A négyhúros Örökös - 2. rész
Harmincas korosztályának megfelelően foglalkozhatna akár hip-hop, rap, vagy bármilyen más divatos irányzattal, ezek helyett inkább a klasszikus rock műfaját kedveli. A Led Zeppelin, a Cream, Jimi Hendrix, vagy éppen a Red Hot Chili Peppers zenéjén szocializálódott, nem meglepő tehát, hogy – a mai napig – más hasonló formációk dalai mellett épp ezeket hallgatja. És persze Tunyogi Péter egykori P. Mobil-, illetve TRB-klasszikusait. Kovács Bence Armand a fentebb felsorolt előadók, Flea (Red Hot Chili Peppers), valamint Kékesi Bajnok László (P. Mobil, TRB) hatására basszusgitárt ragadott és képzett zenészé lépett elő. Jelesre végezte a Kőbányai Zenei Stúdiót, jelentkezett és felvételt nyert a Kodolányi János Egyetemre, mindemellett hűséges alapító tagja, vezetője, basszusgitárosa a Tunyó Öröksége zenekarnak; ráadásul van véleménye a hazai zenei élet sajátosságairól is.
Ha már az iskolánál tartottunk: mi a véleményed arról, hogy a végzett (esetleg utolsó tanulóéveit taposó) fiatalok zöme a mai bevett szokás szerint „szimultánt” játszanak, vagyis egyidejűleg több formációban is közreműködnek?
Sajnos kis hazánkban nagyon nehéz egy zenekarból megélni – hacsak nem élvonalbeli formációról beszélünk –, ezért több lábon állnak. A zenei világ átalakult, ma már alapvetés, hogy egy zenész több formációban játszik. Teljesen meg tudom érteni őket!
Személy szerint azt gondolom, hogy mint mindennek, ennek is vannak pozitív és negatív oldalai. A szakmai fejlődés felől nézve mindenképp pozitívum, hogy az illető több zenei stílusban meg tud mutatkozni; különböző zenészekkel tud együttműködni, a fő zenekara mellett más formációkban is kipróbálhatja magát, emellett jó kapcsolatokra is szert tehet. Nem elhanyagolható szempont az anyagi biztonság sem, bár ez kiszámíthatatlan, viszont meg lehet valósítani különböző ötleteket olyan közegben, ahol erre lehetőség nyílik.
Az egyidejű több zenekaros szereplés negatívuma, hogy a szakma nehezen azonosítja be az illető előadó saját stílusát. Nem beszélve arról, hogy ez a fajta szétforgácsolódás akár kiégéshez is vezethet. Ha egy zenész sok projektben vesz részt, minden érintett számára komoly akadályt jelent a zenekari próbák és a koncertek összehangolása. Ez jobb esetben zűrzavarhoz vezet, számomra pedig egyenesen rémálom. Tapasztalatból mondom, ezt érzem, amikor próbát szervezek, de a srácok együttműködési készségének hála, sűrű elfoglaltságaik ellenére is mindig megoldódik a probléma. Ahol viszont nincs hajlandóság, vagy lehetőség a kompromisszumra, könnyen sérülhet a zenekarok belső kohéziója. Ami előbb-utóbb konfliktusokat szül, hiszen az elfoglalt zenész helyett olyan helyettesítő embert kell találni, aki gyakorlott, megfelelő és otthonosan mozog az adott stílusban.
Fontos a zenekari hűség? Fontosabb, mint a megélhetési zenélés?
Mindkét dolog komoly dilemmát okoz... A hűség és a megélhetés alapvető fontosságú tényezők. Ám ez attól is függ, hogy kinek mi az értékrendje és kinek mennyit enged meg az élethelyzete. Egy zenekarnak össze kell csiszolódnia – és ez az élet bármely területére nézve igaz: legyen az munka, sport, vagy bármi, amit csapatban végez az ember –, ami magával hozza a sajátos hangzásvilágot, és amivel fel lehet emelkedni. Egy stabil zenekar – amelynek tagsága állandó, minden koncerten azonos felállásban lép színpadra, hűséges a választott zenéhez, zenekari társaihoz – igenis képes sikereket elérni.
