IN FLAMES – Szirének bűvöletében
A néhány nappal ezelőtt Budapesten koncertezett svéd In Flames legénysége nincs irigylésre méltó helyzetben. Noha a skandináv alakulat közmegegyezésesen a 2000-es évek leginkább meghatározó metal csapatának számít, lévén, a „göteborgi vonal” egyik alapítójaként és fő zászlóvivőjeként elvitathatatlan érdemeket szerzett a fémzene 21. századi arculatának megszabásában, most mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kompromisszumokat nem ismerő kvintett magyarázkodásra kényszerült legfrissebb produktuma okán. A Sony Music gondozásában szeptember 9-én megjelent tizenegyedik In Flames stúdióalbum, a Siren Charms minden eddiginél kommerszebb megközelítése kapcsán ugyanis azonnal heves kritikák és támadások kereszttüzében találta magát az ötös. A nagy valószínűséggel további parázs vitákat generáló album készítéséről, annak szkeptikus fogadtatásáról, illetve a jelenleg is zajló lemezbemutató turnéról Björn Gelotte gitárossal beszélgettem.
Az új album épp csak megjelent, de máris komoly vitákat generált, a szaksajtóban és a hallgatóság körében egyaránt. Hogy látod, milyen a lemez megítélése?
Nyilvánvaló, hogy vannak emberek, akik vitathatónak, netán ellentmondásosnak ítélik meg a Siren Charms albumot, én azonban úgy érzem, hogy túl nagy változást zeneileg nem hozott e korong a közvetlen elődjeihez képest. Minden egyes albumunkkal igyekeztünk kicsit továbbgondolni, fejleszteni a muzsikánkat, sosem ragadtunk le egyetlen megközelítésnél. Alapjában véve, a kiindulópont hasonló volt, mint az előző anyagoknál, a riffek a fejem ugyanazon részéből jöttek, csupán a dallamformálással kapcsolatos elgondolásaink változtak, azok kivitelezésében találtunk új utakat. Nem volt célunk, hogy nagy vitát kiváltó albumot készítsünk, sokkal inkább olyan lemezt akartunk, amely számunkra izgalmas, melyben hihetünk, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember azért tartja furcsának a lemezt, mert az elsőként nyilvánosságra hozott dal alapján ítél, ami talán kevésbé kemény, és tele van tiszta énekkel. A tiszta ének azonban már a korai időkben is fellelhető volt nálunk, Anders (Fridén, énekes) pedig van annyira jó és magabiztos, hogy simán megengedheti magának a tiszta dallamos éneklés luxusát. Továbbra is a fogós dallamok, a jó dalok mozgatnak minket, ahogy eddig is, ám, ha valakinek nem tetszik, amit most csinálunk, részünkről az is rendben van. Rajongóként én magam is ilyen vagyok. Példának okáért, imádom Ronnie James Dio első négy lemezét, az utolsó kettőt viszont nem szeretem…
Mindentől függetlenül továbbra is metalnak tekinthető, amit az In Flames játszik?
Csakis annak! Viszont death metalnak semmiképpen sem. Szerintem sosem voltunk egy kimondott death metal csapat, sosem foglalkoztunk a tipikus death metal tematikákkal, a halállal, a háborúval, a véres dolgokkal. Mivel a göteborgi színtérhez tartoztunk, a média nyakunkba akasztotta ezt a címkét, miközben mindig is melodikus metalt játszottunk. Az In Flames minden lemeze a dallamokról szól, csupán ezek kifejezési módjaiban találni eltéréseket. Van, amikor az ének melodikus, és van, amikor a gitárok felelősek a dallamformálásért. Ennek viszont nincs jelentősége számomra, mert egy erős dallam törvényszerűen hatásos, bármilyen instrumentumon is játsszák el.
Említetted Anders törekvéseit a tiszta ének felé. Sokan éppen a hörgést hiányolják tőle…
Az ilyen kritikákkal nem tudok mit kezdeni. Aki hörgést akar, az hallgasson mást, ezt tudom javasolni. A koncertjeinkre továbbra is sokan járnak, a lemezeink jól fogynak. Sokan szeretik a zenénket, mások viszont nem, de ebben épp ez a gyönyörű! Mindenki számára adott a szabad választás lehetősége, bárki megtalálhatja az ízlésének leginkább megfelelő muzsikát!
Nem féltek, hogy a kompromisszumok elutasítása a rajongók bizonyos részének elvesztését eredményezheti?
Egyáltalán nem. Figyelj, mi a nulláról kezdtük, de felépítettünk valamit, mégpedig úgy, hogy közben senkire sem hallgattunk, csak a saját fejünk után mentünk. Sem a kiadók, sem a menedzsment, sem a rajongók nem szólhattak bele a folyamatba. Egyedül mi tudjuk, hogy egy adott In Flames albumnak hogyan kell szólnia és mit kell közvetítenie. Kib…ott szégyenletes lenne, ha piackutatást végeznénk, és az alapján megpróbálnánk egy bizonyos réteg kedvére tenni. Mindenki ízlésének úgysem lehet megfelelni,.. Szerintem sokan értékelik, hogy a magunk útját járjuk. Nyilván, ellendrukkerek is akadnak, akár bármelyik focicsapatnál, de a világ már csak ilyen, és az internet csodálatos platformot biztosít számukra a gyűlölködésre.
Az új albumot a legendás berlini Hansa stúdióban rögzítettétek. Milyen hatással volt rátok a hely?
Nos, a dalokat a stúdió falai között alakítottuk ki, ami szerintem kiváló módja a lemezkészítésnek. Mindössze ötleteket vittünk magunkkal, komplett dalok nélkül kezdtük el a felvételeket. Érdekes módon, kezdetekben egyáltalán nem estem hanyatt a stúdiótól, valószínűleg azért, mert nem vagyok nosztalgikus alkat. Tudod, ma már a felvételi helyszínnek nincs annyira jelentősége, mint egykoron volt, a modern technológia segítségével akár itt, ebben a szobában is lehet profi hanganyagot készíteni. Anders viszont teljesen más, imádja azokat a nagy bandákat, akik a Hansában dolgoztak az évtizedek során, és ő is a hely történelmének részévé szeretett volna válni, ami egyébként tök jó dolog, semmi gond ezzel. Aztán ahogy haladtunk előre, úgy nyert meg magának a hely engem is. Például, nagyon kevés olyan stúdió van a világon, ahol ilyen dobhangzást lehet létrehozni. A dobok felvételére használt helység márvánnyal van beborítva, elképesztő akusztikát biztosítva ezzel. Hat hétig dolgoztunk a Hansában, és egész biztos vagyok benne, hogy a dalok hangulatára nagymértékben rányomta a bélyegét a stúdió atmoszférája.
A Siren Charms a Sony Music gondozásában jelent meg. Mit gondolsz, jót tesz egy magatok fajta metal csapatnak, ha egy multival dolgozik együtt?
Meglátjuk… Számos alkalommal próbáltak már a különböző multik együttműködésre bírni minket, de eddig mindig elhajtottuk őket, mert az integritásunkat nem láttuk biztosítottnak. A Sony viszont kitartónak bizonyult, folyamatosan próbált becserkészni minket, de ez most egy másfajta helyzet volt. Úgy alakult, hogy az albummal már rég elkészültünk, amikor a lehetőség újra felmerült, ezért rendkívül kedvező tárgyalási pozícióban voltunk. Könnyen meg tudtunk egyezni mindenben, ami a szerződéskötéshez kellett. Ők akartak velünk dolgozni, és nem fordítva, ennek köszönhetően pedig szabad kezet kaptunk. Nem szólnak bele semmibe, és ezt respektáljuk. Rendkívül jól működő a terjesztési rendszerük, megfelelő erőforrásokkal rendelkeznek, kiváló a promóciós gépezetük, ezen erények összességének köszönhetően pedig a világ minden pontján kapható a lemez, még Ausztráliában is, ahol korábban sok bajunk volt a disztribúcióval. Bár még nagyon friss a dolog, alig telt el idő a szerződéskötés óta, mégis úgy érzem, hogy hasznunkra válik a kapcsolat a Sonyval.
Új gitárosotok van Niclas Engelin személyében. Hogy megy vele a munka, milyen ötletekkel tudott hozzájárulni a lemezhez?
Niclas nem vett részt az album megírásában, tehát ebből a szempontból minden úgy működött, mint az előző korongnál. A felvételeknél viszont sokat profitáltunk a jelenlétéből, mert hihetetlenül jó gitáros. Rendkívül feszesen, precízen játszik, sokkal pontosabban, mint én, aki hajlamos ott csalni, ahol csak teheti! (nevet)
Más együtt dolgozni vele, mint a csapat egykori alapító tagjával, Jesper Strömbladdal?
Teljesen. Niclas ugyanis szereti, amit csinál. Igazi csapatjátékos, aki száz százalékosan odateszi magát. Minden koncert előtt leülünk, és két órát gyakorolunk együtt. Jesperrel ilyesmi elképzelhetetlen lett volna…
Hogyan osztjátok el a gitárrészeket koncerten?
Én játszom az összes szólót, vagyis próbálom játszani (nevet), és a dallamok is az enyémek, ő inkább a riffekért felel. Viszont mindketten imádjuk a Thin Lizzyt, ezért időről-időre előhozakodunk különböző harmóniákkal bizonyos dalok esetében.
Ha már Thin Lizzy, bírod John Sykes játékát?
Ó, b…d meg, ez nem is kérdés! (nevet) Óriási hatással volt rám, ahogy Zakk Wylde is. Sosem lennék képes úgy gitározni, hogy ők, de baromira tetszik az az energia és attitűd, ami lejön a játékukból!
Hogyan épül fel a turnés set up számodra?
Több összetevőből alakul ki a sound. Clean hangszínhez és crunch-hoz a Kemper Profilert használom, ami egy rendkívül hasznos és praktikus motyó, bár, fogalmam sincs, hogyan működik… (nevet) Bizonyos tisztább hangzású dalokban egy Marshall JVM kombó is szól. Egyébiránt, régi vágású Les Paul-Marshall hívő vagyok. Ez egy olyan házasság, ami a pokolban köttetett. A Marshall, amit hajtok, egy név nélküli prototípus, a JCM 800-ason alapul. Mindössze néhány darab létezik belőle a világon, és kereskedelmi forgalomban nem is kapható. Nekem viszont van belőle öt! Amerikába viszont nehézkes lenne átcipelni őket, ezért mindig Doug Aldrich példányait kérem kölcsön, ha ott turnézunk. Igazából nem tudom, mi az oka, hogy nem készült belőle széria, mindenesetre szomorú…
Pedálok tekintetében hogy állsz?
Egy Ibanez Tube Screamer tesz szolgálatot a szólóknál, aminek az első kiadását féltve őrzöm otthon! Emellett egy MXR Carbon Copy delay és egy Dunlop 95Q Cry Baby wah pedál található a boardban. Utóbbi a klasszikus Cry Baby optikai változata, és azért van pont erre szükségem, mert kikapcsol magától - nem felejtem úgy, ennek köszönhetően pedig nincsenek hápogó riffek okozta kínos pillanatok! (nevet)
Danev György
2014. október 10. 17:04