DOBSZERELEM – Martonosi György...
Valamikor régen, meseerdő közepében élt a Doboskirály, aki alattvalóit látta el kiváló, vagy szakadt dobokkal. A sors mindenkori igazságtalanságához tartozik, hogy Ő is a gazdag csemetéknek küldte a gyönyörű hangszereket, nem pedig az olyan szegény jó tanulónak, aki a zuglói Komócsy utca egyik U alakú földszintes lakásában lakott. Igen ám, de a szomszédban volt a Divatkötöttáru gyár kultúrterme, ahol minden hét végén ropták a táncot a dolgozók (akkor még voltak, és mosolygósak) Valami borzalom zenekar próbált elviselhető hangokat kicsikarni a hangszerekből, nem túl nagy sikerrel. Ekkor tizenhárom éves voltam, és bűbájos mosollyal felkerestem a kultúrost, hogy engedjen be a színpadra, ahol a nagyon szakadt dob volt. Megtörtént. Bizsergetett nagyon az első együttlét és már akkor rájöttem, hogy ez bizony erotikus vonzalom. (mivel az udvarban lakó szerelmemmel Erzsikével már…)
Egy év telt el, vagy kettő, és megbízást kaptam a kultúrostól, hogy alakítsak zenekart. Paradicsomi egy-két év következett, mert öttagú zenekarunk sikeres volt. Később nagy nevek lettek a fiúk. Elég szegények, de boldogok voltunk ott a proli udvarban, és egyszer Anyukám bejelentette, hogy kapok saját dobot…Bementünk a Hetesihez a Thököly útra, ahol 5200.- magyar forint fejében egy műbőr bevonatú felszerelést vettünk. Apám fizetése akkor 1300.-volt.
Viszont ekkor már jazz együttesben játszottam, és a pécsi koncertre SAJÁT DOBBAL utazhattam egy Pobjedában. 1960-at írtak….Az első szerelem minden izgalmát megéltem ezzel a dobocskával, de hamarosan lanyhult az érzés, mint lenni szokott, és bizony napokat töltöttem a Medveczky műhelyben, mire megsajnáltak és készítettek nekem egy Medveczky dobot részletre, ami akkor nagy rangot jelentett. Ez a dob Róza Ricsinél van, nem adja vissza :-) ..miért is adná..
Ennek a hangszernek lelke volt, minden János keze munkáját dicsérte és én is ott izgultam több alkalommal. A rézből öntött babák, kávák a legkisebb alkatrészek is gondosan lettek megmunkálva és ez volt az első dobom – amit ágyba vittem az első éjszaka. Hát ilyenek vagyunk, fellángolunk, majd elkezdünk másfelé kacsintgatni. No így érkezett meg a Fehérvári útra a szövetkezeti lakásba A PREMIER cucc. Hú, ez akkor 1967-ben címlaphírnek számított :-) Amikor 1968 tavaszán Hacki Tamás együttesével Ausztráliában és Új-Zélandon koncerteztünk ezt vittem magammal fonott kosár tokokban, amit még Warnemündében (NDK) fontak nekem a halászok!!...első magyar zenekar Ausztráliában. A fesztiválon szerepelt Marlene Dietrich, Acker Bilk, a Shadows, Olivia Newton John…stb..és a Premierem, melynek szállítása többe került mint a gázsim..
Viszont jött Skandinávia, ahol elérkezett az a pillanat amikor szerelembe estem többek között egy LUDWIG Superclassic szereléssel, ami rövidesen kísérőm lett, és csak a Herpai Sanyi könyörgésére adtam el, és akkor rendeltem DUBÁNÉKTÓL egy ÖT!! felsőtamos cuccot Billy Cobham imitálásához..nade.. a szerelem az ilyen fajtánál jön-megy és elérkezett a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nem lehet élni egy ROGERS Londoner V. nélkül….később azután lehetett, mert Herpai Sanyi ezt is megvette. Ekkor elhatároztam, hogy egy életem-egy halálom, utolsó szerelem ürügyén vetten eredeti GRETSCH cuccot, olyan jó kis jazzosat.