Téged nem környékeztek meg máshonnan? Nem próbáltak meg elcsábítani?
Dehogynem! Az évek során jó pár megkeresést kaptam és kapok mind a mai napig. Lett volna lehetőség zenélni egy Budapest Parkot megtöltős zenekarban is, ám nem vállaltam el, mivel mások a nézeteim, illetve a feltételek sem voltak számomra ideálisak. Érdemes jól átgondolni minden megkörnyékezést, nem célszerű ilyenkor rögtön igennel válaszolni; fontos mérlegelni és fontos belegondolni abba, hogy mivel mi jár, mit nyerhetsz és veszíthetsz.
Még egy kicsit az iskolánál maradva, te hogy látod: az ott végzett növendékek mennyire tudják a gyakorlatban kamatoztatni a megszerzett tudást, ismereteket, vagyis mennyire képes felszívni a magyar zenei piac a képzett zenészeket?
A Kőbányai Zenei Stúdió magas szintű képzést, hangszeres tudást, zenekari tapasztalatot, kapcsolatépítést nyújt mindenki számára. Úgy gondolom, ha valaki sok munkát, időt és energiát tesz bele, a megszerzett tudással képes helyt állni a zenei piacon. Viszont ez a „piac” nem túl nagy, emiatt nem mindenki tud igazán érvényesülni, így sokan kénytelenek több lábon állni.
És mennyi esélye van a külföldön való érvényesülésnek?
Van lehetőség például állandó zenekarral hajón zenélni, vagy akár session munkákkal jó fizetésért dolgozni. A nyelvtudás viszont nagyon fontos, sőt elengedhetetlen. Hiszen ott azonnal meg kell érteni, hogy mik az utasítások, illetve, hogy hozzá tudj szólni a szakmai dolgokhoz is. A Kőbányai Zenei Stúdióban heti rendszerességgel tartottak angol órákat, ahol szakszavakat is tanultunk.
Úgy gondolom, jó eséllyel van lehetőség zenészként külföldön érvényesülni. Tovább tanulás szempontjából nézve is, több ismerősöm is van, aki külföldön folytatja zenei tanulmányait.
Negyedik esztendeje a Tunyó Öröksége zenekart erősíted. Mit jelentett számodra az eddig eltelt időszak?
Ami erről a kérdésről eszembe jut, az az ugrásszerű előrelépés. Azt érzem, hogy „hazaérkeztem”! Régóta el szerettem volna játszani a Honfoglalást, A királyt, a Pokolba tartó vonatot, A főnix éjszakáját, ez a vágyam egytől-egyig megvalósult ebben a zenekarban és ez rendkívüli öröm számomra!
Hála Istennek kiemelkedően jó zenésztársaim vannak, akik rengeteg tapasztalattal bírnak és emberileg is abszolút kitűnőek. Nagyon erős ez a felállás, véleményem szerint a legjobb a zenekar történetében. Gál Gábor gitározik, aki az 1994-es P. Mobil-Fradi pálya koncerten gitározott Sárvári Vilmos mellett. Ézsiás Péter énekel, akit a Historica zenekarból ismertem meg, a hangjában ott az az igazi őserő, a nagybetűs ROCK énekhang! De ne feledkezzünk el az egyik alapítóról, Fehér Zoltán Frégóról sem, aki úgyszintén élethűen tolmácsolja Tunyogi Péter legendás dalait. Azonban családi és szakmai elfoglaltsága miatt (altatóorvos) sajnos nem tud minden koncertünkön fellépni velünk, amit mindannyian nagyon sajnálunk, hiszen jó barátunk is egyben. Balázs Patrikkal (szintén alapító), már lassan nyolc éve állok közös színpadon, ő billentyűzik a zenekarban. Hozzá kell tennem, egy eredeti, 1965-ben gyártott Hammond E-100-ason szépíti az összhangzást a Tunyó Öröksége csapatában.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
2025. október 13. 05:33