DPA d:facto és Szabó Balázs Bandája
Minden olyan jellegű reklámszagú dologtól próbálom távol tartani magam, amikor egy gyártó, vagy forgalmazó kéri, hogy ezt vagy azt a holmit próbáljam ki...
Ebben az esetben nem is erről van szó... az történt, mint amikor a Heil Sound mikrofonokat kölcsönkaptam Hodován Petitől, hiszen anno azokat is nagyon ki akartam már próbálni. De erre most különösen hegyeztem a cerkám, és végre két egymást követő koncertre is megkaparinthattam a DPA d:facto mikrofont.
Nem mondom, hogy sokat könyörögtem, mert Csernus Tomi ezer éve nagyon jó barátom és egy csettintésre rendelkezésre bocsájtotta a remek eszközt. No nem azért, mert éves szinten több millát vásárolnék, hanem csak mert egy rendes ember... De hagyjuk ezt a markec dumát. Nézzük inkább mi volt a feladat...
2014. május 15-16-án Szabó Balázs Bandája, lemezbemutató koncert az A38 hajón.
Mind a két koncert telt házas, ami hangtechnikai szempontból koncertenként 750 visító kislányt jelent a nézőtéren. Ezt nyilván csak über hangerővel lehet legyőzni. Természetesen az alapzenekarhoz képest voltak vendég fellépők is: a rendezői balon 2 hegedű és egy brácsa, ami Matyival együtt vonós négyes, a jobb oldalon pedig egy folk szekció, brácsa és bőgő. Ezek úgy magukban elvoltak, vagy el lettek volna... de így hirtelen összeszámolva, mégiscsak összesen 12 ember, a nem annyira nagy belmagasságú Hajó színpadon. Természetesen többször is együtt játszott mindenki...
Nem megoldhatatlanul nagy feladat ez, hiszen az egész produkciót bezsúfoltuk 24 csatornába. Ennyi volt indokolt, nem estünk túlzásokba.
Szép a zene, ügyes a zenekar, fegyelmezetlenségnek se híre se hamva. Nincsenek kezelhetetlen hangerő cuccok. Ám akárhonnan nézem a dolgot, 12 művész egyszerre, azért mégis sok áthallást produkál a rendelkezésre álló mikrofonokon.
Alapesetben Beta 58-at használok Balázs énekére, de most itt volt ez a remek DPA énekmikrofon. A Művésszel abban maradtunk, hogy amennyiben az első nem oda illő hangot, vagy furcsaságot tapasztaljuk a d:facto-val, azonnal cseréljük a jól bevált Shure-ra. Na ez nem következett be.
Az amit a gyártó említ – hogy az oldalirányból érkező hangok nagyon erős mély-közép vágással jelennek meg – az ebben az esetben nagyon is tapasztalható volt, és szinte semmi zavaró nem érkezett, sem Matyi oldaláról, (ahol egyébként Soma is brummogott a basszusgitárjával) sem Sebi oldaláról, aki rendszerint kifelé fordítja a gitár alapját, hogy ne a színpad belseje felé szóljon. Ezen a koncerten befelé volt fordítva az alapja, de mivel semmi zavaró nem volt benne, ezért úgy is hagytuk. A lényeg, hogy ez az oldalirányból érkező csinnadratta nagyon jól, vagy inkább sehogy sem viselkedett a színpad közepére rakott DPA d:facto-ban.
A másik elvárás, ami magát az énekhangot illeti:
Szeretjük ezt a Szabó Balázs Művészt. Rendes Ember. Úgyis mondhatnám, hogy a mi kutyánk kölke. Sztár allűr, vagy indokolatlannak tűnő igény nem létezik nála. Időnként zavarba ejtő, hogy csak néz és mosolyog, de nem mondja, hogy mit szeretne. Lehet hogy semmit? A lényeg, hogy technikus szemmel nézve ideális Alany. Viszont tetszik, vagy nem tetszik, neki sosem volt, sosem van és sosem lesz olyan énekhangja, amit orgánumnak nevezhetünk.
Félreértés ne essék, hangerővel és hangszínnel, valamint szöveg érthetőséggel is igen komoly hanganyagnak számít. Csak az a fajta mély-közép tartomány, ami azt a bizonyos 15 colos hangszórót is úgy mozgatja ahogy kell, az neki nincs... mint ahogy másik 1000 énekesnek sincs az országban. Hangsúlyoznám, hogy ez nem minősítés, csupán egy ide vonatkozó hangtechnikai paraméter.
Viszont valamiért – ezt nem tudom magyarázni – ebben a mikrofonban ezt a sajátosságot kevésbé éreztem, mint a jól megszokott Beta 58-ban. A másik tény, hogy teljesen mindegy volt hova gain-ezem (természetesen mint afféle régi vágású fazon, aki „dinamikuson szocializálódott”, szeretem vastagon „meghozni”), nagyon nem akart letérdelni. Kifelé kb. mintha vonaljelet tologattam volna. Sosem fogyott el. De ugye nem ülünk háttal a moziban. Ez egy méregdrága mikrofon. Bátran nevezhetjük top kategóriának, tehát legyenek is meg az ehhez mért elvárásaink. Megvoltak...
A harmadik szempont, ami ebben az esetben szintén elhanyagolhatatlan, hogy Balázs bizony hegedül is. Döbbenet, mi? Ezt egy jól elhelyezett, szintén DPA csíptetett 4099-es mikrofonba teszi. Ezt itt most nem ragoznám. Ismerjük, szeretjük, fain. Viszont ez a Művész, népzenész múltját nem tudván levetkőzni, rendszeresen és tudatosan is ráhúzza a hegedűt az ének mikrofonra is. Hozzáteszem, hogy én ezt szeretem és jó így hegedűt hangosítani. De a fizika törvényei alapján – időnként gazdagon fellelhető – kioltások jöhetnek létre a két mikrofon között. Ne is merüljünk el ebben, mindenki ragadjon valami ide illő Révai Nagylexikont, ha nem tiszta ez a része. A versem lényege, hogy a d:facto esetében nem fedeztem fel ezt a jelenséget. Lehetséges, hogy máskor, máshol megtörténne... Most nem volt.
Ami a monitorozást illeti: (bár Balázs fülmonitort használ) Nagyra becsült, kiskorú Lipcsei Róbert, budapesti szavazókörzetbe tartozó, élenjáró kiváló szövetkezeti mérnökemberünk szerint, harmadik típusú találkozással, vagy egyéb paranormális jelenséggel nem találkozott a d:facto hangját hallgatva koncert közben.
Én csak ennyit szerettem volna írni erről a mikrofonról, mert tudom, hogy sok kolléga kíváncsi a tapasztalatokra. Köszi Csernus Tominak és a Bluesound Kft.-nek a segítséget.
Megint jövök eggyel...
Taki
2014. október 17. 18:59