A Magyar tánc utazó nagykövetei
A „Magyar tánc utazó nagykövetei” titulust méltán elnyerő ExperiDance Tánctársulat 2000-es megalakulása óta számtalan teltházas fellépésen bizonyított. Ha a kulisszák mögé pillantunk, egyértelművé válik, hogy ez a siker a táncosok és a stáb részéről napi 13-14 óra kőkemény munka, koreográfusok, zeneszerzők, jelmeztervezők, díszlettervezők, fény- és hangtechnikusok komoly, összehangolt együttműködésének eredménye. A zenei élményt kompromisszummentesen szolgáló, tökéletes hangzás megteremtéséről és az általa használt mikrofonokról beszélgettünk Kupcsik Bertalannal, a társulat hangmérnökével.
Hangmesterként nem egyszerű feladat felelősséget vállalni egy ilyen nagyszabású produkcióért. Már volt egy meglévő felszerelés, vagy a megfelelő hangrendszer kialakítása volt az első lépés, amikor az ExperiDance-hez kerültél?
15 évig a régi Nemzeti Színházban, későbbi Pesti Magyar Színházban dolgoztam, eközben keresett meg az ExperiDance tánctársulat vezetősége, hogy dolgozzak náluk. 13 éve vagyok az ExperiDance-nél. Amikor hozzájuk kerültem, az egész hangzásvilág kialakításával engem bíztak meg, gyakorlatilag szabad kezet kaptam. Annyi kérésem volt csak, hogy minden, ami hanggal kapcsolatos – a felvételektől kezdve a stúdiózáson, a montírozáson át egészen addig, amíg a produkció föl nem áll és utána is – az én kezemben maradjon. Sanyi (Román Sándor), mint művészeti vezető az egyetlen ember, aki ellát instrukciókkal, illetve ha bármi kérése van, akkor azt megvalósítom. Kezdetben több szolgáltatóval dolgoztunk, majd ez leszűkült egy csapatra, akik Audio-Technica és L’Acoustics rendszerekkel dolgoztak. Kb. 9 évig ők hozták a technikát a szabadtéri fellépésekre. Akkor még nem volt meg a saját technikánk, mindig javasoltam 3 alternatívát arra, hogy milyen technikát illetve mikrofonokat szeretnék, és hozták, amiket kértem (pl. a sztepplépésekhez határfelület mikrofonokat). Később volt szolgáltató, akinek az egyikből volt, volt, akinek a másikból. A korábbi bekért mikrofonok némelyike gerjedékeny volt, a mi céljainknak nem megfelelő. Végül, amikor saját magunknak vásároltunk mikrofonokat, maradt az Audio-Technica és azóta is azokat használom. Minőségben megalkuvás nélkül minden igényünket kielégítik, és árkategóriában is kedvezőek. 2011-ben alakult ki a hazai forgalmazóval, az Audmax Kft.-vel a szakmai együttműködés, amikor megépült a RaM Colosseum. Akkor vált központi kérdéssé, hogy milyen legyen a hangrendszer, és milyen mikrofonparkot használjunk. Meghallgattam több hangrendszert, hogy eldöntsem, mi legyen a színházteremben, és az L’Acoustics mellett döntöttem. A mikrofonok 80%-a Audio-Technica lett.
Hogyan és mi mindenből épül fel ez a mikrofonpark?
Először is végig kellett gondolni, hogy milyen típusú előadások lesznek a színházteremben. Az első lépés a saját produkcióink hangosítása volt, majd külsős produkciók, koncertek és a terem mobil lehetőségeiből adódóan konferenciák, rendezvények következtek. Az ExperiDance koreográfiáinak sajátossága a vasalt szteppcipő, csapások, csettintések, amit a kézzel, testükkel, bármilyen eszközzel ki tudnak adni, ezeket a hangeffekteket a zene fölé kell keverni. Olyan mikrofonokat kell használni, amelyek erre alkalmasak. Erre tökéletes volt az a mikrofonpark, amit az Audio-Technica rendelkezésre tudott bocsátani: a felületmikrofonjai, a puskamikrofonjai és az AE5100-as – na, azt például nagyon megkedveltem. Abból 15 db került megvásárlásra. Innen indult a projekt. Pár év elteltével szükség lett mikroportokra, headsetekre is, fontos volt, hogy tökéletesen alkalmazható legyen a mi igényeinkhez és árban is megfelelőt találjunk. Az Audio-Technica eszközei között ezeket is megtaláltuk, például fejmikrofonból a BP892-t választottam. ATM350 került rácsíptetve fúvósokra, hegedűre, de tökéletes a dobra és a bőgőre is. Sok előadás esetén vezeték nélkül kell dolgozni, ebben is tudott az AT segíteni. Az ATM350-et rá lehet tenni mikroport adóra, így gyorsan lehet velük dolgozni. Leveszed, lerakod, jön a következő, rákötöd, nem kábelezel és nem állványozol. Ebből van 8 db, amikor olyan rendezvény van, ahol gyorsan kell építeni és bontani a színpadot, segítséget jelent. A kollégák a színpadon már csíptetik is következő előadóra, pár perc alatt föl van mikrofonozva egy egész zenekar.
Később jöttek az ExperiDance-szel az újabb meg újabb előadások, majd lett egy közös produkciónk a 100 Tagú Cigányzenekarral, a „Fergeteges”című. Lényeges egy nagy létszámú, klasszikus hangzású zenekar hangosításánál, hogy a mikrofonpark egységes legyen. A már meglévő AE5100-as mikrofonparkunk erre is tökéletesnek bizonyult. Semmi gerjedés, tökéletes hangzás.
A monitorba is vissza lehet adni a zenét. Amikor elkezd 24 táncos kopogni, csapkodni, nagyon fontos, hogy jól hallják a zenekart ami mögöttük van.
Rengeteg előadás van itthon és külföldön is, evidens, hogy a meglévő eszközparkot viszitek magatokkal és a riderben benne vannak a követelmények, hogy a színpadon milyen körülményekre és feltételekre van szükség. Volt olyan váratlan helyzet, amit a mikrofonok nélkül nem sikerült volna megoldani?
Szerencsések vagyunk, most már 2 éve, hogy saját mobil fedett színpadunk, saját fény- és hangtechnikánk van. Ki akartuk küszöbölni a váratlan helyzeteket, ezért döntött úgy a cég, hogy megvásárolunk magunknak mindent. A hangtechnika természetesen most is az L’Acoustics. Pont most (az interjú készülte alatt) van kint Ljubljanában a „Fergetegessel” a csapat, ahová vitték a kollégák magukkal az AE5100-as és ATM350-es mikrofonparkot.
Ilyen esettel egyébként találkoztatok, hogy valahol ellenállást tapasztaltatok?
Inkább kérdésekkel, hogy miért pont ezeket használjuk. Persze amikor megnézik a show-t élőben, rájönnek a válaszra is. Egy-egy előadás után gyakran érdeklődnek nálam, hogy milyen mikrofonok ezek, mennyibe kerülnek… stb. Az emberek ilyenek. Sokan ragaszkodnak a jól bevált, elterjedtebb típusokhoz, nehezen váltanak. Pedig ezek a mikrofonok olcsóbbak, mint egyik-másik márka, de mindent tudnak, amit tudniuk kell.
Akkor ez nagyon pozitív, kimondhatjuk, hogy 13 év alatt nem volt semmilyen sajátos, szakmai jellegű technikai probléma a mikrofonokkal?
Soha semmi. Még csak gerjedés sem. Annak idején, ’89-ben, amikor kezdtem a régi Nemzeti Színházban, a fejembe verték a mentoraim, a „nagy öregek”, akiktől tanultam, hogy a színházban ilyen nem fordulhat elő. Akkor, amikor élő próza, mikroportos ének is van, ezt össze kell hozni egy nagyzenekarral, vagy esetleg fent van a színpadon egy szimfonikus zenekar és tánckar, a legcsúnyább dolog, ha egy mikrofon elkezd gerjedni. Ezeket kézben kell tartani és részemről kézben is van tartva. Ismerni kell a mikrofonokat, melyiket hová, milyen céllal kell elhelyezni és semmi gond nincs ezekkel az eszközökkel.
Volt már olyan szokatlan megoldás, amit te találtál ki az adott körülményeket figyelembe véve?
Nem is egyszer. Nagyon sok ilyen megoldásunk van. Például az egyik akusztikus gitárnál. Az előadásban két táncos felveszi a gitárt és mozog vele, tehát ott nem lehet egy kábel sem. Ezután viszont játszanak rajta. Úgy kellett rászerelni a gitártestre az adót és a mikrofont is, hogy le ne essen, de mégis szóljon, amikor elkezdenek játszani a gitáron. Egy másik előadásunkban az asztalon lévő eszközökkel adnak ki a táncosok ritmus- és hangeffekteket, melynél a váltás nagyon hamar történik. Ezeket is vezeték nélküli mikrofonozással kell megoldanom, úgy, hogy az előre megtervezett, fémpálcákra erősített mikrofonok a gyors váltás alatt be tudjanak kerülni az asztalra.
Milyen beruházást terveztek a közeljövőben?
A következő valószínűleg az AT4040-es mikrofon lesz. Egyre több szimfonikus produkció van a RaM Colosseumban, így szeretnék belőle egy készletet, ugyanis ez a mikrofonon egyaránt alkalmas a zongora, a vonósok és a szimfonikusok fölé. Nagyon szép felvételeket lehet vele készíteni és arra, amire én szoktam használni, tökéletes. Érdekel az ATM350 újfajta, csíptetős megoldása is. Legutóbbi nagyobb beruházásunk az Allen&Heath dLive S7000-es és S5000-es pultja volt, nagyon szeretem ezt a két pultot, jó velük dolgozni, de ez egy külön cikket is megér.
Milyen produkción dolgoztok?
Pár hónappal ezelőtt lett bemutatva, a „Gyöngyhajú lány balladája”, az Omegával közös produkció. Élő zenekarral, szólisták és tánckar közreműködésével sok Omega sláger hangzik el, 2x50 percben. Szinte egész nyáron ezzel jártuk az országot. Minden évben legalább két vagy három premierünk van. Hamarosan jön a következő, már dolgoznak rajta bent a próbateremben. Mindig van valami új, ami az ExperiDance rajongókat megmozgatja, és minden új előadás új kihívást, új megoldásokat is jelent számomra. Szinte teltház van minden előadáson, legyen az vidéken, itt bent, a RaM Colosseumban, vagy akárhová megyünk, ezért is fontos, hogy amit a közönség hall, az a lehető legtökéletesebb legyen. Ilyen eszközparkkal, ami nekünk van, minden adott ahhoz, hogy jó előadást csináljak.
Az ExperiDance Táncprodukció fellépésein folyamatosan használt saját mikrofonok:
- 15 db AE5100 hangszermikrofon
- 10 db ATM350 csiptetős kardioid kondenzátor mikrofon
- 2 db AT897 puskamikrofon
- 2 db BP4073 - kis puskamikrofon
- 4 db PRO37 - kismembrános kardioid kondenzátor mikrofon
- 1 db PRO25AX – lábdobmikrofon
- 20 db mikroport a 3000-es szériából, T341 dinamikus mikrofonfejes kézimikrofonokkal és zsebadókkal, AT899 klasszikus klipszmikrofonokkal, illetve BP892 fejmikrofonokkal
- 1 db MBDK5-ös dobmikrofon szett, kiegészítve PRO37-es kis szivarmikrofonokkal, overheadre és lábcinre – általában akkor, amikor több rendezvény van egyszerre
Készítette: Fodor Bianka, 2016
www.experidance.hu
www.audio-technica.hu
www.audmax.hu
2017. január 1. 13:54