MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Backstage Book : Podlovics Péter - Zenei menedzsment alapok

A Hangfoglaló Program Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogramja februárban publikálta első tanulmánykötetét, Az ötödik tag, a menedzser címmel. A kötet elérhető fizikai formában a Hangfoglaló Program rendezvényein - különös tekintettel a Backstage sorozatra, de a járványhelyzetre tekintettel esszék formájában hétről-hétre publikáljuk őket. Az első tanulmány Podlovics Péter Zenei menedzsment alapok című írása.

Podlovics Péter: Zenei menedzsment alapok

A rakkenroll rettentő szórakoztató kívülről nézve, és ha az ember benne van, akkor kis szerencsével akár még belülről is. Ahhoz, hogy jól működjön egy produkció rengeteg összetevőnek kell harmonikusan illeszkednie. A következő pár oldalon egy vázlatos kép következik arról, hogy ideális esetben hogyan néz ki a zenész és a menedzsment kapcsolata, ami inkább sorvezető, mint pontos recept. E sorok szerzője bő harminc éve dolgozik zenekarokkal és alig van olyan tétel, amely ne változott volna meg a kezdetek óta, akár többször is. Aki állandóságra vágyik, annak nem biztos, hogy ezen a pályán van a helye.

Alapvetően egy művész és menedzsmentje előtt két út áll:
a) minden feladatot más alvállalkozóra bíznak, és a menedzsment csak tervez és koordinál,
b) mindent a menedzsmenten belül intéznek, ez utóbbi verziót nevezzük 360 fokos modellnek.

A valóságban valahol a kettő között helyezkedik el minden produkció, kevés olyan team van, ahol az összes szóba jöhető kérdésre házon belül megvan a válasz. Mielőtt végigvennénk, hogy a menedzsment mi mindenben segíti a művész karrierjét, szögezzük le a legelején, hogy az egész rakkenrollsvindli csak és kizárólag akkor tud működni, ha a centrumban ott van egy
olyan előadó/szerző, aki jó dalokat ír, rendelkezik akkora karizmával, hogy eséllyel ragadja meg a közönség figyelmét, és hajlandó is némi önfegyelemmel dolgozni a saját sikere érdekében. Némi megengedéssel a „jó dalokat ír”-kitétel lehet az is, hogy a szerző és az előadó nem ugyanaz a személy. Ha nincs sláger – olyan dal, amely a célközönség számára sláger, vagyis lehet az egy garage-punk trash-dal is, egyáltalán nem kritérium, hogy folyamatosan játssza a rádió vagy a TV –, akkor nincs közönség. Ha nincs közönség, akkor meg akár otthon is lehet muzsikálni a négy falnak.

Ugyanígy fontos, hogy a főhős el tudja hitetni a közönséggel, hogy amit a színpadon elővezetnek, az van annyira érdekes, hogy lekösse a figyelmet. Ha másnap a résztvevők csak arra emlékeznek, hogy kivel, miről beszélgettek, milyen volt a étel/ital, akkor valószínűleg nem is fogják keresni a lehetőséget, hogy újra átéljék ezt az élményt.

Persze nem mindenki születik showmannek. Rengeteg olyan, ma már sikeres előadó létezik, akik a pályájuk elején alig mertek kimenni a színpadra. Ez a képesség is fejleszthető, sőt folyamatosan dolgozni kell azon, hogy a produkció egyre érdekesebb legyen. Ideális esetben a menedzser mindebben sokat tud segíteni, tükröt tart a művész elé, bátorítja, ha arra van szükség, vagy időben jelzi, mielőtt a túl sok rakkenroll felfalja.

Általánosságban a menedzsment feladata, hogy minél hatékonyabban elősegítse az adott művész víziójának megvalósítását. Van, akinél ez a látomás telt házas arénás koncerteket jelent, de olyan is előfordul, hogy valaki csak ritkán és nem is elsősorban nagy tömegekhez akar szólni, mégis súlya lesz a mutatványnak. Sőt, léteznek zenekarok, akik teljesen mellőzik a koncertezést és csak lemezeket, klipeket készítenek.

Ki tudja, lehet, hogy holnapután mindenki egy VR sisakban fogja a nappalijából végigtombolni az aktuális szupersztár koncertjét, vagy hologramon kivetített verzióbanegyszerre a világ különböző pontjain egy időben több tízmillióan váltanak jegyet ugyanarra az eseményre.

Akárhogyan is alakul a jövő, az alábbi teendőket valószínűleg így is el kell majd látnia valakinek.

I. Booking, vagyis koncertszervezés

Ide tartozik mindaz, ami ahhoz kell, hogy az előadó közönség előtt megmutathassa magát. Ez is műfajfüggő, más terekbe illik egy trash-punk brigád, mint a diszkók playback-császárnéja. Ami közös bennük, hogy a produkcióhoz passzoló teret kell találni, meg kell győzni az azt működtető helyi szervezőt, klubtulajt, hogy legyen partner az esemény létrehozásában. Ez történhet úgy, hogy addig mesél a menedzser a „portékája” kiváló tulajdonságairól, míg fel nem ajánlanak egy szabad szemmel is látható öszszeget, amiért lelkesen azonnal szerződést kötnek, vagy pedig megegyezik a menedzsment és a helyszín abban, hogy valamifajta közös kockázatviselés mentén együtt viszik színre az előadást.

Ez utóbbi jellemzően inkább a klubok esetében dominál (pl. 80–20 százalék „kapu”-deal, esetleg némi pályázati pénzzel megsegítve), míg az első verzió a fesztiválok és az egyéb városi rendezvények, valamint a privát vagy céges bulik sajátja. Köztes megoldás, amikor fix gázsit állítanak szembe százalékos megosztással (pl. a jegybevétel 80 százaléka, de minimum X ezer Ft).

Egy már híres előadó esetében a fő feladat a booking során jellemzően a beérkező felkérések közül az ideálisak megtalálása, valamint a fontos karrierépítő produkciók leszervezése. A kevésbé ismert produkciók esetében a booker irigylésre méltó fő feladata a végtelen számú e-mail-kiajánló küldözgetése és több száz telefonhívás a szervezők felé.
 
II. Lemezkiadás

Minden produkció kisebb-nagyobb időközönként meg szeretné mutatni a rajongóinak a legjobb dalait, azt, hogy mit gondol az univerzum működéséről vagy épp elsírná a nagyvilágnak aktuális szerelmi bánatát. Ilyenkor adódik, hogy valamilyen adathordozón ezeket a dalokat közvetíteni kell a hallgatók felé.

Nagyon sokáig a nagylemez formátum dominálta ezt a szektort, de az online zeneterjesztés előretörésével ez a tendencia megtorpant. Mostanában ismét a dalok állnak, akár egyesével is a középpontban, hasonlóan az 1950-es évek kislemezes korszakához, csak most nem a jukeboxba dobnak be a hallgatók egy érmét, hanem a kedvenc streaming-szolgáltatóik végtelen tárházában böngésznek.

A zeneipari trendek ciklikusan ismétlődnek: ahhoz képest, hogy az LP létrejöttét a kislemezeken megjelent slágerek gyűjteményes kiadása indokolta, most megint ott tartunk, hogy előadók azon agyalnak, a következő lemezanyagot számonként, akár tíz darab single formájában jelentessék meg.

Vannak, akik kazettán adják ki az anyagukat, és közismert a bakelit reneszánsza is, tehát nehezen lehet megjósolni, hogy éppen mi lesz a kedvenc és aktuálisan menő formátum.

A lemezkiadás során nagyjából ilyen sorrendben haladunk:

 
Amennyiben az előadó külső kiadóval szerződik, ezek szervezésének nagy részét a label átvállalja, nyilván ez azzal is jár, hogy jóval nagyobb szeletet kérnek majd a bevételi tortából. Abban az esetben, ha a csapatnak elegendő anyagi és szellemi erőforrás áll a rendelkezésére, akkor mindezt a menedzsement is intézheti.
 
