Az ABBA-sztori
Szorítkozzunk a pőre tényekre: 2018. április 27-én az ABBA tagjai bejelentették, hogy 35 év inaktivitás után két új dalt rögzítettek, melyek az elkövetkező hónapok valamelyikében kerülnek bemutatásra. Hogy milyen indíttatásból jutottak Benny Anderssonék arra az elhatározásra, hogy leporolják az ABBA még ma is kiválóan csengő márkanevét, egyelőre nem tudni, de talán nem is lényeges. Elhatározásuk mindenesetre kiváló apropót nyújt ahhoz, hogy visszatekintsünk a könnyűzene fazonját egykoron évtizedekre megszabó svéd négyes pályájára.
A kezdetek
Az ABBA sztorija 1966 júniusában kezdődött, amikor a Hootenanny Singers nevű svéd folkcsapat gitáros-énekese, Björn Ulvaeus megismerkedett Benny Anderssonnal, aki a The Hep Stars névre hallgató népszerű formációban billentyűzött. A páros alig néhány héttel később megírta első közös szerzeményét, az Isn’t It Easy To Say című dalt, melyet a gyakran svéd Beatlesként aposztrofált The Hep Stars rögzített. Gyümölcsözésnek indult szerzői partnerkapcsolatuk elmélyítésére minden lehetőségük adott volt, lévén a Hootenanny Singers menedzsere, bizonyos Stig Anderson, aki történetesen a Polar Music kiadó tulajdonosa volt, meglátta a potenciált a duóban, ezért szorgalmazta kettejük további együttműködését. Az idő előrehaladtával mindkét zenész számára a közös dalszerzői tevékenység vált fő prioritássá, hiszen az évtized végére Benny szakított a The Hep Starsszal, a Hootenanny Singers pedig stúdióprojektté változott.
Mivel korábbi zenekaraik már nem kötötték őket, Andersson és Ulvaeus párosa 1970-ben elkezdett dolgozni első közös albumán. A folk rockot tartalmazó Lycka korong 1970 novemberében jelent meg, és vokalistaként egyaránt szerepelt rajta Agnetha Fältskog és Anni-Frid Lyngstad. A norvég születésű Anni-Frid, azaz Frida 1969 márciusában az Eurovíziós Dalfesztivál svéd válogatójaként szolgáló Melodifestivalen résztvevőjeként találkozott Anderssonnal, aki a Hey Clown című saját számával szállt versenybe. Az eredetileg a jazz és a bossa nova irányából érkezett Frida egy 1967-es országos tehetségkutató nyerteseként akkoriban az EMI kiadó számára készített mérsékelt sikerű felvételeket. Néhány héttel később Benny és Frida egy turnén újra összefutottak, kis idő elteltével pedig szerelem szövődött közöttük. Ugyanezen év szeptemberében Benny producerként működött közre Frida Peter Pan című kislemezén, a dalt Ulvaeusszal közösen írták Frida számára. Mindeközben egy párhuzamos univerzumban Ulvaeust is összehozta a sors későbbi jövendőbelijével: 1969 májusában egy svéd tévéműsor felvételén ismerkedett meg Agnetha Fältskoggal, aki abban az időben már komoly sikerekkel szegélyezett szólókarrierrel büszkélkedett. A mindössze 19 éves szőkeséget egy évvel korábban a svéd slágerlista első helyére katapultálta saját szerzeménye, a Jag var så kär. 1970-es keltezésű harmadik önálló nagylemezét részben már Ulvaeus producelte, akihez a következő évben feleségül ment.
