MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

„Attól ilyen, hogy mi csináljuk” – Interjú a Meristemmel

A Meristem 2017-ben indult Barkóczi Bence szólóprojektjeként. A rendkívül izgalmas zenei formáció nem sokkal később bővült egy basszusgitárossal és egy gitárossal, hogy egy-két dallal és videóval még jobban felcsigázzák a zenéjükre éhes közönséget, mostanra pedig énekesekkel kiegészülve készülnek debütálásukra. Az idáig vezető útról, közös zenélésről és a március 4-én megjelenő Necrosis című kislemezről beszélgettem Barkóczi Bencével, Schiszler Somával, Stefán Tomival, Rockov Milánnal és Varga Gergővel, azaz a Meristem zenekarral. 

Sűrű időszakban vagytok. Hogy érzitek magatokat?

Tomi: Nagyon jó, hogy végre eljutottunk oda, hogy van program, amivel tervezhetünk. 
Gergő: Reménykedünk, hogy mihamarabb játszhatunk minél többet.

Amióta utoljára beszélgettünk, lett énekesetek, rögtön kettő. Egyben vagytok most? 

Bence: Egy fejlődés eredménye, ami most van. Nem volt tagcsere, hanem épültünk, szerintem nagyon egyben vagyunk most. Alig vártuk, hogy megtaláljuk ezt a felállást és örülünk, hogy sikerült.
Soma: Az énekesek picit idegesítőek, de ez így szokott lenni. A többiek mind jó fejek. 
Tomi: Milánnal a faminehillben (a két énekes korábbi zenekara – a szerk.) évekig együtt dolgoztunk, nekünk a közös munka nem volt újdonság, de a többiekkel is azt éreztem az első perctől fogva, hogy nagyon rugalmasan és könnyen működik minden, sokkal inkább, mint gondoltam volna. Nagyon jónak érzem az egészet. 

Miért döntöttetek úgy, hogy nem instrumentális formáció lesz a Meristem?

Soma: Amikor megcsináltuk az előző lemezt, már közben is beszéltünk róla, hogy amúgy nem nagyon hallgatunk instrumentális zenét mi magunk sem, ezért kézenfekvő volt, hogy olyat játsszunk, amit igazán szeretünk. 
Bence: Végig ez lett volna a cél, csak hát ilyenkor két út van: vagy nem csinál az ember semmit, amíg nincs tökéletes felállás, vagy dolgozik abból, amije van, aztán egyszer csak kiteljesedhet a zenekar – nálunk az utóbbi volt. 

Hogy találtatok rá a srácokra?

Bence: Nekem a faminehill Grave című száma annyira tetszett, hogy akkor eldöntöttem, hogy szeretnék velük zenélni valamikor. 
Gergő: Nekünk is volt Somával egy félig-meddig, inkább csak elviekben létező zenekarunk, ahova mi hívtuk már Tomit és nyitott volt. Soma demóira énekelt is, és az is meggyőzött minket. 
Tomi: Amikor hívtak a zenekarba és hallgattam a dalokat, nagyon sok résznél éreztem, hogy de király lenne itt hörgés, de én azt nem tudok. Ekkor mondtam, hogy van nekem egy emberem, aki viszont igen, mi lenne, ha hoznám őt. Így jött képbe Milán, akit részegen betaláltam ezzel és egyből igent mondott. 

Akkor már az első pillanattól benne voltatok? Mi volt az első gondolatotok? 

Milán: Mikor először hallottam a demót, akkor elég ijesztő volt, persze jó értelemben. Nagyon komplex volt a zene, sokat kellett gondolkodni rajta, hogy az énektémák is beférjenek. Iszonyú jó érzés volt, hogy egy ilyen kaliberű zenekar ránk gondolt, megtisztelőnek éreztem. 
Tomi: Igazából mindig is szerettünk volna együtt egy jó zenekart, és most végre van. 
Bence: Teljesen helytálló, amit Milán mond, ezek a dalok instrumentálisan íródtak és nagyon tele voltak. A demózások közben került ki egy csomó szólam és gitározás, ami elsőre viszonylag nehéznek tűnt, de igazából nem volt az. Elküldtem nekik egy dalt, és nagyjából egy hónappal később kész volt minden. 

Ilyen könnyen ment?

Tomi: Félénken álltam hozzá, amikor megkaptam az első demókat. Volt egy vízióm, hogy milyen éneket szeretnék, fel is demóztam, nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog, de azt mondták, hogy király. Nagyon nagy boldogság és rengeteg izgalom van bennem, hogy végre itt vagyunk és csinálhatjuk. 
Milán: Mi már az évek alatt összeszoktunk, megvolt a komfortérzet, és attól tartottam, hogy a többiekkel majd talán nehézkesen megy, de nagyon hamar sínen voltunk. Hiába van szó nagyon nehezen megfejthető, bonyolult számokról, tök jól jöttek ki végül. 

Veletek együtt értelemszerűen dalszövegek is érkeztek. Milyen témákat érintetek ezekben?

Tomi: Milánnal nagyjából mindig ugyanazt a sémát követjük a szövegírásnál. Ez nekünk egy terápia, nem akarunk világmegváltani, csak a saját hétköznapi sérelmeink, tapasztalataink, gondolataink jelennek meg a szövegekben hol átvitt értelemben, hol kicsit konkrétabban. Az egyikünk elkezdi a szöveget, átbeszéljük, a másik pedig hozzáírja az ő részét. Ez mindig is így működött, most sincs másként. 

Akkor nem volt más készen kapott dalokra szövegeket írni? 

Tomi: Mivel korábban instrumentális zenekar volt, nem kellett változtatni a módszereken, szabadságunk volt ebben a tekintetben. Korábban is így csináltuk. Szerintem nem a szövegírás a legnagyobb erősségünk, de egy-két dalé egész jól sikerült. 

Minden zenekar kedvenc kérdése: milyen lesz a márciusban megjelenő kislemez?

Soma: Minden zenekar kedvenc válasza: a kemény részek sokkal keményebbek, a lágyak még lágyabbak, a szépek még szebbek. A gitáros gitározik, a basszusgitáros basszusgitározik, a dobos pedig – ha jól emlékszem – dobol. Viccet félretéve: az előző anyagokhoz képes sokkal metálosabb hangzásvilágában és zeneileg is. Ha valaki ismeri a Meristem vagy Bence eddigi munkásságát, azok a stílusjegyek ugyanúgy benne vannak ezekben a dalokban is, csak mindez egyre magasabb szinten. 
Tomi: Zenekaron belül volt egy kifejezés, ami nekem nagyon tetszett: úriasan bunkó. Alapvetően nagyon változatos, minden dal más egy kicsit.
Bence: Szerintem teljesen más, mint az eddigiek. Ezek az említett jegyek benne vannak, persze, de alapvetően tök más zene, Stefán mondta is a próbán, amikor a korábbi instrumentális dal után eljátszottunk egy újat, hogy mintha teljesen más zenekar lenne. És ez igaz is, mert ez már tényleg egy zenekar. Szerintem ez az első igazi Meristem, eddig csak ezen a néven futott három „próbálkozás”. Súlyosabb az egész anyag.
Soma: Én nem feltétlenül így látom, inkább azt mondanám, hogy ez egy új kezdet.
Gergő: Egy dal kivételével jóval sötétebb az egész, mint a korábbiak. Plusz érdemes beszélni erről az egyedi, erősen intuitív hangolásról is, ami teljesen másfelé tudja vinni a dalokat. 

Ez milyen hangolás?

Soma: Nem szokványos. Mintha valaki nem tudna gitárt hangolni, csak közben mégis tud. 
Bence: Nincs pontos neve. A gondolat a lényeg, ami e mögött van. Mindegy, mi ez a hangolás, a lényeg az, hogy ne ismerd és úgy próbálj rajta zenét írni, ezáltal nem vagy keretek közé szorítva, mert nincsenek begyakorolt sémák. Minden egyes hangot ki kell találni, különben nem tudod lejátszani. Ez szerintem nagyon izgalmas dolog. Most már egy kicsit kezdem kiismerni magam rajta, de még mindig nem egészen tudom, mit csinálok. Érzem, hogy kezdenek kialakulni sémák, szóval egyszer majd ezt is magunk mögött kell hagyni. 

Szóval tényleg különleges dolog. Az itthoni palettán nem igazán lehet elhelyezni titeket. 

Soma: A legmagasabb polcról valók vagyunk. Az is lehet, hogy mi vagyunk a világ legjobb zenekara. 

Mostanában kik/mik inspirálnak titeket zeneileg?

Bence: Engem egyértelműen az elektronikus zenék, drum n bass, brit hiphop. Mostanában ezeket hallgatom.
Soma: Svéd halálmetált hallgatok. Meg az utóbbi pár hónapban nagyon tetszik a Turnstile és a Humanity’s Last Breath.
Gergő: Ugyanezt mondtam volna, mint Soma. Az egyik póluson a nagyon sötét és nagyon durva zenék, a másikon meg a kőegyszerű popzenék pörögnek nálam mostanság. És nagyon tetszik az új Comeback Kid-album. Egyébként engem a többiek inspirálnak zeneileg.
Tomi: Nehéz kérdés, mert Ariana Grandétól a Meshuggah-ig mindent hallgatok. De ha éneklés szempontjából kéne kiemelnem, akkor Tyler Carter az Issues-ból és Northlane-énektémák hatnak rám inspirálóan. Meg ami mindannyiunknál nagy kedvenc, az a Loathe. 
Bence: Na jó, azért én is hallgatok ám metált. 

A dalok hogy készültek ezúttal? Bencétől indultak?

Soma: Nagyon hasonlított az előző lemezhez, hogy mondjuk úgy 98 százalék ott áll össze, igen. 
Bence: De azért azt meg kell jegyezni, hogy egy album sokkal több dalok összességénél, egy dolog megírni ezeket, de attól még nem lesz teljes egész. Sokkal nagyobb projekt és munka van a mögött, hogy hallgatható legyen az egész anyag, nem is igazán van értelme szálazgatni, ki mit csinált. Nincsen erre recept, nálunk eddig azért volt így, mert nagyon sok dalt írok, de ha bárki szeretne bármit kitalálni a zenekarból, mind nyitottak vagyunk rá, mert ugyanúgy meristemes lesz. Attól az, hogy mi csináljuk. 
Tomi: Ha két hete valaki megkérdezi, hogy a Meristem következő dalai ugyanúgy születnek-e majd, mint eddig, akkor azt mondom, igen, de a múltkor hallottam Sománál egy demót, ami abszolút Meristem-kompatibilis és nagyon király. 
Gergő: Talán nem is pejoratív azt mondani, hogy ez a műfaj kicsit technokrata, és a teljes zeneiséget sokkal nagyobb mértékben határozza meg a sound design, mint egy klasszikusabbnál.

Elégedettek vagytok az elkészült kislemezzel?

Tomi: Az énekek jók lettek, a többi annyira nem tetszik.
Soma: Szerintem pont fordítva. 
Tomi: Komolyra fordítva a szót: ez a legjobb dolog, amiben eddig részt vettem. 
Milán: Én is ugyanígy érzek. Régi vágyam volt olyan zenekarban lenni, ahol ketten lennénk énekesek úgy, hogy az egyikünk csak hörög, és végre megvalósult. 
Soma: Nekem picit más, mert kevertem is a lemezt, ami kissé „agyőrlő” volt. Persze mindeközben szeretem, és nyilván semmi mást nem kevernék szívesebben, mint a saját lemezünket, de azért stresszesebb is. Ezen kívül eddig egyszer volt így, hogy egy lemez minden folyamatában részt vettem ilyen szinten, és ilyenkor nagyon könnyű abba a hibába beleesni, hogy nem tudod, mikor kell abbahagyni. Elégedett leszek, a dalokat nagyon szeretem, de az egésszel picit még tele van a fülem, nem tudok elengedni egy-két dolgot, amit másképp lehetett vagy kellett volna csinálni. De ha ez elmúlik, akkor majd tudom távolabbról nézni. 
Bence: Én elképesztően büszke vagyok rá. Persze ugyanúgy látom a hibáit és a korlátait, na meg azt, hogy mennyi minden lehetne még ebben, amit nem csináltunk meg, de ettől meg csak azt érzem, hogy majd még ennél is jobbakat fogunk összehozni. Van még ebben, az biztos. 

Klip is készült az egyik dalhoz. Mi alapján választottátok ki, melyik lesz ez?

Soma: Olyat akartunk, ami ajtóstul ront a házba. Lehetett volna érdekesebb vagy komplexebb, még csak nem is kedvenc dalunk, de valami olyasmit üzen, hogy „na, itt vagyunk”. 
Bence: Nehéz volt választani, mert amikor készül egy ilyen lemez, akkor nem dalonként gondolkodunk, hanem szinte témánként meg hangonként. De igen, ez a legenergikusabb dal.
Tomi: Meg a legrövidebb is, és ez is szempont volt most a forgatás miatt. 

Gondolkodtok külföldi koncertekben? 

Soma: Fantáziáltunk már erről, persze. 
Bence: Ez nyilván „nyugati” zene olyan szempontból, hogy itthon kevésbé van kultúrája, és könnyen lehet, hogy szélesebb közönséget érdekelne külföldön. Ha egyszer lesz lehetőség, nagyon szívesen megyünk.
Tomi: Egyelőre nem nagyon merünk gondolkodni ezen, egy külföldi turné nagyon komplex és problémás sok szempontból. De ez szerintem nagyjából olyan, mint megkérdezni egy 15 évest, hogy gondolkodott-e már barátnőben. 

Sok elmaradt első koncert után tavasszal végre tényleg színpadra álltok. Hol lehet majd megnézni titeket?

Bence: Április 14-én debütálunk az A38-on az Új gitáros tehetségkutató döntőjében, oda mindenki eljöhet, aki kíváncsi ránk. Május 6-án a Subscribe előtt játszunk, erre a koncertre viszont már elkelt az összes jegy. Persze csak akkor tudhatjuk, hogy ezek nem maradnak el, ha már megtörténtek.
Soma: Lehet, hogy poénból lemondjuk ezeket is.

Varga Zsófia


2022. június 17. 06:45

Minden jog fenntartva. 2022 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA