A művészetek és a műszaki tudományok határmezsgyéjén
A Pannónia Filmstúdió a legendás magyar rajzfilmek szülőhelye volt a hatvanas-hetvenes években. A Hűvösvölgy, mint környezet már önmagában is gyönyörű, a patinás épület régi fényében tündököl, a dupla falak között pedig hazánk egyik legjobb stúdió-komplexuma működik. Nem állom meg, hogy vendéglátómat, a Pannónia Stúdió zenei stúdióinak vezetőjét, Mohai György hangmérnököt ne kérjem arra, hogy vezessen körbe a beszélgetés előtt. Feltűnt, hogy itt mindenki mosolyog és mindenkinek van egy-két kedves szava a másikhoz. A falak pedig átitatva a kultúrával. Én is mosolygok, folyamatosan. Mohai Györggyel Rozsonits Tamás beszélgetett.
Mutasd be kérlek, hol vagyunk most?
A volt Pannonia Filmstúdióban, amely eredetileg szinkron-stúdiónak épült, de nem sokkal később ide költözött a magyar rajzfilmgyártás, itt élte az aranykorát. Mára rajzfilmkészítés már nem történik itt és nem is a szinkron a fő profil, mostanra a Pannonia Stúdió filmes utómunka-bázisként működik. Több cég költözött ide, mindegyikük a filmkészítés valamely szegmensével foglalkozik. Úgy alakult a struktúra, hogy a filmkészítés folyamatában egymás munkáját egészítjük ki. Bekerül ide a nyers forgatott anyag és akár a kész film a folyamat vége. Ez a képvágást, a VFX-et (vizuális effekt), a trükköket, fényelést, zenefelvételt és a hang-utómunkát jelenti, ezek összessége itt a házban mind-mind elkészülhet.
Jelenleg mi a fő profilotok?
A legfőbb profilunk a filmzene felvétel és keverés, de komplett filmhang utómunkával is foglalkozunk és nagyon sok lemezfelvétel és egyéb hangfelvétel is készül itt. A szinkronból mára annyi maradt, hogy az itt utómunkán lévő filmjeink úgynevezett utószinkronjait készítjük, illetve szerencsére nagyon sok külföldi film forog mostanában az országban, sok világsztárral. Relatíve sok aktív külföldi színész tartózkodik mostanában az országban, az ő korábbi filmjeik munkafolyamata sok esetben éppen ott tart, hogy saját magukat kell utószinkronizálni, mert a helyszíni felvétel esetleg cserére szorul. Az eredeti felvétel bárhol készülhetett a világon, ők az aktuális munkáik miatt itt forgatnak, néhány órás utószinkronért nem utaztatják őket vissza például Los Angelesbe, hanem itt vagyunk mi és elkészítjük. Ilyenkor szokott felbukkanni itt Tom Hanks, Tim Roth, Will Smith sorolhatnám.
Hogy zajlik egy ilyen munka?
Átküldik nekünk az anyagot, online összekapcsoljuk a stúdiókat, ott ül a rendező vagy a szinkronrendező, mi itt felvesszük a szinkront, amit ő nyomon követ.
Van valami követelményrendszerük?
Megmondják, hogy milyen mikrofonokat használjunk, de ezek standardok. Mi elkészítjük az általuk átküldött jelenetekre az utószinkront, ők pedig azzal folytatják a munkát tovább otthon.
Hogyan kerültél bele ebbe a szakmába?