Mire 1971-et mutatott a naptár, a négy zenész egyre gyakrabban dolgozott közösen, együttműködéseik azonban akkor még csak egymás munkáiban való részvállalásokra és közös koncertekre korlátozódtak. Hogy akkoriban még mennyire nem tekintették opciónak a zenekari keretek közötti munkát, hűen jellemzi a tény, miszerint Björn és Benny két sikertelen Melodifestivalen-es pályázás után a ‘72-es megmérettetésen újfent próbát tettek egy saját dallal, amit viszont egy Lena Anderson nevű fiatal versenyző adott elő. A dal harmadik helyezést ért el a versenyen és slágerré vált Svédországban, ami megerősítette az addig is eltökélt Stig Andersont abban, hogy a két fiú közös szerzeményeiben óriási lehetőségek rejlenek. Bíztató jel volt az is, hogy a következő dal, az Andersson/Ulvaeus-kislemezként japánban kiadott She’s My Kind Of A Girl némileg meglepetésre bekerült az ottani top 10-be. Ezen felbátorodva a páros új hangzásokkal és énekharmóniákkal kezdett kísérletezni, ami a People Need Love dalt eredményezte. A számban vendégként szereplő Frida és Agnetha a korábbinál jelentősebb szerephez jutott, ezért Stig Andersson Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid néven adta ki kislemezen 1972 júniusában. A kvartett első vérbeli közös munkája a svéd slágerlista 17. helyéig jutott fel, és megvetette a lábát az amerikai listákon is. Noha mindössze a 114. helyig jutott, Stig Andersson szerint a People Need Love vérbeli sikerdallá válhatott volna odaát, ha egy komoly kiadó megfelelő promócióval vezeti fel az amerikai közönség számára. Mindazonáltal ekkor már mindannyiuk számára világossá vált, hogy jó úton járnak, a négyes koncepció jól kiaknázható perspektívával kecsegtet. ‘72 szeptemberében elkezdtek dolgozni első közös nagylemezükön, mely Ring Ring címmel 1973 márciusában jelent meg. Időközben újra nekifutottak az Eurovízió svéd válogatójának, ám annak ellenére, hogy a menedzserré előlépett Stig Anderson szilárd meggyőződéssel hitt a Ring Ring dal mindent elsöprő győzelmében, ezúttal is csak a harmadik helyet csípték el a Melodifestivalen aktuális sorozatában. Mindenesetre a Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid név alatt megjelent Ring Ring album megismertette a négyes nevét az Európai közönséggel, a címadó dal számos országban sikert aratott. Noha eme folk- és rockhatásokat egyaránt mutató útkereső korongon még csupán a körvonalai sejlettek fel a későbbi stílusnak, a Michael B. Tretow hangmérnök segítségével kialakított gazdag, rétegzett hangszerelések és a Nina, Pretty Ballerina dalban először alkalmazott többszólamú énekharmóniák sok mindent előrevetítettek.
Stig Anderson persze jól tudta, hogy az igazi siker fokmérője kizárólag a brit és az amerikai piacokra való betörés lehet, ehhez viszont először valami normális nevet kellett találni a kvartettnek. Mivel több alkalommal is előfordult korábban, hogy előszeretettel hivatkozott a négyesre a tagok keresztneveinek kezdőbetűiből összerakott mozaikszóval, Anderson úgy érezte, hogy az ABBA név megállná a helyét a nemzetközi porondon is. Noha tisztában volt vele, hogy az Abba név jogait egy halkonzerveket forgalmazó göteborgi cég birtokolja, a vállalkozás az európai piacon nem számított ismertnek, úgyhogy gyorsan meg is egyezett velük a névhasználat megosztásáról.
Az áttörés
Björn, Benny és Stig Anderson az elbukott Melodifestivalen-pályázások keserű tapasztalatai ellenére továbbra is úgy vélték, hogy az Eurovízió platformja jelenthetné a zenekar számára az igazi kitörési lehetőséget. Ezért 1974-ben újra benevezték egy saját szerzeményüket: ezúttal a Waterloo című tempós rockdalra esett a választásuk, ami nem titkoltan a brit glam-színtér hatása alatt született. A Waterloo végre megnyerte a svéd válogatót, majd 1974. április 6-án az angliai Brightonban megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében is elsöprő fölénnyel győzedelmeskedett. Ekkor felgyorsultak az események a csapat körül, a győztes dal számos európai országban a listák élére repítette a zenekart, de egymást érték a különböző tévéműsorokba történő meghívások is. Habár Amerikában csak a hatodik helyre futotta a Waterloo erejéből, az azonos című album pedig mindössze a 145. helyig jutott a Billboard listán, a Los Angeles Times már elragadtatott kritikákkal illette a svédeket. Az ezt követő kislemez, a Honey, Honey szintén jól teljesített, kivéve Angliában, ahol az Epic kiadó elkövette azt a szarvashibát, hogy inkább a Ring Ring remix-verzióját hozta ki kislemezen, ami az ottani top 30 közelébe sem került. Megindultak a spekulációk, néhányan egyenesen odáig mentek, hogy az ABBA is csupán egy a sok egyslágeres csoda közül. A hirtelen felhajtás gyorsan csillapodni kezdett, amit jól mutatott az is, hogy az ABBA első, 1974 novemberében indult európai turnéjának jegyeladásai várakozáson alul teljesítettek. Ennek következtében a zenekar néhány dátum lemondására kényszerült. A turné második köre viszont már óriási teltházak előtt zajlott szerte Skandináviában. Anglia viszont valamiért továbbra sem akarta keblére ölelni a négyest, a So Long és I Do, I Do, I Do, I Do, I Do kislemezek egyaránt alig kaptak helyet a brit rádiókban. A nemes egyszerűséggel ABBA címmel kiadott következő lemeznek viszont már a nyársat nyelt britek sem tudtak ellenállni: az S.O.S. single a hatodik helyig jutott, megágyazva ezzel a Mamma Mia kislemeznek, ami valósággal letarolt mindent, és nem csupán a ködös Albionban, hanem Amerikában és Ausztráliában is. A kenguruk földjén valóságos hisztéria alakult ki az ABBA körül, a ‘75-ös lemez és kislemezei hónapokra bebetonozták magukat a listák első pozícióiba.
Szupersztárság
Noha 1976 márciusában kiadtak egy Greatest Hits nevű válogatást, ami az első number one lemezük lett Angliában és milliós eladásokat produkált az óceán túlpartján is, a kvartett ekkor már javában dolgozott a következő korongon. Az Arrival albumon egyébiránt meglehetősen hektikus időszakban indult a munka 1975 őszén: Benny éppen Frida soron következő svéd nyelvű szólóalbumát készítette elő, ahogy Agnetha is egy újabb önálló produkció formába öntésén munkálkodott, mindeközben pedig az ABBA is turnézott Európa-szerte. A friss dalcsokor első darabja szintén ‘76 márciusában látott napvilágot - történetesen Frida szólókislemezeként. A szóban forgó Fernando című szerzemény svéd verzióban jött ki, de a zenekar egyből megérezte a benne rejlő lehetőségeket, és így később megcsinálták a saját angol nyelvű változatukat az Arrival lemezre. A dal óriási sláger lett, Ausztráliában például beállították vele a The Beatles 14 hetes rekordját, amit a Hey Jude-dal tartottak. Jellemző az ausztrálok ABBA-őrületére, hogy az első ottani látogatásukról készült dokumentumfilmet többen nézték a tévében, mint az 1969-es holdraszállást.
Az Arrival tényleges stúdiómunkálatai 1976. március 23-án indultak a Knowing Me, Knowing You felvételével, ami egy Frida által énekelt melankolikus darab volt, és iszonyatosan nagy sláger lett belőle, akárcsak a barna lány másik ikonikus témája, a Money, Money, Money. Természetesen a szőke Agnethának is megvoltak a maga csillogó mometumai a lemezen, elég csak a My Love, My Life balladára gondolni. Akadt olyan dal, amit két változatban rögzítettek, ilyen volt a rock & rollos Why Did It Have To Be Me?, amit eredendően Björn énekelt, de Happy Hawaii munkacímen Agnetha és Frida is felénekelt kicsit másképp. A lemezre végül a Björn-féle változat került, a Happy Hawaii pedig az album 2001-es újrakiadásán kapott helyet. Persze ekkorra már az is kiderült, hogy vokálisan az ABBA legnagyobb ereje Frida és Agnetha énekének kombinálásában mutatkozik meg, amit igyekeztek tudatosan kihasználni. Az Arrivalt ennek megfelelően vértezték fel a Dancing Queen grandiózus poptémájával, melyben teljes pompájukban vonulnak fel a lányok gyilkos harmóniái. A Dancing Queen máig az egyik legnépszerűbb ABBA-dal, ami szerte a világon óriási sláger lett, miután 1976 augusztusában megjelent kislemezen. Nyilvánvalóan nem minden dal lett sikerlistás a lemezről, de az Arrival kevésbé ismert dalai sem nélkülözik a négyes zsenialitását: a született koncertnyitány Tiger rockossága, a kelta dallamvilágot feszegető instrumentális címadó dal fennkölt percei, a When I Kissed The Teacher bohókás jellege és a Dum Dum Diddle eszelős fogóssága egyaránt egy kreativitása csúcsán lévő zenekar képét festette a közönség elé. Az 1976. október 11-én megjelent Arrival album a várakozásoknak megfelelően hatalmasat robbant világszerte, mellyel végérvényesen bevették a tengerentúli piacot is. A turné 1977 januárjában startolt Oslóban, majd forgószélként söpört végig Nyugat-Európán. A körút horderejét hűen jellemezte, hogy a londoni Royal Albert Hall-béli két fellépésre összesen 3,5 millió jegyigénylés érkezett… A világ többi részén sem lakadt az ABBA-láz, márciusban 11 koncertet adtak Ausztráliában, összesen 160 ezer néző előtt. Ezen utóbbi koncerteknek az ABBA: The Movie című dokumentumfilmmel állítottak emléket, melyet a csapat klipjeit is jegyző, később kult-filmessé vált Lasse Hallström rendezett.
A gigasikerek hatására Ulvaeusék még magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, és ‘77 májusában nekiláttak megírni az Arrival folytatását. A kiindulópontot ezúttal a fél évvel korábbi turnés próbák jelentették, ahol Björn és Benny elhatározták, hogy különleges zenei betétekkel teszik izgalmasabbá az elkövetkező koncerteket. A srácok régóta vágytak arra, hogy a musical világában is kipróbálhassák magukat, ehhez pedig kapóra jött a turné. Egy négy tételből álló 20 perces mini-musicalt állítottak színpadra The Girl With The Golden Hair címmel, melynek első három részét - Thank You For The Music, I Wonder (Departure), I’m A Marionette - a turné végeztével fel is demózták. A Get On The Carousel munkacímű negyedik felvonást, ami egy hosszú instrumentális betétekkel ellátott darab volt, viszont inkább feláldozták, hogy bizonyos részei egy másik új dal, a Hole In Your Soul keretein belül manifesztálódhassanak. A konkrét lemezfelvétel a Thank You For The Music rögzítésével kezdődött, ami első nekifutásra egy ragtime-érzetű témában öltött testet, melyben Agnetha ehhez mérten Doris Day módjára hozta magát. A zenekar mindenesetre nem volt elragadtatva az eredménytől, ezért áthangszerelték az egészet, majd júliusra el is készültek azzal a verzióval, ami végül napvilágot látott.
A készülő album bizonyos dalaira erősen rányomta bélyegét egyfajta amerikai west coast szellemiség, ami abból adódott, hogy a felvételek kezdetekor Benny, Björn és a hangmérnök Michael B. Tretow egy rövid időre átruccantak Los Angelesbe különböző stúdiótechnikai berendezéseket szemrevételezni. Ezekre a tervbe vett saját stockholmi stúdió építéséhez volt szükség, Ulvaeus és Andersson párosára azonban az ottani zenei színtér testközeli megtapasztalása ugyancsak instant hatást gyakorolt. Az Eagles és a Fleetwood Mac uralták a listákat akkoriban a nyugati parton, a kaliforniai inspiráció pedig azt eredményezte, hogy mire visszaértek Svédországba, két új dal vázlata volt a tarsolyukban, később ezekre épült fel az Eagle és a The Name Of The Game. Persze mire ötlet-szinten átmentek az ABBA szűrőjén és elnyerték végleges formájukat, jó adag jellegzetes európai szenzibilitást adtak hozzájuk, mindazonáltal az amerikai gyökerei nyilvánvalóak mindkét témának.
Ami a stúdiós időszakot illeti, meglehetősen stresszes körülmények közepette folytak a munkálatok, a lemezkészítést ugyanis megzavarták az ABBA: The Movie utómunkálatai, amivel szintén haladniuk kellett. A felvételeket tovább lassította Agnetha terhessége, aki áldott állapotából adódóan nem volt képes a szokásos intenzitással dolgozni. Végül mind az album, mind a film az eredeti határidőknek megfelelően készült el, noha az LP-t fizikai valójában csak Skandináviában lehetett 1977. december 12-én megvásárolni, a gyártási nehézségek miatt a világ többi részének várnia kellett 1978 januárjáig.
Megérte a várakozás, lévén a The Album egy minden addiginál ambiciózusabb zenekart láttatott, mely oly’ módon volt képes újabb bődületes slágerekkel előállni, hogy közben nem kötött kompromisszumokat a zenei cizelláltság, az aprólékos hangszerelések, az összetett dalszerkezetek terén. Az Eagle progresszív rockja, a The Girl With The Golden Hair epikus mivolta, a Hole In Your Soul kirobbanó rock & rollja, a One Man, One Woman amerikai ízű soft rockja a zeneszerzői találékonyság non plus ultráját jelenti ma is, és akkor még nem beszéltünk a szédületes sikerszériát produkáló Take A Chance On Me dalról, ami a Dancing Queen után a legmagasabban jegyzett ABBA-számmá avanzsált az Egyesült Államokban. Valószínűleg a jelentékeny amerikai hatásoknak köszönheti a ‘77-es lemez, hogy listás szempontból a teljes diszkográfia legjobban teljesítő darabja lett a tengerentúli piacon.
A következő évben drasztikus változások következtek be a zenekar életében: Ulvaeus és Andersson már ‘78 márciusában nekiláttak a hatodik album megírásának, melyet a korábbiaknál jóval ritmus-orientáltabbá terveztek. A diszkó térhódítása tehát az ABBA zenéjét is elérte, ez a hatás azonban inkább a funk muzsika elemeinek beépülését eredményezte, amitől tagadhatatlanul táncolhatóbbá váltak a kvartett újonnan kovácsolt szerzeményei. A dalírási procedúra viszont nem volt fáklyás menet, szinte minden második nótaötletet kukába hajítottak. Először a Lovers (Live A Little Longer) funkos témáját sikerült teljesen kidolgozniuk, majd megannyi elvesztegetett ötletet követően előálltak a Summer Night Cityvel. Noha 1978 őszén kislemezként adták ki, és számos országban nagy slágerré vált, végül nem került fel az albumra ez a Bee Gees inspirálta téma. Időközben felépült a csapat saját szentélye Stockholmban, melyet Polar Music Studiosnak kereszteltek, ám ekkor Björn és Agnetha házassága már a végét járta, ami nem könnyítette meg a kreatív folyamatokat. Ironikus módon Benny pont ebben az időszakban, 1978 októberében vezette oltár elé Fridát, viszont erről még a zenekar másik két tagja sem tudott. Decemberben megjelent az aktuális stúdiós időszak második kislemeze, a latin hangulatú Chiquitita, ami korábban In The Arms Of Rosalita munkacímen futott, majd a szöveg és a zene teljes átírásával nyerte el jól ismert formáját. 1979 januárjára hivatalossá vált Björn és Agnetha válása, úgyhogy újra felröppentek a pletykák az ABBA jövőjét illetően. Habár mindketten azt kommunikálták, hogy e fiaskó nem befolyásolja a zenekar ügyeit, azért világos volt, hogy valami nincs rendben a bandával. Annak érdekében, hogy kimozduljanak a holtpontról, Benny és Björn elhatározták, hogy elutaznak a Bahamákra némi inspirációért, a karibi hangulat pedig megtette hatását: megszületett a Voulez-Vous, az I Have A Dream és a Does Your Mother Know. Útban hazafelé megálltak Miamiben, ahol a legendás Criteria stúdióban vendégzenészek segítségével - az amerikai Foxy zenekar tagjaival - rögzítették a későbbi címadó tétel alapjait, de a végső simításokat már Stockholmban ejtették meg.
A Voulez-Vous album végül 1979. április 23-án került a boltok polcaira, a rajongótábor pedig tárt karokkal fogadta a friss dalfüzért. A korong több mint 10 országban vált listavezetővé, és dacára a készítését övező nehézségeknek, rengeteg olyan dalt tartalmazott, ami idővel kultikus favorittá vált a hívők körében: a Kisses Of Fire, az As Good As New, a The King Has Lost His Crown vagy az If It Wasn’t For The Night ugyan nem lett széles körben sláger, mégsem lehetett elmenni mellettük szó nélkül. Ugyancsak meg kell jegyezni a zenészi teljesítményeket, hiszen a sessionistaként minden ABBA-lemezen szerepelt Ola Brunkert dobos és a hangszerelések kialakításában oroszlánrészt vállaló Rutger Gunnarsson basszusgitáros ritmusszekciója bámulatos dolgokat játszott fel erre a korongra, élmény hallgatni sziporkázó megmozdulásaikat.
A lemez megjelenését újabb nagyszabású turné követte. Történetükben először bonyolítottak nagyszabású észak-amerikai koncertkörutat, ám mielőtt nekiszaladtak volna ennek 1979 őszén, újabb dalszerzős session következett, mert a Björn/Benny-duó úgy érezte, hogy a nagy eseményre ki kellene rukkolniuk egy friss kislemezzel. Két ötlet merült fel, ezek egyikét fejezték be: a Gimme, Gimme, Gimme single októberben jött ki, és a ‘79-es év legnagyobb sikerét könyvelhette el vele a zenekar. Az év végén még kihozták az I Have A dream balladát, ami szintén top 5-ös dal lett rengeteg országban, akkor azonban már egy újabb nagylemez terve járt Björnék fejében.
Abban az időben úgy tűnt, hogy az album-turné-album ördögi körből nemhogy nem tudott, nem is igazán akart kitörni az ABBA, a kvartett megállás nélkül ontotta magából a fantasztikusabbnál fantasztikusabb lemezeket. A megfelelő hatásfok elérése érdekében Björn és Benny, tanulva az előző nagylemez készítésénél szerzett tapasztalatokból, már 1980 januárjában dalszerzős vakációra ment Barbadosra. A kiránduláson gyakorlatilag megírták a következő lemez felét, itt fogant az Andante, Andante, a The Piper, az On And On And On, a Happy New Year és az Elaine. Miután hazatértek és feldemózták a számokat, eleget kellett tenniük az előző lemezhez kapcsolódó turnés kötelezettségeknek, ezért márciusban Japánba utaztak. Ez a körút jelentette az ABBA utolsó nemzetközi turnéját. Miután letudták a koncerteket, tovább folytatták a dalszerzést, melynek első nyilvánosságra hozott eredménye a Björn és Agnetha válását megéneklő, kesernyés hangulatú The Winner Takes It All lett. A dal magától értetődő módon number one lett sok helyen. Második kislemeznek az On And On And On-t választották, ami viszont csak a top 10-ig volt képes felkapaszkodni. A stúdiózás vége felé született meg a Lay All Your Love On Me és a Me And I, legutoljára pedig a címadó Super Trouperrel álltak elő. A hetedik nagylemez 1980. november 3-án látott napvilágot, ami jellegében szakított a Voulez-Vous diszkós világával és visszatért a korábbi anyagok szerteágazóbb, rockos megközelítéséhez. Björn és Benny újra szintet ugrott dalszerzés tekintetében, ez a hihetetlen fejlődőképesség pedig olyan briliáns momentumokat eredményezett, mint a kelta dallamvilágú The Piper és az egyszerre ünnepélyes és lüktetően funkos Me And I. Jellemző az anyag erejére, hogy az Elaine nettó zsenialitása ellenére csak kislemez B-oldalas számmá válhatott. A Super Trouper minden idők legsikeresebb, legnagyobb példányszámban elkelt ABBA-lemeze lett - nem érdemtelenül.
Az utolsó lemez
Az ABBA nyolcadik, egyben utolsó nagylemezén 1981 márciusában kezdett ügyködni a négyes, komoly krízis közepette. Frida és Benny házassága is gallyra ment, a személyes ellentétek pedig kihatottak a közös munkára. Noha Ulvaeus és Andersson nem felejtett el dalokat írni, és a The Visitors is tartalmazott egy instant slágert a One Of Us ballada képében, összességében egy árnyalt hangulatú és dallamvilágú, egyszerre komolyabb, komorabb és visszafogottabb lemez született a műhelyükben. Az elképzelésük ezúttal nem találkozott a közönség ízlésével, az 1981. november 30-án megjelent The Visitors igényessége ellenére sem tudta elődei sikereit megközelíteni.
Habár 1982-ben még adtak egy esélyt maguknak, és rákészültek egy következő lemezre, az időközben elkészült dalok nem nyerték el Ulvaeusék tetszését, ezért változtattak a terven: inkább egy karácsonyi válogatásalbumot raktak össze, illetve október és december folyamán előálltak a The Day Before You Came/Cassandra és Under Attack/You Owe Me One kislemezekkel. Utolsó fellépésükre egy stockholmi tévéstúdióban került sor 1982. december 11-én, melyet Noel Edmonds The Late, Late Breakfast Show című műsora közvetített élőben.
Van abban némi irónia, hogy az ABBA hivatalosan sosem oszlott fel, és noha mindannyian életben vannak, 35 év alatt egyszer sem álltak össze egy újabb lemezre vagy turnéra. Ulvaeus és Andersson persze együtt maradt, elválaszthatatlan párosuk nyakig merült a musical világába, de részt vettek a Mamma Mia! sikerfilmek elkészítésében is, Agnetha és Frida viszont szólókarrierjeiket egyengették inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
Ahogy az írás legelején is jeleztem, nem tudni, milyen indítékok alapján döntöttek úgy tavaly, hogy ABBA-ként összeraknak két új dalt. Azt sem tudjuk, hogy ezzel lerombolják-e saját mítoszukat, egy azonban biztos: bármi is történjék, az ABBA minden idők egyik legnagyszerűbb zenekara volt, hatásuk felbecsülhetetlen és megfellebbezhetetlen. 400 millió eladott album önmagáért beszél…
Danev György
2019. március 31. 11:47