Oroszból buktam félévkor... hangszerész lettem.
Beszélgetés Szieberth Tamással a Fender Márkaszerviz vezetőjével.
Évtizedek óta magam állítgatom a hangszereimet, mindig is büszke voltam rá, hogy nekem nem kell emiatt hangszerészhez járnom. Lápi (Szieberth Tamás) egyszer felajánlotta, hogy az egyik gitáromat átnézné és beállítaná. Mikor visszahozta és a kezembe vettem, azonnal rájöttem, hogy ettől a pillanattól kezdve még egy szakma van, amihez egy picit sem értek. Azóta valamennyi gitáromat átnézte és beállította, némelyiket újrabundozta, s manapság bármelyiket veszem is a kezembe, olyan érzésem támad, hogy az a világ legjobb gitárja. Ma már nem vagyok büszke, viszont brutálisan jól beállított hangszereim vannak, ezért mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogyha nincs is alapvető problémája gitárja kényelmével, még akkor is látogassa meg a Fender Márkaszervizet és kérjen egy beállítást... csodát fog tapasztalni.
Gondolom, ezek után nem kell különösebb magyarázatot fűznöm ahhoz, hogy miért ültem le beszélgetni Szieberth Tamással.
Elmesélnéd, hogy kezdődött az ismeretséged a hangszerész hivatással?
Még gimnazista és kezdő gitáros voltam... vásároltam egy új hangszert és azzal mentem gitárórára. A tanárom Mohai Tamás azonnal elzavart, hogy inkább a régi Jolanámmal járjak órára, mert ezzel a gitárral nem lehet gitározni, nem lehetett behangolni. Ezért elvittem egy hangszerészmesterhez, hogy javítsa meg. Amikor beléptem a műhelyébe, nagyon megtetszett az egész környezet, és még a gitáromat is megjavította. Bár utána még négy évig gimnazista voltam, de negyedik félévben megbuktam oroszból, így az egyetemi, vagy főiskolai felvételi szóba se jöhetett. Ezért édesanyám is arra bátorított, hogy tanuljak egy olyan szakmát, amit jó szívvel művelnék. Gondolkoztam, hogy elmehetnék konziba, hiszen még ekkor is Mohai Tamás tanítványa voltam, de úgyse vettek volna fel, mivel engem csak a rockzene érdekelt. Így kézenfekvő volt a hangszerész szakma, mivel így gitározhattam is és egy olyan szakmát tanultam, ami a hangszerről szól. Ezért elmentem tanulónak Turcsák mesterúr műhelyébe és ott töltöttem két és fél évet, majd levizsgáztam a Zeneművészeti hangszerészképzőjének mesterei előtt, s hivatalosan is vonós és pengetős hangszerész lettem.
Ezt követően azonnal hangszereket kezdtél készíteni?
Nem. Az első önálló munkám javítás volt, mivel Bedő Csabi barátom – aki a Bauer Sound Hungária Kft.-nél dolgozott – alaposan összetörte a gitárját. Ezt a Stratót kellett megjavítanom, ami olyan jól sikerült, hogy Csaba szólt is az érdekemben a cég vezetőjének, s így megkaptam a szervizes állást. Ez az első és azóta is egyetlen munkahelyem, amely ma már 16 éve működik.
Mennyi pluszt jelentett ez számodra, mármint, hogy a világ egyik legnagyobb, legjobban csengő nevű márkájának (Fender) szervizese lettél?
Ó ez egy nagyon összetett kérdés. A hangszerkészítés szempontjából garanciális javítónak lenni inkább negatívum, hiszen ekkor a megbízó határozza meg számodra, hogy egy adott javítást mennyi idő alatt és mekkora keretből kell megoldanod. Valamint nem állsz közvetlen kapcsolatban magával a felhasználóval, ami szintén nem túl jó, hiszen nincs közvetlen visszajelzésed a munkádról. Ugyanakkor persze kiváló iskola is, hiszen meg kell tanulnod relatív olcsón, gyorsan és jól dolgoznod. Egészen más az, amikor az ember egy saját hangszert tervez, azon minden egyes részletre annyi időt szán, amennyire szükség van a tökéletességhez. Nem egy adott hibát kell elhárítania, hiszen a saját hangszer vélhetően úgy van tervezve, hogy abban az ember igyekszik a legjobb technológiákat alkalmazni és mindent úgy kivitelezni, hogy a hangszer minden szempontból megállja a helyét.
Természetesen van egy hatalmas előnye is annak, ha az ember a világ legjobb gitárgyártójának a hangszerésze. Ez pedig a semmivel össze nem mérhető háttér... szakmailag és presztizsben egyaránt. Olyan helyekre sikerült ezek alatt az évek alatt eljutnom, amelyek borzasztóan inspiráltak s nem utolsósorban elképesztő mennyiségű információ birtokába juthattam.
Összegezve... megvannak az előnyös oldalai éppúgy, mint a hátrányai. Az ember hozzáállásán múlik, hogy mit tud belőle kihozni. Én a garanciális javításokra úgy tekintek, mint egy hatalmas iskolára. Elképesztő mennyiségű felső nyerget készítettem, meg sem tudnám mondani, hogy hány gitárfejet ragasztottam már vissza, vagy hány hangszert bundoztam, javítottam kiszakadt merevítőket, húrlábakat és még hosszasan sorolhatnám.
Tettél utalást a felhasználókkal történő közvetlen kapcsolat hiányára. Ez volt az oka annak, hogy megnyitottátok a Fender Márkaszervizet?
Ez is benne volt. Az uniós csatlakozás idején nyitottunk a Wesselényi utcában és elsősorban üzleti szempontok vezéreltek minket, úgy éreztük, hogy az akkor általánosan az egész országban kialakult magas árakat, csak úgy tudjuk lejjebb tornászni, ha van egy közvetlen üzletünk, amely ebben élen jár. Tulajdonképpen sikerült is ez a tervünk, hiszen azokban az években átlagban csaknem 40%-al sikerült „olcsósítani” a Fender termékek árát, amely értelemszerűen egy lényeges forgalomnövekedéshez vezetett. S nem utolsó sorban összhangba kerültek az áraink a szabad nyugat-európai piacokéval. Ez akkor egyszerűen elengedhetetlen volt.
Természetesen itt már adva volt a közvetlen kapcsolat is a vásárlókkal, hiszen ha valaki nálunk vásárolt, akkor a kezére állítottuk a hangszert. S ha már ezt a hangszerét beállítottuk, akkor legtöbbször a régi hangszerét is elhozta hozzánk, hogy mondjuk bundozzuk újra. Elkezdtünk úgy bundozni, hogy a vásárlók is láthassák, nyomon követhessék, hogy mi zajlik a műhelyben. Azonnal elindult egy párbeszéd, ők is mondják, hogy szeretik, mitől jó számukra egy gitárnyak, én is ráérzek sokszor erre, hiszen én is gitáros vagyok, s így könnyebb a munka is és elégedettebb a vásárló is, tehát mindenkinek jobb. Így már egyből megjön az ember kedve, hogy még jobban fejlessze a munkájának a minőségét, mert nagyon jó érzés, mikor a zenész örül és azt kapod vissza, hogy „hú de jó, még soha nem volt ilyen kényelmes a gitárom”.
Ezek szerint elérkezettnek látod a pillanatot, hogy saját hangszereket kezdj építeni?
Igen. Három különböző modellt szeretnék elkészíteni, már meg is terveztem/tük ezeket. A legegyszerűbb típust el is kezdjük legyártani és a Gitármánia Táborra valamint a Hangfoglalásra már ezekkel jelenünk majd meg.
Meg lehet tudni azt, hogy milyen jellegű gitárokat terveztél?
Mivel én a régi amerikai rockzenékre vagyok rákattanva, a country és blues alapú rockzenékre, ezért a két tradicionális amerikai márkának fogom a lényegét házasítani, és ebből szeretnék egy kiváló elegyet létrehozni. Mindezt úgy, hogy lehetőleg elkerüljem az olyan sztereotípiákat, mint hogy „szeretnék egy olyan Les Paul-t, ami tud Stratósan is szólni... és fordítva”. A tradicionális sound-ok és formák felhasználásával olyan üreges testű, de elektromos gitárt szeretnék, ami a mai high gain körülmények között is megállja a helyét.
Most egy hangdobozzal rendelkező gitárról beszélünk, vagy egy tömör testű, de üregeket is tartalmazó gitárról?
Ezekben is szeretnék házasítást majd, de az első darab valójában üreges testű lesz. Amit én hangban keresek az a Gibson ES 335, de Fenderes menzúrával, magas bundokkal, mindenképpen dupla hangszedőkkel és fix húrlábbal, F lyukkal, exkluzív kivitelben szegéllyel, gyöngyház berakással, ébenfával, viszont tradicionális Fenderes formával.
A másik modell olyasmi lesz, mint a Gretsch Bo Diddley modell, tehát egy jávorfa nyak és blokk, ami teljesen végig fut a gitáron, erre van rögzítve a húrláb, a hangszedők. A test pedig egyszerűen egy téglalap formájú doboz, ami rá van építve erre a blokkra, s ettől jellegzetes éneklő hangja van az ilyen gitároknak. Lehet, hogy nem ez lesz a világ legkelendőbb gitárja, de ez engem nem nagyon érdekel, mert nem anyagi érdekből készítem.
A harmadik modell pedig egy bariton gitár lesz. Valamint mindegyik hangszert elkészítjük balkezes változatban is.
Visszatérhetnénk még egy kicsit a szervizhez? Míg beszélgettünk többször is többesszámot használtál. Bemutatnád a munkatársaidat?
A legnagyobb örömmel... Varga Mártonnal, Kárpáti Bálinttal és Kasléder Alberttel dolgozom együtt. Albert javítja az erősítőket, effekteket és az elektronikákat, róla tudni kell, hogy nagyon híres effekt készítő, például Lukács Petának épp most készít egy egyedi cuccot. Varga Marci állítgatja be nálunk a gitárokat és elektronikákat is javít, Kárpáti Bálint pedig – aki szintén Turcsák mesterúrnál végzett – az egyenesekért felelős. Ez mit jelent? Ő bundozza a hangszereket. Nagyon jó kis csapat. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy nagyon komolyan beruháztunk az elmúlt időszakban és kiváló minőségű kéziszerszámokkal szereltük fel a műhelyet, bátran ki merem jelenteni, hogy jelenleg az egyik legfelszereltebb műhely vagyunk hazánkban.
Kereskedtek továbbra is, vagy inkább eltolódott a hangsúly és műhelyként üzemeltek?
Főként műhelyként üzemelünk, de természetesen mindig van egy-két eladó komolyabb darab. Drágább hangszerekkel, vintage Fenderekkel, vagy akár Custom Shop modellekkel foglalkozunk és egyedi megrendeléseket is tudunk a gyárral leegyeztetve beszerezni.
https://www.facebook.com/fender.markaszerviz?fref=ts
Köszönöm a beszélgetést.
Andrásik Remo
2014. június 25. 06:44