Az új generáció VOX Valvenergy 2 pedálok
Az elektroncsövek és effektpedálok házasításával már évtizedek óta kísérleteznek a gyártók hol több, hol kevesebb sikerrel. A cél a csöves erősítők kerek és meleg hangjának a pedálokba való ültetése. A problémát legfőképpen az szokta jelenteni, hogy az elektroncsövek akkor „élnek” igazán, ha nagyobb áramot vesznek fel, míg a pedáljainkat 9-18V-nál nem praktikus, ha többel kell hajtanunk.
A Vox 2017-ben mutatta be a Korg Nutube technológiáját elsőként alkalmazó MV szériás erősítőit, majd egy-két pedálos kísérlet után 2021-ben jelentek meg az első Valvenergy pedálok, amelyek teljesen erre a technológiára épültek. A Nutube tulajdonképpen egy mini vákuumcső, ami modern megoldásokat alkalmazva a hagyományos csőhöz hasonlóan működik, de alacsony áram- és feszültségfelvétellel és sokkal kisebb méretben. Az első Valvenergy széria négy “amp in a box” pedálból (Vox, Fender, Marshall, Mesa) állt, és nekem is volt szerencsém tesztelni őket. Kimondottan jó analóg alternatívát nyújtanak a digitális megoldások mellé.
A tavaly megjelent második széria négy teljesen új pedállal bővíti a palettát: Fuel Injector overdrive, Power Burst booster, Smooth Impact kompresszor és Tone Sculptor preamp-equalizer. Ahogyan az előző szériában, úgy ezekben a pedálokban is a Nutube duruzsol, ami arra hivatott, hogy a hagyományos csöves technológiára jellemző dinamikatartományt és felharmonikusokban gazdag hangot biztosítsa, mindezt úgy, hogy a hagyományos csövekre jellemző problémák, mint például az élettartam vagy az áramfelvétel, nem jelentkeznek.
A külsőt tekintve minden új Valvenergy pedál ugyanazt az 1:2 arányú masszív fémházat használja, mint az előző széria. Számomra az első negatívum, hogy a jack bemenetek a pedálok oldalán és nem az elején/tetején helyezkednek el. Lehet, ez apróság, de egy zsúfolt pedalboardba így jócskán meg tudja nehezíteni a beépíthetőséget. Ugyanazokat a kis OLED kijelzőket itt is megtaláljuk, mint első pedálok esetében. Túl sok információt nem mutatnak meg, de szórakoztató látni, hogy a különböző beállítások hogyan befolyásolják a hullámformát. A házak alján a 9V-os elemnek fenntartott helyet is megtaláljuk, de a szokásos analóg pedálokra jellemzőnél kicsivel nagyobb áramfelvétel miatt érdemes 9V-os tápot használni, mert az elemet elég hamar “megeszik”. A Link jack lehetővé teszi több egység összekapcsolását, így egyetlen gombnyomással tudunk váltani közöttük, ha több ilyen pedált használnánk egyszerre.
A kezelőszervek kiosztása felettébb egyszerű. A Fuel Injector overdrive három potmétert (Level, Drive, Tone) és egy kétállású kapcsolót (Natural, Fat) kapott.
A Power Burst booster egyetlen Boost potméterrel és egy háromállású kapcsolóval (Treble, Natural és Middle) rendelkezik.
A Smooth Impact kompresszor szintén három potit (Output, Comp és Tube Gain), valamint egy háromállású kapcsolót (Vintage, Natural, Sag) kapott.
A Tone Sculptor egy csöves preamp és egy grafikus equalizer egyben hat EQ csúszkával (100Hz, 250Hz, 570Hz, 800Hz, 2.2kHz és 5.6kHz), +/- 10dB boost/vágással és egy +/-12dB Level csúszkával.
Ha rátérünk a lényegre, hogy hogyan is szólnak a vizsgált alanyok, akkor határozottan elmondható, hogy mind a négy pedál remekül teljesít abban, amit ígér.
A Smooth Impact kompresszor kimondottan természetesen szól anélkül, hogy bármiféle "pumpálást" vagy túlzottan összenyomott textúrát eredményezne. Háromféle mód közül választhatunk. Vintage módban a legagresszívabb a kompresszió. Hosszú hangkitartás és gyors attack jellemzi. Itt szól a leginkább úgy, mint egy kompresszor pedál. A Natural mód már jóval visszafogottabb, rövidebb a sustain, és nem is fogja meg olyan hamar a hangokat. Szépen kiemeli a pengetés attackját, de mégis természetes marad. Kicsit a stúdió kompresszorokra emlékeztet.
