„A zenében találkozhat mindenki.”
Horvát Anna még csak negyedéves gimnazista Óbecsén, de már három különféle stílusú zenekarban játszik, angol, szerb és magyar nyelvű dalokat. Major Eszter interjúja Horvát Annával, a Deskavaary, a Les Filles és a Generation Z basszusgitárosával.
Apukád is basszusgitáros, ez mennyire segített téged a hangszerválasztásban? Rajta kívül ki inspirált még a zenélésben?
Szerintem mindig is a gitárhoz és a basszusgitárhoz vonzott legjobban a szívem. A zeneiskolában klasszikus gitáron tanultam meg játszani, a basszusgitár 12 éves koromban jött az életembe, amikor bekerültem egy induló gyerekzenekarba, ami egy közös együttesben zenélő szülők kezdeményezésére alakult. Ekkor apukám megmutatta az alapokat és jó ideig segített, hogy megtanuljak rajta zenélni. Idő kellett, mire az ujjaim és a kezem átállt a basszusgitárra. Elejében egy Jazz Bass gitáron játszottam, ami elég súlyos és szélesnyakú volt, aztán néhány hangszer kipróbálása után számomra a megfelelő hangszer egy aktív Yamaha típusú basszusgitár lett, aminek vékony nyaka van és könnyen lehet rajta zenélni. Apukámon kívül Lovas Djijanta zenetanárnőt említeném, aki több formációban foglalkozott velünk, és ma is szoros a kapcsolatunk, mivel továbbra is együttműködünk a Les Filles lányzenekarban.
Mit szólt a környezeted hangszerválasztásodhoz? Mivel nem tipikus női hangszer, milyen kihívást jelent basszusgitáron játszani?
Azért érzem, hogy kihívás, mert a legtöbbször férfi basszusgitárosokat látok zenélni. Az elején kicsit nehéz volt átállni a klasszikus gitárról, fájtak az ujjaim, meg hát van súlya is a gitárnak, a vállam néha fáj tőle, de ez mind eltörpül amellett, hogy mennyire jó ezt csinálni, szóval el lehet tűrni. És emellett pedig jó tapasztalataim vannak, mert az emberektől azt hallom vissza, hogy mennyire különleges, hogyha egy nő basszusgitáron játszik, hogy nem mindennap látnak ilyet. Szóval jó dolognak tekintik szerintem mások is ezt, és én is különlegesnek érzem magam, hogy basszusgitározok.
Játszol popot, rockot, bluest; magyarul, szerbül, angolul. Annyiféle stílus keveredik a zenekarokban, amelyekben játszol, hogyan tudsz mindegyikben önazonos lenni?
Te milyen zenéket hallgatsz a legszívesebben?
Úgy gondolom, hogy az én zenei érdeklődésem nagyon tág, tényleg minden minőségi zenét szeretek meghallgatni már kiskorom óta, főleg, amit jó zenészek adnak elő. Soha nem határolódtam el semmilyen zenétől, és ez így van a műfajokkal és a nyelvekkel is. Szeretem is játszani mindegyiket. Voltak időszakok amikor egy-egy irányzat jobban vonzott, attól függően, hogy éppen milyen stílusú zenét játszottunk a zenekarokban. Ekkor igyekeztem néhány kiemelkedő előadót megismerni, a zenéjét elemezni és el is sajátítani. Szeretnék minél több zenei irányzatban járatos lenni, hogy a saját szerzemények készítésekor a meglévő alapra, egy sajátságos stílust tudjak ráépíteni. Legjobban azokat a zenéket szeretem, ahol a basszus vezet és adja meg a zene felismerhető alapját. Nagyon kedvelem, amikor a dob és a baszus jól közreműködik, hogy szinte már az alap is egy kész zene. Szerencsére mindegyik zenekarban jól össze tudunk dolgozni a dobossal.
Az előadók közül felnézek Kinga Glyk és TallWilkenfeld basszusgitáros hölgyekre, akik nagyon magas szinten zenélnek. Akik mostanában elnyerték elismerésemet, a japán Tokyo Groove lányzenekar.
A Les Filles zenekarotok kicsivel a covid előtt alakult. Hol tart azóta ez a közös projekt, amiben hatan lányok zenéltek?
Amikor bejött a koronavírus, akkor kevesebbet találkoztunk, de ahogy tudtunk, azonnal elkezdtünk próbálni. Mostanában a pop, rock és blues coverek mellett már saját számokat is írunk, próbálunk minden zenei stílust belevinni a zenénkbe, hogy változatos legyen. Szerbül és magyarul is vannak már dalaink, amilyennek kijön a végén, sőt van olyan, amit mindkét nyelven eléneklünk.
Klubokban, kültéri nagyszínpados rendezvényeken, motoros találkozókon szoktunk fellépni. Néhányszor már az újvidéki televízióban is szerepeltünk.
Mesélsz a másik két zenekarodról is?
A Generation Z egy trió keményebb rock hangzással. Saját szerzeményeket adunk elő szerb nyelven. Volt már több sikeres fellépésünk, főleg Újvidék és Belgrád felé orientálódunk.
A legújabb zenekarom pedig a Deskavaary, ahol tavaly tél óta játszom. A székhelyünk Kishegyesen van, a tagok Vajdaság több településéről származnak. Ez egy punk-rock-ska zenekar, sajátos hangzással. Az alap rock hangszerek mellet megjelenik a hegedű és a harmonika is. Főleg saját szerzeményeket játszunk magyar nyelven, a gitárosunk ötleteit dolgozzuk fel.
Egy önálló kiadványunk van Salted Caramel néven. Zenénket igyekszünk minél szélesebb körben bemutatni Vajdaságban és Magyarországon is, már több tehetségkutatón is részt vettünk.
Mi a metódus a többi zenekarodban, amikor dalt írtok?
Általában úgy van, hogy valakinek van egy ötlete, például a gitárosnak egy pár akkord, ami tetszik neki, és azt elhozza a próbára, ahhoz pedig mindenki a saját részét hozzáadja és összerakjuk. Szóval együttműködünk, és minél többször eljátsszuk, annál több ötlet jön a fejünkbe és úgy alakítjuk a dalt. A szöveg pedig vagy megvan előtte, vagy közben az énekes megírja, vagy utána kitaláljuk. Nagy egyenlőség van, mindenki vihet ötletet, és a fiúk is nagyon figyelmesek, sokszor felajánlják, hogy ők vigyék az erősítőmet és a gitáromat.
Ez nagyon szabad zeneírásnak tűnik, kötöttségek nélküli, jókedvű alkotásnak.
Igen, szeretünk együtt nevetni, szórakozni, zenélni főleg, hiszen nagyon szeretjük azt, amit csinálunk, és ez jókedvvel tölti meg a mindennapjainkat is.
Látszik, hogy mennyire otthonosan, összeszokottan zenélsz együtt mindhárom zenekarodban a többi taggal. Tudatában vagy annak, hogy ez milyen különleges, hogy ilyenkor a zenén keresztül eltűnnek a nyelvi és a nemzetiségi különbözőségek?
Igen, ezt már én is megfogalmaztam, hogy a zenében nem számít se a nem, se a kor, se a nemzetiség, a zenében találkozhat mindenki.
Mik a terveid a jövőben?
Az érettségi után tervezek egyetemre menni, azt hiszem, grafikus dizájnt szeretnék tanulni, de ez még változhat, ebben nem vagyok biztos. A zenélést pedig természetesen mellette is folytatni szeretném, csak jól be kell osztani hozzá az időt, hogy minden beleférjen. Szóval szeretném minél jobban tökéletesíteni, képezni magam, és idővel majd átállni az öthúros basszusgitárra. És szeretnék minél több nagyszínpadi, jól hangosított és pazar fénytechnikás fellépésen részt venni, mert egy jól sikerült fellépésből, ahol a közönségnek tetszett, amit csináltunk, napokig lehet „feldobódni és táplálkozni”.
Videó linkek:
Major Eszter
2023. május 11. 07:01