A holnap hangjai - PlugIN
A holnap hangjai címmel olyan fiatal zenekarokat szólaltatunk meg, akik a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőjébe jutottak. A nekik feltett kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Mi vagyunk a PlugIN zenekar Debrecenből. 2013 tavaszán alakultunk, pontosabban korábban már együtt zenélt Ádám és Bandi, Csilla csak később csatlakozott, és ekkor adtunk nevet a formációnknak. Klasszikus rock és blues zenét játszunk, de tulajdonképpen az összbenyomásunkat öntjük zenébe a rockzene hőskoráról: az ötvenestől a hetvenes-nyolcvanas évekig; ezt egészítjük ki a jelenkor stíluselemeivel és persze a saját ötleteinkkel. Mivel mindhárman kissé másfajta zenéket, hangulatokat szeretünk, szerencsére nem tudunk (és nem is szeretnénk) műfaji kereteken belül maradni, ugyanakkor mindhárman erősen kötődünk a gyökerekhez.
Tagok:
Lakatos Ádám – gitár, vokál
Czeglédi András – basszusgitár, vokál, gitár
Oláh Csilla – ének
valamint...
Kovács István – billentyűk
Urbán Bence – dob
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Elsődleges célunk az élőzene varázsának visszaállítása, terjesztése, mert manapság a technika nemcsak magát a zenét alakította át, de helyettesíthetővé tette az igazi emberi játékot. Az élőzene viszont csak akkor tud érdekes és értékes lenni, ha igényes és őszinte, így mi erre törekszünk.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Leginkább a műfajunk az, ami megkülönböztethet minket a többi zenekartól: manapság már nem trendi, emiatt nem is jellemző az a fajta klasszikus rock-blues irányultság, amelyben mi játszunk és szerzünk saját számokat. Szerencsére mindannyian hasonló zenéken nőttünk fel, így könnyen megértjük egymást, mégis valahogyan másfajta ízeket és hangulatokat hozunk be a készülő dalokba, amelyek így sokszínűvé válnak – akár egy számon belül is! Egy másik érdekességünk, hogy akusztikus felállással indultunk, és azóta is gyakran lépünk fel így, ami meglátszik az együttműködésünk összecsiszoltságán, és azon is, ahogyan a számainkat írjuk. Amikor csak két gitár és az ének van, rendkívül fontos, hogy átgondoltak és kidolgozottak legyenek a részletek, és mi ezt nem is spóroljuk meg sem magunktól, sem pedig a közönségünktől.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Talán kissé furcsa, de a PlugIN-t egyelőre nem tudjuk a hazai zeneipar egyik szereplőjének látni. Mi egy tipikus amatőr zenekar vagyunk, akik sokkal jobban élvezik a kis klubfellépéseiket, a nehézkes érvényesülést annál, hogy feladják az egészet. Nagy-nagy szerencsének, vagy inkább adottságunknak tartjuk, hogy elsődlegesen a magunk örömére szeretünk játszani, és nem omlunk össze, ha a koncertünkön csak a hangosító bácsi van jelen a keverőpult mögött. „Bolond az, ki poétává lesz Magyarországon”, és valahogyan így van ez a zenészekkel is. Kevés a fellépési lehetőség, a zenekaroknak „jól kell teljesíteniük”, vagyis olyan közönséget kell vonzaniuk a klubokba, akik eleget fognak fogyasztani ahhoz, hogy a hely számára kifizetődő legyen a buli. Közönséget vonzani viszont nagyon nehéz, hiszen az interneten minden kényelmesen, és legfőképp ingyen hozzáférhető. Ha nem volna néhány igazán lelkes, eltökélt, az élő zenét pártfogoló klubtulajdonos és rendezvényszervező, akkor az élőzene hamar már nem is jelentene mást, mint csupán a „live” szócska begépelését a videókeresőbe.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Szerencsére egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a klubok és a közönség egyre igényesebbek: szeretik az igényes, tiszta hangzást, fontos a jó akusztika. Ugyanakkor sokszor találkozunk azzal is, hogy az emberek érdektelenek, nehezen lehet őket megmozdítani, így a zenekarok érvényesülése, egy fix rajongói bázis kiépítése nagyon nehéz és hosszadalmas. Emellett pozitívnak tartjuk, hogy manapság sokat lehet hallani a zenéről: helyi, esetleg underground, alternatív fesztiválokról, koncertekről és tehetségkutatókról. Mindenki, és főleg az a réteg, akiket mindezekből a minőség érdekel, valamint tud is rá költeni, könnyen tájékozódhat a neten, könnyen csatlakozhat eseményekhez. A zenei élet tehát úgy tűnik, az emberekhez sokkal közelebb, mikroszinten szerveződik, ami nagyon sokszínűvé teszi a palettát. Ezzel viszont ellentétes, ahogyan makroszinten alakulnak a dolgok: a mainstream zenei csatornákon, a tévében és a rádióban nem ennek a rétegnek az igényeit elégítik ki, hanem valamilyen mesterségesen létrehozott kép alapján állítják be az átlagos magyar hallgató zenei étvágyát. Ezért lehet az, hogy a tévés és rádiós műsorokban olyan kommersz sztárok és celebek szerepelnek, mint pl. a Vastag-fivérek vagy a Tóth-nővérek, akikkel aztán sosem találkozunk a leglátogatottabb fesztiválokon, stb.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Sokan élnek a zenéből így vagy úgy, tehát nem lehetetlen.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen kevesebben zenéltek, több feltétele volt, hogy valaki felléphessen, szerepelhessen, megjelenhessen, így volt színvonal. Ráadásul mára visszaszorult az élőzene iránti érdeklődés, hiszen a neten bármi gyorsan elérhető. Manapság a zenei stílus megválasztása és megélése sokaknak igen fontossá vált, ma a különlegesség és az individualizmus dívik, és ennek a zenei szubkultúrához tartozás is a része. Ma éppen ezért elaprózódottabb a zenei felvevő piac, és másképp kell megalkotni egy zenei brandet, mint régen.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Király Istvánt szívesen jelölnénk a mátészalkai G-jam projectből, de ő is, mint sok más tehetség, ismeretlenül kallódik. Magyarokból talán amúgy sem lesznek soha tipikus világsztárok. Világsztárokat a gazdasági és politikai nagyhatalmak tudnak előállítani, elsődlegesen a tömegszórakoztatás eszközei. Másképpen van ez a legendákkal. Ők is lehetnek világhírűek, megszólíthatnak tömegeket, de ők valahogyan fölötte állnak ezeknek a gazdasági-hatalmi adottságoknak, és valami elementárisabb, teljesebb, átfogóbb, függetlenebb, karizmatikusabb zenei valóságot tudnak létrehozni, amely - főleg manapság, amikor az információáramlás tulajdonképpen feltarthatatlan – helyet talál magának a világban. Magyarországnak is megvannak a maga karizmatikus legendái, és mivel a jelentőségük főként nekünk, idehaza fontosak, így a kultúránkba ágyazottságuk révén csak még konzisztensebbek tudnak lenni. Magyarország zenei nagyságát a jó, igényes, értékálló és eredeti zene fogja adni, mint eddig is.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Kétféle tehetségkutató van: a kereskedelmi tévék show-műsorai (Megasztár, X-faktor, stb.), amelyek kizárólag a szórakoztatásról szólnak, így szakmai kérdéseket számon kérni rajtuk felesleges, valamint a szűkebb körű szakmai tehetségkutatók. A valódi tehetségkutatók kis kirándulások a szakmába. Egy valódi szakmai zsűri értékelése hiteles szakmai visszajelzés tud lenni egy zenekar vagy előadó számára, amely a közönség visszajelzésénél is meghatározóbb lehet. Ugyanakkor a zenészek közötti kapcsolatteremtés egyik jó terepe is, hiszen összefogások, együttműködések alakulhatnak ki, amely egy zenei produkció alakulásának, hírének terjesztése szempontjából valószínűleg a legfontosabb.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nekünk nagyon tetszik, hogy egyre több a „rock suli”, de az aggódásra ad okot, hogy ezeken a helyeken nagyon vegyes a színvonal. A zene mindig is át fogja hatni a mindennapokat, a zene, a hangszerek, a hangszeren tanulás könnyen, gyorsan és akár ingyen is hozzáférhető, így nem aggódunk amiatt, hogy az emberek elfeledkeznek a zenéről. Műfajok tűnnek el és jönnek elő, mindig van folytatás.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Eltűnni látszanak a régi egy zenekaros nagy koncertek, a fesztiválok kiszorítják őket. A fesztiválok nem főleg a zenekarokról, hanem a bulizásról szólnak, és azt észre kellene venni, a kettő nem minden esetben ugyanaz. Ha megfigyeljük, az összes hazai fesztiválon ugyanazok a hazai bandák a fő húzónevek. Akiknek pedig nincs nevük, azokat lehetetlen időpontra osztják be, ahol a lehető legkevesebben hallhatják őket. Sokkal több értelme lenne egy-egy nagyobb hírű zenekar elé betenni a feltörekvő bandákat előzenekarnak, hogy minél többen ismerjék meg a dalaikat. Különben eltelik újabb 25 év és az őszbe forduló Lukács Laci és népi zenekara lesz még mindig a főattrakció a Campuson.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Azokkal a klubokkal, ahol eddig mi felléptünk, elégedettek voltunk. A legtöbb helyen van hangosítás és fizetnek is a fellépésért, és ennél több szerintünk már nem is elvárás egy klubtól. De leggyakrabban a klubok mégsem arra vannak berendezkedve, hogy zenei helyszínek legyenek – legalábbis vidéken. Nincsen jellegzetes zenei profiljuk, nem szűrik a bekerülő zenekarokat, a koncerteket nem tudják jól reklámozni, ezt inkább a zenekarokra bízzák, valamint a hangszigetelés, az akusztika, vagy egyáltalán a színpad és a nézőtér kialakítása nem megfelelő. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy a koncertre azért érkeznek késve – ha egyáltalán végül megérkeznek – a hallgatók, mert máshol olcsóbban tudnak italt fogyasztani, tehát ott „alapoznak”, nem a klubokban, amelyek rendszerint drágábbak a kocsmáknál.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Úgy tűnik, a média az igényesség ellen dolgozik, hiszen minden, ami igényes, az valahol összetettebb is, tehát drágább. A kezdő zenekarok életét nagyban megkönnyítené, ha lennének normális próbakörülmények, ha a szomszédok nem jelentenék fel őket, stb. Igazán örülnénk annak is, ha a falunapokon, városi rendezvényeken is élőzenét lehetne hallani, nem pedig playback celebeket.
PlugIN
https://www.youtube.com/channel/Ucw-vEgO9v8_753tTkIkXgTQ
https://soundcloud.com/pluginzenekar
https://www.facebook.com/pluginzene
2014. augusztus 25. 06:30