ERIC JOHNSON
Europe Live címmel néhány hete dobta piacra legújabb koncertalbumát Eric Johnson. A bluest, rockot, countryt, jazzt és popot elképesztő kifinomultsággal ötvöző texasi gitárfenomén ritkaságszámba menő európai látogatásai egyikének állít elméket eme nagyszerű élő albummal, melynek megszületéséről az alábbi interjúban mesél olvasóinknak.
Honnan jött az ötlet, hogy épp Európában rögzíts koncertalbumot?
Tavaly, amikor átmentünk Európába egy rövidebb turné erejéig, valaki felvetette, hogy esetleg rögzíthetnénk néhány koncertet. Jó ötletnek találtam, úgyhogy két német és egy holland helyszínen meg is örökítettük a fellépést. Ekkor különösebb tervvel még nem rendelkeztem, ám miután hazatértem, és meghallgattam a nyersanyagot, úgy éreztem, hogy van olyan jó, hogy kezdjek vele valamit. A felvételeken tisztán átjön a koncertek vibráló spontaneitása, ami számomra a leglényegesebb faktor egy élő anyag esetében.
 |
Milyen emlékeid vannak e koncertekről? Jól sikerült fellépések voltak, különösen az amszterdami. Túl nagy figyelmet nem szemteltünk a felvételnek, hiszen akkor még nem fogant meg az élő album terve, és ez lehet, hogy jót tett az anyagnak. A felvételekkel is elégedett vagyok, néhány kisebb hibától eltekintve jól sikerültek. Ezeket persze a stúdióban kijavítgattam. Milyen hangszereket és erősítőket használtál a felvételeknél? Erősítők közül néhány Fender Deluxe Reverb-öt, egy 18 wattos Fulton-Webb modellt, és egy 50 wattos Marshall Plexit. Gitárok tekintetében egy 1957-es Fender Stratocastert, illetve egy Gibson ES-335-öst. Pedálok tekintetében is nagyjából ugyanazok segítségével állítottam elő a soundot, mint általában, tehát Chandler Tube Driver, Dallas Arbiter és Dunlop Fuzz Face, Ibanez Tube Screamer, Maestro Echoplex, TC Electronic Stereo Chorus/Flanger, és Electro-Harmonix Memory Man állt rendelkezésemre. A setup minden este kicsit más volt, arra ugyanis nem nyílt lehetőség, hogy ugyanazt a cuccot cipeljem magammal. Milyen erősítő beállításokat preferálsz élőben? A Marshallnál igyekszem kihasználni a nagy hangerő adta nyílt karakter lehetőségét, az EQ szekciót ehhez mérten, félig, illetve kicsit fél alá tekerem, a soundot pedig a Blues Driver pedál igazítja ki. A 18 wattos Fulton-Webb a Fuzz Face pedállal működik együtt, a Deluxe Reverb tiszta hangját pedig TC Electronic teszi finomabbá. Az egyik legtökéletesebben kimunkált gitárhangzás a tiéd. Mi a titkod? Az egyszerűség. Öreg, kézzel készített erősítőket használok, mégpedig az organikusságuk okán. Az alsó-, közép-, és felsőtartománnyal óvatosan bánok, inkább a hangerőre támaszkodva érem el, hogy kinyíljon a hangzás. Szintén fontos a megfelelő identitású erősítő megtalálása. Az általam használt Marshall Plexi például a hetedik ilyen erősítőm, ennél leltem meg azt, amit kerestem. Jelentős különbségek mérhetőek ugyanazon széria darabjai között, egyik jól szól, a másik kevésbé… |
Szerinted is elsősorban a kezekben van a tónus?
Abszolút. Számos gitárost már abból fel lehet ismerni, ahogy megfogja a hangszert, ahogy képzi a hangokat. Nyilván, a jó cucc sokat segíthet a megfelelő hangzás megtalálásában, de nem ezen van a hangsúly.
A fiatalabb gitárosok közül kik azok szerinted, akik figyelemreméltó gitárhangzással rendelkeznek?
Joe Bonamassa például szép tónussal bír. Aztán ott van Tim Miller, aki egy New York-i jazz gitáros, nagyszerű a hangzása.
Az elkövetkező időszakra nézve mik a terveid?
Éppen most fejeztünk be egy közös lemezt Mike Stern-nel, ami novemberben fog megjelenni. Átdolgoztunk néhány régebbi szerzeményt mindkettőnk repertoárjából, ezek képezik az anyag felét, a másik rész azonban kizárólag új dalokból áll.
Milyen típusú zenét várhatunk tőletek?
Leginkább instrumentális jazz, illetve jazz rock témák szerepelnek a lemezen. Ez egy nagyon őszinte album, szinte az egészet élőben rögzítettük a stúdióban, és ez a fajta munkamódszer az, ami manapság mozgatja a fantáziámat. Ahogy az élő albumnál, úgy e kollaboráció esetében is törekedhettem volna arra, hogy technikailag minél tökéletesebb gitártémákat vegyek fel, de ezzel odaveszett volna az élő jelleg, a kendőzetlen valóság, a spontaneitás, ami az ilyen zene esetében nélkülözhetetlen.
Hogy jött össze ez a nem mindennapi kollaboráció Mike-kal?
Nem oly’ rég lehetőségünk nyílt Manhattanben egy hétig minden nap együtt játszani, és ez idő alatt olyan jól éreztük magunkat, hogy gyorsan szerveztünk még egy 2 hetes közös turnét. Nem sokkal később kaptunk egy ajánlatot a jazz zenékre szakosodott Concord Recordstól egy albumra, melynek elkészítésébe nagy örömmel vetettük bele magunkat. Az egész olyan volt, akár egy láncreakció, az egyik dologból következett a másik. Jelenleg ott tartunk, hogy a lemez megjelenését követően újabb turnéra indulunk, januári és februári dátumok szerepelnek egyelőre a naptárjainkban.
Néhány éve egy akusztikus turnén is részt vettél. Ennek lehet valamikor folytatása?
Mindenképpen lehet, annál is inkább, mivel egy teljes egészében akusztikus album is szerepel a terveim között. Már három dalt fel is vettem hozzá, akusztikus gitárral, zongorával, remélhetőleg hamarosan sort keríthetek e projekt befejezésére is.
Fotók: Max Crace
Danev György
2014. november 21. 09:27