„A lebegő lélek utcazenél”
Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Füstös Bálinttal, a Margaret Island együttes alapító tagjával, gitárosával. Füstös Bálint kamaszkora óta a zene szerelmese, gitárját szinte soha sem hagyja magára, gondolatai minden pillanatban a zene körül forognak. Tehetségét a zene világa hamar felismerte, közreműködött már a The Biebers, és a Wellhello dalaiban is. 2014-ben alapította meg Törőcsik Kristóffal és Lábas Vikivel közösen a Margaret Island zenekart. Könnyed, pozitív és őszinte üzenetekkel teli popzenéjüknek köszönhetően a csapat az akusztikus folkpoptól indulva rövid idő alatt jelentős népszerűségre tett szert. A formáció mára már nem csupán színfoltja, hanem meghatározó szereplője a magyar zenei életnek. Füstös Bálint a zenekar fél évtizedes fennállása kapcsán a kezdeti sikerekről és az azóta megtett útról is beszélt.
Ősszel ünnepeltétek az együttes 5 éves jubileumát, ez alkalomból pedig egy nagyszabású koncertre invitáltátok a közönséget a Budapest Parkba. A rajongóitok tömegesen vettek részt az eseményen, hatalmas sikert arattatok, de személy szerint Te, mint a Margaret Island egyik alapító tagja milyen érzésekkel élted meg a fellépést
A Parkban játszani mindig óriási élmény, különösen úgy, hogy a koncertünkre több mint hatezren jöttek el. Miután – ahogy említetted is – az ötödik születésnapunkat ünnepeltük, az eddig megjelent mindhárom lemezünkről válogattunk dalokat. Újdonsággal is készültünk, Papp Szabival és Zentai Márkkal közösen adtuk elő a Hagyd kint című számunkat, amit a korábbi Budapest Parkos koncertek ihlettek. Az este kapcsán az én személyes kedvenc momentumom az volt, hogy stábunk azon tagjai, akik főként a háttérből segítik a munkánkat, így a közönség elé általában nem lépnek, most velünk együtt zenéltek. Közösen játszottunk a hangmérnökünkkel, turnémenedzserünkkel, sofőrünkkel és az egyik roadunkkal. Óriási élmény volt, számomra ez marad a koncert legemlékezetesebb pillanata.
Az ilyen évfordulók mindig jó alkalmat adnak a visszatekintésre. Felidézve a kezdeti lépéseket, számítottatok ilyen gyorsan érkező sikerre?
Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyi minden fog történni velünk, ennyi helyre – beleértve több külföldi állomást is – eljutunk. Igaz, az első pillanattól fogva rengeteget dolgoztunk, és igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a lehető legjobban használjuk ki az elénk sodródó lehetőségeket.
Ahogy nyilatkoztad is korábban: „mindent meg kell tenni azért, hogy később már csak a szerencsén múljon.”
Ezt most is így gondolom. A kemény munka elengedhetetlen, de szerencse nélkül nem jutottunk volna el eddig. Persze nem szabad megelégedni az eddigi eredményekkel, a közönség szeretete újabb célok és még több munka felé sarkall minket.
Bizonyára nagy lökést adott az is, amikor egy igazi zenészlegenda, Bródy János ismerte el a munkátokat, sőt mi több, dalt is írt nektek. A Nem voltál jó című szerzeményt szinte azonnal felkapta a közönség.
Óriási megtiszteltetés Bródy János támogatása, az első pillanattól mentorunkként tekintünk rá. Nagy öröm számunkra, hogy mindhárom lemezünkön van egy-egy dalszöveg, amit kifejezetten nekünk írt. Remélem ezt a hagyományt a jövőben is folytatni tudjuk. A koncertjeinkre is el szokott látogatni, tanácsaival, tapasztalataival segít nekünk.
Fesztiválok, nyár, pörgés: elsőként talán ezekkel a fogalmakkal párosítják a Margaret Island zenei világát és a dalaitokból áramló életérzést. Ti azonban az együttes egy egészen más arcát is megmutattátok, amikor áthangszerelt dalaitokkal hangversenytermi koncertet tartottatok a MÜPA-ban, illetve egyedi látványvilággal és szimfonikus zenekari kísérettel kiegészülve léptetek fel nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nagyobb kihívás ültetett közönség előtt fellépni?
Személy szerint én nagyon megszerettem a koncerttermi, illetve színházi környezetet, hiszen olyankor a megszokottól nagyban eltérő közegben zenélhetünk. Természetesen imádunk fesztiválokon fellépni, de nagyon szeretem azt is, amikor egy ültetett helyszínen zenélhetünk, ugyanis a közönség figyelme ilyenkor sokkal koncentráltabb, és sok olyan apróság kap nagyobb hangsúlyt a zenénkben, ami esetleg egy fesztiválon elsikkad.