Tudjuk, hogy az öreg sztárbandák amíg élnek búcsúkoncerteket tartanak…igen..az utolsó szerelem érzete gyorsan megdőlt, MERT- milyen dolog az, hogy nekem ne legyen egy két-lábdobos rózsafa SONOR szerelésem?? Lett. Viszont ez a gyönyörűség meghozta az első endorseri ajándékot, 21 darab Paiste cintányért vehettem át Notwill-ban. Álomnak is hihetetlen, de ez valóság volt.
Viszont nem tudom, hogy miért váltottam egy átlátszó SONOR szerelésre.. egyszer csak ott volt- nem sokáig, pedig brutális dög volt benne, de azt az ürügyet találtam ki egy újabb dob megvásárlására, hogy nem fa…logikus nem?!... Ez viszont már egy nagyon szépséges diófa színű YAMAHA 7000 volt, amely egy ép észen kívüli órámban csere formájában a Csurgai Attilához vándorolt, Gonbos Lacihoz, majd mostanában Nesztor Ivánhoz, én pedig megkaptam egy jó nagy SLINGERLAND szettet. Ekkor még a PAISTE tányérokon játszottam.
Logikus, és érthető hogy a SLINGERLAND Buddy Rich része a Kármán Sándor Dobmúzeumába kerüljön, hiszen a lábdob nem fért be az autómba, a maradék pedig Jeszenszky Gyurié lett. Istenem, mindig ez a kényszer váltás egy új szerelemre :-)….
Ekkor rádöbbentem, hogy még nem volt PEARL jazzos cuccom, és bizony lett, és natúr fa és fantasztikus sound. Viszont kénytelen voltam eladni Gajdos Attilának, aki később Julien néven énekelt, MERT -hihetetlen megtiszteltetés ért, SONOR ÉS ZILDJIAN ENDORSER lehettem, ami azt hiszem minden dobos nagy álma. Ekkor már én írtam a Zenészmagazin dobklubját is. Hatalmas rang volt akkor ez. Ha lehet érzékeltetném egy rövid történettel. Hágában bementem egy szép hangszerboltba, és a Zildjiantól kapott névjegyemmel mutatkoztam be. Ami ezután történt, nagyon tanulságos volt. Megkértek, hogy nézzem át a bolt Zildjian választékát, hogy megfelelő-e, meghívtak ebédre, majd kivettek nekem egy szobát a közeli kis vendégházban, este pedig elvittek egy jazz-klubba, ahol játszottam is. No Comment… Sajnos itthon ennek a nyoma sem volt, de főleg a zenészek részéről, akik szinte alanyi jogon követelték, hogy Endorserek legyenek és nem értékelték a szóhoz kapcsolódó tartalmat…ma meg aztán…tisztelet a kivételnek..
Szép évek voltak, de szegény Szabóék tönkrementek abba, hogy rengeteg endorseri cuccot osztottak szét, nagy szakmai rendezvényeket tartottak, és visszakérték a hangszereket. Néhányan vissza is adták, én voltam az egyik... Mély bánat, majd egy sóhaj és igen kedvező feltételekkel egy YAMAHA MAPLE CUSTOM… Zöld csoda, szinte démoni kisugárzással. Viszont szerettem volna a Tam-Tamhoz tartozni ami azzal járt, hogy a zöld démont felváltotta egy PEARL STUDIO MASTER… valami félelmetesen perfect hangszer, sok jó koncerten volt társam. Viszont. Nem kellett volna Frankfurtba menni. Miért? Azért, mert Pusztai Csabival megláttuk a TAMBURO OPERA JAZZ dobocskát, és ez már egy infarktus közeli szerelem lett első látásra. Jaj, mi lesz ebből… az lett, hogy szép kedvezménnyel megvettem a Csermák hangszerboltból, mert ők voltak a magyar képviselet. Itt szó sem esett edorseri rangról, bár jól esett volna, de itt jön a valós utolsó szerelem történetében egy egyedülálló csavar… és legyen ez a zárszó is.
