Aki a rövidebbet húzta – 3. rész
Megnyugtatásképpen: a baljóslatúnak tűnő cím, vagyis mondás ezúttal nem takar negatív végkifejletet. Épp ellenkezőleg. Fokról-fokra, kérdésről-kérdésre, szinte a szemünk előtt bontakozik ki egy színes, izgalmas életút, amely az ötvenes éveinek közepén járó zenész számára még bőven tartogathat meglepetéseket. Adott egy vidékről, Lábatlanból elszármazott, tehetséges szájharmonikás fiú, aki megjárta Görögországot, Budapestre költözvén a fővárosi éjszakai életet is, és addig gyakorolt, amíg a budapesti rock-blues színpadokon össze nem került a hazai zenei élet legjobbjaival. Tudatosan. Nagyjából úgy, ahogy az egykori LGT- dalban az alkalmi szövegíróvá avanzsált Laux József megírta: Mindig magasabbra. Horváth Misi, vagy, ahogy barátai hívják „Kicsi Misi” a modern blues mellett mára sokszínű zenésszé nőtte ki magát. Együtt dolgozott többek között a nemrég elhunyt Török Ádámmal, a Palermo Boogie Gang-es Fekete Jenővel, Kontor Tamással, Gál Csaba Boogie-val, valamint nem utolsó sorban az Amerikát is megjárt Little G. Weevillel is.
Számos albumon hallható a szájharmonika játékod. A vendégmuzsikálás megtisztelő feladat ugyan, ám a zenei kiteljesedéshez, alkotó munkához kevés. Vélhetően ezért hoztál létre önálló, illetve duós produkciókat, amelyek túlmutatnak a kísérőzenész szerepkörén. Ezek közül hármat emelnék ki: a Fekete Jenő - Horváth Misi duó, Kontor Tamás - Horváth Misi Acoustic valamint Gál Csaba Boogie.
Kontor Tomit a kétezres évek elején a Darshan-udvarban láttuk először Little G-vel, ahová a saját klubestünk után tértünk be. Western-kalapban ült és country-zenét gitározott, mégpedig olyan magas szinten, hogy teljesen lenyűgözött. Ott ajánlottam fel neki, hogy jó lenne együtt játszani, ő pedig nagy örömmel igent mondott. Ebből akkor még semmi sem lett. A kocsmai miliőből elvitte a tévés Megasztár vetélkedő, aztán kikerült a látókörből.
Talán hét, nyolc évvel ezelőtt tért vissza Gyuláról, az egyik budapesti klubban találkoztunk. Intéztem neki önálló fellépéseket, majd adódott egy beugrási lehetőség, amire megkértem, hogy vállaljuk el együtt. Jól sikerült, még egy menedzser hölgy is jelentkezett, hogy egyengeti az utunkat, de mindössze egy lemezkészítési pályázat megírásáig jutottunk vele. A lemez megjelent ugyan, ám utána már nem foglalkozott velünk. Kénytelenek voltunk kézbe venni a dolgainkat, s azóta kijött a másik lemezünk is; rengeteg koncertet nyomtunk le közösen, együttműködésünk, barátságunk azóta is töretlen. Az első album alkotói munka, saját dalokat, a második pedig feldolgozásokat tartalmaz.
.jpg)
Jencivel (Fekete Jenő gitáros énekes – H.I.) már a kilencvenes évek felé találkozgattunk, nagy kedvencem volt. Három zenekart tekintettem példaképemnek: az övét, vagyis a Palermo Boogie Ganget, a Dr. Valter & The Lawbreakerst, és persze a Ferenczi Gyuri vezette Herfli Davidsont. Utóbbi kedvenc szájharmonikásom is egyben, de említhetném ebben a körben Oláh Andort, vagy Besenyei Csabát is. Mielőtt Little G., vagyis Szűcs Gábor elment Amerikába – akkoriban vele zenélgettem – előfordult, hogy havi harminc fellépést is teljesítettünk.
Érdemes tudni, hogy Little G. Fekete Jenő tanítványa volt. Pezsgett a zenei éjszakai élet, amelynek egyik jellegzetessége, hogy mindenki találkozik mindenkivel. És persze a dzsemmelések: Jenci felhívta az Old Man’s színpadára Gabeszt a Palermo Boogie Gangbe, én meg ámulva néztem őket. Így valamikor a 2000-es évek elején közelebbről is megismerkedtem Fekete Jenővel Ennek kapcsán megkérdeztem, volna-e kedve velem zenélni, mert Gabesz elment Amerikába és vannak lekötött koncertjeim. Igent mondott. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a példaképemmel muzsikálhatok, azóta – kisebb szünetekkel – töretlen az együttműködés közöttünk.
Húszéves ismeretség, közös zenélés után felvetettem Jenőnek, csinálhatnánk közös lemezt. Beszéltem Giret Gáborral, ő maximálisan támogatta az ötletet. Stúdióba vonultunk és mindenféle különösebb előkészület, hókusz-pókusz nélkül leültünk játszani, akár egy koncerten; így duóban vettünk fel egy teljes lemezanyagot. Teljesen élő, egyedül a While My Guitar Gently Weeps című Beatles-nótára játszottam rá egy kíséretet szájharmonikával. Ezzel a technikával visszatértünk az ősidőkhöz, a negyvenes években csinálták így a lemezeket. Az ilyen jellegű felvételeknek, annak összes hibájával együtt van egy sajátos hangulata.
Gál Csaba Boogie-val megint egy érdekes kirándulást tettem, méghozzá a gospel világába. Jó kritikákat kaptunk, szép sikereket értünk el a Gospel Moments produkcióval. Vele frissebb a kapcsolat, mint az előző két barátommal, mindössze néhány éve ismerjük egymást. Boogie-ról tudni kell, hogy valamikor huszonévesen a Dr. Valter & The Lawbreakersben énekelt és gitározott, személyében rendkívül tehetséges muzsikusról beszélünk.
Az ismeretséget Novai Gábornak köszönhetem, aki megkeresett, hogy szeretné, ha a Nova Kultúrzenekar egyik dalában szájharmonikáznék. Megtörtént a felvétel, azt követően többször beszéltünk telefonon; egy nagyon segítőkész, jószívű embert ismertem meg benne. Nova éppen a hangszerelés frissítésében gondolkodott, ezért szerette volna, ha állandó tagként számíthat rám. Ami számomra megint csak megtiszteltetés, mégis nemet kellett mondanom. Elvem ugyanis, hogy olyat nem vállalok, amit elfoglaltságaim miatt nem tudok teljesíteni. Magam helyett viszont beajánlottam a kiváló Csicsák Gyurit, aki a szájharmonika mellett kitűnően gitározik. Ő azóta is a Nova zenekar tagja, jobban jártak vele, mint velem, mivel Gyuri képzett zenész.
Visszatérve Boogie-hoz: Nováékat egy alkalommal elkísértem a Fábry Showba, ahol az öltözőben összetalálkoztam Gál Csaba Boogie-val. Kötetlen beszélgetés és egy rögtönzött öltözői „bemutató” muzsikálás közben kiderült, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, már csak ez is összehozott bennünket. De legfőképpen a muzikalitása. Innentől csak egy lépés, hogy megbeszéltük, csinálunk valamit közösen. Ennek eredményeként született meg 2020 novemberében a duett lemez, az I Belong To The Band, és azóta is koncertezünk.
A lemezről érdemes tudni, hogy tradicionális jellegű, harmincas évekig, a kezdetekig visszanyúló gospel felvételeket tartalmaz. A masterelésekben, a stúdiózásban, a hangszerelésben megint csak sokat köszönhetünk Giret Gábornak, aki két dalban basszusozott is. A dalok nagy része gitár, szájharmonika, ének közreműködésével készült.
Érdekes kezdeményezésnek tűnik a Luis Eduardo Castagno Trió. Hogy kerültél a projektbe?
A latin amerikai világba még korábban, a koncertszervezési munkáim kapcsán kerültem. Egy klubban összehoztam egy három-négy nemzetközi zenekaros világzenei estet, amelyet a biatorbágyi televízió a helyszínen rögzített. Többek között egy bolgár népzenei együttes is meghívást kapott, amely énekesnőjének megbetegedése miatt kénytelen volt lemondani a szereplést. Helyettük megtaláltam a Patricio Baezze Triót, akik latin amerikai zenéket nyomtak. Eléggé ismertek voltak, két-három lemezük már megjelent Magyarországon. Elképesztő műsort csináltak: olyan gyönyörűen játszottak, hogy a könnyem is kicsordult.
A következő héten már a Ráday utcában, a Shiraz étteremben herfliztem velük egy pár dalban. Olyan jól sikerült, hogy utána Patricio Baezze-zel két évig együtt dolgoztunk. Miután Pato visszatért Chilébe, a zenekar gitárosa, Ursu Gábor Luis Eduardo Castagno argentín gitárost ajánlotta a helyére. Luis úgy énekelt, mint a világsztárok, vele vittük tovább ezt a vonalat, amely immár tíz éve működik. Elkezdtünk egy lemezt felvenni, de sajnos félkész állapotban maradt. Időnként kapunk koncertfelkérést, aminek eleget teszünk. Mint említettem, nagyon szeretem ezt a világot, amelynek főképp a hangulata fogott meg.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
2024. október 21. 05:59