Kicsi korom óta tanulok zenét és zenélek is. Tizenkét évig hegedültem, zongoráztam, majd gitároztam. Gyerekkoromban beakadt, hogy hangszerkészítő leszek és sokáig az volt a fejemben. Édesapám konzit végzett orgona szakon, (amúgy informatikus), sokat orgonált, gyerekkoromban ott álltam mellette és lapoztam és regisztráltam az orgonát, tehát a kottaolvasás kicsi koromban ívódott belém. Ez csak úgy ragadt rám, akkoriban még nem is tanultam. Édesapám mellet álltam az orgonapadon, nem is értem még fel a hangszert, de a dallam ereszkedését és ívelését figyelve összeraktam a látottakat a billentyűkkel és egyszer csak tudtam kottát olvasni. Ahogy elkezdtem gitározni, jött a saját zenekar és vele a hangosítás is, ami engem már a gimnáziumban nagyon elkezdett érdekelni. Így aztán szép lassan belecsúsztam. Érettségit követően a Magyar Rádió OKJ-s hangmesteri tanfolyamát végeztem el az egyetem mellett, mert akkoriban a Kandó villamosmérnöki karára jártam. A tanfolyamon Újházi Laci bácsi volt a mesterünk, aki már ott rendkívüli hatást gyakorolt rám azzal a szeretettel, ahogy ehhez a szakmához viszonyult. Nagyon sokan voltunk az évfolyamban a „szabadnapos tűzoltótól a pályaelhagyó jogászig”, meg az a rengeteg DJ… szóval azonnal kitűnt, hogy ebből a gárdából komoly hangmérnök nem sok kerül ki. Laci bácsi ennek ellenére mindenkinek töretlen lelkesedéssel, párás szemmel magyarázta el, hogyan kell például zongorát mikrofonozni, miközben a többségnek arról sem volt fogalma, hogy a zongorát melyik oldaláról kell megközelíteni. Aztán a zenekarom gitáros testvérpárja annyira bedemózta nekem a Kőbányai Zenei Stúdiót, hogy kedvet kaptam és felvételiztem ének szakra. Fel is vettek, először Faith Ildikó, később Berki Tamás tanítottak. Nagyon élveztem azt a sulit, nagyon erős évfolyamba jártam! Erre ment rá a Kandó vége, onnan még hiányzik néhány félév. Racionálisan gondolkodom, sosem dédelgettem énekesi ambíciókat. Nem voltam rossz, de kiugró sem. Sokat játszottunk a zenekarral, volt egy kis felszerelésem, aztán több más zenekar is keresett, hogy hangosítsam őket is. Így fejlődött ez az egész céggé. Megismerkedtem hangosító kollégákkal, elszegődtem dob-roadnak a Demjén-zenekarba Solti Jánoska mellé, de persze „befogtak” más munkákra is, pakoltam, mikrofonoztam és Oszi (Kiss Tibor) megengedte, hogy mellé üljek a front mixerhez és nagyon sok mindenre megtanított. Közben építettem a saját cégemet, ez mindig párhuzamosan történt azzal, hogy másoknál is dolgoztam. Aztán 2007-ben meghirdették a Színház és Filmművészeti Egyetemen a hangmester szakot, amire sok éve annyian vártunk! Elég durva volt a felvételi, plusz százszoros (!) volt túljelentkezés. Hat helyre hatszázan jelentkeztünk. Felvettek és ott kezdődött igazán a hanggal való foglalkozásom második szakasza. Iszonyúan jó közösségbe kerültem, Dr. Balázs Gábor és Dr. Erdélyi Gábor osztályába jártam. Speciálisan filmes képzést kaptunk, persze voltak műszaki és zenetanáraink is a megfelelő akadémiákról és egyetemekről. Csiszár János és Újházi László tanár urak meghatározó mestereim. A csoporttársaimmal iszonyúan inspiráltuk egymást, a mai napig közeli kapcsolatban vagyunk. 