Ambrus Rita az egyik legsokoldalúbb magyar énekesnő. 13 éves kora óta áll színpadon, azóta dolgozott szólóban, neves előadók meghívott vendégeként, vokálozott ismert énekesek mögött, adta a hangját rajzfilm figurának, szerepelt filmben és színházi darabban, szórakoztató zenekarok élén több műfajban is énekelt, mindemellett pedig énektanárként igyekszik átadni a tudását tanítványainak. Az idei évben Geszti Péter legújabb produkciójának énekesnőjeként járja az országot.
Az elmúlt nyarad főleg a Geszti Péterrel közös koncertsorozatról szólt. Hogyan lettél a produkció énekesnője?
Rakonczai Viktor javaslatára hívott el Peti egy meghallgatásra. Ez úgy zajlott, hogy mutatott pár saját dalt, amire az instrukciói alapján kellett énekelnem. Később felhívott, hogy szeretné, ha én lennék az az énekesnő, aki a Létvágy című lemezén elhangzott dalokat a Geszti koncerteken énekli majd. Az album érdekessége, hogy a szerzeményeket Peti 11 különböző előadóval vette fel, ezek közül a „Ma ne, ma ne” az a dal, ami a szóló dalom, de további 3 szerzeményben is énekelek a lemezen. A koncerteken a többi dal is az én hangomon szólal meg, amit nagyon jól fogad a közönség, óriási sikerrel végződnek a fellépések.
Nem lehetett könnyű feladat más énekesekre szabott dalokat úgy előadni, hogy a közönségnek ne legyen hiányérzete a koncerteken.
Valóban nem egyszerű feladat, de úgy gondoltam, hogy meg tudom oldani, hiszen nagyon sokféle zenei szituációba keveredtem már az évek alatt. Például vendéglátóztam évekig, ott mindent el kell tudni énekelni, meg kellett tanulnom megoldani nehéz helyzeteket is. Peti olyan énekesnőt keresett, aki rutinos, és a hangterjedelme is széles skálán mozog. A dalok maradtak az eredeti hangnemekben, az Oláh Geri Golyóálló c. dalát is énekelem például, amit abszolút egy férfi hangra írtak. Meg kellett találnom, hogy hogyan tudom a szerzeményeket úgy előadni, hogy én is élvezzem és a közönség is, kifejezetten szeretem énekelni ezt a műsort!
Az emúlt években nagyon sokféle zenei szituációban kipróbálhattad magad. Kérlek, sorolj fel néhányat a karriered fontosabb állomásai közül!
16 évesen kezdtem el a zenekarban éneklést, egy Berlin Blau nevű pop-rock zenekarban, amivel szép eredményt értünk el a Ki Mit Tud-on. Lehetőséget kaptunk a Magyar Rádió 8-as stúdiójában felvenni néhány dalt. A zenekar feloszlott, de én mentem tovább a zenei pályán. Ezután sok jó lehetőséget kaptam, nehéz lenne mindet felsorolni, néhányat említek közülük. 20 évesen a Bergendy Szalon és Tánczenekar volt az első olyan produkció, ahol a saját, általuk megírt dalokat énekeltem, például a Darabokra törted a szívem, vagy a Sajtból van a hold című szerzeményeket. Mi hárman lányok mozgással, ruhákkal, énekléssel idéztük a zenekar régi korszakát, amit én még kislányként láttam a TV-ben. Márai Sándor regénye alapján, Sípos József által rendezett Kaland c. filmben volt egy jelenetem, amiben szintén énekeltem. Olyan neves színészekkel játszhattam együtt, mint Törőcsik Mari, Marozsán Erika, vagy Eperjes Károly. A film végigjárta Európa filmfesztiváljait szép eredményekkel, ez például egy nagy büszkeségem, akárcsak az, hogy a Shrek 3-ban én voltam Hófehérke énekhangja. Voltak színházi szerepeim, pl. a Toldi c. darabban Toldi édesanyját játszottam, a Makrancos Kata színdarabban pedig Signora Biondello-t. Énekeltem TV-s zenés műsorokban,/ Csináljuk a fesztivált, Szerencsekerék/ háttérben is működtem, színpadon, stúdióban rengeteg előadónak vokáloztam. Sub Bass Monsterrel is dolgoztam együtt, a közös dalhoz videoklip is készült. A Stefano és Rita magyar– olasz duett lemez volt az első olyan anyag, ahol a nagy olasz slágerek mellett megjelentek a saját dalaim is 2005-ben az első lemezen és 2006-ban a második albumon. Három másik szerzeményem a Nox / A tél dala/, a Romantic és az Ízisz együttesek lemezeire is felkerült. Azért jó, hogy ennyi különböző produkcióban dolgozhattam, mert nagyon sok tapasztalatra tehettem szert ezáltal.
Furcsa lehet egy kívülállónak, de ugyanabban az időszakban, amikor zenei csatornákon láthattunk veled készült videoklipeket, te hétvégente esküvőkön és céges rendezvényeken énekeltél.
Aki a zenével, énekléssel foglalkozik, az több utat is választhat. Az egyik, hogy megvárja, amíg megszületik egy saját lemeze, ezen dolgozik akár évekig is, és mellette él például egy civil szakmából. Van egy másik út, amikor sodródik a folyammal, és egyszer csak elragadja a vendéglátózás. Voltak lehetőségeim, de úgy gondolom, nem mindegy, hogy az ember mire mond igent. Nem szerettem volna olyan műfajokat énekelni, amiket nem szeretek, csak azért, mert jól kereshettem volna. Szeretem a világslágereket és sok magyar dalt, és a vendéglátó zenekarokban ahol énekeltem, mindig igényes, jó dalokat adtunk elő, tehát ez tulajdonképpen óriási gyakorlás és rutinszerzési lehetőség volt nekem. Már a Bergendyvel is játszottunk világslágereket, valahogy egymás után kerültem ilyen repertoárt játszó zenekarokba. Közben elhívtak olyan produkciókba is, ahol a menedzsment célja az volt, hogy pop sztárcsapatot gyártson. Ezekre én nemet mondtam, mert fontosabbnak éreztem, hogy zenéljek, fejlődjek, tapasztaljak. Szerintem, ha a vendéglátó igényes, akkor igenis nagyon sokat tud szakmailag nyújtani egy énekesnek. Fontos, hogy az ember csak addig csinálja, amíg jól érzi benne magát, amíg megtalálja benne a zenélés örömét. Ha sok negatív tapasztalatot szerez az ember, akkor el kell azon gondolkodnia, hogy tovább kell lépnie.
Neked milyen negatív tapasztalataid voltak?
Egy vendéglátó zenekarban alapvetően mindenki pénzt akar keresni. Ha játszunk, keresünk pénzt, ha nem játszunk nem keresünk, ennyire egyszerű! Így fellépést legtöbbször akkor is elvállaljuk, ha esetleg nem megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy a csapat jól megszólaljon, mindenki komfortosan érezze magát játék közben. Fontos, hogy a zenészek, és a technikus jól együtt tudjanak működni egymással, és figyeljenek egymásra és külön az énekesre is. Hiszen az ő hangszere a saját torkában, a saját testében van, nem tud hangerőben versenyezni a zenekarral, viszont ha rossz körülmények között próbál teljesíteni, túlfeszíti a torkát, és akár hangszalag problémái is adódhatnak ebből. Emellett sem érzelmileg sem dinamikailag nem tud úgy megnyilvánulni, ahogyan az adott dal ezt megkövetelné. A folyamatos beszéd is fárasztja a torkot, hát még az, ha az énekesnek a saját természetes megszólalásához képest fel kell erősödnie, és így kell végigénekelnie akár 4-5 órát! Ehhez óriási teherbírás kell, van, hogy egy napig nem tud megszólalni az ember, miután ilyen körülmények között énekelt. Sokszor a technikusok is tehetetlenek, mert nincs meg a megfelelő felszerelés a koncert hangosításához, például nem tud effektet tenni az énekre a monitorba. Az is előfordult már, hogy fellépés közben lementem a színpadról, és azzal szembesültem, hogy a közönség szinte semmit sem hall az énekből. A technikus széttárta a karját, azt mondta, nem tud megfelelő arányokat keverni, mert a dob és az alapok túl hangosan szólnak a színpadon. Nem lehet úgy szabadon, feszültségmentesen énekelni, hogy az énekes a színpadon sem hallja magát, és tudja, hogy kifelé sem szól megfelelően.
Dolgozol stúdióban, koncerten egyaránt. Melyiket miért szereted?
Színpadon, a közönség előtt másképpen nyilvánulunk meg, mint a stúdióban, ahol nincs senki rajtunk kívül a feléneklő helyiségben. A stúdiózást nagyon szeretem, mert ott általában nagyon jól hallom magam, viszont nagyon precízen, pontosan kell énekelni, mert minden hiba jobban kijön, mint a koncerten. A koncerteken felvillanyozza az embert a közönséggel és a zenésztársakkal való kommunikáció, viszont a stúdióban hiába áll egyedül az ember, a dal mondanivalójának megfelelő lelkiállapotba kell kerülnie ahhoz, hogy a felvétel jól sikerüljön. Ilyenkor elő kell hívnunk magunkban az adott érzést, ebben segít, ha elképzeljük a szituációt, vagy ha akár a közönséget is magunk előtt látjuk gondolatban.
Régóta tanítasz hangképzést. Szerinted mit tehet a fejlődése érdekében a fiatal, tehetséges énekes?
Azt jónak tartom, ha ismerkedik a zenével, hallgat előadókat, akiket szeret. Szoktam javasolni, hogy a lányok hallgassanak férfi énekeseket is, hogy ne essenek abba a hibába, hogy rosszul kezdik el utánozni a kedvencüket, és esetleg beszorítják a hangot, mert úgy hallják, hogy az illető úgy énekel. Ez egy elég nagy csapda, mert ezeken a beidegződéseken később nehéz változtatni. Azt gondolom, hogy az ösztönösség az egy jó dolog, viszont ha valaki énekessé akar válni, hasznos, ha tudatosul benne, hogy mit csinál, azért, mert a testünket használjuk, és ha ezt rosszul tesszük, hosszú távon károsodhatnak a hangképző szerveink. Persze nem mindegy, hogy kihez megy el az ember tanulni. Nagyon nagy bizalommal kell lennie a tanítványnak a tanára felé ahhoz, hogy meg merjen előtte szólalni, hogy ki merje nyitni a száját. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy idegen környezetben, feszült hangulatban akár a szavunk is elakad, ilyen helyzetben még nehezebb egy természetes, jó hangon énekelni! Az énektanár nem csak hangképzést tanít, hanem valamilyen szinten pszichológus is, segítenie kell az énekest, hogy le tudja vetkőzni a gátlásait, és merjen szabadon énekelni. Az éneklés önbizalmat tud adni, meg tudja változtatni az ember hozzáállását a külvilághoz. Még annak is ajánlom, akiből nem lesz énekes, mert segíteni tud a személyiségfejlődésben. De fontos, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő énektanárt. Csak akkor tud fejlődni, ha meg tud nyílni, el tudja engedni magát a tanára előtt. Én is végigjártam ezt az utat, korábban én is egy rossz technikával énekeltem, ebből hangszalag problémáim is adódtak. Több énektanárhoz is jártam, mire megtaláltam a nekem megfelelőt, amióta a nála elsajátított technikát használom, azóta nincsenek olyan problémáim, mint korábban. Viszont az, hogy a jó technikát elsajátította az ember, még nem elég ahhoz, hogy egy dalt jól meg tudjon formálni, akkor lesz, jó, hiteles, ha beleteszi szívét–lelkét! Ezt nem tudja megtanítani az énektanár, a szívét már csak maga az énekes tudja hozzátenni a dalhoz, ettől lesz igazán jó egy előadó!
Pacziga Linda
2017. január 26. 19:11