A Sag mód hivatott a túlhajtott elektroncsövek kompresszióját szimulálni, és ezt kiválóan is teszi, szépen dúsítja a felharmonikusokat és a “lassú és lomha” csöves erősítők érzetét hozza. Hasznos lehet, ha valamilyen digitális szimulációhoz ezt a módot használjuk, hogy “igazibbá” tegyük a hangot. Nem utolsó sorban basszusgitárral is kipróbáltam, és nagyon szépen működött vele a pedál. Natural módban nagyon jól kiemeli a slap játékot, de mégsem nyomja össze azt.
A Tone Sculptor grafikus EQ/Preamp lett az egyik kedvencem a négy pedál közül.
Kötelezővé tenném minden gitárosnak és basszusgitárosnak, hogy töltsenek el egy napot egy zárt szobában egy EQ pedállal, hogy megértsék, mit is jelentetnek a különböző frekvenciatartományok és miből is áll az a sound, amit ők szeretnek, illetve melyek azok a frekvenciák, amiket nem preferálnak. Nagyon megkönnyítheti a közös munkát egy hangmérnökkel, egy stúdiózás vagy koncert során, ha tudjuk pontosan, hogy miről is beszélünk. Akár preampnak, középkiemelő boosternek egy szólóhoz vagy egy középvágott csilingelő tiszta hanghoz használjuk, tökéletes szolgálatot nyújt. Szintén csodálatosan működik basszusgitár torzítóként vagy akár preampként is.
A Fuel Injector overdrive szerencsére nem a szokásos Tubescreamer vagy Klon Centaur klón. Meglehetősen széles tartományban dolgozik, a finom overdrive-tól egészen a distortionig tekerhetjük a gain potmétert. Nem nyomja rá karakterét az erősítőnkre, hanem szépen megőrzi és kiemeli azt. Pont annyit emel a közepeken, amennyit kell, de nem vágja le úgy a magasakat és a mélyeket, mint az előbb említett Tubescreamer. Fat módba kapcsolva még kevésbé nyírja meg a mélyeket és vaskosabbá teszi a torzítást. Talán a Tone potméter egy kicsivel dolgozhatna szélesebb tartományban, de az tény, hogy nem nagyon lehet vele elrontani a hangot.
A Power Burst booster volt számomra a másik favorit az EQ mellett. Egyértelműen Ceasar Diaz (Stevie Ray Vaughan gitár technikusa, pedál és erősítő készítő) Texas Ranger nevezetű booster pedálja ihlette. Szépsége az egyszerűségében rejlik. Ha van egy jó erősítőnk, aminek szeretjük a hangját, akkor csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen szintre szeretnénk emelni azt a Boost potméter segítségével, illetve hogy a magasakat, a közepeket vagy a teljes tartományt szeretnénk-e meglökni aszerint, hogy a háromállású kapcsolót melyik állásba kapcsoljuk. Csodálatosan kiemeli a gitárunk és erősítőnk hangját, és elveszni sem fogunk a kezelőfelületen.
Mindent összegezve négy kimondottan intuitív és egyszerű kezelőfelülettel rendelkező pedálról van szó, ami remek teljesítményt nyújt abban a kategóriában, amire tervezték. Ha valami negatívumot kellene írnom az oldalt elhelyezkedő jack bemeneteken kívül, az talán a design lenne. A Voxnak nem igazán sikerült eltalálnia az ebben a százezer forint körüli kategóriában mozgó gitárpedálok letisztult látványvilágát. Az előző szériához képest a különbség, hogy minden pedál kapott egy dombormintát. Sajnos ez szerintem inkább a design hátrányára válik és a minőségi kialakítás ellenére, olcsóbb, “távol-keleti” hatást kelt. De ez ne tántorítson el senkit attól, hogy kipróbálja őket. A szép, természetes hangzásuk miatt egyaránt ajánlom őket csöves erősítőkhöz és digitális, modellezős cuccokhoz is. A Smooth Impact komprsszor és a Tone Sculptor EQ/Preamp nagyon szépen muzsikál basszusgitárral is.
Kovács Botond
Antares, Tündérvese, Nagyúr
2025. május 2. 07:44