2010-ben diplomáztunk, közben elkezdtem színházi hangosítással is foglalkozni, a Pesti Magyar Színház Hangtárának évekig a vezetője voltam Őze Áron felkérésére, közben szabadúszó hangmérnökként együtt dolgoztam-dolgozom Szekeres Adriennel, a KFT zenekarral, a Djabe zenekarral, Karácsony Jánossal, a Makám zenekarral, Szirtes Edina Mókussal, Balázs Elemér Grouppal, Feke Palival, Bereczki Zolival, Serbán Attilával, Csemer Bogival, a Talamba ütőegyüttessel, a Modern Art Orchestrával, a Misztrál zenekarral, Szeder Szabó Krisztivel, az Unisex zenekarral, szoktam helyettesíteni Charlie-nál, a Magashegyi Undergroundnál - csak ki ne felejtsek senkit! Mostanában a Madách Színházban, a soproni Petőfi Színházban, és az Erkel Színházban is többször dolgoztam, sokszor hívnak sound designernek. A Pannónia Stúdió miatt a KFT-n kívül a többi zenekaromat „leadtam” időhiány miatt, de sokszor járok vissza hozzájuk helyettesíteni. Néhány éve a klasszikus zenéhez is átpártoltam, sokat dolgozom a Győri Filharmonikusokkal, a Dohnányi Zenekarral, sok operát és filmzene koncertet is hangosítok, illetve 2012 óta a Zikkurat Ügynökség is foglalkoztat. Ott nagyon komoly előadásokra kerül sor hatalmas aparátussal (István, a Király turnék, Shrek musical, Hegedűs a háztetőn turné, és most indul a West Side Story a Szegedi Szabadtéren). Kicsit elmozdultam a színház irányába, pedig imádtam évi kb háromszáz alkalommal beülni egy zenekari buszba, de már közeledek a 40-hez, van négy gyermekem, kicsit belefáradtam a sok utazásba. Az is hozzá tartozik, hogy nagyon élvezem, amikor értő és figyelő közönség ül a nézőtéren és számít nekik az a pici faktor is, amit esetleg én teszek hozzá a produkcióhoz.
Hogyan kerültél kapcsolatba a film világával?
Igazából ez a Színház és Filmművészeti Egyetemre való bekerülésemmel kezdődött 2007-ben, de abban az időben annyira lefoglalt a hangosítás, hogy igazából nem kanyarodtam el a filmes szakma felé. Aztán jó sok év után 2015-ben elvállaltam a Spy című film hangmérnöki teendőit egy koncertjelenetben. Igazából ez a munka is még a hangosítás révén jött. Kerestek valakit aki alapvetően koncerthangmérnök, de azért a film nem teljesen idegen tőle. Ott ismerkedtem össze egy amerikai hangmérnökkel, ő Mac Ruth, a forgatáson összebarátkoztunk. Fél év múlva felhívott, hogy lenne egy forgatás, amiben esetleg lenne helyem a stábjában, beszéljünk róla. Ez lett Ridley Scott: Mentőexpedíció című filmje. Ha láttad, biztos emlékszel rá, hogy a hat szereplő nagyrészt szkafanderben kommunikál egymással, erre kellett megoldást találni hangilag a forgatásra, hogy hallják egymást, a rendezőt, az asszisztenst.... Kitaláltam rá egy megoldást, hogy hogyan lehetne ezt gördülékenyen kivitelezni. Mac-nek tetszett, megbízott bennem. Bekerültem a stábba, négy és fél hónapig forgattunk Magyarországon és Jordániában. Így kerültem komolyabb kapcsolatba a filmmel. Nem volt rossz start, ez a film az összes hangi kategóriában Oscart jelölést kapott abban az évben.
Hogyan kerültél a Pannónia Stúdióba?