Felvettünk a Trio Olamarral egy különleges lemezt, „Gondolatok a Bartók Zeneházban” címmel és én ezt a lemezt kivittem a Frankfurti Zenei Vásárra 2004-ben, hogy adjak belőle néhány ismerős hangszer cégnek.
Adtam a Tamburónak, majd elmentem a Zildjianhoz, ahol már új szelek fújtak és egy kicsit lekezeltek. Szomorúan és kicsit megalázva érkeztem a Sabianhoz, ahol többen a barátaim voltak a vezetők közül. Adtam egy lemezt, majd elmeséltem a bánatomat a Zildjiant illetően. Lényeg az, hogy azt mondták, miért nem megyek át hozzájuk, ebédidejükben meghallgatjuk közösen a lemezt. Elindultam nézelődni, és a Tamburóhoz visszamentem gyönyörködni az új modellekben, majd indultam tovább, de meghallottam a nevemet, és visszamentem. Leültettek a fogadó szobába és elém tették a nemzetközi endorseri szerződést, hogy írjam alá... közben a lemezünk szólt. Felajánlottak egy új hangszert… nem fogadtam el, mert akkor már annyira megszerettem az enyémet. Hitetlenül néztek rám, majd megöleltek. Azóta is fenn vagyok az oldalukon… fenébe, azért el kellett volna fogadni :-)
Ezután visszamentem a SABIAN-hoz, mosolyogva fogadtak, és ünnepélyesen felajánlottak egy bármennyi számú cintányér szettet, és szerződést munkásságomra és a lemezre való tekintettel. Különben erre az Olamar lemezre Jojo Mayertől kaptam a legnagyobb dicséretet. A Varsói Nemzetközi jazzfesztiválon eljátszhattuk nagy sikerrel, de itthon falak fogadtak bennünket amire ma már tudom a magyarázatot…
A sok-sok csodatányér megérkezett a Sabiantól a Tam-Tam Dobcentrumba, a nemzetközi szerződésem kallódott, stb, de végül a local-endorseri meglett. Nekem ez is nagy megtiszteltetés.
Kedvenceim a készletemből: 22” ARTISAN LIGHT RIDE, 21” JOJO MAYER FIERCE RIDE, 20” JOHNETTE ENCORE RIDE... és az összes többi :-)
A TAMBURÓ varázsát a kisipari készítés adta nekem, az, hogy dongákból van, hogy az olasz hangszerkészítő munkája kicsit „dirty”, szinte érezni Toscana illatát, hangulatát. Szoktunk együtt vörös borozni a Tambúróval…koccintok az egészségére, megköszönöm azt a gyönyörű érzékeny hangot amellyel mindig elbűvöl, inspirál. :-) 2004 óta tartó barátság, szeretet..
Méretei: 18”x16” lábdob, 8-10-12-14” tamok, 13”x6” fa pergődob.
Viszont van még két kedvenc pergőm, az egyike DUBÁN DEZSŐTŐL kaptam, a másik egy különleges H&H 13x6.5-es tölgyfa pergő, 70. születésnapomra kaptam Halmai Jánoséktól.
Itt a mese vége, a sok nagy szerelem 2004-ben lezárult, és boldogan élek utolsó szerelmeimmel amíg meg nem halok, a Tamburóval és Sabiannal. Köszönöm a mindenhatónak, hogy ilyen”művészi” belső tartalommal áldott meg, így megismerhettem a szerelem minden csodáját! És köszönöm azoknak, akik méltónak tartottak, hogy reprezentánsuk legyek még így 71 évesen is :-)
U.i.: Őszinte vallomás… kétszer ennyi dobfelszerelésem volt...
https://www.facebook.com/martonosidrums?fref=ts
2014. november 30. 13:52