Boldog szép napok mozgalmas „utazással” - 3. rész
Ha létezik változatos, színes szakmai életút, akkor az Edda, a Bikini, a Beatrice, a Deák Bill Blues Band, a Boom-Boom, vagy éppen a Varga Miklós és a Band valamint számos egyéb zenekar egykori dobosáról az biztosan elmondható. Aki azon felül, hogy remek, precíz, karakteres ütőhangszeres, kiváló zeneszerző és billentyűs is. Érdekessége, hogy nem csupán az említett sztárbandákban, de a kevésbé neves formációkban sem tudott vagy inkább nem akart gyökeret verni, pedig az „összeférhetetlen” jelzőt egyáltalán nem róla találták ki. Épp ellenkezőleg: szerény, ám határozott, céltudatos egyéniség, akit állítása szerint egyetlen zenekarból sem küldtek el, minden esetben maga döntött a távozásról. Hirleman Berci, aki a beszélgetés végén meglepő bejelentést tett, az utóbbi másfél évtizedben külföldön zenél.
Szóba került a Háború zenekar, mit tudhatunk róla bővebben?
Szappanos Gyurival napi szinten együtt lógtunk, de a Kyru Gotta Humble-ban is együtt játszottunk. Amikor Kyru saját zenekart csinált, kitaláltuk, hogy Mohai Tomi gitárossal hárman alakítsunk egy új bandát. Rengeteget próbáltunk. Volt egy kiadó, amelyik vállalta, hogy kiadja a lemezünket 1998-ban, ez lett a Dr. Csónakos című.
A Háború zenekarra nagyon büszke vagyok, hiszen az emberek a mai napig hallgatják azokat a számokat, amiket együtt írtunk. Szintén büszkeség, hogy megkaptuk az eMeRTon-díjat. Főként fesztiválokon, klubokban játszottunk. Szépen ment egészen addig, amíg Mohai Tomi nem kapott egy ajánlatot a KFT-től, Gyuri meg a Tátrai Bandtől. Áltattuk magunkat egy darabig, hogy nem baj, ezek mellett is lehet folytatni, nekem azonban vannak ez irányú tapasztalataim: ilyen körülmények között a Háború zenekar okafogyottá vált.
És mi történt a Háború után?
Nagyon tartalmas zenélések. Jött az Unga Bunga ’98-ban, remek dzsesszistákkal: Csepregi Gyuszi kiváló szaxofonos, és Vasvári Pali dzsesszbőgős játszottak benne, vagyis ők voltak igazán a főszereplők. Sajnos már ők sincsenek közöttünk. Egy lemez is fémjelzi ezt a korszakot, Vasvári Pali szólóalbuma, a Tales of the Princess, amelyen ha jól emlékszem, néhány számban dobolok.
És mindenki elfelejti, hogy a Boom-Boomot ’98 végén a Szappanos-Tátrai-Mohai-Jamie Winchester-Hirleman ötös alapította. Ahhoz képest, hogy egyszeri alkalomra terveztük, az elképesztő siker hatására együtt maradt a társaság. 2000-ben Deák Bill Gyuszi szólt, hogy segítsek neki, mert dobos nélkül maradt. A Boom-Boomban Borlai Gergő jött a helyemre. A Deák Bill Blues Banddel paralel csináltam a Codát, Rudán Joe zenekarát Sipeki Pipivel és Szkladányi Andrással, akiket később Tornóczky Feri és Barán Attila váltott.
Közben még jött a Carpathia Project, amelyet Ángyán Tamás gitáros (aki ebben a formációban főként hegedült) és Daczi Zsolti alapított, Zsoldos Tomi basszusgitározott, és Kovács Gábor billentyűzött. Velük vettük fel 1999-2000-ben az azonos című progresszív lemezt, amiben a rock és a metal mellett az etno, a dzsessz és még némi latin zene elemei is megtalálhatók. Ezt követte 2011-ben a Carpathia Project II., emellett ’99-ben néhány számban doboltam Varga Miki Hazatérés című albumán is. Visszatérve Deák Bill Gyuszihoz, vele ez volt a „második menet”, ami talán egy évig tartott.
A Coda közben – három éven keresztül 2001- től 2004-ig – még belefért egy kis Besenyő Blues Band, innen a Majsai Gabival való barátságom. Ott olyan zenészekkel játszhattam, mint például Csizmadia Gábor trombitás, Alapi Pisti gitáros, és persze Muck Feri. Nagyon jó zenekar volt. Közben Feró kiköltözött Őrbottyánba, ami az én váci lakhelyemtől tényleg csak egy köpésre van, újra a Beatrice dobosa lettem. 2002-ben megcsináltuk a szólólemezét, az Európa Show Illúzió címűt, aminek a mondanivalója több mint húsz év elteltével ma is aktuális. A Ricsével paralel futott a Háború második korszaka, és 2003-ban megszületett a Harmadik világ című albumunk. De még előtte felvettünk egy nagyszerű anyagot, szólólemezt Daczi Zsolt és barátai címmel. Sokáig, majdnem tíz évig maradtam a Ricsével, ahová közben visszajött Vedres Joe, és ahol Magasvári Viktor gitározott és Laczik Fecó basszusozott.
2007-től Vedres Joe-val megcsináltuk a Whitesnake Tribute Bandet, az szintén hét éven keresztül tartott. A Whitesnake egy gyerekkori álom beteljesülése. Nem csak nekem, hanem az énekes Lőrincz Karcsinak; de a többiek, Takács „Kanóc” Roland basszusgitáros és Alapi Pisti is imádták ezt a zenét. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy 2014-ben kintről megkerestek, hogy menjek dobolni a Purpendicular zenekarba (Deep Purple tribute – H.I.). Miután látták, hogy játszom a Walking in the Shadow of the Blues című számot…
De előtte még megjelent itthon egy szólólemezed. Elnézve eseményekben dús pályafutásod, vélhetően a köztes időszakban is aktivizáltad magad…
Igen, az a bizonyos lemez a Prelude, ami 2006-ban jelent meg. Igazából a zenészbarátaim bíztatására csináltam meg ezt anyagot, de a Europe Inside Hungary Rt. – ami tulajdonképpen maga Barán Attila – is jelentkezett, hogy kiadná. Érdekessége, hogy ezen a kiadványon a zongorát választottam, és inkább megkértem kiváló dobos barátaimat, hogy ők dobolják fel a számokat. A szakma krémje képviseltette magát, így Németh Gábor, Pinyó, a volt eddás Hetényi Zoltán, ifjabb Kaszás Péter, Gyenge Lajos, Szendőfi Péter, Donászy Tibor, Banai Szilárd és Solti Jánoska – remélem, senkit sem hagytam ki! Barán Attila játszotta fel a basszusalapokat, a gitárosok közül főleg azok jöttek, akikkel együtt dolgoztam: Daczi Zsolti, Alapi Pisti, Magasvári Viktor, Mohai Tomi, Vedres Joe (én is játszottam az ő szólólemezén, a 2003-as Kívülállók című albumon). De szívesen jött ifjabb Tornócky Feri, Sipeki Pipi (vele a Codában kerültem össze) vagy az egykori Hobo Blues Band-es Fehér Géza is. Rudán Joe, Naszvagyi Tamás és Bebe vállalták azoknak a daloknak az eléneklését, ami passzolt a stílusukhoz.
Említetted, hogy a Whitsnake tribute-ot hét esztendőn keresztül csináltad. Közte és a Purpendicular zenekar között történt valamilyen említésre méltó esemény?
Igen. Említettem, hogy a Besenyő Blues Bandben összebarátkoztam Majsai Gáborral, aki ragyogóan énekel. 2009-ben stílust váltott és átállt a swing zenére, be is jött neki. Megalakította a Majsai Swing Bandet, ahol Rátonyi Robi zongorázott, ezt öt évig csináltam. Közben 2010-ben megjelent egy lemez is, Swing és a Boogie címmel. Ezzel párhuzamosan futott a Varga Miklós Band, mindkettő 2014-ig tartott…
És ekkor jött a már emlegetett Purpendicular.
Igen, és nem egy sima tribute zenekarról beszélünk. Komoly kontakt van az anyazenekar és a tribute között, Ian Paice például elkíséri a zenekart a Paksi Blues fesztiválra. De olyan is előfordult, hogy közösen doboltam vele a koncertet, sőt az öltözőnk is közös volt. Még nem voltam a zenekar hivatalos tagja, de már játszottam velük és Paicyvel, amikor Robby Thomas Walsh a zenekarvezető már bemutatott a közönségnek, mint következő dobost.
Először el sem akartam hinni, azt hittem, hogy ez valami vicc. Képzeld el, amikor jön egy e-mail a zenekarvezetőtől, hogy menjek próbajátékra, és leírja, hogy Európa szerte mindenhol fogunk majd játszani! Még akkor is kételkedtem, csak a második e-mail győzött meg, amelyben Robby leírta, hogy ne törődjek semmivel, nem számít a nyelvtudás hiánya sem, csak menjek!
Mindez, ahogy korábban említettem, még 2014-ben történt, amikor a Majsai Gabi és a Varga Miki féle projekt is ment, tehát a három paralel működött. 2015-ben, tehát épp tíz éve lettem a zenekar hivatalos dobosa.
Mind a mai napig az vagy?
Nem, ez 2018-ig tartott, utána a Sainted Sinners zenekar következett, ahol a mai napig dobolok. Úgy jött, hogy 2017-ben a Purpendicular gitárosa, Frank Pané szólt, hogy csinál egy saját zenekart és megkérdezte, vele tartok-e. Igent mondtam. Pané egyébként egy nagyon híres zenekarnak, a német Bonfire-nek a gitárosa. A korábbi énekes David Reece volt, aki eredeti amerikai és az Accept zenekarban is játszott, a bőgős pedig Malte Burkert, aki jelenleg a Victory tagja. Így négyesben csináltunk két lemezt. A jelenlegi felállásban – Jack Meile, Frank Pané, Ernesto Ghezzi, Rico Bowen és én – készítjük az új albumot. Ernesto egyébként a Gotthard billentyűse is. Kinti viszonylatban ez a banda az elit zenekarok kategóriájába tartozik. A nevekből is látszik, hogy szinte mindenki más és más nemzetiségű, a mai világban azonban az utazás megoldott.
Hegedűs István
2025. május 5. 07:27