Folytatjátok utatoknak ezt a leágazását is?
Igen, így tervezzük, a következő hónapokban nyolc vidéki színházban is fellépünk áthangszerelt dalainkkal.
Az együttessé válás útján – utólag legalábbis talán már megállapítható – az első lépések lehettek, amikor a gimnáziumi évek alatt Törőcsik Kristóffal együtt zenéltetek, ötleteltetek. Számodra azonban jóval korábbra tehető a zenével történő nagy találkozás. Mikor vált a kedvtelésből elkötelezettség, a hobbiból hivatástudat?
Valóban korán vált életem részévé a zene. Már az általános iskolai évek alatt klasszikus gitároztam. Mikor a tanárom, Nagy Júlia megmutatta hogyan kell akkordokat olvasni tabulatúra alapján, elkezdtem könnyűzenei dalokat is játszani, és szinte észrevétlenül beszippantott a zene. Már gimnazista voltam, amikor kaptam egy elektromos gitárt, folyton azon játszottam. Majd jött egy nyár, amikor szinte ki sem mozdultam a szobámból, csak gitároztam egész nap. Zeneszeretőből fanatikussá váltam.
Tekinthető eddigi pályafutásod egyik mérföldkövének a közös munka Puskás Petivel? Hogyan sodort vele össze az élet?
Gerendás Dani – akivel máig együtt zenélünk – ajánlott be Petinek. Ekkoriban ő A Dal című műsorba keresett fiatal, lelkes zenészeket, új arcokat. Megnézte a Youtube videómat és beválasztott a csapatába. Hatalmas élmény volt ez számomra, bekerültem a zenei élet vérkeringésébe, új ismeretségekre tehettem szert. Ezt követően már a hazai szakemberek is keresni kezdtek, érezhetően új fejezet kezdődött számomra ebben a világban. Ráadásul zeneileg is rengeteget fejlődtem, amiért mindig hálás leszek Petinek.
A Zeneakadémiára készültél, végül a Metropolitan Egyetem marketing szakát végezted el, ami az együttes számára is sok előnnyel jár, hiszen így nem csak zenészként, hanem marketingesként is tudod támogatni a csapatot.
A menedzserünkkel, Ligeti Szilvivel napi szinten konzultálunk, Kristóffal és Vikivel közösen veszünk részt a stratégiai tervezésben. Ebből a szempontból is elég tudatos zenekarnak tartom magunkat. Az egyetemen tanultak jó szemléletet adtak, amit az együttes mindennapjaiban kamatoztatni tudunk. Néha ugyan furcsa kettősség egyszerre zenélni és ugyanakkor kívülről is figyelni magunkat, de ettől függetlenül időnként fontos ezt megtenni.
Ilyenkor, ha mérlegelni kell a zenész, vagy a marketinges érvek döntenek?
A zene nálunk mindent felülír. A legfontosabb hogy saját magunknak meg tudjunk felelni, és azt nyújthassuk a közönségnek, amit igazán szeretnénk. Nem jó, ha a tudatosság felülírja a zenei ösztönösséget.
Megragadva ezt a gondolatot: a zenekar névválasztása tudatos, vagy ösztönös volt?
Utóbbi inkább. Mindhármunk életében közös kapcsolódási pont a Margitsziget, az ott szerzett élmények, emlékek, mégis, talán hozzám áll a legközelebb, ugyanis a szomszédságában lakom. Adekvát névválasztásnak tűnt, hiszen ugyanazt a szerepet szerettük volna betölteni zenekarként a közönség életében, mint a Margitsziget a főváros mindennapjaiban: kikapcsolódás, ellazulás, fellélegzés a nyüzsgő forgatag után.
Egyszóval: egy kis én-idő. Neked, nektek mennyi jut belőle?
Nem csak rám, hanem az egész együttesre igaz, hogy a zene szünet nélkül jelen van az életünkben. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egyre jobban megtaláljuk az egyensúlyt a magánéletünkkel. Számomra például az utóbbi időben a sport az, ami tökéletesen kikapcsol, és segít kitisztítani a fejemet egy-egy órára. Általában azonban – és úgy hiszem ebben a srácokkal ugyanolyanok vagyunk – a zene körül forognak a gondolataink. De ez így van jól, mi ezt így szeretjük csinálni.
Fotó: Pályi Zsófia
2019. november 4. 14:51