Angyali történet fuvolára, szaxofonra és hegedűre - 2. rész
Egy életút, amely mindörökre elköteleződött a zenével. Egy martfűi srác, aki a zenei területen mindenre „Alkalmas”. Legalábbis hegedűn, fuvolán és szaxofonon, újabban még pánsípon is. Aki egy szolnoki amatőr progresszív zenét játszó zenekarból indulva (eközben megjárva a Theatrumot, illetve a Non-Stopot) nívós vendéglátóipari muzsikusként Norvégiában telepedik le, hogy aztán a Magyarországon megszerzett zenei tudományát különböző, többek között saját alapítású zeneiskolájában kamatoztathassa. Utóbbi éveit immár szülőhazájában tölti, ám a zenéléssel ma sem hagy fel. Angyal József, illetve Joseph Angyal – vagy, ahogy mindenki ismeri, „Alkalmas” – ma a világhírű muzsikusokat tömörítő, Leslie Mandoki vezette Soulmates formáció fúvósa, mindemellett új projektek is kibontakozóban vannak...
Gondolom, a beszűkült fellépési lehetőségek miatt váltottál a Non-Stopra. Hogyan emlékszel erre az időszakra?
A Non-Stop együttes eléggé népszerű volt akkoriban. Zádor István zongorista-zenekarvezető szeretett volna egy a Theatrumhoz hasonló, de nem annyira progresszív zenét játszó zenekart, ezért elhívott bennünket Solti Jánoskával. A legfőbb ok, amiért otthagytuk a Theatrumot valóban az, hogy az említett okok miatt nem volt fellépésünk.
Visszatérve a Non-Stopra, még Somló Tamás énekes vitte sikerre a Szép Margit, vagy a Vad viharban élek című nótájukat, aztán ’73-ban elvitte őt az LGT. Először visszajött Turai Tamás, akivel elővettük a régi nagy sikereket, mint a Lélegző furcsa hajnalon, vagy az Én jussak el hozzád című gyönyörű dalokat. Akár a Theatrumban, itt is elég nagy jövés-menés folyt. Turai belépett az újjáalakult Syriusba, helyette jött Gerdesits Feri és Losó Laci. Bétus énekelt, Losó basszusozott. Závodi Janó maradt továbbra is a szólógitáros, Zádorral és velem tehát ’ 74 elején összeállt a Non-Stop új formációja. Jó banda volt, sok fellépéssel. Írtunk új, saját nótákat, koncerteztünk is, ennek ellenére egy évet sem töltöttem a zenekarral. Jánoska ’76-ban az átalakult Generálba igazolt Póta András mellé, a Non-Stopban így állandósultak a tagcserék. Utánunk még voltak különböző próbálkozásaik, de úgy tudom, ’77 januárjában feloszlottak.
.jpg)
Te miért hagytad ott őket?
Mert ’74 decemberében a Metró együttestől kaptam egy ajánlatot. Zorán ugyanis a Taurus felbomlása után újjáalakította a régi zenekart Balázs Fecóval, Brunner Győzővel, Tarján Pali szaxofonossal. Épp külföldi vendéglátózásból tértek haza, de már szervezték az új kiutazást. Németh Dezső (1965 és 1969 között a Gemini együttes szólógitárosa volt, a legendás bíbor Gibson gitárt tőle vásárolta meg Radics Béla – H.I.) megkérdezte, volna-e kedvem Norvégiában velük zenélni, miután igent mondtam, összeállt az új Metró-formáció. Ő basszusgitározott, egy Bánk Sándor nevű srác gitározott, Flautner István zongorázott, Fehér Lajos dobolt. Én fuvoláztam, szaxofonoztam és hegedültem. Zorán jelezte, hogy meggondolta magát, mégsem akar külföldön zenélni, de átadta a nevet a bandának. A Metró ezek után Zorán nélkül zenélt két évig Skandináviában és Svájcban.
A külföldi vendéglátózás után itthon találtam munkát: rövid időre megfordultam a Geminiben, majd Máté Péter Thomastic nevű zenekarába szerződtem, ahol Schöck Ottó zongorázott. Utóbbival egy teljes nyári szezont csináltam végig Balatonfüreden, a Marina Szállóban. Miután jól szólt a banda és összeszoktunk, két évre kiutaztunk Svédországba, Norvégiába és Svájcba vendéglátózni. Ezután 1980-ben jött a Pannónia Expressz…
Horváth Charlie-val?
Ez egy héttagú banda volt, Horváth Charlie ekkor még nem volt benne. Paczári Károly gitározott a Generálból (Paczári Karácsony János James távozása után gitározott a Generálban 1974 végétől 1976 elejéig – H.I.), Lelkes Zoltán az egykori Echo együttesből basszusozott, az úgyszintén generálos Póta András dobolt, a másik Echo-s Varannai István zongorázott, valamint az egykori Atlas-os Bélai György trombitán és pozaunon játszott. Rajtam kívül volt még egy kevésbé ismert zenészünk, Móricz Zsolt billentyűs-szaxofonos. Nagyon erős csapat volt, előkelő helyeken játszottunk.
Közben ’82-ben megnősültem, egy norvég lányt vettem feleségül. Tehát nem disszidáltam, ahogy akkoriban mondták, hanem kivándorló engedéllyel hivatalosan hagyhattam el az országot és telepedhettem le Norvégiában.
És Charlie hogy jött a képbe?
Amikor Varannai és Móricz kiszállt, Bélai Gyuri „lepattant” Amerikába, helyükre hívtuk Charlie-t és Hajdú Sanyit a régi Bergendyből. Charlie az Olympiával épp Norvégiában játszott, a Pannónia Expresszel a közelükben léptünk fel, eljöttek meghallgatni minket. Miután a hely és a banda nagyon megtetszett neki, nem volt nehéz elcsábítani őt az Olympiából.
A „mindenható” Interkoncert, amely a zenekarok, előadók külföldi munkavállalását intézte, szigorú munkaadó volt, mindenben követni kellett az utasításait. Charlie-t értesítették, hogy egy évre Kuvaitba kell szerződni, Zalatnay Sarolta kísérő zenekaraként. A Pannónia Expressznél akkor – már csak a norvég és angol nyelvtudásom kapcsán is – én voltam a zenekarvezető. Közöltem velük, a magam részéről nem szeretnék Kuvaitba utazni, ám ha akarnak, ők menjenek. Ha nem is boldogan, de elvállalták, és elhívták helyettem Fülöp Ervin szaxofonost (ő is az Atlasban fújt és billentyűzött egykor), aki pánsípon is tudott játszani.
Ezután egy Trans Europa Express nevű banda következett. Milyen összefüggés van a két hasonló nevű formáció között?
Az express szón kívül semmilyen. 1984-ben léptem be a Trans Europa Expressbe, amely dán zenekar volt német vezetővel. Csúcs szuper banda volt, Oslóban ismerkedtem meg velük. A zenekari tagság következményeként minden hét csütörtökjén Dániába utaztam és vasárnap este értem haza. Ez egészen addig ment, míg ’85-ben megszületett az első gyermekem, utána már nem tudtam vállalni ezt a leterhelést. ’86-ban ki kellett lépnem a zenekarból, de szóltam Somló Tominak, aki beugrott helyettem. Szerencsére el tudta vállalni, hiszen a Locomotívnak akkorra már nem nagyon voltak bulijai odahaza.
Norvégiában 1986-tól 2000-ig különböző zenei intézményekben tanítottál. Hogyan emlékszel erre a hosszú időszakra?
Jelentkeztem az oslói konzervatóriumba tovább tanulásra. Ezen kívül egyetemre is jártam két évet, ahol angol középfokú nyelvvizsgát tettem. Ezzel és a meglévő iskolai végzettségeimmel már tudtam különböző zenei és általános iskolákban, gimnáziumokban tanítani, miközben frekventált norvég zenekarokban játszottam. Eközben Drammenben, ahol laktam, 1998-ban csináltam egy magán zeneiskolát: ez volt az Angyal Music Academia, ahol több mint harminc növendéket tanítottam fuvolán, szaxofonon és hegedűn. Három-négy tanár pedig zongorát, klasszikus gitárt oktatott.
Amikor 2000-ben felkértek az Állami Gyermekszínház, azaz a Brageteatret zeneigazgatói posztjára, minden tanítást abbahagytam. Termékeny időszakot hagytam magam mögött: huszonkét év alatt harmincnégy darabnak írtam meg a zenéjét és rendeztem. Egészen 2022-ig csináltam, onnan mentem nyugdíjba és költöztem haza.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
2025. szeptember 1. 08:23