Roland M-200i - Olyan mélyeket, magasakat akarunk hallani, ami nincs is.
Gondolatok a 21. század utazó hangosítóinak életéről - egy picit megfűszerezve a Roland M-200i digitális keverőpult bemutatásával... Időről időre hozzám kerül mindenféle berendezés, amit “kibicnek semmi sem drága“ alapon masszírozok és leírom róla a véleményem. Annyira nem nehéz ám írni ezekről a cuccokról, hiszen lehetőség szerint csak olyan berendezéseket szeretek kipróbálni amikről feltételezhetően csupa jót lehet mondani. Jönnek - mennek a kezem alatt a keverőpultok, mikrofonok, drága és olcsóbb vasak egyaránt... akárcsak a legtöbb kollégának. Nagy szerencse, hogy egyrészt nem vagyok egy szakújságíró, így egyik esetben sem kellett megválogatni a szavaimat, másrészt meg nem felkérésre írtam egyetlen véleményt sem, csak azért, hogy a kollégáim, akiknek még nem volt lehetősége kipróbálni az adott eszközt, kicsit nagyobb rálátással legyenek a holmira.
Eljött az idő, amikor olyan dolgok akarnak belőlem kijönni, ami egy eszköz konkrét markec polírozásának tűnhet, és ez ugye valahol mindig kicsit büdös, mint az öntömjénezés. Súlyosbító körülmény, hogy egyenlőre azt sem tudom kinek írom ezt. Talán csak magamnak. :D
Nade.
Az elmúlt években olyan változásokon esett át a szakma, hogy a produkciók is, meg a rendezvények is egyre komolyabb igényeket támasztanak a zenekarokkal járó technikusok felé is. Mindig kicsit komolyabb megszólalások kellenek. Nemes Fater szerint (meg szerintem is) olyan mélyeket, magasakat akarunk hallani, ami nincs is. Brutál hangerőket kell produkálnunk például akusztikus hangszerekből, ami nem kis feladat még a legképzettebb, legrátermettebb technikustól is... Ez csak az egyik aspektus (bármit is jelentsen ez a szó). Viszont a lehetőségekhez képest, ne legyen Sound Check, mert arra sem idő, sem energia, sem semmi sem. Viszont a legtöbb zenekar legyen olcsó és finom. Legyen maximum egy, de inkább fél technikus, aki a produkcióval jár, mert ugye a rezsi cucc az van... Ez egyrészt rossz, másrészt meg mit tudom én, hogy rossz-e... ez van és kész. Így élünk.
De ezek hozzák magukkal, hogy a lehető leggyorsabb reagálású haderőt kell felvonultatni, ami nagyon kicsi helyen férjen el, és nem utolsó szempont, hogy már akkor úgy szóljon mint a cd, mikor még csak a buszban van a keverő.
Ne is menjünk bele, hiszen pontosan tudja minden szakmában dolgozó, miről beszélek.
Azt is mindenki tudja, hogy szinte tök mindegy, hogy mi az eszköz, amit az ember magának választ, ha az állandó, megbízható és azt ő készséggel kezeli.
Nekem a megbízhatóság és az ár volt a két szempont ami leginkább meghatározta a keverő választást. Na meg a súly... Ahhoz, hogy én egy kisbuszba beüljek és magamnak cipelgessem, nem utolsó szempont. Volt némi rálátásom a piacon fellelhető ilyen jellegű keverőkre, viszont a Roland-dal alig volt tapasztalatom. Illetve a Dr.Music Stúdióban használok M380 pultot egy viszonylag komoly Roland rendszerrel, ami magában foglal 1608, 0808 boxokat, S-MADI-t, Merge Unit-ot, M48 Personal Monitorokat, REAC Splitter-t, R-1000 rögzítőt. Tehát egy vastagon installált Roland rendszert, de ez nem LIVE, illetve édes kevés ahhoz, hogy az ember csak úgy a konyhapénzből kidobjon ennyit saját keverőre. Alaposan körbe kellett járnom tehát a dolgot, hogy ne egy ideiglenes megoldásra költsem el a pelenkára valót.
Ezért arcátlan módon nem egyszer kölcsönkértem a kis Roland M200i pultot és mindenféle bulikat maszekoltam rajta...
Nem szeretném polírozni a rengeteg jó tulajdonságát mert az összes paraméter letölthető a megfelelő forrásokból, és ekézni sem azokat a hülyeségeit amik a Roland sajátosságai, vagy az Apple-é , aki az M200i Remote nevű programot engedélyezi... Ezek mind vannak... egyébként ez ingyen, mint a Mac-re és Win-re letölthető control programok is. Nem képzelem, hogy rosszabb vagy jobb, mint bármelyik gyártónál.