III. Promóció

Mind a lemezkiadás, mind a koncertezés és úgy egyáltalán a produkció életben tartása is megkívánja, hogy az adott művész valamennyire jelen legyen a rajongók tudatában. Ehhez elengedhetetlen a promóció és a reklám. Evidens, hogy hírt kell adni a zenekar körüli történésekről, hogy esély legyen szép számú nézőseregre, kell, hogy tudjanak egy-egy új megjelenésről, legyen az klip vagy új dal.

Ezekhez a saját eszközökön kívül (web, Facebook, Instagram, YouTube-csatorna, levelezőlista stb.) nélkülözhetetlenek a fizetett hirdetések, rádióspotok, outdoor és indoor reklámhordozók használata, valamint a masszív jelenlét a média összes felületén (blogok, TV, rádió, írott sajtó).

Szorosan kapcsolódik ehhez a témakörhöz a szponzoráció vagy az endorsement, amikor a produkció és egy termék közös érdek mentén öszszekapcsolódik. Alap, amikor X cég be akar futtatni valamilyen újdonságot és a reklámjában egy zenekart kér fel, hogy adjon zenét és/vagy működjön közre a promóciós kampányban.

Kevésbé direkt, amikor egy közös cél érdekében kerül egy platformra a „civil” cég és a zenekar, illetve olyan is van, amikor egy szponzorált sorozatban vesz részt valamilyen formában az együttes, de a konkrét megjelenésnek semmi köze a hirdető cég imidzséhez vagy termékéhez (pl. a Balcony TV együttműködése a legnépszerűbb üdítős céggel).
Az ilyesfajta együttműködések ideális esetben mindkét felet erősíthetik. A megrendelő eljuttatja a számára fontos információt a kívánt célcsoporthoz a közreműködő művész segítségével, miközben – az evidens anyagiakon kívül – a művész profitálhat az így kapott extra megjelenési lehetőségből. Arra viszont nagyon kell figyelni, hogy ne legyen kontraproduktív a dolog, mert szerencsétlenül venné ki magát, ha egy metálegyüttes mondjuk plüsspónikkal kampányoló társaság mellé adná
a nevét.

Azt azonban sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a cégek is csak akkor fognak a zsebükbe nyúlni, ha nekik is megéri az együttműködés. Amikor a rettentő nagy tehetségért finanszíroz valaki álmokat, azt mecénásnak hívják, és sajnos olyan ritka, mint a fehér holló. Fontos megjegyezni, hogy nem kevés művész az anyagi érdekek és a fenti extra promóció ellenére is kategorikusan elzárkózik attól, hogy dalait bármiféle kommersz célra felhasználják. Ez persze ismét egy olyan téma, hogy mások a lehetőségei egy kezdő együttesnek és a már befutott fesztivál headlinereknek.

Az endorsement a fentiek közül egy csodabogár. Ebben az esetben egyéb termékek mellett, elsősorban a produkció által a színpadon és/vagy a stúdióban használt hangszerek vagy más kütyük kedvezményes rendelkezésre bocsájtása lehet az alku tárgya, amiért cserébe a művész által képviselt szakmai hitelesség az érték a forgalmazó számára.

IV. Publishing, vagyis a zeneművek értékesítése

Amennyiben a művész dalszerzőként is aktív, megkerülhetetlen a jó publisher bevonása. A 360 fokos modell volt a kiindulópont a menedzsmentfeladatok kapcsán, és valóban léteznek olyan menedzserirodák, akik a publishing tevékenységet is bevállalják, de egyelőre a hazai piacon az a domináns, hogy erre külsős cégekkel szerződnek a dalszerzők. Bizonyos fokig a kollektív jogdíjkezelők is ellátják ennek a feladatnak egy részét, de ők elsősorban a hozzájuk befolyt adatok alapján történő jogdíjfelosztásban aktívak. Ideális esetben a publisher jóval több ennél. Egyrészt proaktívan tesz azért, hogy az említett jogdíjfelosztás során a kliensei érdekeit maximálisan képviselje, másrészt pedig a megírt dalok értékesítésével is
foglalkozik: eljuttatja sync-ügynökségekhez, vagy akár közvetlenül filmes, reklámfilmes producerekhez, kiajánlja más előadó számára feldolgozásra, remixre, esetleg videójátékokhoz, stb.
Idehaza sajnos mindez egyelőre méltatlanul mostohán kezelt szektora a zeneiparnak.

V. Pénzügyek, adminisztráció

Minden vállalkozás akkor tud fenntarthatóan működni, ha stabil anyagi és jogi háttérrel rendelkezik.
A showbiznisz jövedelemtermelő kreatív iparág, így elengedhetetlenül fontos, hogy alapvető vállalkozói és pénzügyi ismeretekkel
rendelkezzen a menedzsment. Egyrészt a művészi víziót anyagi erőforrások nélkül nem lehet realizálni, másrészt az is fontos, hogy a megvalósíthatóságról is legyen egy hasonlóan erős kép a fejekben.
Egy produkció működtetése rengeteg pénzt emészt fel, és költségek akkor is keletkeznek, amikor a bevételi oldalon épp üres lapok sorakoznak.

A hangszerek állandóan viszik a pénzt, a próbaterem, raktár szintén nincs ingyen és mivel az egész produkció tulajdonképpen egy gazdasági vállalkozás, a banktól a könyvelőig az összes adminisztratív tevékenység is költségekkel jár. Nagyon meg lehet csúszni, ha a valóságtól elrugaszkodott a pénzügyi terv, és belekerül a csapat egy adósságspirálba, valamint szintén
hatalmas extra költséget jelenthetnek azok a bírságok, amelyeket a nem eléggé gondos könyvelés vagy számvitel miatt szabnak ki.
Ugyanígy sok álmatlan éjszakától és fejfájástól mentesülhet a menedzser jól megszövegezett szerződésekkel vagy igény szerinti ügyvédi konzultációval.

VI. Arculat

Az arculat részben már felmerült a lemezkiadás kapcsán, mint a zenekar egyik legfontosabb kommunikációs csatornája, amelyen keresztül megjelenik a külvilág felé. Nem mindegy, hogy a zenekar/előadó hogy néz ki a koncerteken vagy a képeken, milyen a fellépőruha, miféle dinamika van a színpadon. Ugyanígy a videók képi világa, üzenete, a lemezborítók layoutja vagy egy színpadi díszlet, világítás, az alkalmazott vizuál világa, de még a Facebook- vagy Instagram-posztok stílusa is mind üzenetet hordoznak.

Ha ezeket jól alkalmazzák, akkor ez a sok vektor ugyanabba az irányba mutat, de sajnos az is igaz, hogy könnyen el lehet tévedni, és súlyos stílusbakikat elkövetni, amelyek hiteltelenné tehetik a produkciót. Gyakran egy zenekari fotó az első, ahol a potenciális rajongó megszerzi a kezdeti benyomást, erre fontos odafigyelni már az induló produkciók esetében is.

Szintén erősítheti, de rombolhatja is az illúziót a hangszerek, de akár a backline stílusos vagy rosszul megválasztott használata. Magyarán egy trash metal banda ne nézzen ki úgy, mint iskolás gyerekek countryegyüttese. Ideális esetben egy jól eltalált logó – pl. a kinyújtott nyelv a Rolling Stones esetében – annyira erősen összefonódik a zenekarral, hogy önálló életre is kelhet.

VII. Merchandising

A zenekari merch lehet szinte bármi. Evidens tételek természetesen a hanghordozók, de a különféle ruhaneműk – kapucnis pulcsitól a logós cipőn át az illatosított tangabugyiig a lehetőségek sora végtelen –, valamint plakátok, jelvények, könyvek, albumok ugyanúgy megtalálhatók a zenekarok merch standjainál, mint a ritkább tételek, például a művész nevével fémjelzett illatszerek vagy akár alkoholos italok.

A merch tervezésénél, gyártásánál is fontos, hogy legyen benne valami ötlet, ami miatt a rajongó nem tudja majd otthagyni a pulton az adott terméket. A poénos cuccok ritkán szoktak nagy mennyiségben elkelni, mert az is szempont, hogy jó legyen ezeket birtokolni, viselni. Ezért is érdemes minőségi termékeket gyártatni, mert ha már benne áll hosszú ideig a pénz, legalább esély legyen arra, hogy a gyűjtők és a rajongók számára akár évek múlva is értéket képviselhessenek.

VIII. Összegzés

Nagyjából a fentebb vázolt pontok azok a tevékenységi körök, amelyek mentén egy menedzsment dolgozik. Ha első ránézésre úgy tűnik, hogy ez olyan sokrétű feladat, hogy nincs az a szupermenedzser, aki mindegyikhez nagyon jól ért, akkor nem járunk messze a valóságtól. A jó hír viszont az, hogy nem is kell mindezt hibátlanul tudni: ez a sok munka akkor ér valamit, ha sikerül mindent egy irányba terelni és kialakul egy olyan munkametódus, ahol mind a művész, mind a menedzsment ugyanazokért a célokért, a közösen létrehozott rövid, közép és hosszú távú stratégia mentén képes együtt dolgozni.

Egy jó menedzser a fentiekből biztos, hogy konyít egy kicsit mindhez, de azt is tudja, hogy mi az a terület, amit sokkal hatékonyabban lehet művelni, ha kiszervezi maga alól és az így felszabaduló idejében tud szabadon álmodozni, beengedni kreatív ideákat, stratégián gondolkozni.

Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a fentiek mellett fontos része a menedzseri munkának a zenészek lelki problémáinak a kezelése. A menedzseri munka fele pszichológia: meg kell győzni a művészt arról, hogy kivételes a tehetsége, alkalmasint pedig diszkréten visszaterelni arra az útra, amit közösen alakított ki a menedzsment és a zenekar.

Mindezekhez elsősorban türelem kell – nagyon sok türelem. Azt sem kell mellre szívni, ha hosszas stratégiai tervezés után minden megy a kukába és elölről kell kezdeni az egész folyamatot, hogy végül visszajussunk ugyanoda, ahonnan már néhány héttel korábban elindult a tervezés. A rakkenroll-menedzsment ilyen szempontból olyan, mint a „Ki nevet a végén?” – jó, ha az embert nem bosszantja különösebben, ha rosszul dob és vissza- visszakerül a kezdő mezőre.

Sok sikert mindenkinek, találjátok meg a saját utatokat és hibázzatok bátran, mert abból lehet rengeteget tanulni.
Végül is, it’s only rock and roll!

-------------------------------------
 
Podlovics Péter

1985 óta foglalkozik különböző produkciók körüli munkákkal, menedzsmenttel és bookinggal. Olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Palermo Boogie Gang, a Ripoff Raskolnikov, a Wei Wu Wei, a Quimby, az Orchestra Luna, Little G Weevil, Orszáczky Jackie, az Európa Kiadó, az Ivan And The Parazol. Az 1990-es évektől jó ideig leginkább nemzetközi csapatok fellépéseit szervezte, néhány produkció, amelyet Magyarországra hozott: George Benson, Deep Purple, Buena Vista Social Club, Joe Bonamassa, Tommy Emmanuel, Living Colour. Mafioso Records és XLNT Records néven két lemezkiadó tulajdonosa. Két gyerek édesapja, hobbiszinten vintage erősítőket és gitárokat gyűjt.

2020. április 21. 07:08

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA