Asphalt Horsemen: Nem megújulni szeretnénk, hanem értékeket közvetíteni
Egy tragédia vagy szétzilál, vagy még erősebben összekovácsol egy közösséget. Az Asphalt Horsemen a közelmúltban vesztette el egyik alapítóját, Matyasovszki Géza (Rózsaszín Bombázók, Zeus Flash) gitárost. Lőrincz Károly énekes (Notre-Dame, Snakebite, Whitesnake Tribute, Alapi Power Band), Megyesi Balázs basszusgitáros (Mood, Stereochrist, Zeus Flash) és Bencsik István dobos (Schizoid, 440 Hertz) Paseczki Roland gitárossal (Room Service, Puszta Country Band) mennek tovább. Mert Géza is így szeretné. Erről és a közelmúltban megjelent Never forget című új lemezükről Rozsonits Tamás beszélgetett Lőrincz Károllyal és Megyesi Balázzsal.
Fotó: Eve Máté
Régi ismeretség a tiétek. Mikor határoztátok el, hogy a zenében közös útra léptek?
LŐRINCZ KÁROLY: Ismertük egymást mindannyian, hiszen gödöllőiek vagyunk. Géza és Balázs már korábban is együtt játszottak a Zeus Flash együttesben, ahol Farkas Gergely dobolt.
MEGYESI BALÁZS: Aztán 2009. decemberében lehívtuk egy próbára Karcsit, mert olyan zenét akartunk játszani, ami csak vele volt elképzelhető.
Az első próba után meg is alakult az Asphalt Horsemen?
LŐRINCZ KÁROLY: Már a próba közben mosolyogtunk egymásra, szóval nem volt kérdés, hogy együtt maradunk-e.
Mi volt a közös nevező a stílust illetően?
MEGYESI BALÁZS: A southern rock, amit mindannyian imádunk. Nemhogy hazánkban, de Európában sem találkozhatsz sok, ebben a stílusban mozgó zenekarral.
LŐRINCZ KÁROLY: A Lynyrd Skynyrd, a Black Stone Cherry vagy a Blacberry Smoke nagy kedvencünk, de a Pride & Glory is, ezzel kapcsolatos hatalmas élményünk, hogy a lemezükön Brian Tichy (Billy Idol, Foreigner, Pride& Glory, Lynch Mob, Whitesnake, stb.) dobol, akit pár éve mi kísértünk a Győri Nemzetközi Ütős Fesztiválon. A fellépés előtt elmondta, hogy 1996 óta nem játszott Pride & Glory dalokat, ehhez képest tökéletesen gurultak a számok, sokszor másfélszeres tempóban…
MEGYESI BALÁZS: Mi pedig Briant néztük, nem a közönséget, mert elképesztő érzés volt őt és a felszerelését körbeállva csodálni a világ egyik legjobb dobosát közelről, „munka” közben.
Fontos a zenekar életében, hogy mindannyian gödöllőiek vagytok, Géza kivételével? Egyszer egy angol rockzenekar tagcseréje alkalmával elmondták, mennyire fontos, hogy az új tag is angol legyen, aki érti a humorukat…
LŐRINCZ KÁROLY: Igen, ez így van! Mi csak összenézünk, ha előjön egy sztori, mindenkinek megvan a helyszín és a szereplői… Géza olyan szinten asszimilálódott, hogy tiszteletbeli gödöllőivé avattuk, mindent városi pletykát tudott.
Az első lemezetek tíz éve, a negyedik néhány hete jelent meg, ismét angol nyelven. Miért?
LŐRINCZ KÁROLY: Mert a rockzene „hivatalos” nyelve az angol. Amúgy is beszél már szinte mindenki angolul, másrészt a szövegek egyszerűen jobban szólnak a rock anyanyelvén. Próbálkoztunk természetesen magyar szövegű dalokkal is, de döccentek, nem gördültek. A mi zenénk hitelesebb angol nyelven és a többi európai zenekar is angolul énekel ebben a műfajban. A harmadik nagylemezünk, a Halld, amit mondok! magyar nyelvű, de a negyediken visszatértünk az angolra.
Hogyan születnek a dalok egy-egy lemezre?
LŐRINCZ KÁROLY: Mindenki hozza a saját ötleteit, témáit. Én például a telefonommal rögzítem, ami eszembe jut és küldözgetjük egymásnak a riffeket, aztán a próbán alakul a végső formájává a dal. Tudom, hogy Bali fiókjában már sorakoznak a témák a következő lemezhez.
Mennyire fontos az, hogy a zenétek milyen hangszereken szólal meg?
MEGYESI BALÁZS: Nagyon! Megvannak a műfaji követelmények és azokat mi is betartjuk. Géza kedvence például a Gibson Les Paul gitárja volt, ami azért sem meglepő, mert nála hatalmas Slash-rajongás tombolt. De Fender Stratocastert is használt, többek között.
LŐRINCZ KÁROLY: Mikor Bali pár éve egy kerek születésnapját ünnepelte, kitaláltuk, hogy egy olyan évjáratú Fender Precision Bass gitárral lepjük meg, amelyik évben ő is megszületett.
A közelmúltban megjelent negyedik sorlemezetekről elöljáróban annyit lehetett tudni, hogy nagyon sokáig érleltétek, más lett volna a címe és egy tragikus esemény is kapcsolódik hozzá: a munkálatok közben elhunyt Matyasovszki Géza, az alapító gitáros, zeneszerző társatok. Hogyan lehet feldolgozni ezt egy zenekar életében?
LŐRINCZ KÁROLY: Géza korábban már sikeresen legyőzte a daganatos betegségét. Semmi jele nem volt annak, hogy kiújult, mindaddig, amíg a próbateremben már nem mentek úgy a poénok.
MEGYESI BALÁZS: Nagyon kemény ember volt az élet minden területén. Tartotta magát és nem beszélt soha arról, hogy mekkora a probléma. Sőt: sokáig el sem mondta, hogy újra beteg. Amikor igen, akkor is előre tervezetten felvázolta, milyen terápiákat és gyógymódokat vet be. Aztán egyre inkább látszott, hogy fogy az ereje, de az utolsó pillanatig dolgozott. Koncerteket és klipforgatást nyilván át kellett ütemeznünk, sőt, egy esztergomi koncerten helyettesítő gitárost hívtunk, Szilágyi Zsombort, aki tökéletesen oldotta meg a feladatot.
Amikor bekövetkezett Géza halála, átfutott rajtatok, hogy a zenekarnak is vége? Mint ahogy a Led Zeppelin sem ment tovább John Bonham halálát követően.
LŐRINCZ KÁROLY: A felesége engem hívott fel először a hírrel… azonnal le kellett ülnöm. Hosszú percek teltek el, mire összeszedtem magam annyira, hogy a többieket is értesítettem. Aztán nagyjából egy hónap múlva hárman összegyűltünk a próbateremben, hogy mi történjen? Géza az új lemez 99%-át már feljátszotta, a többit a próbán felvett demóról átmentettük. Ültünk a próbaterem előtt és arra jutottunk, hogy Géza is úgy szeretné, ha mennénk tovább. Ez persze lehetne ilyen elcsépel duma is. De ő valóban ezt akarná!
Nehéz volt megtalálni az utódját?
MEGYESI BALÁZS: Mindenki hozta a lehetséges gitárosok nevét és számba vettük, kivel milyen lenne a közös munka. Aztán Karesz bedobta Paseczki Roland nevét, aki amúgy szintén hatalmas Slash-rajongó.
Terheli őt megfelelési kényszer?
MEGYESI BALÁZS: Ez egy adott helyzet, amit így hozott az élet. Nyilván a régi dalokat meg kellett tanulnia, az új lemezről pedig azt kell tudnia, hogy a következő időszak ennek a bemutatása lesz és azok a dalok is Gézához kötődnek, ahogy a koncerteken is folyamatosan megidézzük az emlékét.
LŐRINCZ KÁROLY: Az is kiderült, hogy Pisti, a dobosunk, korábban már muzsikált Rolival együtt, egy megyéből származnak. Ő sem főfoglalkozásból űzi a zenélést, ahogy mi sem, ez is fontos szempont. Van a család, van a munka és van a rock and roll. Mikor első alkalommal megérkezett és lefektette a villanyvasutat (pedálsorát), beszámoltunk, három-négy és gurultak a dalok! Hozta a soundot, jól szólózott, éreztük, hogy közénk való. És ez a legfontosabb!
Visszatérve az új lemezre: eredetileg Fatherhood lett volna a címe, aztán Never forget címen látott napvilágot. Miért?
LŐRINCZ KÁROLY: 2022. márciusában kezdtük a felvételeket a Pannónia Stúdióban, 926 napig készült… több betegség nehezítette a munkát és a készítése közben meghalt Pisti, Géza majd az én édesapám is. És aztán Géza.
MEGYESI BALÁZS: A nehézségek ellenére szerintünk ez egy nagyon erős anyag lett. Büszkék vagyunk rá! A történetünk során először szólnak Asphalt Horsemen lemezen cselló és billentyűs hangszerek. Géza emlékére írtam egy dalt, amit csak hárman adunk elő, amiben egy csodálatos cselló szólót hallgatunk Simkó Várnagy Misi jóvoltából.
A lemezt októberben mutattátok be, a koncert Géza emlékére is szólt. Hogyan lehet egy ilyen eseményre a setlistet összeállítani?
LŐRINCZ KÁROLY: Úgy, hogy az új lemez összes dalát eljátszottuk és még sok-sok régebbit is. Szerintem senkiben nem maradt hiányérzet.
MEGYESI BALÁZS: Két és fél órás koncertet adtunk, akusztikus blokkal, sok vendéggel.
A koncertjeitek az összekötő szövegeid miatt sem hétköznapiak, éles kritikát fogalmazol meg, markáns stílusban. Ért már emiatt vád?
LŐRINCZ KÁROLY: Persze! Sajnos a magyar közönség nem érett még erre a zenére, egyszerűen nem nőttek fel eddig. Nem is tudom, hol veszett el a fonal… ha megvolt egyáltalán. Számtalan stílus vezető, nemzetközi zenekarait el sem tudják hozni a promóterek, mert itthon nem lenne érdeklődés a koncertjük iránt.
Nincsenek csatornák sem, ahol eljuthatnának az emberekhez ezek a zenekarok nálunk. Sem rádió, se televízió, sem újságok, tisztelet a kevés kivételnek. Voltak próbálkozások és ti is nyilatkoztátok, hogy az első lemezetekről magától játszott egy magát rockrádiónak tartó adó és az számotokra fontos volt, holott az a csatorna minden mást is tolt, rock gyanánt…
LŐRINCZ KÁROLY: Igazad van, de nekünk segítettek, ismertebbek lettünk általuk. Nagyon le van butítva ez a stílus nálunk, én csak vörösboros kóla magyar metálnak hívom, ha szalonképesen kell megfogalmazni.
MEGYESI BALÁZS: Szükség lenne az emberek mentális megújulására, a fejlődésre. Az húzná magával az ízlés pozitív változását is. Mi pedig nem megújulni szeretnénk, hanem értékeket közvetíteni.
Rajtatok semmiféle görcsös erőlködés nem látszik, ebben is különböztök a magyar zenekarok többségétől, akik fogukat összeszorítva, acsarkodva, folyamatosan bizonyítani akarnak.
MEGYESI BALÁZS: Mert mi nem ebből élünk és szeretünk zenélni. Remélem, ez le is jön!
https://www.youtube.com/@asphalthorsemen370
https://www.facebook.com/asphalthorsemen
https://asphalthorsemen.com
2025. január 18. 04:26