A holnap hangjai – Peet Project
Folytatva a megkezdett hagyományt – ami korábban a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőseit mutatta be – a holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére felhívni a figyelmet, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. A sort a Jazzy Rádió Dalversenyét is megnyert, illetve az Egyesült Államokat már kétszer megjárt Peet Projecttel folytatjuk, akik december 16-án egy különleges karácsonyi koncertet is adnak. A frontembert, Ferencz Péter „Peet”-et kérdeztük.
Kezdésnek beszéljünk egy kicsit a zenekarról. Hogyan találkoztatok és mikor alakult meg a formáció?
Legelőször 2008-ban Lőrincz Ádám gimnáziumi iskolatársammal indultunk el közösen ezen a zenei vonalon. Egy EP lemez összerakása után azonnal dobossal és basszusgitárossal igyekeztük bővíteni magunkat, hogy tudjunk élőben koncertezni. A Jazzy Dalverseny fődíjának megnyerésével aztán Peet Project lett a hivatalos név, majd később a szaxofon is állandósult a zenénkben, és az ének is egyre inkább teret hódít.
Ki milyen szerepet tölt be, illetve mennyi részt vállal az alkotói folyamatokból?
Igyekszem megoldani, hogy mindenki mindenben részt tudjon venni, persze ez könnyen káoszt okoz. A zenekarnak, azaz a lemezeknek, videóknak, élőzenélésnek én vagyok vezetője és a zenei producere, de ez csak annyit jelent, hogy az imént említett káoszt igyekszem megakadályozni a legmagasabb hatásfok és jókedv megtartása mellett.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Legfőbb üzenetünk a csapatmunka. Úgy látom, hogy a világban a legnagyobb problémát az emberek közti széthúzás okozza. Mindenki minél egyedibb akar lenni, ami nem lenne baj, ha ez nem jelentené azt, hogy egyúttal el is fordul a másiktól. Pedig együtt minden könnyebb, persze ez hatalmas áldozatokkal jár. Egy zenekar fenntartása, aktív munkája, a siker közös elérése szintén hatalmas áldozatokat követel. És hogy mi ez a siker? Számunkra az, ha a közönségünk szereti, amit csinálunk, akár itthon, akár külföldön.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi? Mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Manapság egyre kevesebb a nagybetűs “ZENEKAR”. Szóló előadó bőven van, háta mögött alkalmi zenészekkel, de klasszikus csapat, főleg fiatal, nagyon kevés. Bár ebben látok egy fejlődő tendenciát, de még nem az igazi a helyzet. Zenei egyediségünk továbbra is a hegedű, illetve az erre épített, magas energiájú zenei környezet szaxofonnal, énekkel, dinamikus ritmusszekcióval.
Hova tudnátok magatokat beilleszteni, ami a mai zenei palettát illeti?
Egyre kevésbé szeretem definiálni a zenénket ilyen szavakkal, hogy „pop, funk, soul, R&B, stb.”. Mondja meg a közönség, hogy ezek közül éppen melyik igaz. Sokkal inkább szeretem azt mondani, hogy a zenénk dinamikus, energikus, erőteljes a hangszerek szerepe, sok zenei információt tartalmaz, célunk, hogy kiragadjuk a hallgatóságot a hétköznapokból és x percre egy gondtalan, örömteli helyre repítsük és feltöltsük azzal a pozitív energiával, amit a színpadra viszünk. Így hát szeretjük, ha tapsol, táncol, énekel a közönség – ebből látszik munkánk eredménye.
Milyen jövőt láttok magatok előtt? Mik a kitűzött célok, amiket szeretnétek elérni mondjuk öt éven belül?
A korábban említett üzenetet minél több helyre, minél több embernek szeretnénk elvinni. Az öt év túl távoli jövő ahhoz, hogy megfogalmazzak bármilyen konkrétumot, de ami biztos, hogy szeretnénk egyre magasabb minőségű saját anyaggal és egyre jobb koncertekkel a közönség elé járulni, hitelesen, mindezt itthon és külföldön is egyaránt.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Meg. De csak akkor, ha az ember valóban erre érez elhivatottságot, nagyon-nagyon elszántan, alázatosan és az elhivatottságából fakadóan örömmel csinálja. Mindenki, aki zenével foglalkozik, valójában egy vállalkozó, és egy vállalkozónak nagyon kreatívan és sok áldozattal kell építenie a cégét, egy adott elért cél után nem megállva.
