Balla Gergely: „Nagyon várom, hogy megmutathassuk ezt az oldalunkat is a közönségnek."
Új időszámítás indul a 2016 óta aktív Platon Karataev életében. A formáció jelenleg negyedik nagylemezét készíti, miközben nagyszabású élő produkcióval is megörvendeztetik a nagyérdeműt. Ezúttal a zenekar énekes-gitáros-zeneszerző-szövegírójával, Gergellyel beszélgethettem.
Gergő, nosztalgiázzunk egy kicsit. Mondd, milyennek képzelhetlek el, milyen voltál gyerekként?
A szüleim egy nyugodt gyerekként írnak le, azt mondják, olyan voltam, mint egy ülő Buddha. Csak azzal játszottam, amit elértem, ha elgurult valami, onnantól kezdve az már nem érdekelt. Óvodás koromból az az anekdota, hogy az első napomon a szüleim ott sétáltak a környéken, hogy ha bármi van, akkor elérhetőek legyenek. Egyszer csak azt látták, hogy a Parlament előtt a Kossuth szobor mögül kirohanok egy csákóval a fejemen, bottal a kezemben, azt kiabálom, hogy „Utánam!”. Jött az egész csoport velem, gondolták, akkor nem lesz gond a beilleszkedéssel. Nagyon szép gyermekkorom volt, a mai napig sokat merítek belőle – ezért mindig hálás leszek a szüleimnek.
Mikor jelentkeztek először arra utaló jelek, hogy zenével fogsz foglalkozni? Kiktől tanultál sokat a zene terén?
Hét évesen a hegedű volt az első hangszerem, mégpedig Csernátony Mariann tanárnőnél, aki nyolc évig volt tanárom és nagyon sokat köszönhetek neki. Végül nem a hegedű lett a fő hangszerem, de meghatározó volt ez az időszak is az életemben. A zenekari zenésztársaim mellett Zwickl Ábelt mindenképp kiemelném, az első lemez óta vele vesszük fel a dalokat, minden téren rengeteget tanultam tőle, legyen szó hangszerelésről, akkordvezetésről, dalszerkezetekről és még sorolhatnám.
Maradjunk még egy picit visszatekintős hangulatban. Nagyon érdekelne, hogy miként emlékszel vissza, hogyan érzel most a Platon Karataev legnagyobb YouTube-be sikerei kapcsán.
Ocean (482 e): Az „Ocean” a mai napig talán az egyik legfontosabb hivatkozási pont a zenekar kapcsán. Akkoriban ez volt ez első single anyagunk a második lemezünkről, ami mind zeneileg, mind hangszerelésben egy hatalmas előrelépés volt számunkra a „For Her” után. A klipet a feleségem, Dobos Emőke készítette, szerintem a vizuális anyag nélkül nem jutott volna el ennyi emberhez ez a dal. Illetve ekkor ismertem meg ifj. Vidnyánszky Attilát is, akivel azóta is megmaradt a barátság, sőt, a következő albumunkra ő is rendez egy klipet.
Elevator (244e): Ez volt a hőskorszakunk, semmit nem tudtunk a zenélésről, a stúdiózásról, Sebő hálószobájában vettük fel ezt a számot, nincs is benne basszusgitár. A klipet 20.000 forintból forgattuk Rusekkel, annak a háznak a tetején, ahol felnőttem. Nagy utat jártunk be azóta, de innen indultunk. Hihetetlen, hogy még ebben a formában is ekkora utat járt be ez a dal. Az elején például fent volt a Spotify-on a UK slágerlistán, 3. helyen volt a Linkin Park és Ed Sheeran között. Teljesen abszurd!
Vízből van (217 e): Ez már a harmadik lemezünk kiemelt single-je, ami koncerteken a mai napig a leginkább hidegrázós pillanatokat okozza. Én a „Partért kiáltó” albumot tartom a zenekar nulladik mérföldkövének. Anélkül, hogy érvényteleníteném a korábbi dalainkat, úgy érzem, azok mind lépcsőfokok voltak ahhoz, hogy eljussunk ehhez a lemezig. Mostantól megnézzük, hogy merre tudjuk ezt kanyarítani. A klip kapcsán hatalmas hála barátomnak, Vecsei H. Miklósnak, aki néha teljesen lehetetlen körülmények között forgatott velünk négy méter mélyen, búvárokkal körülvéve!
Partért kiáltó (171e): Szintén mérföldkő, ez volt az első saját magyar nyelvű dalunk. Egy öt perces monoton, repetitív szám, nehezen emészthető szöveggel. Tudtuk, hogy nem fog nagyot menni, de ezzel akartuk megnyitni ezt az új időszámítást. Ez az irány mostantól, erre lehet számítani tőlünk. Az összes klipünk közül ez áll hozzám a legközelebb, Dobos Emőke rendezésével, Tóth Laura táncával. Az egyik legfontosabb dal számomra a mai napig. Talán életem végéig viszem ezt magammal.