Úgy, hogy a sok évi hányattatást követően az új tulajdonos felújította az amúgy műemlék-épületet és eredeti funkciójába helyezte. Keresett bérlőket, így költöztek ide filmes utómunkákkal foglalkozó cégek, kellett nekik moziterem, hiszen alapvetően vágtak, de maradt szabad kapacitás. Szóltak Balázs Gábornak, az én egyetemi tanáromnak, aki viszont hívott engem, hogy akad itt még hely hangfelvételre is. Beléptem az épületbe, és elsőre megragadott a miliő, pedig akkor még sitt-kupacokon kellett átmászni. Minden ház-a-házban elven épült, öntöttvas és beton szarkofágban vagyunk, saját aljzattal és födémmel, körben légrés, az egész rugókon áll, kívülről egy nyolcvan centis rakott téglafal öleli körbe. Álmennyezet-födém-külső födém. Négy kisebb (74 + 40 nm) műterem (stúdió) üzemel a házban jelenleg, plusz a nagy stúdió. Elkezdtük a munkát és nagyon beindult. Talán a legjobb technikával felszerelt stúdió ez most Magyarországon. Hihetetlenül szeretik a zenészek, elképesztő mikrofon-parkból válogathatnak nálunk. Több száz Neumann, Schoeps, Bruel, AKG, Royer... eredeti U 47-es, U 67-es csöves mikrofonok… engem is beszippantott ez a világ. Egymásnak adják a kilincset a zenekarok. A nagy stúdió akkor még üresen állt, eléggé lepusztult állapotban. Ment az agyalás, mi történjen vele. A ház vállalta a felújítását és szépen átszivárogtam oda is. Visszaállítottuk a terem eredeti akusztikáját, kiválóan szól. Egyedül a színvilág változott, te is láttad, vidámabb, világos színek dominálnak most, már nem a ravatalozó-feeling uralkodik, ha belépsz oda. Fontosnak tarom, hogy a zenészek jó érzéssel üljenek be játszani. Mivel amúgy is én dolgoztam ott a legtöbbet, egy éve a tulajdonos rám bízta a nagy stúdiót, most teljes egészében én bérlem. Elkezdtük ott a filmzene felvételi ágat kiépíteni, nagyon beindult. Úgy tűnik sikerrel próbálunk új piaci területeket keresni, főleg külföldön. Nagyon jók a magyar zenészek, és lássuk be: relatíve olcsók, a stúdió minősége pedig teljesen megfelelő. Tudjuk hozni azt a színvonalat, amit külföldön elvárnak. Láthattad az imént, a zenekar az EMI számára készít éppen felvételt, ez az angol producer aki most itt van, amúgy sokat dolgozik az Abbey Roadon is.
A felvétel, a keverés vagy a mastering a kedvenced a munkafolyamatok közül?
A masteringhez nem nagyon értek, felvenni szeretek a legjobban. Lemezt keverni is jó, de ritkábban jut rá időm sajnos. Hatalmas country-rajongó vagyok, Little Big Town, Dixie Chicks, stb, ilyen zenék nem nagyon születnek itthon. Nem a lemezkeverés a fő profilom, bár szívesen csinálom ha valaki kivárja. Lassan keverek és az nem rentábilis. Amit nagyon szeretek és ez a fő profilom, az a filmzene-keverés. Felvételeket készíteni is szeretek, nálunk főleg jazz és komolyzenei anyagok készülnek, szóval igazi hangszereket szólaltatnak meg élő muzsikusok. De a múlt héten éppen az Ivan & The Parazol készített itt felvételt, nagyon jó volt velük is együtt dolgozni. Ami nehéz, hogy a hazai zenekarok más költségvetésből dolgoznak, mint a nyugatiak, nekünk viszont ugyanazt a technikai színvonalat kell nyújtanunk és remélem, hogy ez így is történik.
Visszatérve: miért a filmzenékkel szeretsz a leginkább foglalkozni?
Mert nagyon izgalmasak! Egyszerre kell szem előtt tartani a funkcionalitást és a művészi értékeket. Ez elsősorban zeneszerzői feladat, de nekünk, hangmérnököknek ezt nagyon alá kell támasztanunk. Másrészt a hangszerek nagyon széles spektrumát vonultatják föl, és ami még plusz izgalmas, hogy surroundban kell keverni. A surround mixelés hihetetlenül kinyitja a lehetőségeket, mert valós tereket hallok, pláne most, hogy a Dolby Atmos belépett az ajtón. Jól tudok átvenni emóciókat a zeneszerzőktől és a rendezőktől, ez sem hátrány. Megteremtődik köztünk egyfajta feltétlen bizalmi rendszer. Ha az ember ügyes, úgy kínálja fel az utakat a rendezőnek, hogy ő választhat, de te tereled rá. A filmzenei mixben nagyon pici dolgok is változtathatnak meg jelentéstartalmakat. Hogy mit teszel fókuszba, mi kerül hátrébb, akár egy zengető típusa, hossza is nagyon sokat számíthat. Mindez érzék kérdése. Egy film attól egyedi, ha minden hang ahhoz készül. A zene, a zörejek-atmoszférák és a dialógusok: ez a három, jól elkülöníthető része egy film hangjának, ám ezek szervesen összetartoznak.
Ki a kedvenc filmzeneszerződ?
Óriási Nino Rota rajongó vagyok. Amúgy is az olaszokat kedvelem filmzenékben. A magyarok közül nagyon szerettem Melis Lászlót. Nagyon egy hullámhosszon voltunk. Őt sajnos nemrég vesztettük el. Nagyon nagy veszteség. Pacsay Attila a mostaniak közül fantasztikus zenéket ír, Balázs Ádám szintén, (ő Balázs Árpád fia), Czomba Imrével is nagyon jó volt együtt dolgozni, Dinyés Danival, Márkos Alberttel szintén.
A filmzeneszerzés lehet kitörési pont magyar művészeknek szerinted?
Többen élnek az Egyesült Államokban és nagyon tehetségesek, de rengeteg a jelentkező. Ez a műfaj nem itt született, nem itt rakták le az alapjait és nem ezt szívták magukba az anyatejjel. Ez az a hátrány, amit le kell küzdeni, de nagyon szurkolok nekik. Büszke vagyok arra, hogy a ma élő filmrendezőink közül négyen is Oscar-díjasok, Nemes-Jeles László, Szabó István, Rofusz Ferenc és Deák Kristóf. Mindegyikükkel dolgoztunk, dolgozunk együtt. Előfordult, hogy néhány héten belül mind a négyen megfordultak itt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a legnagyobb hazai nevek ide járnak filmzenét felvenni.
Oktatsz is. Hogyan látod az utánpótlás helyzetét?
Alkalmi előadó vagyok a Színház és Filmművészeti Egyetemen és tanítok a Szent György Médiaiskolában, de hívtak már többször előadást tartani a Műegyetemre is. Nagyon érdeklődők a hallgatók, nagy létszámban látogatják az órákat. Kérdeznek is, foglalkoztatja őket a téma, de hát azért ide iratkoztak be. Nagyon nehéz terület a mi szakmánk, nehéz eldönteni, hogy művészeti vagy műszaki oktatási intézményben tanítsák, ez egy határmezsgye. De bizakodó vagyok a fiatalokkal kapcsolatban. Nagyon kéne egy erős, jól képzett, tájékozott, jó ízlésű fiatal generáció, sokat lendítene a szakmánk renoméján, ami lássuk be még mindig nincs a legjobb helyzetben. De ez megérne egy külön beszélgetést.
Nagy tisztelettel és szeretettel emlékezel a mestereidre, akiktől kaptál egyfajta szemléletet a tudáson túl. Ma már te is mestere vagy a fiatal generációnak. Mi a Mohai Gyuri szempontrendszer?
Hű, ezt még soha nem fogalmaztam meg ezelőtt! Ez még alakulóban van. Az egyik legfontosabb saját szabályom a pontos tervezés. Legyen az hangosítás vagy felvétel, az előkészítő szakasz nagyban határozza meg a kivitelezési szakaszt. Így sokkal kevesebb improvizációra van szükség. Nagyon szeretek tervezni, ebbe sok minden beletartozik: felkészülés az adott zenei anyagból, az adott filmből. Így az ember a felkészülés során kialakítja azokat a műszaki megoldásokat, amelyekből a művészi megoldások fakadnak. Mindezek felépítése nagyon fontos, ezekben igyekszem nagyon tudatos lenni. Nagyon fontos az ízlés. Ez vezérel: hogyan kell, hogy megszólaljon valami és ebből fejtek vissza mindent. Ezek a módszereim. Eddig úgy tűnik, beváltak. Mindehhez igyekszem, hogy kedves és jó társaság legyek a partnereim számára. Így megtaláljuk a közös hangnemet és a közös utat a munka során.
https://www.pannoniastudio.com
https://www.facebook.com/Pannonia-Sound-Studios
Rozsonits Tamás
2020. március 4. 06:57