.jpg)
Session zenészség vagy az egy zenekarban való létezés a kifizetődőbb?
Rövid távon a session zenészség, hosszú távon a zenekar. Ide sorolnám a stúdiómunkát is, mert én például zenei producer vagyok, sokszor a hétvégéim is a stúdióban telnek. A csapattársaim pedig session munkákat csinálnak. Mindkettő működik, de ez nagyon bölcs és folyamatos összeegyeztetéssel jár, prioritást pedig mindenkinél a zenekar élvez, csak így épülhet fel az a bizonyos hosszútáv.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Az ember folyamatosan és nagyon könnyedén dobálózik azzal, hogy „régen ez meg az jobb volt”, mert ilyenkor szeret csak az orráig látni. Régen is voltak nehézségei a zenésznek, és ma is, csak a nehézségek mivoltja változott. Alkalmazkodni kell. A piac ma borzasztóan telített, a sok ócska produkció miatt a zene, a zenészség presztízse az utóbbi 10-20 évben erősen csorbult, a modern technika pedig egy szinte követhetetlen versenyhelyzetet okozott. Nagyon nehéz kitűnni és azt a bizonyos presztízst felépíteni. Ehhez kreatívnak, gyorsnak, és nagyon elszántnak kell lenni, soká tartó türelemmel.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagyon sok jó és hosszútávon megmaradt produkciót köszönhetünk a tehetségkutatóknak, ami színesíti a zenei palettát, ugyanakkor ezek a műsorok a piac méretéhez képest túlszaporodtak, és ezekből a műsorokból sajnos sokkal több olyan középszerű, de a műsor miatt nagy rajongótábort kapó produkció/előadó jön ki, aki a saját lábán már nem áll meg, így 1-2 év után eltűnik, viszont addig is foglalja a helyét az egyébként kis piacon. Ez pedig nagyon mély sebeket okozott és okoz ma is a zeneiparnak.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nem hiszem, hogy az igazán jó produkcióknak szüksége volna tehetségkutatókra vagy bármilyen hirtelen nagy mennyiségű „médiatuningra”. Legalábbis én most ezt látom, tapasztalom az aktuális magyar zenei piacon. Sorra jönnek fel olyan zseniális előadók/zenekarok, amiknek köze nem volt ilyesmihez. És láss csodát, működnek.
Mi a véleményetek a fesztiválokról, illetve a haza klubéletről? Hol milyen lehetőségei vannak egy friss zenekarnak?
Egyre színesedik, hála Istennek. Viszont a koncerthez közönségépítés kell. Ehhez pedig legfőbb lehetőség az internet. A netkábeledben nem ül egy öttagú sztárzsűri vagy egy éppen valamilyen hangulatában lévő rádiós/tévés szerkesztő, amelyik lemeózza, mit akarsz feltenni a Youtube-ra, Facebookra, Instára vagy Soundcloudra. A mobilinternettel pedig földrajzilag is határtalan lett ez a felület.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha tehetségkutatók helyett zenei fesztiválok lennének a tévében, akár ugyanúgy hetente, élő show-val, például külföldi sztárokkal kiegészített működő, aktív hazai produkciók színes, objektív zenei szempontok alapján összeállított fellépéseivel. Én hiszem, hogy a közönség ugyanúgy szórakozna, mint a tehetségkutatókon, sőt, azt hiszem még több nézőt vonzana, és ettől – főleg külföldi közreműködőkkel – rakétaszerűen fejlődne a hazai könnyűzenei élet.
Mit üzennétek a fiatal pályatársaknak? Mire figyeljenek, mire törekedjenek?
Legyen kreativitásuk, hitük, türelmük és megfelelő bölcsességük. Megfelelő önbizalommal és meggyőződéssel dolgozzanak a kitűzött célért, de mindig legyenek alázatosak, ugyanakkor kívánok nekik sok józanságot a kapcsolatok építéséhez és fenntartásához.
Rosta N. Napsugár
https://www.youtube.com/channel/UCHR_lBuCQc4hoSpJQ-j233A
https://www.facebook.com/peetproject?fref=ts
2014. december 14. 18:19