Hazai vizeken - Twin Picks
Folytatjuk „Hazai vizeken” című sorozatunkat, amelyben igyekszünk minden olyan magyarországi hangszer, erősítő, hangszedő, hangfal, hangrendszer készítőt, és gyártót, vagy innovátort megszólaltatni, akik jelenleg is aktívan működnek hazánkban. A Budapest Music Expo-n találkoztunk Szilágyi Zoltánnal a Twin Picks pengetők feltalálójával, és rögtön kapva kaptunk az alakalmon, hogy bevonjuk őt is a sorozatunkba.
Mióta foglalkoztok pengetők tervezésével és készítésével?
2010 környékén jött az ötlet egy álmatlan éjszakán, majd pár hónappal később eszembe jutott újra, de ekkor már egy hangszerbolt pengetői között keresgélve. Akkor kezdődtek a végtelennek tűnő kísérletek: különböző pengető vastagságok, anyagok, különféle vastagságú távtartók a két pengető közé, akusztikus és elektromos gitárok és persze stílusok és játékstílusok... Aztán érkezett a név: Twin Picks! Azonnal éreztük, hogy ez tökéletes lesz! minden benne van amit egy márkanévtől el lehet várni: jól cseng, könnyen megjegyezhető, kifejező stb. Szabadalmak, levédések, tervek véglegesítése és végül a próba- majd a sorozatgyártás.
Csak készítők vagytok, vagy kereskedéssel is foglalkoztok?
Csak készíttetői vagyunk a pengetőknek, szeretnénk a profikra bízni mind a gyártást mind pedig a forgalmazást, így alakult, hogy a Rockforth vendégeként jöttünk el a Budapest Music Expora és ezentúl a Rockforth csapata képvisel minket a magyar piacon.
Van valami speciálisan – csak rátok jellemző – sajátossága az általatok készített pengetőknek?
Elsősorban az, hogy pengetőinknek dupla nyelvük van és általánosan elmondható róluk, hogy mivel egy nagyon rövid idő intervallumon belül ugyanaz a húr kétszer lesz megpengetve ettől egy teltebb, gazdagabb, erőteljesebb hangzást érünk el. Azért említettem már a számos kísérletet, mert nagyon fontosnak találtuk, hogy a végtermék hozza a profi érzést, hogy e mögött meló van és nem véletlen hogy négy tagja lett a Twin Picks családnak! Acoustic Soft, Acoustic Hard, Electric Soft és Electric Hard. A pengetők két nyelvének vastagsága valamint a köztük levő távolság az, ami változik és adja meg a jellegzetes hangzást hangszernek és stílusnak.
Vannak endorser-eitek, vagy olyan híres előadók, akik a ti termékeiteket használják?
Patai Tomi a kezdetektől használja és szereti, Pély Barna vagy Laár András is kedvelik, az expón derült ki hogy Lukács Petának sem új a történet még basszusgitárhoz is használja, de Végvári Ádám aki itt találkozott velünk először, azonnal megkedvelte, Tóth Szabi véleményére még kicsit várni kell.
Hova helyeznétek saját termékeiteket minőség tekintetében világviszonylatban?
Azért említettem, hogy jó dolog profikra bízni azt, amihez mi nem értünk, mert így nem kell bátorság sem ahhoz, hogy kijelentsem: prémium minőségű pengetőkről van szó! Mivel a két nyelvű pengetők mellett vannak hagyományos pl. celluloid vagy nylon pengetőink is, így van viszonyítási alap, és nem egy a „nagy nevek” közül bizony eldughatná a pengetőit!
Mi a véleményetek a hazai – zenei felhasználású – termékek itthoni megbecsültségéről, és a közvélemény ezzel kapcsolatos általános tájékozottságáról?
Sajnos még mindig az „cucc” ami külföldi vagy még inkább tengeren-túli, csak remélni tudom, hogy ez változni fog. Ami pedig a közvélemény tájékozottságát illeti, az elsősorban a kereskedőkön múlik, a nyitott szemléletű, tájékozott kereskedő tovább tudja adni tapasztalatait, meg tudja ismertetni és szerettetni a hazai termékeket. A szakmagazinok biztos eljutnak a boltokba...
Mi a véleményetek a hazai gazdasági környezetről, támogatja, vagy inkább nehezíti a boldogulásotokat?
Amennyiben a felhasználókat – és talán ide sorolhatnám az értékesítési csatornákat is – tekintjük gazdasági környezetnek, hisz ők komoly befolyással bírnak a rendszerre, akkor sajnos az előző pontban már válaszoltam. Amennyiben pedig tágabb értelemben tekintünk rá, akkor a támogatottság nem több, nem kevesebb mint más iparágakban, hogy ez kevés, elegendő vagy netán túlzott ezt döntse el mindenki maga.
Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar?
Ez egy nagyon szomorú téma, egyre több a bóvli, az olcsó vacak, igénytelen produktum, de ami még szomorúbb, hogy egyre nagyobb rá az igény.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok?
Itt akkor csak pozitív leszek: rengeteg fiatal játszik hangszeren (a tendenciákat hagyjuk) és egyre magasabb színvonalon, csodás élmény volt látni az expón, hogy tizenéves srácok „nyomták” virtuóz szinten a különféle hangszereket.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Én abban bízom, hogy mivel egyre több az ügyes, tehetséges zenész, ez oda vezet, hogy egyre több színvonalas produkció jön létre és ez talán majd egyre nagyobb igényt generál magának. Így idővel a színvonal átbillen a másik oldalra. Különben szerintem a hazai könnyűzenei életre is érvényes, hogy minél inkább „okosabb” egy környezet, annál inkább igényesebb, csak buta közegben lehet az értéktelent eladni.
Szilágyi Zoltán
2014. október 9. 19:09