Az EREDŐ eredete
Interjú Galda Leventével, a ‘Dal 2021’-es Eredő c. dal előadójával. Galda Leventét a Duna TV ‘Dal 2021’ című tehetségkutató műsorából ismerhetjük. Egy igazi modern polihisztor, aki amellett, hogy zenét szerez, énekel, színészettel is foglalkozik, még kisebbségi-, és kulturális tevékenységet is folytat. Nemrég ismerték el zenei munkásságát a Pro Cultural Minoritatum Hungaria Díjjal. Beszélgettünk a magyarországi-szlovák identitásáról, kulturális missziója meghatározó mérföldköveiről, valamint arról, hogy mennyire volt rögös az út Pilisszentkeresztről Budapestig.
Mi motivált abban, hogy megtedd az első lépést Pilisszentkeresztről Budapest felé? Mi volt az, ami erre ösztönzött téged? Voltak-e segítőid a szakmában, akik támogattak az utadon?
Középiskolai tanulmányaimat a Pilisszentkereszti Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola elvégzését követően a budapesti Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló Kéttannyelvű Külkereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam, így gyakorlatilag azóta a főváros lett a második otthonom szülőfalum mellett. Kora gyermekkorom óta hitt bennem mind a családom, mind a tanáraim, így az ő tehetséggondozó munkájuk gyümölcse mindaz, ahol ma tartok az életem valamennyi területén, amelyért végtelenül hálás vagyok nekik, mert erős támaszaim és erkölcsi iránytűim voltak a “nagyvilág zajában”, hogy ember maradjak minden körülmények között, és soha ne felejtsem el a gyökereimet, nemzetiségi kultúrámat, szülőföldemet.
Ért-e valamilyen negatív megkülönböztetés amiatt, hogy magyarországi szlovák vagy?
Kettős kulturális identitásomat minden szempontból pozitív értéknek tekintem, amely mindennapjaim és művészetem elválaszthatatlan részét képezi, biztos, stabil és megingathatatlan alapokat teremtve az alkotásnak zeneszerzőként, dalszövegíróként és előadóként egyaránt. Őseink 300 éves hagyományát ápolva Magyarországon a többségi társadalom sokszínűségét gazdagítva számos területen.
Mit jelent számodra, hogy a szlovákiai intézet munkatársa lehettél?
A Szlovák Nagykövetség budapesti Szlovák Intézetének munkatársaként három éve törekszem aktív jelenlétemmel magam is elősegíteni a szlovák kultúra valamennyi szegmensének Magyarországon történő interpretálását, reprezentálását és népszerűsítését egyaránt. Szerencsés embernek tartom magam, hiszen a munkám egyben a hobbim is. A kultúrdiplomácia e csodálatos világában dolgozni páratlan lehetőségként adódott teljesen váratlanul az életemben – valójában véletlenek sorozatának köszönhetően –, gondoltam még akkor, amikor e nagyszerű és igazán összetartó csapat tagja lettem, de ma már bizton állíthatom, hogy ez az egyik predesztinált mérföldköve a sorsom alakulásának minden szempontból, és nem csupán szakmailag.
Mik lehetnek azok a kulturális kapcsolódási pontok, amelyek hidat jelenthetnek a két nemzet között?
Közös történelmi gyökereink, tradícióink, értékeink és kollektív kulturális tudatunk itt a Kárpát-medencében – véleményem szerint – vitán felül állnak. Én kizárólag tehát azt keresem, ami nemzeteinket, kultúráinkat és népeinket szimbolikusan összeköti, mint Magyarországot és Szlovákiát az Esztergomból Štúrovo-ba (Párkány) átívelő Mária Valéria híd.
Most nyerted el másodszorra a Pro Cultural Minoritatum Hungaria Díjat, mit jelent ez számodra?
Amióta az eszemet tudom, a hazai szlovákság kulturális örökségének fennmaradásáért dolgozom, népdalkincsünk és tánchagyományaink továbbéléséért tevékenykedem. A Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatának egyik alapítójaként is hasonló értékmentő- és -őrző kultúrmissziós tevékenységet végzek művész kollégáimmal. Büszkén vállalom gyökereimet, hiszen általuk lettem azzá, aki ma vagyok. Hatalmas megtiszteltetésként ért, hogy négy éven belül kétszer is odaítélték számomra ezt a nagy presztízsű elismerést: akkor a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület nevében annak elnökeként vehettem át a „Magyarországi nemzetiségek kulturális tevékenységéért” járó állami kitüntetést, idén pedig már magánszemélyként részesültem benne, melyet Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr adott át nekem. Mindez azt bizonyítja számomra, hogy a megkezdett úton kell haladnom tovább rendíthetetlen elánnal, hitelesen és hit-teljesen.
Létrehoztad a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesületet, mesélj róla egy kicsit, kérlek. Más tehetséges fiatalokat is támogatsz-e, akik a szülőfaludból jönnek?
Egyesületem éppen fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepli, mely igazán széles körű kulturális aktivitást végez, többek között – a teljesség igénye nélkül – lemezkiadói tevékenységünknek hála jelenhetett meg több albumunk, egy egyházzenei, egy népzenei CD-nk, valamint egy hangos(mese)könyvünk is, jelenleg pedig az első magyarországi nemzetiségi pszeudofolklór album kiadásán dolgozunk. Személy szerint mindig is kiemelt célom volt az ifjú tehetségek felkarolása, számukra is lehetőségeket teremtve az érvényesülésben, így a most megjelent három új dalom egyikén a szintén Pilisszentkeresztről származó Pénzelik Fanni jazz-énekesnővel dolgoztam együtt, aki kristálytiszta hangjával és ragyogó személyiségével hiszem, hogy fényes jövő előtt áll a hazai könnyűzenei közéletben.
Nem csak zenészként hanem színészként is jelen vagy a kulturális életben. Minek tartod magad inkább? Zenésznek, színésznek vagy kulturális nagykövetnek?
Valóban, “A DAL 2021”-et követően a jövőre 125 éves jubileumi évfordulóját ünneplő szentesi Koszta József Múzeum kulturális nagykövetének választott, hogy a múzeumi gyűjtemény fontosságára, annak gazdagságára felhívjuk a fiatalok figyelmét is azon célból, hogy az ifjúság körében a múzeumlátogatás, mint szabadidős tevékenység automatikusan felmerüljön a kikapcsolódási lehetőségek között.
Több hangszeren tanultam – zongora, harmonika, fuvola, tekerőlant –, időközben színész diplomát is szereztem a mai nevén Budapesti Metropolitan Egyetem elvégzését követően, ahol közgazdaságtant és üzleti kommunikációt hallgattam, később még a gyógyszerészet rejtelmeibe is belekóstoltam tanulmányaim során. Talán a fentiek közül egyik sem vagyok és mégis mindegyik egyszerre! Bennem mindig jól megfért egymás mellett a polgári, civil élet és a művészi oldalam kiteljesedése, s e kettő párhuzamos és folyamatos fejlesztése. Örökmozgó típus vagyok, ha egy célomat elértem, máris új kihívásokat keresek. Én így vagyok kerek egész. Nem teszek mást, mint önmegvalósítok, mint minden ember a kapott talentumai mentén.
Két szakot is végeztél az egyetemen: közgazdász és marketingkommunikációt. Ez mennyiben segít abban, hogy tudatosan formáld a zenei karriered? Mennyire tartanád fontosnak, hogy egy zenésznek legyen civil szakmája is?
Miként azt fentebb említettem, valóban több lábon állok és ezt ajánlom a fiatalok számára is, mert a mai világban folyamatos tanulás és képzés mellett gyorsan kell tudni alkalmazkodni a változó körülményekhez, hiszen szinte semmi sem állandó napjainkban. Nem csupán az összművészetben hiszek, de abban is, hogy egy előadónak önmenedzselnie is tudnia kell magát – mely szintén egyfajta komplex látásmódot követel –, mindennemű lehetőséget megteremtve maga körül ahhoz, hogy fennmaradhasson a minőségi alkotómunka folyamatában, amely a fejlődését, annak kontinuitását biztosítja. Ebben roppant tudatos vagyok, egyben biztonságérzettel tölt el, hogy nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben, így szabadon szárnyalhatok a színpadokon és azokon kívül is.
Úgy tudom opera énekesnek is tanultál. Mi vonzott az opera világához? Kacérkodsz-e vele, hogy fellépj az Operában?
Mindmáig fontos részét képezi életemnek a komolyzenei hangképzés – véleményem szerint ez az énektechnika biztos alapokat garantál számomra a zenei pályán való hosszú távú fennmaradásomat és sikeres működésemet illetően –, de az teljes embert kíván, így e műfaji sokszínűségben az egyes életszakaszaimban mindig döntenem kellett, mikor s melyikben mélyülök el igazán, hogy önazonos maradhassak. Az autentikus népzenét, a pilisi szlovák folklórt, a magyar nótákat és operetteket az operaáriák világa követte, most azonban a könnyűzenére helyezem a hangsúlyt, erre fókuszálok, hogy valóban hiteles előadó maradhassak a szakmán belül, bármely zenei stílusban is szólalok meg a nagyközönség előtt.
A szlovákiai és magyar kormányok kulturális támogatására írsz pályázatokat világzenei albumotok létrehozására, melyek 2021-ben fognak megjelenni. Hol tart most a munkafolyamat?
Az említett világzenei albumunk december végén jelenik meg számos vendégelőadó közreműködésével, melyben alkotótársaim Ádám Rita – a “VIHAR ELŐL” (Record Low Studio) című új dalom zeneszerzője (dalszövegét írta: Pelva Gábor) –, továbbá Darvas Benedek, Pro Urbe-díjas zeneszerző, producer. Velük igazi élmény és rendkívül motiváló a közös munka, teljes mértékben Rájuk hagyatkozhatok, hiszen olyan népszerű és elismert művek szerzői, mint például a “Kék madár” c . musical (Operettszínház), vagy éppen Benedek többszörösen is nemzetközi díjnyertes “Parasztoperája” (Pintér Béla és Társulata).
A Duna TV Dal című műsorának köszönhetően ismerhetett meg az ország, ahol Szekér Gergővel közös dalotok, az Eredő azonnal népszerűvé vált. Várhatóak-e újabb közös produkciók?
Szekér Gergővel egyébiránt szintén a szlovák-magyar kulturális kötődések révén kerültünk kapcsolatba egymással, ugyanis két közös nyelvet is beszélünk, hiszen Gergő Párkányból származik, így első munkáink között a szlovák népzene a fiatalok számára is könnyebben értelmezhető, új formába való áthelyezésén dolgoztunk, melynek eredményeképpen született meg az idei évad nagy népszerűségnek örvendő slágere, az EREDŐ c. első dalom is, amely meghozta számomra az országos ismertséget. A korábbiakban említett duettet úgyszintén az Ő neve fémjelzi, egyedülálló hangszerelése, ill. unikális hangzásvilága az első dalom folytatásának is tekinthető, mégis egy teljesen új színt mutat meg belőlem, amit Dr. Hujber Szabolcs, Artisjus- és Fonogram-díjas dalszerző csodálatos szövege emelt művészi magaslatokba. Az ÖSVÉNY c. dalom Fannival tehát így lett az első közös duettem a magyar könnyűzenei palettán, és őszintén bevallom, nagyon közel áll a szívemhez, mert abból építkezik és merít zeneileg, ami valóban belőlem, lelkem legmélyéről fakad – visszaidézve felhőtlenül boldog gyermekkoromat.
Az Eredő c. dalotok közepén van egy hip-hop betét is. Miért tartod fontosnak, hogy a világzenei dalodban legyen visszacsatolás a modern világra, zenére? Hogy lehetne megfogalmazni a mondanivalód lényeget az Eredő c. dalodnál?
A mondanivaló éppen abban rejlik: a legfontosabb üzenet, azaz maga a tartalom, az útmutatás, az elérendő cél vagy éppen az elkerülendő élethelyzetek rövid, összefoglaló leírása. A tiszta forrású népdalokat, melyeket a világzene alapjainak tekinthetünk, minden soron következő generáció a maga ízlése és zenei világa szerint formál tovább, azok folyamatos átalakulásban vannak attól függően, miként értelmezik és interpretálják őket a jövőben. Minden igyekezetemmel törekszem elérni az ifjabb korosztályok képviselőit, tagjait is, hogy megismerjék és megszeressék az autentikus folklór kimeríthetetlen tárházának gazdagságát, és ez számomra egy út a sok közül, mely által becsempészhetem szinte észrevétlenül mindazt, amelynek fennmaradásáért és továbbéléséért dolgozom a kezdetek óta.
Ha meg kéne határoznod milyen stílusú zenét játszol, mit mondanál rá?
Talán nem is az én tisztem ezt eldönteni, ítéljen és értelmezzen a hallgató maga! Én csupán nem szeretném, ha beskatulyáznának, ez ellen mindent megteszek, ezért is születtek az új dalaim teljesen más, egymástól merőben eltérő zenei stílusirányzatokban, valamint három különböző kreatív alkotógárdával, miként például – hogy közülük egyet említsek – Mazán Attilával közös számom, a “JÁTSZADOZZ!” (Csend Stúdió) is. Az EREDŐ valóban belőlem eredt, sőt kitört ott és akkor, hiszen annak dalszövegét is jómagam írtam egy ültő helyemben egy évvel ezelőtt. A november 15-én napvilágot látott dalaimat azonban már más (társ)szerzőkkel együtt készítettem, így elkerülhetetlenül különbözik mindhárom még egymástól is, de a mondanivaló és a tartalom összeköti őket, melyre hamarosan fény derül. Izgatottan várjuk, hogy “A DAL 2022”-es évadába vajon bekerülnek-e…, addig pedig a hazai rádiókban már hallhatóak az új dalok, melyek üzenetét mindenki a maga adott élethelyzete mentén tudja befogadni és értelmezni.
Milyen tanácsot tudnál adni a magyar zenészeknek, hogy lélekben is átvészeljék a pandémiás időszakot? Neked lesznek-e varható fellépéseid, koncertjeid meg a közel jövőben? Készül-e új videó klipped?
Számomra éppen a járványhelyzet magánya jelentette az új kapuk megnyílását az életemben. A pandémia és a bezárkózás kellős közepén született meg bennem az EREDŐ c. dalom, mint első könnyűzenei szárnypróbálgatásom. Az elcsendesedés, a belső hangokra és az önmagunkra történő odafigyelés időszaka nem várt csodákat és igazi meglepetéseket hozhat a felszínre bennünk; nekem megteremtette a komfortzónámból való kilépésem lehetőségét, és álmaim megvalósításának új kezdetét.
Nem oly rég egy egyedülálló, a maga nemében páratlan koreai-magyar közös koncerten léphettem fel vendégelőadóként a Cimbalom Világszövetség megalapításának 30 éves jubileumi eseménysorozatának részeseként, illetőleg számos adventi és karácsonyi koncert vár még rám idén országszerte, de határainkon túl is. Persze a járványügyi helyzet aktuális alakulása mindezek realizálására kihatással lehet, az online tér azonban akkor is lehetőséget teremt számomra a közönség közvetlen elérésére.
Kiadómmal, a DANCEMIX Records-szal (Spiegelhalter László) tervezzük továbbá az új dalok videó klipjeinek leforgatását is a közeljövőben, és minden igyekezetünkkel azon dolgozunk, hogy e dalok üzenete a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta területére eljuthasson a rádiók hullámhosszain keresztül.
“A DAL 2022” legjobb 40 pályaműve közé ez alkalommal is bekerülni pedig már igazi jutalomjáték volna számomra a jövő évi versenyt illetően, melyre néhány héten belül szintén fény derül, de akárhogy is alakul a dalaim sorsa, úgy érzem, biztos kezekben vagyok és jó úton járok, s ennél többet – így a közelgő ünnepek apropóján – senkinek sem kívánhatnék, mintsem hogy mindenki elmondhassa magáról, amit én itt most megteszek: boldog vagyok és elégedett.
Schranez Rebeka
2022. április 11. 06:52