JEFF BERLIN - KÜLÖNÓRA A TANÁR ÚRRAL
Minden idők egyik leginvenciózusabb jazz basszusgitárosa… Hogy kik mondták ezt? Többek között Jaco Pastorius, Marcus Miller és Geddy Lee… Valódi újító, aki tucatnyi szólóalbumán magasabb szintre emelte a játéktechnikákat, egyéni látásmódjával pedig örökre átírta az egyetemes basszusgitározás nagykönyvét… Zenepedagógus, kinek publikációi a Guitar Player és Bass Player magazinokban a zenészek féltve őrzött kincsévé vált… Saját oktatói metodikája arra predesztinálta, hogy iskolát alapítson – a floridai Clearwaterben működő The Players School of Music rövid idő leforgása alatt meghatározó zeneművészeti intézménnyé vált… Tanai, elképzelései radikálisak, sok vitát váltanak ki, de relevanciájukat mindenki elismeri… Eme magvas gondolatiság egy részét idén márciusban velünk is megosztotta… Hölgyeim és Uraim, fogadják szeretettel Jeff Berlint!
Kezdjük a beszélgetést rögvest a nevedet viselő Cort basszusgitárral, mely nem rég került piacra. Hogyan kerültél kapcsolatba e dél-koreai gyártóval?
A Cort elöljárói kerestek meg. Szükségük volt egy olyan basszusgitárosra, aki komoly reputációval rendelkezik, és meg tud nyitni bizonyos kapukat a márka előtt. Tudni kell rólam, hogy kizárólag olyan hangszereken és erősítőkön játszom, ami valóban elnyerte a tetszésemet. Amikor elkezdtük az együttműködést, egy olyan hangszer megépítését tűztük ki magunk elé, amely nem csak nekem, hanem más basszusgitárosoknak is örömet okozhat. Már a legelső Rithmic modell, amit kipróbálásra küldtek, tökéletesnek bizonyult. Az égvilágon semmiféle modifikációra nem volt szükség, ami teljesen elképesztett, szóval a Cort szakemberei hihetetlenül értik a dolgukat. Egy végtelenül egyszerű hangszerről van szó, semmi innovációs törekvést nem mutat, és ez jó, mert én magam nem hiszek az innovációban, ha basszusgitárokról van szó. Sok gyártó próbál előremutatónak tűnő megoldásokat alkalmazni, majd azzal a hangzatos szlogennel piacot szerezni, hogy ezen és ezen a hangszeren könnyebb jól játszani az újításból adódóan, én azonban soha nem láttam még olyat, hogy valaki attól lépett feljebb zeneileg, mert hangszert cserélt. Ilyen nem létezik. Ez a Cort basszusgitár olyan erényeket láttat, melyek mindig működtek, mióta létezik a hangszer. Alapjában véve konvencionális darab, a teste például semmi különöset nem tartogat. A nyaka az általam kedvelt profillal bír, kicsit vékonyabb, mint az átlag, az action pedig némileg alacsonyabb. A hangszedők Bartolini márkájúak, kimondottan e hangszerhez készültek, a tökéletes hangolást és intonációt pedig egy satus babákkal ellátott Babicz húrláb biztosítja. Az, hogy boldog vagyok az együttműködésünk miatt, nem reprezentálja kellőképpen a hangszer iránt táplált érzéseimet, a lelkesedés jóval közelebb van a valósághoz!
Megszokott dolog, hogy egy cég ennyire a művész keze alá dolgozzon?
Nézd, ha egy gyártó személyre szab egy hangszert, akkor kötelessége tájékozottnak lennie. Voltak megbeszéléseink, megkapták az egyik régebbi hangszeremet, hogy levehessék róla a méreteket, közvetlen kapcsolatot létesítettek a Bartolinivel és a Babicz-cel, de újfent hangsúlyozom, hogy a gitár nagyszerűsége elsősorban a Cort szakembereinek az érdeme. Elképesztő, hogy mennyi magasan kvalifikált gitárépítő dolgozik náluk, komolyan mondom, hogy a világ legjobbjai közé tartoznak. Az imént említett legelső modellt egy mexikói fellépés előtt kaptam meg, és öt perc alatt minden idők legjobban beállított hangszere volt a kezemben. Az az öt perc is csak arra kellett egyébként, hogy kicsit lejjebb eresszem a húrlábat, mivel alacsonyabb actiont használok, mint a legtöbb basszusgitáros, illetve a nyakgörbületet is beállítsam olyanra, ahogy szeretem.
Mindig négyhúros basszusgitárokat használtál, ugye?
Így igaz. A tradicionális négyhúros ugyanis mindig elegendőnek bizonyult számomra. Még ma, 61 évesen is tanulom a zenét, és nem azért, hogy több munkám legyen, vagy ilyesmi, hanem, hogy még jobb lehessek a hangszeremen. Mindig úgy voltam vele, hogy ha valami meghaladta a képességeimet, akkor arra feküdtem rá, azt gyakoroltam megállás nélkül. Nem zárkózom el az öthúrostól, akár az is előfordulhat, hogy egyszer a stúdióban még hasznát fogom venni egy ilyen basszusgitárnak. Sokan szeretik az extra mély húrokat, éppen ezért határoztunk úgy, hogy jövőre egy Rithmic 5 nevű öthúros is napvilágot fog látni.
A hathúros basszusgitár mennyire releváns szerinted?
Releváns azoknak, akik hisznek benne, hogy erre van szükségük a művészetük maradéktalan kifejezéséhez. Az én művészetem sosem igényelt négy húrnál többet. Biztos vagyok benne, hogy akár magasabb, akár mélyebb regiszterek lennének elérhetőek a hangszeremen, akkor sem lennék képes jobb zenét írni. Nyugodt szívvel állítom, hogy a basszusgitár eredendő két oktávja sokkal több hangot, harmóniát, és variációs lehetőséget rejt, mint amennyi szükséges a minőségi muzsika megalkotásához. Kicsit visszakanyarodnék az előbbi témához, mert biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is elterjedt a téveszme, a felszerelés zenei képességre gyakorolt pozitív hatásáról, de ez téveszme! Nem szabad túlértékelni a hangszer jelentőségét, mert ugyanazt a szerepet tölti be, mint a csónakban az evező. Ha nem tudod, hogyan kell használni, akkor teljesen mindegy, mi van a kezedben! A hangszer eszköz, mégpedig kiváló eszköz, ha az ember tudja, mihez kezdjen vele. Mondhatom, hogy a hathúros basszusgitár nem releváns számomra, de vannak olyanok, akik számára az, mert tudják, hogy mire akarják használni. Ez a késztetés, a nagyobb hangterjedelem utáni vágy azonban belülről kell, hogy jöjjön. Ne a gyártó mondja meg, hogy a zenésznek mire van szüksége!
Miként tekintesz a basszusgitárra, ritmus- vagy dallamformáló hangszerként?
Ez jó kérdés. Ahogy öregszem, egyre kisebb érdeklődést mutatok a basszusszólók irányába. Sokkal inkább érdekelnek a ritmusok, ha zenekari kontextusban játszhatom, legyen szó jazz, pop, vagy rockzenéről. Ugye engem mindig a basszusgitár virtuózának tartottak, de ez ma már nem állja meg a helyét. Az újabb generációk virtuózai tízszer jobb játékosok, mint amilyen én, Jaco Pastorius, vagy Stanley Clarke valaha is voltunk. Sokkal jobbak a képességeik, ezáltal pedig a technikájuk. Butaság lenne versenyre kelni ezekkel a srácokkal. Én ma már kizárólag az eredetiségre, a sajátos elképzelések kifejezésére törekszem. Akár hiszed, akár nem, számomra ez a lehető legkönnyebb dolog a zenében. Volt egy időszak, amikor a basszusgitárosok meg voltak veszve a fretless hangszerekért, én azonban úgy döntöttem, hogy nem fogok ilyen hangszeren játszani. Amikor a slap és tapping technikák populárissá váltak, szintén kerestem magamnak valami mást. Sosem tartottam a tömegekkel, mindig igyekeztem olyan aspektusok felé menni, amelyek megkülönböztethetnek a többiektől. Viszont, hogy a kérdésedre is választ adjak, inkább erőteljes ritmusjátékosnak tartom magam, aki dallamokat is játszik, ha éppen arra van szükség, mégpedig egyéni dallamokat. 40 éve tanulom ezt, azt hiszem, elég jó vagyok ebben…
Játék közben gondolkodsz különböző módokon, skálákon, arpeggiókon, akkordfűzéseken, vagy természetesen jön belőled a zene?
Minden esetben átadom magam a muzsikának, hagyom, hogy természetesen törjenek elő a hangok. A hangnemek, a skálák, az arpeggiók akadémikus dolgok, a zene viszont művészet, és ezt nagyon sokan összekeverik, ami aztán össze is zavarja őket. A művészethez nincs szükség lexikális tudásra. Rengeteg zenész fizet azért, hogy tanulhasson. Teszik ezt azért, hogy rockzenét játsszanak… Rockzenét? Ahhoz nincs szükség iskolázottságra. A legnagyobb rockzenészek egyike sem tanult zenét intézményes keretek között. Tudod, mi a groove? Nos, a groove a lehető legnagyobb mértékben túlmisztifikált fogalom, melynek elméleti síkon történő elemzése és tanítása egyenesen szemfényvesztés. A groove ugyanis mindenkiben ott van, ezt nem kell tanítani. Ahogy elkezd valaki zenélni, a groove azonnal megszületik benne. A metodika sajnos számos oktatási intézményben rossz, ami bizonyos esetekben többet árt, mint használ. Ha itt maradnék egy hónapig Budapesten, és elkezdenék foglalkozni néhány basszusgitárossal, garantálom, hogy a hónap végére mindannyian háromszor olyan jók lennének, mint azelőtt voltak. Hogy miért? Mert rá tudom vezetni őket arra, amire szükségük van a fejlődéshez, amit tanulniuk kell, illetve tudom mi az, ami feleslegesen terheli az elmét, és rossz következtetésekhez vezet.
Évekkel ezelőtt saját iskolát alapítottál…
Igen, de már otthagytam, újra főállású basszusgitáros vagyok. A Clearwater-i The Players School of Music már megáll a maga lábán, nincs szükség rám.
Miért adtad fel a tanítást?
Tudod, annak idején egyfajta kényszer vezetett az iskola megalapításához. A fiamat rákos megbetegedéssel diagnosztizálták, melynek következtében át kellett szerveznem az életemet. Otthon kellett maradnom vele, amíg felépült, és ez a zenész lét komplett feladásával járt. Viszont a családot el kellett tartani, ezért azt találtam ki, hogy iskolát hozok létre, és tanítani fogok. Az intézmény hűen reprezentálja mindazt, amit a zenepedagógiáról gondolok, kiváló tanáraink ennek megfelelően adják át az ismereteket a hallgatóknak, és kiemelkedő eredményeket érnek el.
Összefoglalnád a lényegét az általad képviselt oktatási metodikának?
Természetesen. Azzal kezdeném, hogy minden, amit az egyetemeken tanítanak, tényeken alapul. És most nem kizárólag a zene a példa, hanem bármelyik egzakt tudomány. A jogi egyetemeken paragrafusokat magolnak, mert ez kell ahhoz, hogy a tárgyalóteremben érvényt szerezhessenek az akaratuknak. Bármilyen tudományt felhozhatnék példának – közgazdaságtant, teológiát, de még az autósiskolát és a főzőtanfolyamot is. Minden a széles körben elfogadott tényeken alapul. Ha a basszusgitáros rászánja magát, és fizet azért, hogy tanulhasson, mit kap a pénzéért? Groove leckéket, rock leckéket, technikát, nyújtó gyakorlatokat, hogyan kell pontosan játszani a stúdióban, hogyan kell tartani a ritmust a dobossal, ilyeneket. Ezek azonban teljesen felesleges dolgok, mert az ember magától is el tudja sajátítani őket, ehhez nem kell beülni a padba. Sajnos a legtöbb basszusgitáros annyira hisz ebben, hogy eszébe nem jut megkérdőjelezni a módszer létjogosultságát. Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de a zene nem olyan tudományág, amely vita tárgyát képezheti. A legtöbb, iskolát végzett basszusgitáros valószínűleg sokkot kapna, ha ráébresztenék, hogy rosszul tanult mindent, és semmivel nem lett jobb, mint azelőtt volt. Biztos hallottad már, hogy mennyire sikkes a zenét különböző nyelvekhez hasonlítani. A zene nemzetközi nyelv – harsogja a szlogen. Az emberek hogyan is tanulják a nyelveket? Az angolt, a magyart, és akármelyik másikat? Írással és olvasással, tudományos módon. Téved, aki azt hiszi, hogy a zenét ugyanígy kell elsajátítani. Iskolák, tanárok, és diákok komplett rendszeréről beszélek, akik mind elégedettek a jelenlegi helyzettel, ám ezek a tanárok és diákok valószínűleg sohasem álltak színpadon. És itt csúszik el az egész, mert pont emiatt nem képesek elvonatkoztatni a tudományos síkon történő értelmezéstől. Gyakorlás metronómmal? Óriási hiba! Nincs rá szükség! A basszusgitárosoknak nem az ütemérzékkel van problémájuk, hanem a zeneiséggel. A metronóm olyan távol áll a zenélés realitásától, hogy el sem hiszed! Ha te meg én, itt és most elkezdenénk zenélni, lélegezne a dolog, mert két hús-vér ember játszana, akik egymáshoz igazodva, kedvük szerint változtathatnák a tempót és a groove-ot. A metronóm ilyesmit sosem képes reprodukálni. Az ütemérzéket természetes úton, önkéntelenül sajátítja el a zenész. Ha felállítanánk a legjobb jazz rock basszusgitárosok százas listáját, szerinted hányan lennének köztük olyanok, akik egykoron metronómmal gyakoroltak? Nem lepődnék meg, ha egy sem… Latin-Amerika tele van gyilkos basszusgitárossal, de fogalmuk sincs róla, hogy mi az a metronóm. Tisztában vagyok vele, hogy nagyjából egyedül vagyok az elképzeléseimmel, és nem is akarom ráerőszakolni a gondolataimat mindenkire, csupán alternatívát szeretnék kínálni azoknak, akikben felmerül az igény a kevésbé konvencionális oktatási forma megismerésére.
Milyen tanácsokat adnál azon basszusgitárosoknak, akik szeretnének feljebb lépni egy, vagy akár több szinttel?
Gyakorolj pragmatikusan, úgy, ahogy számodra a legtökéletesebb, ehhez pedig találd meg a megfelelő tanárt. Nem baj, ha hibázol. A továbblépéshez valakinek szüksége van arra, hogy akár százszor is elkövesse ugyanazt a hibát. Ne fogadd el a dogmákat, ha úgy érzed, hogy nem segítik a fejlődésedet. Tűzz ki magasztos célokat. Mindig úgy voltam vele, hogy ha a célom a Hold, akkor minimum meghódítok egy magas hegyet, és ez sokkal több annál, mintha leragadtam volna a síkságon, különböző gyakorlatokat ismételgetve.
Hol található az a vékony vonal, amely elválasztja egymástól az akadémikusságot és a művészetet?
Nagyon egyszerű a válasz: a papírnál kezdődik, és az élő fellépésen ér véget. Íme, a legtriviálisabb definíció: a tudományos alapokon nyugvó zenetanulás információk elsajátítását jelenti egy olyan hangszerről, amit nem ismersz. Hol találhatóak a hangok, hogyan épülnek fel a harmóniák, satöbbi. A művészet ezzel szemben a már elsajátított, beépült darabok érzéssel, szívvel-lélekkel történő interpretálásának pillanatnyi képessége. Játszhatsz Chopin etűdöket reggel, és Metallicát este. Nincs különbség. Két út vezet ide: vagy autodidakta módon tanulsz, vagy intézményes keretek közepette. A zenészek száz százaléka autodidakta. Nem kilencvenkilenc, hanem száz. A padban ülők is azok, mert az érzéssel teli játékot, az érzelemátadó képességet, a szenvedélyességet, a megfelelő tónust és érzetet, a frazírokat mindenki maga sajátítja el. Az iskolában ezeket nem tudják megtanítani. Szóval, én pontosan tudom, hol ez a vonal, éppen emiatt vagyok képes segíteni azoknak, akik ezt igénylik. Vessünk egy pillantást a rockzenére: minden rocker hallás után tanul, és ez csodálatosan működik. Kérdem, én, ha létezik egy ilyen tökéletes metódus, amit rockzenészek ezrei abszolváltak sikerrel, akkor mégis, mit próbálnak tökéletesíteni rajta az iskolákban? Az ilyen visszatetszést keltő, megkérdőjelezhető oktatási formákra szeretném felhívni az erre fogékony zenészek figyelmét. Változtatni csak így leszünk képesek. Lehet, hogy eme gondolatok megelőzik a korukat, de őszintén, én nem hinném. Tanárok ezreinek kellene elgondolkodniuk, de nem teszik, és ez rettentően elszomorít…
www.cortguitars.com
https://forte-music.hu/
Danev György
2014. augusztus 14. 08:24