Az viszont biztos, hogy nem egészen egy év alatt közel 150 buli bele ment a kis Rolandba és buliról bulira egyre inkább meggyőződésem, hogy jól választottam. Volt olyan eset, amikor annyira kevés volt az áram, hogy a körülöttünk fellelhető minden más digitális eszköz letolta a gatyáját és tüntetőleg semmit sem csinált. Ez meg csak ment mintha direkt meg akarná mutatni, hogy van élet az áram után is. Hát nagyon szerettem.:D
Az hogy bekapcsolás után nem tudsz olyan gyorsan a kijelzőre nézni, mint amilyen gyorsan ő elindul, az elég meggyőző. De ezek a magam mércéjével mérve igencsak abba a kategóriába eső dolgok, hogy nem nagyon szeretek kompromisszumot kötni... Működjön mindig... ez az elsődleges elvárás.
A másik a megbízhatóság...
Mivel ez egy tök új holmi volt akkor, nem voltak sem töréstesztek, vagy 100 ezer kilométeres tartós tesztek, hogy ezek a potik, illetve egyéb alkatrészek meddig lesznek használhatók. Bár ahogy a japánokat ismerjük biztos csináltak valami tamagocsit, ami 7 nap hét éjszaka rángatja teszt üzemben a potikat, mielőtt gyártani kezdenek valamit.
Az egyetlen referencia, ami fellelhető volt ez ügyben, az M400 keverő, amit ha jól tudom kb. 2006 óta gyártanak és amennyire utána tudtam járni, hát nem nagyon cseréltek extrém mennyiségű fédert egyiken sem, amit eladtak itt az országban az ismeretségi körben. Szóval ez a féder és megbízhatóság dolog a részemről pipa...
Ott volt még a kérdés, hogy elférek e ezen a keverőn fájdalommentesen. 19” méretben a 16+1 féder mindenképpen jó és kényelmes. Ez így két oldalon lapozgatva tökéletesen kielégíti az elérhető input féderek számát, főleg ha oda számolom még, hogy kettő független User Layer-t is tudok csinálni... És ne felejtsük a 8 db DCA Group-ot sem. Nem megyek bele ezek előnyébe vagy felhasználásába, hiszen nem eladni szeretném a keverőt, hanem csak leírni a használat során szerzett tapasztalatokat, viszont mindenképpen szóra érdemes, mert volt olyan eszköz, ami ugyan tetszett volna de nem tudta ezt a funkciót.
Na input: hát a 16 mikrofon szintű bejárat és a 8 Jack, meg a Dock bejárat, valamint a 12 analóg és az AES/EBU kijárat elegendő lehet az általam kevert legtöbb produkciónál. Ha nem, akkor ott az a lehetőség amit a Roland Reac rendszere nyújt, és az ő maximum 40 input, 40 output csatornája. Csak pénz kérdése... De ahogy tudom, ezek az egyéb elérhető eszközök nem drágábbak a legtöbb gyártó hasonló minőségű termékénél, sőt... Nem hülyék ezek. Tudják mit hova árazzanak.
Ja, hogy csak egy REAC port van? Hát technikailag megvan rá a lehetősség, hogy az egyéb perifériát ezen az egy REAC porton keresztül kommunikáltassuk. ;)
Halkan leírnám, hogy a következő Up az egy 2416 box vásárlása lesz amikor már szinte minden lehetősséget ki tudok majd használni, ami adott a kis pulthoz. De addig azért még el kell mennem pár helyre. :D
Régi vágású fazonnak tartom magam, aki analógon nevelkedett, viszont nyitott a modernebb dolgok felé. Úgy próbáltam mindig dolgozni, hogy a kevesebb néha több. Ezért szinte csak a legminimálisabb kütyü arzenált próbáltam használni a keverő körül.
Ez részben azért is alakult így ki, mert tudjuk milyen az mikor pl. egy FOH-ban jó esetben 4 féle kompresszor van, és abból kell valami ideális kombinációt kihozni... eszközismeret hiányában, vagy csak a vasak tulajdonságai miatt sokszor az ember inkább lemond a gyors reagálású állítgatásról és megpróbál a rutinjára támaszkodni inkább, mint egy idegen vagy macerásabb eszközre.
Ezek a saját digit pult használatánál annyiban változtak, hogy ahova indokolt, oda nem sajnálom használni az adott kompresszort vagy egyéb procit mert van, megtanulható és kiszámíthatóan dolgozik.
