ASPHALT HORSEMEN - SOUTHERN TESTVÉRISÉG
Az Asphalt Horsemen legénysége néhány hónappal ezelőtt hozta ki második nagylemezét, Brotherhood, azaz Testvériség címmel. Az ízes és szikár southern rock-sílus hazai helytartói bizonyos szempontból abszolút nem voltak könnyű helyzetben ezúttal, hiszen egy olyan bemutatkozó munkát kellett felülmúlniuk, amely mind a közönség szeretetét, mind a szakma tiszteletét sikeresen kivívta. Mindez persze nem rettentette el a négyest, a kiválóan sikerült folytatáson nyoma sincs görcsnek, ugyanolyan lazán görgetik a blues-alapú riffeket, mint eddig, dalaik pedig összefogottabbak és kerekebbek, mint valaha. A kiváló lemezről Lőrincz Károly énekes-gitáros mesélt.
Brotherhood címmel jelent meg a második lemezetek, ami számomra egyfajta továbbfejlesztése a bemutatkozó anyagon megismert laza southern rock stílusnak. Úgy tűnik, hogy ezúttal nagyon ráerősítettetek a fogós énektémákra, refrénekre. Te magad hogy érzed ezt?
Belülről kicsit mindig másképp látjuk a dolgokat, de ahogy haladtunk a stúdióban a munkával, mi is egyre jobban éreztük, hogy jók lesznek a dalok és lesz bőven sláger a lemezen. Ezzel most nem akarom az első lemezt lehúzni, nagyon szeretem azt az anyagot, de sokan mondták, hogy mi lesz a másodikkal, mert az első Asphalt-anyaggal nagyon magasra tettük a lécet. Úgy érezzük, hogy sikerült előrelépnünk a Brotherhood anyaggal. Az énektémák és a sok vokál kialakításából már dobosunk, Bencsik Pisti is rendesen kivette a részét (az első lemeznél az anyag már megvolt, mikor a bandába érkezett), mindig ott volt az énekfelvételeknél, és dobálta az ötleteit… Már csak az éneklésre kell rávennünk a koncerteken! (nevet) Persze a southern-hagyományoknak megfelelően a csajokat sem hagyhattuk ki, hogy még fogósabbak legyenek a refrének itt-ott! A „győztes csapaton ne változtass”-elven továbbhaladva, mint az első lemezünkön, Pocsai Kriszta és a felségem, Varga Lilla Ottília dolgoztak a női vokálszólamokon.
Volt valami előzetes koncepció, ami mentén elindultatok a dalszerzéssel?
Nem, nem volt! Stílust tekintve nem akartunk változtatni semmin. Ami belülről jött, az lett. Nálunk ösztönösen halad a dalszerzés. Valaki hoz a próbára egy ötletet és elkezdünk játszani, hozzátenni-elvenni belőle, majd kialakul a már majdnem végleges verzió. Volt olyan, hogy nekem is volt egy témám és Gézának is, kicsit korábban lementünk ketten, és összegyúrtuk! Így született pl. a Doctor Tease és a Connected nóta.
Ugyanúgy folyt a dalok kovácsolása, mint legutóbb?
Lényegében igen, négyen négy fal között, élőben, szóval nem e-mailben küldözgettük egymásnak az ötleteket. Volt, hogy rögtön sikerült énekdallamokat csinálni, volt, hogy csak az alapokat raktuk össze, és olyan is volt, hogy otthon, zongorával készítettem ének-ötleteket (nem mintha tudnék zongorázni). Sok ötlet lapul mindenkinél, és az improvizáció is játszik nálunk rendesen. A XXI. század vívmányai azért nagy segítséget jelentenek nekünk is, mert amikor készen voltunk az alapötletek rögzítésével, mire hazaértünk a próbáról, Balázs már át is küldte mindenkinek. Így nem felejthettünk el semmit! Nagyon sok melót raktunk bele a korongba munka mellett, ha érted mire gondolok…
A stúdiómunka hogy ment ezúttal?
Magunkhoz képest szerintem még gyorsak is voltunk, bár külső tényezők azért nehezítették a munkát. Számolgattuk, hogyha csak ezt csináltuk volna, akkor kb. 2-3 hét alatt végeztünk volna A-tól Z-ig! De másképp alakult…
Február végén kezdtük a dob-basszus felvételeket Törökbálinton a SuperSize stúdióban, Lakatos Gábor vezetésével. Konkrétan teljesen élőben lett rögzítve, 2-3-szor eljátszottuk a dalokat mankógitározással. Két este alatt Pisti és Balázs felnyomta az összes nótát… Utána persze hallgattuk, hogy mi – mármint Géza és én - mi a francot szarozunk már annyit a feljátszással? (nevet) Március végén kezdődtek a gitársávok felvételei Szolnoki Bertold hatvani stúdiójában, majd jött az ének. Itt volt egy kis szünet, mert még nem volt meg minden szöveg a dalokra, de aztán ez is megoldódott. Ekkor már javában a nyár derekán jártunk, ám közben koncerteztünk is, mind itthon, mind külföldön. Végül a vokálok következtek, és pár színezés.
Nekiállunk a keverésnek, de az első minták nem győztek meg minket. Itt már aggódtunk egy kicsit a határidők miatt. Kérdezősködtünk, merre és kivel dolgozzunk, ám többen azt mondták, hogy mivel az első anyag bizonyított, ne kísérletezgessünk, menjünk biztosra. Így felhívtuk Hidasi Barnát, akit nem hiszem, hogy be kell mutatni, tett már le eleget az asztalra. Hihetetlen szerencsénk volt, mert éppen visszamondtak nála egy munkát, így pont volt ránk ideje. Elküldtük neki az instrukciókat és pár bandát, aminek a hangzása bejön nekünk, így kezdődött a keverés és a mastering. Lényegében 2-3 hét alatt végzett, és hát az eredmény önmagáért beszél! A megszólalás nagyon bivaly lett!
A szövegeket ki hozta?
Balázs és Géza kezdte a szövegírást, de tudtuk, hogy kell még valaki, aki segít nekünk, és itt jött be a képbe Szöszö, a The Joystix frontembere…
Ő hogy került a képbe, és mit tudott hozzátenni a zenétekhez? A kérdés azért is érdekes számomra, mert meglehetősen eltérő világokban mozog a két zenekar...
Korábban már játszottunk együtt. Géza ismerte régről, feldobta neki a labdát és vállalta. Olvastam egy interjút vele, és nagyon szimpatikus volt a muzsikáláshoz való hozzáállása. Pont úgy gondolkodik az egészről, ahogy én, ráadásul az is kiderült, hogy közös gyökerekkel rendelkezünk, mindkettőnkre ugyanazok az előadók hatottak. Elég, ha annyit mondok, hogy közösen mentünk a Cinderella hangja, Tom Keifer bulijára, és amikor elkezdődött a koncert, mind a ketten elmorzsoltunk egy könnycseppet ! (nevet)
Na, szóval írt egy csomó szöveget a lemezre, a Down in the Dirt és a Doctor Tease sorait például egymaga hozta. Volt, hogy ötleteltem neki, miről szóljanak… Ezek lettek a Seize the Day és Connected dalok. Az is előfordult, hogy Balázzsal közösen írtak, ennek a Thank You lett az eredménye. A szövegíráson túl is segített nekünk, amikor Szolnoki Bertold nem nagyon ért rá. Ahogy az idősíkon kezdett elúszni a banda, feltettük neki a kérdést, hogy tudna-e hangmérnökösködni nekünk. Végtére is, a saját lemezeiket is ő csinálja… Vállalta ezt is, így kimozdultunk a kátyúból, és még egy kis akusztikus-dobro gitározásra is rávettük a My Old Town című dalban! Ekkor viszont már az ő naptárja is kezdett betelni. A vicc az, hogy mindig mondogatta nekünk: mi a szart tökölünk ennyit, hiszen közben ők felvettek egy split lemezt a francia haverjaikkal. Hát igen, a punk rock már csak ilyen! (nevet) Mindenesetre ezúton is nagy köszönet Szöszönek a segítségért!
Ami a két zenekar közötti különbséget illeti, igen, kicsit eltérő a két banda, de ez minket nem zavart, az alapvető kulcs az a ROCK ’N’ ROLL, és ez mind a két alakulatban ott van! Már sok közös koncertet csináltunk, és jól működött az összeállítás, senki nem nyavalygott semmin. A cuccot is közösen dobtuk össze, és azon se ment a vita, hogy ki játszik előbb vagy később. A hetvenes években is elfért csomó, különböző stílusban játszó banda egy bulin, ha akkor ment, akkor most miért ne?
Rendszeresen koncerteztek szerte Európában, fesztiválokra hívják a csapatot Csehországtól Finnországig, a hazai viszonyok között mégis kicsit mostohagyereknek tűnik az Asphalt Horsemen, látszólag nincs túl sok platform, amin megjelenhetnétek, ami vinné a híreteket.
Igen, egy ördögi kör az egész, amit csak taposol, ameddig van energiád! Lehet, hogy ez most az underground, de az is lehet, hogy már telítődött a piac mindenféle zenével…
Az angol szövegek vajon gátolnak benneteket a hazai térnyerésben?
Lehet, hogy részben igen, de az is lehet, hogy nem. Vannak bandák, akik angol nyelven is működnek, nemcsak a rockzenén belül, de ez is relatív! A működőképesség meglehetősen tágan értelmezhető fogalom…
Ez az általatok képviselt echte amerikai műfaj nem idegen itt kicsit?
Alapvetően nem idegen! Mert bárhol is nyomjuk, és esetleg nincsenek tisztában ezzel a southern-nek nevezett dologgal, akkor is mondják buli után, hogy ők még nem hallottak ilyen bandát ilyen minőségben itthon, és hogy mennyire király ez az egész, hogy nemzetközi szint, stb. Ami hiányzik az egészből, az pénz, és az országos média! Miért mondom ezt? Mert ha szombat este a velünk hasonszőrű bandákat nyomatná az „x-fax” helyett pár csatorna, akkor azért többen ismernék ezt a vonulatot.
A legnagyobb ellenség az általános érdektelenség, a megváltozott körülmények, gondolok itt az internet és az okostelefonok megjelenésére. Ezek amennyit használnak, annyit ártanak is. De ez van, nincs mit tenni.
Nem vágyunk irreális dolgokra, tudjuk, hogy mit akarunk. Az egész zenekarosdit munka mellett csináljuk mind a négyen. Kicsit érzünk elmozdulást jó irányba is, például a lemezbemutató koncertünkön kb. 160 ember gyűlt össze. A mai viszonyok közepette ezt nagy sikerként fogjuk fel!
Az egyik legkomolyabb európai disztributor, az Edel terjeszti az albumot. Hogyan sikerült ezt nyélbe ütni?
Balázs nálunk az irodista. (nevet) Ő írja a pályázatokat, tartja a kapcsolatot külfölddel stb. Így került a képbe egy francia rajongónk által több terjesztő, és igazából az Edel válaszolt egyedül. Ez azért elég nagy dolog, reméljük, hogy sikerül az együttműködésből minél többet kihozni.
Képesek vagytok még hinni a fizikai hanghordozókon való megjelenésben?
Mi ilyen analóg srácok vagyunk, igazi próbák igazi hangszereken, de használjuk azért a mai kor vívmányait is. De! Kell a CD, kell a kézzel fogható kiadvány! Ezt ha megvásárolod, akkor a tiéd, fizikálisan is ott van, megfoghatod, böngészheted a borítót, így nagyobb élmény. Tisztában vagyunk vele, hogy manapság ez már nem olyan, mint rég, de kit érdekel… Sőt, az lenne a jó, ha még vinyl, azaz bakelitlemezen is kihozhatnánk, de ez már tényleg nagy költség lenne!
Hogyan szeretnétek nekifutni a 2017-es évnek? Mik az elsődleges céljaitok a lemezzel?
A 2017-es év első felében szeretnénk megjelentetni két klipet, majd folytatni a koncertezést országszerte. Lehet, hogy valamelyik nagyobb hazai banda vendégeként is fellépnénk, de szeretnénk ott lenni a nyári fesztiválokon is. A Brotherhood albumban még nagyon sok van, bőven ki fog tartani egész évben a vele való munka!
Danev György
2017. február 28. 06:23