BLACK SWAN - ÚJ NÉV, RÉGI ARCOK
Se szeri, se száma a korábban már nevet szerzett rockzenészekből álló szupercsapatoknak a jelenlegi nemzetközi színtéren, szinte minden hónapra jut ilyen típusú kiadvány. Sok ezek közül szót sem érdemel, de szerencsére akadnak kivételek. A dömpingből mindenképpen kiemelkedik a Black Swan névre hallgató formáció, erre az alkotók pedigréje jelent garanciát: a projekt motorja az a Jeff Pilson, aki a Foreigner egyik főemberének számít már majdnem 20 éve, korábban pedig a Dokken titkos fegyvere volt, de jó ideig játszott Ronnie James Dio zenekarában is. Hozzá csatlakozott Reb Beach gitárzseni, kinek játékát az 1988-as keltezésű első Winger album óta imádja a szakma és a közönség. Reb pengetett Alice Coopernél a ‘90-es évek második felében, majd pár évig a Dokkent erősítette, 2002 óta pedig David Coverdale leghűségesebb fegyverhordozójának számít a Whitesnake-ben. A mikrofonállvány Robin McAuley ír énekesnek jutott, aki a ‘80-as évek elején kezdte a pályát a Grand Prix és a Far Corporation nevű formációkban, az igazi kiugrás azonban 1987-ben jött el számára, amikor összeállt Michael Schenkerrel és az MSG-ből McAuley Schenker Groupot csináltak. A Los Angeles-i zenei életben néhány éve feltűnt Matt Starr a csapat legfiatalabb tagja: őt leginkább a Mr. Big turnédobosaként lehet ismerni, de Doug Aldrich Burning Rain nevű bandájában is püföli a bőröket. Hogy ők négyen milyen zenét hoztak össze a Black Swan albumára? Pont olyat, amilyet a múltjuk alapján várni lehetett: kemény, de dallamos rockzenét, ami emlékezetes dalok és elsőrangú hangszeres teljesítmények formájában ölt testet, és büszkén vállalja az anyacsapatok - a Winger, a Dokken, a Whitesnake és az MSG - hatását. A február derekán megjelent debütáló album készítéséről Jeff Pilson és Reb Beach egyaránt mesélt lapunknak.
Az elmúlt 15 évben mindketten elfoglaltak voltatok a Foreigner és a Whitesnake kapcsán és emiatt csak ritkán volt lehetőségetek egyéb projektekkel foglalkozni. Most azonban itt a Black Swan nevű formáció. Hogyan jött össze ez a brigád?
Jeff Pilson: Miután tavaly befejeztük a The End Machine lemezét, Serafino a Frontiers kiadótól felvetette, hogy összerakhatnék egy újabb szupergroup-jellegű csapatot. Mivel a Foreigner és a Whitesnake éppen együtt turnézott, arra gondoltam, hogy összejöhetnénk Rebbel. Amikor rábólintott, sorra vettem, hogy milyen énekesek jöhetnek szóba. Robin McAuley volt az első gondolatom, aki nem csupán közeli barátom, hanem egy olyan énekes, akit úgy érzem, mindig alulértékelt a szakma. Őt sem kellett sokáig győzködni, úgyhogy egyből elkezdtünk dalokat írni. Matt Starr már csak a procedúra végén jött a képbe, csodálatosan feldobolta a lemezt, legközelebb azonban szeretném, hogy sokkal komolyabban hozzájárulhasson a dalokhoz. Kevesen tudják, hogy Matt elsőrangú énekes, és eme képességét mindenképpen szeretnénk kihasználni a következő albumnál.
Reb Beach: Ahogy Jeff is mondta, a Foreigner és a Whitesnake közös turnéján merült fel, hogy csinálhatnánk valamit együtt. Robin teljesen egyértelmű választás volt az énekesi posztra. Őszinte leszek, mással nem is dolgoztam volna szívesen. Számomra ezt a lemezanyagot Robin teljesítménye aranyozta be. Ami Matt Starrt illeti, vele ezer éve kapcsolatban állok, de érdekes módon személyesen akkor találkoztunk először, amikor elkezdtük a stúdiómunkát.
Ti ketten már dolgoztatok együtt korábban is, mégpedig a Dokken soraiban a 1999-es Erase The Slate albumon. Ezúttal is megvolt az a kölcsönhatás közöttetek, ami a Dokkenben annyira jól működött?
Jeff: Abszolút! Olyan érzés volt, mintha egy nap sem telt volna el azóta!
Reb: Totálisan egy hullámhosszon voltunk megint! Amúgy gondoltam, hogy ez lesz, ezért is vártam nagyon, hogy újra Jeff-fel írhassak dalokat. Imádtam vele dolgozni, amikor az Erase The Slate-et készítettük, ezért biztos voltam abban, hogy ezúttal is valami igazán jót főzünk majd ki együtt. Jeff-fel írni sok szempontból olyan, mint Kip Wingerrel. Én magam mindkét csapatban megbízható riffgyárosként működöm, míg Jeff ugyanolyan fantasztikus szerző, hangszerelő és producer, mint Kip. Jeff bárkivel képes eredményesen együttműködni, roppant energikus és pozitív a munkához való hozzáállása. Nagy öröm együtt muzsikálni vele, a zenei tudása messze meghaladja az enyémet!
Hogyan zajlott a dalszerzés?
Jeff: Reb átrepült hozzám Kaliforniába és bő egy hét alatt megírtuk a dalokat. A folyamat általában úgy vette kezdetét, hogy vagy én dobtam be egy dalötletet, vagy Reb hozakodott elő egy motívummal, majd ezt addig formáltuk, míg dalszerkezet nem lett belőle. Ezután átküldtük a nyersanyagot Robinnak, aki megírta a szöveget. Így jártunk el az összes téma esetében. A végén Robinnal közösen szabtam meg az énektémák fazonját. A Robin által előzetesen kitalált dallamok között persze akadtak olyanok, amelyeken semmit nem kellett változtatni, mert eredendően tökéletesen passzoltak a dalokhoz, a többit viszont együtt öntöttük végleges formába.
Reb: Amikor Jeff felszedett a repülőtéren, az első dolog, amit mondott, az volt, hogy “ezt a lemezt te fogod megírni, oké?” Persze nevettem és az válaszoltam, hogy ”kizárt!” (nevet) Szerencsére rengeteg olyan ötletem gyűlt fel az évek alatt, amelyek sosem láttak napvilágot, így volt miből szemezgetni és végül baromi jól sült el az egész dalszerzősdi. Úgyis mondhatnám, hogy megosztottuk a munkát a konyhában: én vittem a húst és a krumplit (a azaz a verzék és a kórusok alatti riffeket), Jeff pedig kifinomult séf módjára varázsolt csodás ételt (azaz átkötésekkel és szólókkal teli komplett dalokat) ezekből az alapanyagokból. Elklépesztően produktív időszakot hagytunk magunk mögött, naponta megírtunk egy komplett dalt!
Mennyire tért el a Black Swan anyagának megírása azoktól a módszerektől, amiket a Wingerben és a Whitesnake soraiban megszoktál?
Reb: A Black Swan esetében sokszor az én ötletem alapján kezdtünk neki a dalszerzésnek. Ezzel szemben a Wingerben Kip sosem használja fel az ötleteimet. Mindig az van, hogy leülünk egymással szemben, elkezd játszani a basszusgitárján, és ott helyben állok elő a riffekkel. De olyan is van, mint ami pont ma történt meg: kiment a szobából, és amikor visszajött, azt hallotta, hogy játszogatok valami témát. “Ez jó, mi ez?” - kérdezte. Általában a riffek alakulnak ki először. Coverdale-nél pont fordítva zajlik minden, mint Jeffnél: ő az, aki a húst és a krumplit hozza, tehát az alapokat ő fekteti le, az pedig már rajtam múlik, hogy mit hozok ki ebből, mennyire veszem gitár-orientáltra, milyen átkötéseket és szólókat dolgozok ki az adott ötlethez. Mindazonáltal a legutolsó Whitesnake-lemezen csak a Hey You! és a Shut Up And Kiss Me riffjei származnak tőlem, az album javát ugyanis David egymaga írta.
Milyen volt a stúdiómunka Robinnal és Matt-tel?
Jeff: Köztudott, hogy Robin és én több projektben is dolgoztunk már együtt, legelőször úgy 30 évvel ezelőtt a McAuley Schenker Group harmadik anyagán. Azóta vagyunk barátok, szóval nagy élmény volt mindkettőnk számára az újbóli közös zenélés. Robin munkamorálja példaértékű, a hangja pedig még mindig csodálatos, szóval jobb nem is lehetett volna a stúdiózás!
Reb: Azt hiszem, a stúdiós időszak előtt mindössze egyszer találkoztam Robinnal, tehát új élmény volt dolgozni vele. Lenyűgözött a teljesítménye, ahogy különösebb erőfeszítések nélkül oldotta meg a feladatát, méghozzá tökéletesen, és ez rám is jó hatással volt. Tényleg azt éreztem, hogy amolyan Steven Tylerként hozta ki belőlem a jó Joe Perryt, ha érted, mire gondolok. Matt-tel kapcsolatban pedig azt kell tudni, hogy gyilkos élő dobhangzása van, amit mindenképpen reprodukálni akartunk a felvételeken. Nem volt nehéz dolgunk, lévén Matt hihetetlenül jó dobos, és így pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy természetesen szóljanak a dobjai.
Hogyan jellemeznétek a Black Swan muzsikáját?
Jeff: Szerintem melodikus heavy rockot játszunk...
Reb: Az én olvasatomban szimplán rock & roll ez, amiben sokat próbált veteránok hozzák ki magukból a maximumot. Riff-orientált ‘80-as évekbeli rockzene egy elképesztően jó énekes tolmácsolásában!
Az egész anyag lüktető és dinamikus, nagyon pozitív attitűd árad a dalokból…
Jeff: Magam is így gondolom. Még a sötétebb momentumok esetében is igyekeztünk úgy alakítani a dolgokat, hogy összességében e dalok kicsengése is pozitív legyen. Ezért is végződik úgy a Divided, hogy United!
Reb, a lemez hallgatása közben az jön át, hogy különösen élvezted a dalok feljátszását. Így történt?
Reb: Tudod, Jeff társaságában mindig jól érzem magam, bármit is csinálunk. Mindig izgalmas vele zenélni, mert gyorsan és könnyen eredményre jutunk. Áldás, ha olyan partnerrel dolgozhat az ember, aki tisztában van a képességeivel, tudja, mit miért csinál, és nyitott az ötleteidre. Jeff és én szinte minden esetben ugyanannak a könyvnek ugyanazon lapját olvassuk, ha élhetek egy ilyen hasonlattal. Ha együtt vagyunk, soha nem áll elő olyan szörnyű helyzet, hogy csak vakarjuk a fejünket és nem tudjuk, mi legyen a következő lépés.
Jeff, a projekt irányítójaként nem nehezedett túl nagy teher a vállaidra? A dalszerzés, a basszusgitározás, valamint a billentyűs hangszerek témáinak feljátszása mellett a hangszerelést és a produceri teendőket is magadra vállaltad…
Jeff: Nos, a keverés volt az egyetlen, amit nem én végeztem, hanem a roppant tehetséges Alessandro Del Vecchio, aki új dimenzióba helyezte a hangzást. Nagyon szeretek együtt dolgozni vele. A produceri munka amúgy a szenvedélyem, imádok a stúdióban molyolni, szóval egyáltalán nem megterhelő számomra az ilyesmi. Ugyanakkor fontosnak tartom a személyes kontaktust, nem hiszek a távmunkában: úgy vélem, hogy a megfelelő eredmény elérése érdekében szükség van arra, hogy minden zenekari tag ott legyen a stúdióban. Ehhez tartottam magam a Black Swan felvételei idején is. Ha nem is mindig alakult úgy, hogy mind a négyen egyszerre jelen tudtunk lenni, legalább ketten folyamatosan a stúdióban voltunk és ez sokat számított nekem.
Mire vagy a legbüszkébb az anyagon?
Jeff: Az összes rocktémára, nagyon jó érzéseim vannak ezekkel kapcsolatban. Imádom, hogy egyszerre dallamosak és átütően energikusak. A Make It There dalt is nagyon kedvelem. Már akkor beleszerettem, amikor Reb először dobta fel az ötletét. Jó volt látni, ahogy kifejlődött a téma, Robin a szöveggel és énekdallamokkal pedig aztán tényleg feltette az i-re a pontot. Bámulatosan érzelmes és valóságos darab! A Divided/United dal szintén nagy büszkeséggel tölt el: ez egy összetett darab, tele csúcspontokkal. Nem volt könnyű megfelelő keverést biztosítani hozzá, de Alessandro ennél a dalnál is megmutatta, hogy mennyire érti a dolgát. Ezek a kedvenc momentumaim, de az egész anyagra nagyon büszke vagyok!
Reb, mi a helyzet a Winger-táborban?
Reb: Folyik a munka a következő lemezen, épp Nashville-ben vagyok Kipnél. Eddig három óriási dalt raktunk össze, elképesztően jól szólnak! Úgy érzem, hogy a valaha készült egyik legjobb Winger-albumot készítjük most!
Jeff, mik a Foreigner tervei 2020-ra?
Jeff: Éppen turnén vagyunk a zenekarral. Főleg kaszinókban lépünk fel Amerikában egész tavasszal. Május legvégén érünk Európába: lesz 6 koncertünk az Egyesült Királyságban a Whitesnake és a Europe társaságában, és természetesen ott leszünk a nagy fesztiválokon is. Júliusban indul a nagy nyári turnénk az Államokban, ahová velünk tart a Europe, de különleges vendégként csatlakozik a Kansas is. Mire ennek a végére érünk, már alig lesz hátra valami 2020-ból. Tudod, az ördög nem alszik, és mi sem!
www.facebook.com/BlackSwanRockNRoll
Írta: Danev György
2020. június 3. 11:38