Még azt is megkockáztatom, hogy sokkal finomabb beállítási lehetősségek vannak, mint az egyes vasaknál. Természetesen ezek minőségéről a legtöbb esetben megoszlanak a vélemények, csakúgy mint a különböző fizikai eszközöknél. A tapasztalat azt mutatja, hogy kevés olyan digit pulttal találkoztam, ahol ezek a procik mindegyike egyaránt annyira felhasználhatóak lennének, mint ennél a keverőnél.
Az effectekről csak annyit írnék, hogy amit tud, az egy ekkora pulthoz képest elegendő, de azért egy kicsit nagyobb dsp az lehet, hogy jól jönne, vagy a meglévőnek valami okosabb kihasználhatósága. Bár ha belegondolok, hogy a bejáratokon és a kijáratokon is teljes processzálási lehetőséget kapunk egy időben, valamint a kijáratok mindegyikén még egy maximum 400 ms delay is működik ha kell, ami 137 méternek felel meg (irreálisan sok szerintem) akkor ez egy igen komoly erőforrás ebben a kategóriában...
Ez is tud sztereót rögzíteni pendrive-ra, de csak wav-ot... Tehát az mp3 rajongóknak egy másik modernebb berendezést kell választaniuk...:) De természetesen a soksávos felvételi lehetősség is adott a REAC rendszerből maximum 40 csatornáig. Ehhez nem kell más csak egy CAT5 kábel, meg egy REAC 2 drivert ingyenesen futtató win-es gép. Hát meg persze egy DAW. Remélhetőleg a magunk fajta Apple felhasználót is megszánják a japánok és hamarosan elérhetővé teszik Mac osx re is ezt a szerintem alap szolgáltatást...
Ami a súlyát illeti, hát megtévesztően könnyű a holmi, (nincs 10 kiló) de ez 2014-ben azért már ne okozzon döbbenetet, vagy problémát a magam fajta görbe hátú roadnak.:D
Na a lényeg, hogy ilyen keverőt vettem.
Minden szempont közül talán az egyik legfontosabb volt, hogy a keverőt Ipad és egy wifi eszköz segítségével szinte bárhonnan tudom molesztálni, így olyan esetekben is felhasználó barát, amikor pl. nincs arra lehetősség, hogy az ember egy keverőállást építsen ki és onnan keverjen. De, hogy még tovább feszegessük ezt a fajta kényeztetést amit a Roland gyártól kapunk, ezen kívül is további kettő Ipad-ot használhatunk ezzel egy időben. Kábelen és egy plusz wifi stick-en keresztül.
Elsőre futurisztikusnak tűnő ez a felhasználási lehetősség, de ahogy a magam fajtát ismerem, úgy a világ összes szolgáltatása is kevés lehet ha alaposan elkezdjük firtatni, mit hogyan tud egy egy berendezés... Valahol mindig van egy rés a pajzson, amit a gyártó nem a felhasználó fejével gondolt ki... Na a lényeg az, hogy szerintem egy időben három Ipad azért legyen elég...:D
Voltak alternatívák, de sehogy sem tudtam annyi magyar forintot össze harácsolni, hogy olyan keverőt vegyek magamnak, ami még ezen kívül megfelelt volna az elvárásaimnak. Kb 3x ennyibe került volna az, ami még tetszett valami miatt és kb. ennyibe került az, amit biztosan nem vettem volna meg akármilyen csillám ledekkel is van teletömve, mert valamilyen ponton megbukott nálam, pedig nem voltak előítéleteim egyetlen kipróbált eszköznél sem.
Egyébként mindenkinek ajánlom a Somodi Ádi írását amit a Behringer x32-ről összehozott.
http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=487
Már csak azért is, mert ami magát a felhasználást illeti az teljesen megegyezik az enyémmel, illetve megkockáztatom, hogy ha a típus számokat kicseréljük, akár én magam is írhattam volna, csak én nem vagyok olyan jó tollú gyerek.:)
Aki pedig szeretne benézni a Magyarországi Roland V-Mixer Felhasználó Csoportba, itt találja:
https://www.facebook.com/groups/1443440695912159/
Hát én csak ennyit szerettem volna kiírni magamból... Ha ez bárkinek segítség lesz, hogy milyen irányban döntsön majd ha kell, akkor már megérte laptopot ragadni.
Remélem, hogy a következő életemben egy sok millió forintos saját pultról is tudok majd hasonló cikket írni.:)
Taki
2014. szeptember 20. 20:01