogyan zenélnek élőben... Az ilyenekre szerintem nagy szükség van, és ezt nem csak azért írom, mert az utóbbin sikeresen pályáztunk!

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Nagyon sok jó zenész van, a Póka Egon-féle Kőbányai Zenei Stúdió nagyon sok tehetséges fiatalt nevelt ki. Szerintem ma már kevés olyan zenekart találsz, ahol ne játszana egy-egy régi növendék.

Mi a véleményetek a fesztiválokról, illetve a haza klubéletről? Hol milyen lehetőségei vannak egy friss zenekarnak?

A fesztiválokat nagyon szeretjük, és szerencsére egyre több jó klub van itthon.
Egy kezdő zenekarnak szerintem először végig kell járnia az előzenekarok rögös útját, üldözni a rádiókat, kiadókat, aztán egyszer lesz belőle valami!

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Bár sokan vitatják, úgy gondolom, hogy a Cseh Tamás Program egy nagyon jó kezdeményezés. Valakik rájöttek, hogy a könnyűzene ugyanolyan értékeket képvisel, mint a színházak, múzeumok és komolyzene, és ezt is elkezdték támogatni.

Mit üzennétek a fiatal pályatársaknak? Mire figyeljenek, mire törekedjenek?

Mosolyogjanak sokat és írjanak minél őszintébb szövegeket, amiket még ők sem értenek meg igazán!

Írta: Rosta N. Napsugár

2015. január 5. 20:18

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA