MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek (Gitármánia Tábor special) – Rieger Attila

Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatotunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. A sorozatnak van néhány speciális – a XXI. Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban készült – része, melyben lényegesen szabadabban – sokszor a művészre hagyatkozva – el-elkalandozunk az előre gyártott keretektől.

Mivel foglalkozol éppen?

Az El Marci és a Juhász Attila Jazz Kvartettel épp a Voodoopest című lemez turnéjában vagyunk.

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

Bársony Bálinttal dolgozunk egy anyagon, aminek Magyar Rapszódia a címe, magyar vonatkozású klasszikus zenedarabokat dolgoztunk fel a hattagú zenekarunkkal. Illetve a triómmal, ami Trio Minor néven most már öt éve működik, szeretnénk egy lemezanyagot rögzíteni. Horváth Balázs nagybőgőzik és Varga Bendegúz dobol ebben a trióban, csupa olyan zenét játszunk, amit mindannyian szeretünk, például a Joshua Redman Quartet dalait, Kenny Burrell vagy Wes Montgomery jazz-klasszikusait, és így tovább. Emellett van egy pár saját kompozíciónk is.

Mi a véleményed a gitármánia táborról?

Ez egy nagyon jó kezdeményezés! Első alkalommal vagyok itt, nagyon jó a hangulat, és amellett, hogy megismerhettem új embereket, öröm volt összefutni régi ismerősökkel, akiket akár még a Kőbányai Zenei Stúdióból vagy a balatonszemesi alkotótáborból ismerek. Összességében egy nagyon pozitív benyomás alakult ki bennem a Gitármánia Táborról.

Mi a véleményed a táborozókról?

Úgy érzem, ez egy nagyon jó közeg, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a koncertünk után is. Ez a tábor számomra egy rockzenei hangulattal párosul, előzőleg azt gondoltam, a mi zenénk, a Juhász Attila Jazz Quartet zenéje majd értetlen fülekre talál, de nagyon kellemes visszajelzéseket kaptunk a gyerekektől, hogy igenis tetszett nekik! Nagyon nyitottak a táborozók, és úgy látom, nagyon jó kezekben vannak itt.

Mik a terveid az év második felére?

Tanítok zeneiskolákban, szeptemberben indul az új tanév… Vácon tanítok a jazz-konziban, valamint Lovasberényben, egy kis iskolában, ahol a legfiatalabbakkal foglalkozom, így együtt tanulunk majd szeptembertől. Nekik nem jazzt tanítok, hanem a gitározás alapfokú ismereteit, egyelőre ismerkedünk a hangszerrel, egyszólamú dallamokkal, magyar népzenékkel, de a nagyobbaknak, akik fogékonyak rá, nekik jazzesebb dolgokat is mutatok. Indulnak különböző egyéb projektek is az ősszel, egy színházi előadás, amivel most már a második évadot nyitjuk, ez az Amerikai Komédia, illetve a trióval folytatjuk a munkát.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Úgy érzem, hogy egyre több olyan produkció él meg, amelyben jó hangszeres muzsikusok játszanak, képzett zenészek jó hangszeres tudással. Ami a negatív trendeket illeti: én egy nagyon optimista ember vagyok, próbálom meglátni a dolgok jó oldalát, mégis talán az elektronikus zene olyan válfajait mondanám, amik nélkülözik azokat az elemeket, amitől számomra zene a zene. Nagyon egyszerű a dallam, nincs harmónia, és a ritmus is monoton. Sok olyan zenét hallok, ami annyira nem fog meg, nincs benne mélység, nincs benne olyan zenei anyag, ami számomra fontos.

Szerinted, meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Igen, én a zenélésből élek, illetve a zenetanításból, ez egy biztos háttér, de viszonylag sokat is játszom, így azt mondhatom, én a zenélésből élek, igen. Utazom külföldre, meg szoktunk vendégeket is hívni, turnékat szervezni, ez egy folytonos munka, főleg a szervezés... de igen, meg lehet élni belőle!

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Én mind a hármat fontosnak tartom, talán a koncertek nyomják a legtöbbet a latban, de nem elhanyagolható a jogdíj-bevétel sem. Mindenkit arra ösztökélnék, vagy inkább inspirálnám, hogy írjon számokat, saját zenéket, mert ez egy plusz bevételi forrás, azon túl, hogy nagyon jó dolog az embernek a saját gondolatait közreadni.

Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Van egy reneszánsza a zenélésnek. Mint ahogy volt egy hullámvölgy, most újra van igény, hogy a gyerekek tanuljanak zenét, hogy egyre több helyen élőzene szóljon – például Póka Egon kezdeményezése, hogy bizonyos kerületekben csak élőben lehessen fellépni – van egy visszatérés ahhoz, hogy igenis, igényes muzsikák szóljanak értő zenészek tolmácsolásában. Ezzel együtt a megbecsülés is vissza fog térni. Természetesen, a régi idők tanúi mesélnek, hogy ez egy nagy dolog volt, ha valaki zenész, de szerintem ez ma is egy nagy dolog! Más dolog, hogy társadalmilag nem olyan a megítélése a zenészégnek, mint amilyet szeretnénk.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Mindenképpen lehet, és van is! Ha csak belegondolunk, hogy csak a jazz-zenészek közül, ha Szabó Gábor vagy Zoller Attila nevét, ha említjük, ők olyan zenei nagyságok, akik világszerte elismerést vívtak ki. Lesznek is még ilyenek, akikről fogunk hallani!

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Ezeket „nézettség-kutatónak” hívnám inkább, mivel ott nekem az jön le, hogy a nézettséget befolyásoló döntéseket hoznak a zsűrik, mivel a televíziós társaságok elsődleges szempontja a nézettség. Kerülnek ki tehetségek, és megmutatkoznak tehetségek, s mivel én mindig a pozitív oldalát nézem a dolgoknak: volt olyan, a tehetségkutatókban felbukkant zenész, akivel öröm volt dolgozni, azt mondhatom, hogy a tehetségkutató versenyek a „szükséges rossz”, amiből ki kell hozni a lehető legjobbat! Aki megmarad, és aki tehetséges, az úgyis fogja csinálni!

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Nagyon jó az utánpótlás, rengeteg a tehetség, öröm látni évről évre, hogy az új arcok invenciózusak, tehetségesek, szorgalmasak,

van ebben is egy trend, s úgy látom, az utánunk jövő generációk is nagyon komoly dolgokat tesznek le az asztalra. Hogy csak egy pár nevet említsek: a gitárosok közül Fenyvesi Marci, a dobosok közül Geröly Matyi, ők egy olyan ígéretes, új generáció tagjai, akikről sokat fogunk még hallani!Mi a véleményed a fesztiválokról?

Nagyon kellenek a fesztiválok, mert ott lehet megmutatkozni, azok adják a zenészségnek azon pillanatait, ahol olyan közönségnek játszhatunk, akik figyelnek, ahol igazi koncertélményem van. Szeretem a fesztiválokat, különösen, ahol a zene is egy kultúrát képvisel, ahol különböző zenei stílusok képviselői mutatkozhatnak meg.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Ez a zenészségnek egy nagyon fontos pályája, hogy klubokban játsszon az ember. Én már nem játszom annyit klubokban, mint régen, de nagyon szeretek, mert egy olyan közelséget ad a közönséggel, és közelség-élményt a közönségnek, amilyet semmilyen más színpad.

Szerinted, mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Talán a pályázatok fiatal zenekaroknak, lemezfelvételi lehetőségekre, saját koncepciók megvalósítására. Volt is ilyen régebben, a PANKKK, s folyamatosan kéne, hogy legyen ilyen lehetőség.

Köszönöm a beszélgetést: Illés Norbert

https://www.facebook.com/attilarieger?fref=ts

http://riegerattila.fontis.hu/attilarieger/Home.html

2014. december 2. 09:28

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA