ANTHRAX - JON DONAIS
Noha az Anthrax legénysége meglehetős ellentmondások közepette töltötte a XXI. század első éveit, a zavaros időknek már rég vége, a legendás New York-i thrash-brigád évek óta legjobb formáját idézi. A tavaly megjelent For All Kings lemez már a második bivalyerős eresztés Joey Belladonna énekes 2010-es visszatérése óta, és habár egyelőre kérdéses, hogy ennek a korongnak lesz-e valaha folytatása, koncerteken a csapat továbbra is megállíthatatlan. Idén márciusban az Among The Living tematikus turnéjával már eljutottak Budapestre Scott Ian-ék, június 21-én a Barba Negra Trackben azonban újra megzúzzák a magyar közönséget egy alapos best of-műsorral. A koncert kapcsán kértük meg a zenekar legfrissebb tagját, az egykoron a Shadows Fall soraiban megismert és boszorkányos képességekkel megáldott Jon Donais gitárost, hogy meséljen arról, milyen az Anthraxben muzsikálni.
A tavalyi For All Kings albummal az Anthrax ereje teljében tért vissza a metal-színtérre. Ez a bemutatkozó munkád a csapattal, mondanál néhány szót róla?
Jon Donais: Szerintem ez egy hatalmas album lett. Úgy gondolom, képes vagyok megítélni objektíven, kvázi külső füllel, rajongóként a végeredményt, hiszen a lemez arculatát leginkább a többiek határozták meg. Ez az ő világuk, mindig ők alakították ki a jellegzetes Anthrax-hangzást az elmúlt három évtized alatt, akárki volt a szólógitáros a bandában. Az én feladatom tulajdonképpen a gitárszólók megírására korlátozódott a lemezanyag összerakásakor, a riffek, dalszerkezetek kialakításából nem vettem ki a részem.
A szólóid elképesztően jól sikerültek, tele vannak emlékezetes fordulatokkal, megjegyezhető dallamokkal. Sokat dolgoztál rajtuk a stúdióban?
Jon Donais: Pontosan így történt. Gyakorlatilag úgy álltam neki a feladatnak, mintha dalokat kellene írnom. Elsőrendű fontossággal bírt számomra, hogy annyira kerek és fülbemászó szólókat játsszak fel a dalokhoz, amennyire csak telik tőlem. Rengeteg időt beleöltem a feladatba, mert azt akartam, hogy azok a hallgatók is emlékezzenek rájuk, akik nem feltétlenül gitárosok. Nem akartam senkit feleslegesen untatni, és egyébként is, mindig úgy gondoltam, hogy azok a legjobb gitárszólók, amikre mindenki veszettül léggitározik! (nevet) Nyilván bőven akadnak villogós, tekerős témák is a lemezen, szóval a gitárosok sem jártak rosszul…
Valóban, a technikás és a dallamos részek aránya jobb nem is lehetne...
Jon Donais: Jobban nem is fogalmazhattad volna ezt meg, mert tényleg ez volt az elsődleges célom.
Melyik a kedvenc szólód az albumon?
Jon Donais: Ó, ez állandóan változik! (nevet) Per pillanat a Blood Eagle Wings szólója a favoritom, talán azért, mert ezt a dalt most vettük be a koncertprogramba, és roppant mód élvezem játszani!
Milyen érzés számodra az Anthrax-ben gitározni?
Jon Donais: Fantasztikus, ugyanakkor kicsit bizarr is, mert az ő zenéjükön nőttem fel. Óriási élmény ez nekem, arról nem is beszélve, hogy ezáltal csupa olyan csapattal turnézhattam közösen, akik a hőseim voltak, például a Megadeth-tel, de csomó egyéb bandát is említhetnék.
Scott Ian a metal-világ egyik nagy riffmestere. Kihívást jelent a vele való együttműködés?
Jon Donais: Nem kimondottan, mert ahogy említettem, ez a zene nagyon közel áll hozzám, teljesen természetesen jön belőlem az ilyen stílusú gitározás.
Az elődeidről mi a véleményed?
Jon Donais: Ebben a csapatban mindig kiváló zenészek játszottak. Dan Spitz és Rob Caggiano egyaránt nagyszerű gitárosok, mindketten sajátos hozzáállású, stílusos játékosok. Emiatt igyekszem az általuk írtakat megfelelő alázattal előadni. Fontos, hogy az ember ne rugaszkodjon el ezektől a jól megírt témáktól, hiszen a közönség ezekkel tud azonosulni. Nyilván nem hangról-hangra játszom a régi szólókat, hanem a saját elképzeléseim szerint gondolom újra őket, de így is elég közel vagyok az eredeti verziókhoz.
Milyen cuccokon játszottad fel a gitárrészeket a stúdióban?
Jon Donais: A szignált Legator gitáromat használtam a felvételek idején, Kemper Profiler-rel és egy Randall Kirk Hammett Signature fejjel. Nagyjából ennyivel abszolváltam a dolgot, pedál board és rack-cuccok nem voltak, az effekteket a producerünk, Jay Ruston tette rá a szólókra.
A turnén is ilyen szimpla a setup?
Jon Donais: Mondhatni, igen. A Kempert viszem magammal, meg a Legator gitárokat. Pedálból csak egy-két példányit cipelek, egy Maxon overdrive-ot és egy Vox wah-t. A könnyebb mozgás érdekében pedig Shure wireless rendszert használok a színpadon.
Bemutatnád néhány szóval az általad tervezett és a neveddel ellátott Legator Jon Donais Signature Ninja R 300-PRO gitárt?
Jon Donais: Örömmel. A hangszer teste mahagóni habos jávor tetővel, a nyak és a fogólap szintén jávor, a konstrukció neck-thru. A fogólap kétoktávos, a menzúrája 25,5, a rádiusza 14 inch, az érintők medium jumbo fajtájúak. Két Fishman Fluence humbucker pickup található benne, melyekhez master volume és háromállású kapcsoló tartozik. Satus kulcsok és fix húrláb biztosítják a megfelelő hangkitartást és a hangolódás-mentességet. Egyszerű hangszer, a nagyszerűsége azonban pont ebben rejlik.
Mit tanácsolnál azon fiatal gitárosoknak, akik szeretnének fejlődni hangszerkezelés terén?
Jon Donais: Aki szólógitárosi babérokra kíván törni, és mindenképpen csiszolt technikát szeretne, annak a legjobb barátja a metronóm kell, hogy legyen. Nem árt törekedni a tiszta hangokra, azt pedig különösen javaslom, hogy mindent lassan kezdjünk tanulni, a sebességet ráér akkor növelni, amikor az adott tempóban már teljes biztonsággal tudunk játszani. Tanuljunk meg járni először, csak aztán akarjunk futni, ugyebár... Hosszú folyamat ez, nem adják olcsón a tudást, szorgalom és kitartás nélkül nem fog menni. Ugyanakkor minden feltétel adott ehhez manapság, elég felmenni a youtube-ra, minden nap új leckék tömege zúdul ránk, szóval tényleg csak megfelelő hozzáállás kérdése az egész. Amikor én kezdtem, még nem voltak ilyen lehetőségek, jobb híján ültünk a lejátszó előtt, és hallás után próbáltuk leszedni a mestereink trükkjeit.
Te magad mennyire vagy nyitott az újdonságokra? Mit gondolsz például a nyolchúros gitárok divatjáról?
Jon Donais: Az a helyzet, hogy a nyolchúrosig el sem jutottam... Egyszer kipróbáltam egy héthúrost, de baromi unalmasnak találtam, egyáltalán nem volt komfortos. Bőven elég nekem a hat húr, van elég hang ezen is! (nevet)
Mit várhatunk a napokon belül induló nyári európai Anthrax-koncertektől?
Jon Donais: Elöljáróban sok információval nem szolgálhatok, mert holnap indulunk Berlinbe, és a programot csak ezután állítjuk és próbáljuk össze. Ez mindig így van nálunk, már hozzászoktam, hogy az utolsó pillanatban dől el minden! (nevet)
anthrax.com
Danev György
2017. június 18. 09:54