Atoms (165e): A zenekar meghatározó időszakának egy meghatározó dala, amit már nem játszunk azóta, mégis nagyon fontos. Ha meghallgatom, az jut eszembe, hogy itt még nagyon kerestük azt a formát, amit szerettünk volna megvalósítani, és bár még ennél a dalnál nem találtuk meg, e nélkül biztos nem jutottunk volna el oda, ahol most vagyunk. Évekig a kedvencem volt a koncertműsorban.
Májusban megjelent a Napkötöző klipetek, amihez különleges, 360fokos klipet forgattatok. Mesélsz erről a dalról, valamint a videóról?
Ez a következő lemezünk címadó dala, valamint az első single az anyagról. A Nap, mint a legbelsőbb, legfelsőbb lényeg szimbóluma köré szerveződtek most a számaink. A szöveg első felét megálmodtam dallammal együtt, ami hihetetlen tapasztalás volt. Tulajdonképpen egy Nap-himnuszról van szó, a hermetikus hagyomány gondolataival átitatva, mely mind zenei megoldásokban, mind szövegekben tovább görgeti a „Partért kiáltó” anyagát. A videó Székely Ákoshoz köthető, ez egy részlete a Magyar Zene Házában most is műsoron lévő hangdómos vetítésnek, melyet mindenkinek nagyon ajánlok, talán az egyik legizgalmasabb projekt eddig, ami a zenekarhoz köthető.
Igen aktív nyaratok volt, nívós eseményeken, többek között a Szigeten is felléphettetek. Hogyan összegzed az elmúlt hónapokat a bulik, koncertek terén? Volt kedvenc, kiemelkedő eseményed?
Rengeteg bakancslistás koncertünk volt, kiemelkedik a Művészetek Völgye nagyszínpad, a Sziget Revolut Stage, valamint az Ördögkatlan nagyszínpad is, de persze ott voltak a klasszikus hazatérések is, mint a Kolorádó, a Fekete Zaj, a Fishing vagy a Bánkitó. Nem is tudok mindent felsorolni, csodálatos nyarunk volt, innen megyünk tovább, jövőre már nyakig a „Napkötöző”-s ciklusban.
Nemrégiben zsűriként is tevékenykedtél az Öröm a Zene tehetségkutató keretein belül. Milyen élmény neked a szerep?
Többedik alkalom volt ez, mindegyik sokat jelentett nekem eddig. Nagyon fontosnak tartom Remo-ék munkáját, rengeteg időt, energiát fektetnek bele ebbe, de talán ez ágyaz meg a jövőnek a hazai zenei palettán. Jó volt látni a friss produkciókat, kiemelni azt, ami működik, és remélhetőleg mindenhol tudtunk mondani építő visszajelzéseket is.
Szerintem fontos, hogy időről-időre beszéljünk a társakról, akik sokszor megbújnak a háttérben. Kik a legfőbb támaszaid zeneileg?
Nem is mondanám azt, hogy teljesen a háttérben lennének, mert egyenlőség van nálunk. Czakó–Kuraly Sebestyénnek, - aki a másik dalszerző, gitáros, énekes a zenekarban -, hihetetlenül hálás vagyok. Nem szoktam ezt hangoztatni, mert ódzkodom a nagy szavaktól, de most mégis kikívánkozik belőlem, hogy sorsszerűnek tartom a találkozásunkat, és remélem még hosszú évekig folytatjuk ezt.
Sallai Laci basszusgitáros a zenekarunk oszlopos tagja, bölcs apója. Június óta Farkas Zsombor erősít minket a doboknál, egy nagyon intenzív és csodálatos időszakon vagyunk túl már most is, ilyen rövid idő alatt. Zwickl Ábelt már említettem korábban, de a stábunkról is hadd említsem meg Gál Máté és Fufek hangmérnököt, Gál Bence fény és rocksofőrünket, vagy éppen Dobos Kende monitortechnikusunkat, aki egy svájci bicska. Nagyon jó, hogy ők is jönnek velünk ezen az úton, ugyanannyira szerves részei a Platonnak, mint azok, akik a színpadon állnak.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Most, hogy véget ér ez a sűrű fesztiválszezon, rákanyarodunk a lemez befejezésére, mely 2025 elején érkezik majd. Addig is több dal megjelenik klippel karöltve. Ha kész van a „Napkötöző”, veszünk egy mély levegőt és neki is látunk a következő anyagnak. Jó lesz új ötletekkel foglalkozni!
Gergő, kívánom, hogy minden egyes Nap legyen átKötözve új gondolatokkal, tervekkel, sikerekkel, örömökkel.
Hatos Niki
2024. október 31. 05:10