MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

AUDIENT ASP4816 HERITAGE EDITION

2025-ben analóg keverőről tesztet írni kb olyan, mintha egy zsigulit akarnál bemutatni egy orosz autóneppernek. Tök feleslegesnek tűnhet, tehát a magam fajta elvetemült csepűrágónak egy megtisztelő, inspiráló és hasznos feladat. :-)
Mivel az alany megérdemli a figyelmet, remélhetőleg nem csak hosszú, de tartalmas mondanivalóra számíthattok. Aki nem szereti a hosszú novellákat az tekintse rövid regénynek, de ezt a berendezést nem lehet anélkül bemutatni, hogy ne tartanánk előtte egy pici történelem órát.

Kezdjük úgy, hogy az Audient cég viszonylag fiatal, de már a megindulását is brutális figyelem kísérte a tervezői szakma véneinek tanácsában. Gondolhatnánk, hogy minden nagyobb dolog mögött ott van egy pozitív hős, aki majd jön és jól kihúzza a sziklából az exkaliburt. Na hát a 90-es évek végén a mi szakmánkban már nem az volt a divat, hogy hősök egy kőből kardokat huzogatnak ki magányosan, hanem óriás gépezetekké kovácsolódott cégek igyekeztek mindent gyártani, amire igény volt. Gondolok itt a Mitsubishi-re, aki autóból sose állt rosszul, de talán még a porszívó piacot is uralták, meg repülőgépet fabrikáltak, meg mindenféle egyéb, disznóvágáshoz is használatos robot izét. Az audió piacon is jelentős szerepük volt, és igen komoly stúdió berendezéseket gyártottak. Vagy ott a Yamaha. Nem kell bemutatni, hogy a rojtosra vert rézből trombitákat csináltak, meg egyéb hangszert, ami miatt a szomszéd szokta verni az ajtót. Sőt, nagy múltú tradicionális hangszer gyártókat megalázó, etalonnak számító zongorákat, meg csónak motort is. De a bánat tudja, hogy a világon a legtöbb motorkerékpár gyártáson kívül milyen rekordjaik voltak még, azon túl, hogy a hifi és legprofibb hangtechnikai berendezéseket gyártók között is az első tízben lehet már akkor is emlegetni őket. A gyártók, cégek, cégcsoportok listája végeláthatatlan és ez egyre átláthatatlanabb.

Hát az akkori korban, ebbe a piaci őrületbe beficánkolni még annak sem mindig sikerült, aki egyébként valami zseniálisat hozott volna, vagy naponta rángat ki kövekből kardokat egyedül. Az audió iparban meg pont ebben a korban volt egy őrületes gyártási és kereskedelmi dömping. Köszönhető ez az ember arcúvá változott alkatrész áraknak, na meg a fogyasztó oldalról a keresletnek, igénynek köszönhetően. Szinte csak az kezdett új vállalkozásba, aki biztosra akart menni, hogy hülyének nézzék, hiszen a multik igyekeztek már akkor a tömeg kacadékkal olcsón elkápráztatni mindenkit, felvásárolták egymást, cég csoportokat hoztak létre, a megélhetés reményében. Na pont ez az időszak, amit mi, ma, 2025-ben még élhetőnek, a jó cuccok korának gondolhatunk. :-) Tudnék még vagy 8 oldalt írni, csak azért, hogy a szakma fiataljai kicsit átfogóbb képet kapjanak a nem is annyira régi időkről, de abban bízom, hogy a többi duma majd keresésre, böngészésre készteti őket is.

Hát nézzük.

Van ez az angol Audient nevű cég, amit 1997-ben David Dearden és Gareth Davies alapított. A két fazon fanatizmusát igazolja, hogy bármi próbálkozásuk, legyen az kereskedelmi vagy fejlesztői törekvés abból ered, hogy megpróbáltak fenntarthatóságot, minőséget és innovációt csempészni az audió ipar hagyományaiba.

Paradokszon mi?
Mire is gondolok?

1968 (innen indul az Audient sztori)

A kis David izgága világjáró és technika megszállott apukája, a gyerekből már korán ápolásra szoruló hangtechnikai járóbeteget csinált. 68-ban, 19-20 évesen az oroszlánkörmeit próbálgató David Dearden belecsöppent abba a hercehurcába, mikor az igazán nagyok (stúdiók) még úgy hitték, hogy egyedi, a saját perifériájuk kiszolgálására alkalmas pultokat, berendezéseket kell hekkelni. Ez lehet szerintük a boszorkány konyhák, mítosz csinálások és a valós hangtechnikai vívmányok sikerének titka. Ne felejtsük el, hogy még dübörgött a csöves berendezések gyártása, használata ezen a piacon is. 68-ban a sorozatgyártás még gyerekcipőkben járt, a mai darabszámokhoz képest. A Manley Bácsi (Manley Inc.) spájzában részt vehetett egy Telefunken “kacatokból összeharácsolt” asztal elkészítésében. Ez nyilván komoly tapasztalatot és ugródeszkát adott Dearden-nek. 70-ben egy hasonló profi stúdió fejlesztő csapatában kapott lehetőséget, hogy egy már működő holmit megduplázzanak (8-ból 16 csatornát csináljanak stb.) és a kor igényeinek megfelelő automatizálással lássanak el. Start-Stop, rec lámpa vezérlés, stb. Ezt követően részt vett még jónéhány egyedi keverőpult tervezésében, kivitelezésében és telepítésében, amik olyan világsztárok stúdióiban landoltak, amikre még most 2025-ben is jogosan ajvékolhatunk, hogy jaj de fainul szól a “végtermék”. Elég hamar kinőtte magát a srác. Nem szeretném minden fiatalkori pajesz növesztését elemezni, de azért néhány szakmai mérföldkövet feltétlenül meg kell említeni, hogy össze álljon az Audient sztori. Egyszer csak a már sorozatgyártásban rutinos Soundcraft-nál találja magát, ahol megismerkedett a másik pozitív hőssel, Gareth Davies-el.

Addig susmutoltak, amíg köszönték szépen, de Ők lehet, hogy kevesebb pénzből, lehet, hogy egyszerűbb berendezéseket, de minőségben, megbízhatóságban sokkal jobb berendezéseket akarnak csinálni. Ezért 1980-ban egy huszárvágással megalapították a ma már szintén legendának számító DDA (Dearden Davies Associates Ltd.) nevű céget. Ne felejtsük el, hogy ekkor már két, nemzetközileg elismert szakemberről volt szó, akire igenis figyelt a konkurencia és a felhasználók egyaránt. Azért, hogy legyen egy kis pénzük a cég indításához gyorsan össze pattintottak pár igazán használható cross overt, meg egyéb vajákos bizbaszt, és ebből hamar elkezdték a saját kicsi, majd a nagyobb pultok kismanufaktúrás gyártását is. A szakma guvadt panda szemekkel figyelte, hogy ezek bármit csináltak, mindenben volt valami komoly innováció, Ők meg nem törődtek azzal, hogy amit kitaláltak az lehet, hogy majd nem kell senkinek. De hát kellett.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a pultok, pl a AMR24, a DCM232, a DMR12 azért nem azok a hirtelen hazavivős méretűek, hanem komoly, több száz kilós telepített munkaállomások. Ez a kategória az, ami már nyugaton is közepes fontosságúnak számító stúdiók, legfőbb sztár bevonzó mézesmadzagjának számítottak. Olyan fazonok kevergettek rajtuk nagy lemezeket, akik sokszor nemzetközileg is elismertebb szakembernek számítottak, mint azok akiknek csinálták a jó zenét. Magas volt a léc.

1986-ban jött a Klark Teknik és felzabálta a DDA-t, aztán egy év múlva a Midast is.

A fanatikus Dearden nekik is oda pattintott a tervező asztalra egy olyan megbízható, de (nem magyar fizetésből) kifizethető, szépen szóló körtemuzsikát amit úgy hívtak, hogy XL200. Ezt nem ragoznám, ismerkedjetek meg vele. De lett még néhány csuda a keze alól. Pl részt vállalt a munkából a Heritege 1000 tervezésének még a kezdetén. Ekkor már gurult az XL4. Ha jól tudom, azt még nem az Ő közreműködésével tervezték, holott addigra nagy rutinja volt a moduláris pultok kitalálásában. (Nem tudom, mi volt itt a kronológia.)

A H1000 volt az első Midas, aminek már a lila színétől is megborzongott a magamfajta, de az igazán nagy truváj az volt ennél a szériánál (aztán ezt a később tervezett pultoknál és a tömeges gyártásnál elvitte a cica), hogy olyan alkatrészeket, olyan tűréshatárokkal és megbízhatósággal kellett beszerelni, felszerelni, amik egy katonai felhasználás esetén tartósan megállják a helyüket és megfelelnek az oda vonatkozó szigorú szabványoknak is. Ennek igen komoly jelentősége volt akkoriban, de nem sikerült kinyomozni, hogy a tartósságon kívül mi volt az indok. A lényeg, hogy a Bácsi nem volt éppen elsőbálos, sem a fejlesztésben, sem gyártásban, de még cég alapításban sem. Igen komoly nemzetközi figyelem kísérte a munkásságát már az Audient megalapítása előtt.

1997-ben a világ gyártói nyitogatták a digitális szelencéket, sőt, több komoly fejlesztés, gyártás is beindult már (sokszor indokolatlanul) és nagyon látszott, hogy az analóg világ órái, a komoly tradíciókkal rendelkező stúdió környezetben is meg vannak számlálva.

Na egyszercsak, 1997-be a Dearden és Davies Bácsik gondolkodtak, hogy nyakukon a bit háború, meg a mintavételi forradalom, a jövő összes kecsegtető lehetőségével.
Mi tévők legyenek? Arra a megoldásra jutottak, hogy tolassanak be egy jól kitaposott zsákutcába és csináljanak egy fain analóg pultot, hiszen lehet, hogy nem az a jövő, de ők bátorak. :D

Így is lett. 1997-ben megalapították az Audient céget, és a sublót aljából elővették az összes puskaport, eldugdosott papirfecnire firkált ötletet, bátorságot, hihetetnen mennyiségben felhalmozódott tapasztalatot, és 1998-ban leraktak az asztalra egy több ezer lemezen bizonyító, hamisítatlan, de innovációtól hemzsegő, valódi stúdió felhasználásra szánt ANALÓG keverőpultot.

Gyorsan elnevezték ASP8024-nek. Lássuk be, hogy ez csodálatos név egy újszülöttnek. Na most a kisded és testvérei, annyira tehetségesnek bizonyultak, hogy néhány jelentősebb fejlesztéssel ugyan, de gyakorlatilag ugyan ebben a formában a mai napig változatlanul gyártják és forgalmazzák. Remegő ajkakkal jegyezném meg, hogy alig akad olyan hangtechnikai berendezés a világon, ami ilyen hosszú és sikeres életet él meg, mint kereskedelmi tétel. Na jó, pl az SM58. De arra szükség van, na.
A lényeg, hogy a profi, variálható frame-ekkel rendelkező, de nehezen mozdítható és viszonylag költségesebb keverő “komplexum” sikerein felbuzdulva 2012-ben bemutattak egy kompaktabb verziót.

A kistestvér az ASP4816 nevet kapta.

Az alap koncepció onnan indult, hogy azt a minőséget, szolgáltatást amit a 8024 adott, a kisebb project stúdiók is meg tudják fizetni.

Egy gyors magyarázat: Tőlünk nyugatabbra (akkoriban) a project szó nem azt jelentette ám, mint itt, hogy ruppótlan, tiszavirág életű, magukat produkciónak nevező, botcsinálta senkiháziak könyörögnek nyugdíjas báli zenészek által kőbunkóval, szakócával összetákolt, nyárikonyhából (aProStudio) kipattintott stúdió tulajdonosoknak ingyen sört meg örökbarátságot ígérgetve olcsóbb óradíjért.

A külföldieknél, ezekben a project stúdiókban is komoly, értékes munka folyt, igényes és modern felszerelésekkel. Csak úgy mondom. Nem pazarolnám a betűt, arra a mindenki által ismert tényre, hogy az Audient eddigre nemzetközi elismerésnek örvendett, hiszen számos külföldi disztribúcióval rendelkezett és igen komoly hangos holmikat gyártott a stúdió pultokon kívül is.

Pl jött 2002 környékén az Audient Aztec nevű live konzol. Ez szintén hemzsegett az olyan szolgáltatásoktól, amik koncertek kiszolgálására gyártott keverőknél nem nagyon volt jellemző. Nem össze lopkodták a kissebb gyártók szir-szarjait, hanem ők csinálták, fejlesztették, gyártották. A minőség minden berendezésüknél garantált volt.
Szóval lett ez az ASP4816 nevű, emberi léptékkel is megugorható méretű és árú, de minőségi in-line pult.

A kereskedelmi igény érthető és indokolt volt. Viszont ezek nem azt csinálták ám, hogy kitaláltak egy nagyon olcsó gyártású, tök új berendezést… Deeehogy. Fogták a polcon lévő ASP8024 zászlóshajó alkatrészeit, megfelezték, kipótolták, átszervezték, újra rajzolták és a nagy pult jól bevált prémium alkatrészeiből rakták össze a holmit. Úgy is mondhatnánk, hogy a nagyból kiszedtek pár felesleget és így lett a kis pult.
Ez nem olyan, hanem ez az!

2013-ban az Audient-et Simon Blackwood nevű pénzember vásárolta meg, aki olyan cégeket hozott vissza a gyászból, mint a Soundcraft Spirit leánykája, a Focusrite, a Novation vagy pl. a Turbosound.

2016-ban a nagytestvér ASP8024 az alap koncepciót és a főbb alkotó elemeket megtartva egy komolyabb facelift-en és funkció bővítésen esett át, valamint megkapta a HERITAGE EDITION (HE) kiegészítést is a nevében.

Ez azért fontos infó nekünk, mert 2022-ben ezeket az újításokat bele rámolták a kisebbik ASP4816-ba is, ami szintén ezt a HERITAGE EDITION (HE) megkülönböztetést kapta.
Hát most egy ilyen csuda ördögszekeret sikerül végre nem csak kipróbálni, de tesztelni, méricskélni is a magam módján, és írni belőle egy marketing dumától mentes, személyes tapasztalatot, véleményt.
Ez volt a bevezető. :-)

Nézzük a kis ápoltat.
Leánykori nevén: Audient ASP4816 HE

A mérésre használt eszközök, berendezések:

Először a pult saját osc-jét kóstolgattam. Képes kiadni 40, 1k, 10k 15k Hz frekiket a masterre és a 8 sub group irányába. Sajnos fehér vagy rózsazaj az nincs a gyári csomagban. Itt volt az első hiányérzetem. Mégpedig az, hogy a buszokra vagy auxok felé nem lehet egyesével küldeni a belső osc jeleket, csak az összes sub group-ra egyszerre. Pedig munka közben sokszor előfordulhat, hogy szükség volna rá. Na ez pl. a kákán csomó találás esete, hiszen bármi keverés, felvétel stb. esetén, ha egyszer jól be van kalibrálva a teljes setup, akkor nem nagyon kell rendszeresen használni ezt a szolgáltatást, ami a pultban beépítve van. Egyébként meg, ha valakinek egy ilyen pultja van, annak feltételezhetően ezer más eszköze is lehet a minden igényt kielégítő méricskélő hercehurcára. Vigye a mérnök csatornára, aztán küldje ahova akarja. Úgyhogy tök fontatlannak ítéltem a saját észrevételemet, de azért inkább nem hagytam itt szó nélkül.

Azt csak dióhéjban jegyzem meg, hogy a belső osc tökéletes 0 dBu-t küld minden választható frekin, mindenhova. Na jó. 40hz-nél 1-2 db-el többet, de azt vegyük ajándéknak. A pult osc kimeneti szintje természetesen szabályozható.

A másik mérési metódus az volt, hogy a mac daw-ból, egy generátorról egy mac daw kijáraton a pult egy tetszőleges, teljes értékű inputjára küldtem többféle frekit és rózsaszínű hangot is 0dBu-val.

A mixer input beszabályozása után, minden szűrő nélkül, a bejárat és valamennyi kijárat tökéletesen hozta azt amit beleküldtem, bármilyen frekivel, zajjal. Nulla, vagyis zéró, vagyis semmi veszteség, sem többlet nincs, sem buszon, sem onnan masterre, sem csatornáról egyből masterre küldés esetén. Ezt így vidáman vinnyogva tudomásul vettem és innentől csak 1k val méricskéltem és vizslattam a jel utakat. Valahogy így kezdeném a mondókámat, hiszen eddig a pontig, kb olyan a berendezés mint egy egyszerű, hétköznapi szobalány pipere asztala.

A varia innen kezdődik. Szögezzük le, hogy ez egy ízig vérig hangfelvételi célokra fejlesztett in-line keverő. Aki tudja mi az, annak nem magyarázkodom, aki nem tudja, az meg esetleg olvasson tovább. :-)

A lényeg, hogy a pult két, (több) parallel csatorna bejárattal rendelkezik. Egyszerűbben: a művészt is, meg a felvétel lehallgatására használt csatornát is be tudjuk dugni egy időben és ez nagyszerű gerjedésekre ad lehetőséget, ha hülye vagy hozzá. Valami ilyesmi a lényeg.

Van a Class-A discrete mikrofon bejáratunk. Tudunk rá 48v fantomot kapcsolni. (Voltam olyan gizda, hogy megmérjem. Csak 46 volt, de ne legyünk telhetetlenek.) Van egy mélyvágó szűrőnk, ami mikrofon szintű bejáraton és a vonal szinten is egyaránt használható. Ez nem minden keverőnél egyértelmű szolgáltatás. Tudunk polaritást fordítani. Abba most nem mennék bele, hogy világszínvonalú minőségű a preamp. Nyilván az. Fentebb már leírtam, hogy ezt több ezer híres nagylemez is bizonyítja. Maradjunk inkább a szolgáltatásoknál.

A mikrofon szintű input alatt ott a vonalszintű bejárat. A kettő között választhatunk egy kapcsolóval. A felvételi csatornák bejáratához kapcsolódik a külön send-return-al rendelkező insert pont, ami szintén egy külön kapcsolóval aktiválható. A felvételi célú bejáratról egyelőre ennyit.

A másik, független bejárat, amit a “mink korunkban” még tape return-nak hívtak, itt már úgy lett elnevezve, hogy “daw input”. Hát nem csodálatos a magyar nyelv? Mennyi furfang, mennyi ördögi szemfényvesztéssel járó taposóakna, hogy az ember a legrövidebb időn belül elveszítse a maradék önbizalmát is mikor azt hiszi, hogy már mindent látott. Van ez az ortodox, tenyeres-talpas analóg pultnak hitt valamink, ami a kor elvárásainak megfelelően már Digital Audio Workstation-okat is képes keblére ölelni. :-)

Szóval a pult daw bejárata.

Ennek van egy vonalszinten dolgozó preampja, amit szabályozni is tudunk. Illetve ami nagy tapsot érdemel, hogy Ő is teljesen független, saját insert ponttal rendelkezik, amit szintén ki-be lehet kapcsolni. Természetesen ez a send-return is teljesen szimmetrikus. Itt jegyezném meg, hogy ezen a pulton minden szimmetrikus.

A két független bejáratnak van egy közös, dBu mérési tartományra skálázott ledsora, ami a preampok után, de minden más előtt méricskél. Azért külön jár a taps, hogy +4dBu nál van egy megjelölés a öreg urak kedvéért, hogy itt van a 0VU. Kéretik értelmezni, mint, ahogy az is szerintem alapvető, hogy tisztában vagyunk a dBu, a VU és a dBFS mérési tartományokkal. A méricskélésnél, szintezésnél is van egy gombocskánk a ledsorhoz, ami lehetőséget ad a két bejárat szint jelzései közötti váltásra, attól függően, hogy mit szeretnénk precízen vizsgálni. A másik bejárathoz ilyenkor a dBu méter mellett lévő kettő kis led segít abban, hogy a másik bejárat jelszintjével kb mi újság. Egy a signal jelenlétét mutató led, a másik pedig egy, a 0VU-t ( ! ) jelző ledecske.

A következő amit vizsgáltam az a két fader sor.

A live input és a daw input is rendelkezik külön-külön fader sorral. Az alapértelmezés szerint a rövidebb faderek a live-hoz, míg az alsó, hosszabb faderek a daw-inputokhoz vannak rendelve. Természetesen ezek felcserélhetők, akár csatornánként is, hogy már rögtön a munka elején, úgy bele tudjunk gabalyodni a saját nyolc csatornás projektünkbe, mintha pont Einstein soha ki nem mondott gondolatait próbálnánk dorombra és ceglédi kannára hangszerelni, de a lényeg, hogy a lehetőség adott a sz…, illetve szenvedésre.:D

Na jó, ez természetesen azért van így, hogy sem a felvételnél, sem az utómunkában ne lehessen hiányérzetünk. Nagyon brutál, nagyon jó szolgáltatás. A faderek konfigurálásának, meg ezeknek a funkcióknak a hosszú leírásával nem bajlódok. Már csak azért sem, mert ez itt nem egy marketing iromány, és nekem nem eladnom kell ezt a pultot, hanem csak lehetőségem lett alaposan tesztelgetni. Az internet is tele van jobbnál jobb angol nyelvű leírásokkal, illetve a gyári manuál minden infóval, rajzzal tökéletesen el van látva (sugallnám, hogy olvasgassatok, nyomozzatok). Inkább fókuszálnék azokra a sajátosságokra, ami ezt, vagy egy ilyen in-line cuccot jellemez.

Az input féderek után meg kell említenem, hogy van 6 aux, ami alapértelmezetten  párosával kapcsolható a hosszú faderek előtt pre vagy post útra. Egy másik kis kapcsolóval, szintén párosával, akár a rövid faderekhez is rendelhetőek. Sok mindent láttam már analógon auxilag, de ennyire egyszerű és gumi megoldást még nem. Imádási.

Az auxokon kívül 2 független mono cue útra is tudjuk küldeni a csatornákat, szintén szabályozva. Ezeket párosával, együtt tudjuk pre vagy post kapcsolni, deeee egymástól függetlenül küldhetjük a hosszú vagy rövid fader sorról. Az auxok és a két cue kör szolgáltatásai olyan rohadt jó lehetőségeket képes adni felvételnél, miközben le is játszunk a daw-ból, hogy csak nagyon komoly, nagyon drága keverők tudtak ilyesmit. Ja meg persze az olcsó digitális szotyik, de azokat talán majd egy másik írásba dicsérgetem a sárga földig. :D

Nem felejtettem el, hogy van 8 olyan sub group-unk ami szintén hosszú fader sorral van ellátva és fader utáni ledsorral, ami a kimeneti jelszinteket mutathatja. Mind a 8 sub group rendelkezik szimmetrikus inzert ponttal, panorámával, hiszen mind mono. Vaaaagy, ha tetszik és nem groupként használjuk ezeket a kimeneti csatornákat, akkor az insert pont return-jére dugva 17-24 ig-nek nevezett további vonalszintű bejáratokat tudunk létrehozni, amit szintén tudunk panorámázni, master felé küldeni. Más opció itt sajnos nincs, de sokszor ez is jól jöhet.

Akad még itt 4 stereo bejárat, ami sajnos csak a MASTER és a kettő Foldback (erről még később) kijárat felé lehet külön-külön küldeni. Ezek egyesével egy egy bemeneti szint szabályzóval rendelkeznek. Ennyit a routing, féder szekciókról.

Vizslassuk kicsit a rendhagyó és igen vajákos eq modult.

Van a 10k shelving + - 15 db magasunk. Ki-be tudjuk kapcsolni és akár a hosszú, akár a rövid fader sorhoz tudjuk rendelni az összes többi hangszín freki szabályozásától függetlenül. Egy gomb megnyomásával tudunk belőle még magasabbra kapcsolni. Így 10k helyett 15k-t tudunk emelgetni vagy vágni. Ennek a gombnak úgy hívják a nevét, hogy AIR. Szépen szóló.

Közvetlenül ez alatt találjuk a mély lepkét, ami hasonló kapcsolási lehetőséggel, emeléssel, vágással rendelkezik 50Hz-en. Aztán meg ennek is van ám egy gombja ami az 50Hz mélyet átgomolja 100 Hz-re. Ez is konkrét.

Természetesen ezeket is ki lehet kapcsolni, ha nincs rájuk szükség. Következik a tornasorban kettő klasszikus parametrikus eq, a magasközép és mélyközép tartományokra. Itt is ki tudjuk kapcsolni a két szűrőt egyszerre, illetve itt is van lehetőség a hosszú helyett a rövid faderek felé küldeni a jelet az eq-ból.

Majdnem meg is volnánk az input csatornák ismertetésével, de azért ha nem volna elég a zavar, a végére hagytam még egy svájci bicskát.

Ugyanis az csak egy dolog, hogy cserélgethetem a fadereket egyesével le-fel. De a rövid post fader tud lenni ám post fader a hosszú fader után is. Ez a mondat már ugye viszonylag még egy kávét, vagy papot, vagy villanyszerelőt, de minimum egy korrekt rajzot igényel. Márpedig ez van. És, hogy annyira ne legyen már egyszerű, valós időben, tehát akár egyszerre mindegyik küldhető master felé. Mondom magamnak: -ez baromság. Fázis megőrülés, stb. lehet… Aztán inkább természetesen itt is csináltam jónéhány mérést. Egyik csatornáról fentről, másikról lentről küldve a LR-ra, és olyan nyilvánvalóan egyforma fázismenet van, hogy ki kellett mennem cigizni.

Egyetlen észrevétel csak, hogy ilyenkor a két csatorna kimeneti szintjei között van kb 1-2 db különbség. Mondhatnánk, hogy az sok. Csak, hogy ez egy olyan szituáció ami a büdös életben nem történhet meg sem felvétel sem keverés közben, csakis a pult sajátosságait vizsgálgatva. Kíváncsi voltam, hogy mit viselkedik egy olyan idióta kezében mint Én. Kb. mintha azt mondta volna a gonioscope, hogy “na, takács, te csíra… lapozzál. Megalázóan tettem tovább a dolgom, de a lényeg, hogy az ASP pult mindenhonnan, bárhova összegzése olyan, amit a mai digitális világunkban szinte képtelenek vagyunk felfogni. Ja mert analóg? Hagyjuk már. Még a legtöbb nagyformátumú analóg felvételi pult is hemzseg a fázis, összegzés paráktól. Attól még nagyon szerethetőek, de ez tény.

A bemeneti mono és stereo csatornák, illetve a sub group outok is kaptak solo és cut (mute) gombot. A hosszú fadereknél a sub group felé is némít a cut, viszont a rövid fadereknél csak a Master felé.

Nem sok szót pazarolnék már az auxokra, de annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a négy utolsó aux mastert hozzá lehet linkelni a kettő elsőhöz. Ennek akkor lehet jelentősége, ha felvétel közben az az igény támadt, hogy egyszercsak mindenki ugyan azt szeretné hallani. A kijáratokat így nem kell szét molesztálni. Elég egy gombnyomás és mindenki tapsol a feljátszóban, miközben mi igazából nem értünk hozzá, csak megnyomunk egy pici gombot. :D
Vagy ilyesmi.

Na nézzük az apróságokat.

“Live Room” elnevezésű szekcióban lehetőség van 2 független sztereo externál inputról vagy a “control room” szekcióról, illetve a két, már említett cue outról is forrást nyerni. Ezek bármilyen kombinációjából, és azt elküldeni több stereo kijárat felé is. Legyen mondjuk ez a hangfal, ami a feljátszó helyiségben van elhelyezve, vagy van még másik kettő stereo kijárat, ugyan ilyen lehetőséggel, ami akár 2 külön fejhallgató erősítő meghajtására szolgál. Ezeket úgy hívják, hogy Foldback 1-2.

Lehet külön kimeneti szintezni őket, és akár solo-zni is. Itt jegyezném meg, hogy a két monó cue kijáratnak dedikált fizikai xlr kijárata is van.

A “Control Room” szekció forrása lehet a saját pult mix, vagy a kettő külön sztereo externál input, illetve akár a stereo “DAW “elnevezésű külön xlr bejárat is. A gyakorlatilag 3 külön direkt inputot a kontroll szekcióra használhatod csak, a 2 ext-et máshova is küldheted. Valós időben viszont csak egy forrást választhatsz monitor felé. Na és akkor ezekből a forrásokból válogatva pedig 4 külön stereo lehallgató rendszer felé hangoskodhatsz. Azért, hogy a rajongásomat némileg leplezzem, megemlíteném, hogy valós időben csak egy felé küldheted, illetve ha tradíció, ha nem, azért a mai igényeknél már nem volna ördögtől való, hogy egy sub-ot külön is meg tudjak hajtani. De végül is, aki egy hasonló berendezést használ, az általában rendelkezik egy lényegesen fejlettebb, monitor kontrollerrel és megoldja valahogy. Ez legyen a legkevesebb baj. Viszont itt azért még halkan azt is megjegyezném, hogy a fejhallgató kijárat, (ami felhasználás szempontjából nem a legkézreesőbb helyen van) az az ALT3 nevű tekerő után jelenik meg. Cserébe van nekünk külön L külön R némítási és monó lehallgatás lehetőségünk is, valamint egy dim kapcsoló, ami alaposan lehalkítja a hangerőt, de csak a lehallgatás irányában.

“Solo”: Külön beszabályozható a solo hangereje. Itt kapott helyet a Solo in Place. Ha valakinek ez nem világos, akkor azt csinálja, hogy solonál mindent ki kussoltat, ami nem a solo-zott csatorna, de mindent ám, felvétel közben is! Úgyhogy az használja aki tudja mit csinál. Meg van egy tekerőnk ami Solo in Front névre hallgat. Az meg azt csinálja szegényke, hogy vagy a mixet tudja mutatni, vagy a solo buszon megjelenő hangot, vaaaagy ezek keverékét. Illik tudni, mit szeretnénk hallani.

Van még itt egy Talkback lehetőség. 3 irányba is beszélhetünk, akár egyszerre. Az összes Group felé, a Live room hangfalakra és a 2 darab Foldback nevű kijáratra. Aux master irányban sajnos nem! Van egy bemeneti jelszint szabályozási lehetőség. (De jó volna, ha legalább külön lehetne a kijáratok felé trimmelni őket).

Illetve egy olyan hiányosságot meg említek, ami mellett sajnos nem mennék el szívesen, még úgy sem, hogy vaj szívem van. Nagyon hiányzik, hogy ne csak a beragadós, hanem pillanatnyilagos izés tudjon lenni a talkback gombja. Szerintem. A Talk Mikrofon bejárata a pult legtávolabbi pontján de elől kapott helyet. Élhető, de lehetne szebb, ha pl. hátra tették volna, ahol az összes többi csati is helyet kapott. A vajákos szolgáltatások versbe foglalásának végére hagytam azt, amitől ez a pult igazán kiérdemelte a Heritage Edition megkülönböztetést.

A Dearden bácsi belerakott a masterbe egy igazi, jó minőségű, harapós kompresszort. Nem csak anglia de amerika hangja is. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy mint ahogy azon a nagy vízen túl ráírják a mikróra, hogy ne rakd a macskát. Itt is figyelnek a felhasználók szeszélyeire, így az ASP manualjában konkrétan le van írva, hogy: Please do not try to over compress the mix output as the results will sound terrible. Always use your ears to check the effect that you are trying for! :-) Ezzel nehéz vitatkozni, de talán néhány embernek hasznos lehet az infó.

Na komolyra fordítva a szót. A kompresszor használata előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy az még a master fader előtt, de már a master insert után helyezkedik el. Tehát minden után. Nem bajlódnék a paraméterek jellemzésével. Ez egy ( szerintem ) fet-es kompresszor, ami hozza a tőle elvárható gyorsaságot és komoly tűrése van ahhoz, hogy esetleg még a torzítást is szépnek ítéljük. Azért csak óvatosan, mert tényleg harapós. Ami fontos, hogy a legtöbb paraméter bizonyos értékre kapcsolható, és nem folyamatos szabályozású (Mint API vagy SSL).

Bár az eredeti 4816-SE ben is volt kompresszor, ami egy sok ledes gain redukció kijelzéssel rendelkezett, ezt a kompresszort egy picit átdolgozták, és megkapta azt a setupot, amit a 8024HE nagy pultba is raktak. Megkapta a ledek helyett a master kijelző alá a hozzá illő, szép és autentikus mutatós műszert. Tényleg élhetőbb így szerintem. Van itt még valami finomság. A Bass Expand. Ez nem más mint egy felüláteresztő szűrő. Igaz, hogy fix paraméter és vagy használod, vagy nem, de azért azt tudjuk a mindennapokból, hogy a mélytartomány dinamikázása jóval többet érdemel, mint hogy egy kalap alatt molesztáljuk a láb cin hangjáva. NAGYON JÁR A TAPS.

És még egy ajándék ami a HE verzióban fészket rakott. A John Hardy féle 990c -s processzálás. 3 egyszerű gomb a master előtt XFRMR, BASS BUMP, HIGH LIFT.
Nos, a gombok alig érezhetően azt csinálják, amit sejtet is a nevük. Egyesével kipróbálva az volt az első élményem, hogy sok hűhó semmiért, de párosával, vagy a hármat együtt használva valóban megcsinálja azt az apró csodát, amire azt szoktuk gondolni, hogy - Na most nem volna szabad, már hozzá nyúlni a mixhez. Leginkább azt az érzeted adja, amit egy valóban prémium minőségű loudness. Csak, hogy akár mennyire mértem bármivel, ezek használata bizony sem több, sem kevesebb jelszintel nem jár a végeredménynél. Másképp fogalmazva mértanilag vagy hozzáad semennyit, vagy elvesz zérót. Vagy hogy írjam? Nagyon finom. Nem tudom, hogy csinálja. Lehet, hogy talán e miatt van, hogy nem én fejlesztek ilyen keverő pultokat?
Végeztünk a tetejével.

A hátáról csupán annyi szót ejtenék, hogy a fentebb említett szolgáltatásoknak mindnek van külön kijárata. Még egyszer súgnék, hogy itt a legtöbb insert return inputként is muzsikálhat. Illetve nem titok, hogy az 1- 8 group-ot egy pici kapcsolóval át lehet állítani ugye 9-16-ig ra. Ezeknek mindnek hátul d-25p csatija van.

És akkor az egyik legfontosabb dolog, amit eddig szándékosan nem írtam. A direct out. Na az kérem itt nincs. Mondtam, ez nem az a babaház, ami annyira egyszerű volna. Remélem egy mondatból is megértitek. Nincs direct out. Minden group mono. Ebből viszont van 16 darab a 16 egyenértékű csatornáról felvételhez. Illetve akár igény szerint az első nyolc az úgynevezett sub group-on is megjelenik, aminek szintén van külön 8 csatorna d-25p kijárata. Az már 24, illetve a master. Higgyétek el, amire ezt a keverőt kitalálták, arra ez tökéletesen elegendő, ha még azt is számolom, hogy ott a 4 stereo input.

De ha valaki hazavisz egy ilyet, és elfogy neki a mixnél, felvételnél a csatorna, az dobjon egy sms-t. Köszi.

A legvégére csak annyit szeretnék írni, hogy bár kecsegtető volt a lehetőség, hogy egy tartalmasabbat írjak erről a kis mamutról, mert megérdemelné, de egyrészt csak ennyi fért az időmbe, másrészt meg Én tényleg nem tudok olvasmányosan leírni egy ilyen berendezést. Vagyis lehetne, ha abból szerezne az ember tapasztalatot, hogy megcsinál vele néhány felvételt és még le is keveri ezeket készre. Természetesen meghallgattam pár referenciaként szolgáló sávos felvételt és még vissza is játszottam a daw-ba, de ezen a szinten tényleg nincs miről beszélni. Rohadt jól szól a masina és kész. Ez is mesebeli 3 nap alatt. A másik dolog ami hátráltatott az írásnál, hogy ki a bánat olvassa majd el, ha tele vattázom paraméterrel, adattal? Arra tényleg ott a manual. Szerintem már ennyi műszaki tartalom befogadásához is fanatikusnak kell lenni, ha valaki végig olvassa. Ha meg valami leányregényt csinálok belőle, ami mellőzi a minimális szakmaiságot is, akkor lehet hogy sok nagymama ennek olvasására alszik majd el, de a szűkebb szakma meg nem érti mit rizsázok feleslegesen. Úgy, hogy én csak egy ilyet írtam, de ezt legalább sok szeretettel, annak aki olvasta.

Köszi: Taki
aProStudio

A termék elérhető:
Audio-Technica Central Europe Kft.
1107 Budapest, Fogadó u. 3.
Magyarország
Tel.: +36 1 433 3408
office-CE@audio-technica.eu

 

2026. március 5. 08:31

Minden jog fenntartva. 2026 - ⓒ Instrument Reklám/MUSICMEDIA