Boldog szép napok mozgalmas „utazással” – 4. rész
Ha létezik változatos, színes szakmai életút, akkor az Edda, a Bikini, a Beatrice, a Deák Bill Blues Band, a Boom-Boom, vagy éppen a Varga Miklós és a Band valamint számos egyéb zenekar egykori dobosáról az biztosan elmondható. Aki azon felül, hogy remek, precíz, karakteres ütőhangszeres, kiváló zeneszerző és billentyűs is. Érdekessége, hogy nem csupán az említett sztárbandákban, de a kevésbé neves formációkban sem tudott vagy inkább nem akart gyökeret verni, pedig az „összeférhetetlen” jelzőt egyáltalán nem róla találták ki. Épp ellenkezőleg: szerény, ám határozott, céltudatos egyéniség, akit állítása szerint egyetlen zenekarból sem küldtek el, minden esetben maga döntött a távozásról. Hirleman Berci, aki a beszélgetés végén meglepő bejelentést tett, az utóbbi másfél évtizedben külföldön zenél.
Visszatérve a lemezekhez: 2011-ben látott napvilágot a Nine Books zenekar kiadványa – amelyet Vedres Joe-val közösen alkottatok – a francia Musea kiadó gondozásában.
A progresszív rockot is nagyon szeretem, ezért a lemez megjelentetésének reményében írtam egy e-mailt a világ összes progresszív rock kiadójának. Egyedül a franciák írtak vissza. Kiküldtünk két demót, amivel meg voltak elégedve, ezután fogtunk neki a lemez megírásának. Nem teljesen instrumentális anyag; olyan énekest kellett találni, aki szép kiejtéssel énekel angolul. Slamó zenekarában, amikor együtt játszottunk valahol, fedeztem fel Talán Attila énekest, aki perfekt angol. Vele énekeltettem fel pár számot. A Nine Books zenekar kiadványa egyértelműen egy Vedres-Hirleman közös lemez, mi írtuk a dalokat, szövegeket, és mi is játszottunk fel mindent.
Meddig jutottatok ezzel a formációval?
Gondolkodtam, hogy lehetne megturnéztatni, de lehetetlen. Egyrészt nem is ide készült, másrészt nem tudtunk volna zenészeket toborozni a koncertre. Kiírtuk magunkból, ami bennünk volt, letettünk egy jó anyagot az asztalra és ennyi. Gondold el, minden ismeretség nélkül, egy idegen kiadó azt mondja, hogy ez egy jó zene! Fontos, hogy kaptunk egy pozitív visszaigazolást a munkánkról. Kipróbáltuk magunkat, érünk-e annyit, amit gondoltunk magunkról.
Számos lemezen olvasható a neved. Melyek azok, amelyek fontosak számodra?
Minden meghívásnak örülök, szívesen veszek részt minden projektben, nem rangsorolok. Sokfelé hívtak valóban, nem sorolnám fel az összest: doboltam Nagy Feró Antológia lemezén jó pár dalban, a Ricse harminc éves jubileumi koncertfelvételén, Mucky Ötven plusz című albumán, Deák Bill Gyuszi 2008-as Hatvan csapás, 2009-es Király meséi, közte pedig a jubileumi koncert felvételen is. A Brutal Attack zenekar énekesének két lemezén is közreműködöm, a 2008-a Twice as Gard, valamint a négy évvel későbbi No Pain – No Gain című albumon. De 2013-ban a zenekar Everything Changes Now lemezén is dobolok. És akkor még ott vannak Rudán Joe, Mohai Tamás, Csillag Endre, az Europica és Ángyán Tamás szólólemezei is, ahová hívtak dobolni.
.jpg)
Két rock ikon neve többször is elhangzott az interjúban. Daczi Zsolt Bendegúzra, illetve Szappanos Györgyre gondolok, akik sajnos nem lehetnek már közöttünk. Kissé közelebb tudjuk hozni őket? Mi lehetett a személyes varázsuk titka?
Mindkettő hatalmas egyéniség volt, és nagyon jó emberek. Ez a mondat nem tudja kifejezni az irántuk való érzelmeimet, nagyon jó barátaim voltak. Az utolsó percig. Közös bennük, hogy mindkettő fiatalon hunyt el.
Amit szakmailag elmondhatok: mesterei voltak a hangszerüknek, rendkívül magas fokon művelték a zenét. Zsolti a gitáron, Gyuri a basszusgitáron. Emellett a színpadi megjelenés is sokat nyomott a latban, mindkettőnek fantasztikus kisugárzása volt, amitől a közönség azonnal beindult. Ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell.
Tavaly voltam Zsolti sírjánál Kiskunhalason, Gyuri édesanyjával pedig tartom a kapcsolatot. Életükben is gyakran – volt, hogy napi szinten – találkoztam mindkettővel, rengeteg közös élmény fűzött hozzájuk. Mióta nincsenek, maradtak az emlékek. A barátaim voltak.
Van jövőbeni terved, elképzelésed zenei vonalon?
Idén hatvan éves vagyok. Amiről gyerekkoromban álmodoztam, azt elértem, megkaptam az élettől, a zenétől. A rosszat és a csodálatosat is. Elértem mindent, ami lehetséges. És itt be is fejeztem, abbahagyom a zenélést. A kintiek még nem tudják: novemberben lesz egy nagy turnénk, annak befejeztével elköszönök.
Nem vagyok fiatal, még bírom, de egy idő után ez nem így lesz. Nem akarok a saját magam paródiája lenni! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rá sem nézek majd a hangszerre és mindennek hátat fordítok. De az aktív, rendszeres zenélést, a zenekarozást befejezem. Így érzem és ez így is van jól.
(Vége)
Hegedűs István
2025. május 17. 06:30