A jubileumok jegyében
Tizennyolc esztendeje zenél. A dobolás mellett énekel, akusztikus gitárt használ, dalt szerez, szöveget ír, a zenét hivatásának tekinti. 2009-ben VálaszÚt néven létre hozta saját formációját, ugyanakkor beülhetett a patinás hard rock csapat, a P. Mobil felszerelése mögé is. Mindemellett még arra is jut ideje, hogy saját alapítású iskolájában a fiatal, illetve idősebb nemzedékekkel megismertesse a dob-, illetve ütőhangszerek kezelésének fortélyait. Szebelédi Zsolt a sokoldalú, képzett muzsikus idén több évfordulót is ünnepel.
Hiszel a számmisztikában? Azért kérdem, mert idén a tízes szám többször is megjelenik az életedben.
A számmisztikában bizonyos fenntartásokkal hiszek, de a véletlenekben semmi esetre sem. Abban hiszek igazán, hogy léteznek utak, amelyeket be kell járnunk, s rajtunk múlik, melyiken indulunk el, vagy melyik elágazáson haladunk tovább. A számok sok mindenről árulkodhatnak, több mindenre utalhatnak. Konkrét példával élve nem véletlen, hogy épp tíz éve alapítottuk a VálaszÚt zenekart, ugyanennyi ideje ütöm a bőröket az idén ötven esztendős P. Mobilban, ahol épp a tízedik dobos vagyok a sorban. Ezen felül zenészként is elértem a nagykorúságot, hiszen a tizennyolcadik éve zenélek.
Az imént utakat, útelágazásokat említettél. Szerzőként és zenészként miként lehetséges egyeztetni a P. Mobilt a VálaszÚt zenekarral?
Hiába a két különböző zenei habitus, szerzőként mindkét helyen magamat adom. A P. Mobil kifejezési formája a hard rock, s ez jelentős mértékben behatárolja a mozgásteret. Az alapító-zenekarvezető, zenei producer Schuster Lóránt írja a dalszövegeket, ő jelöli ki az irányvonalat, amivel képes vagyok azonosulni, hiszen a korkülönbség ellenére is azonosak az inspirációink. Dalszerzőként fontosnak tartom a beleélési készséget, ha úgy tetszik empátiát, amellyel úgy érzem, sikerült beilleszkednem a P. Mobil sajátos karakterébe. A VálaszÚt zenekarban – ahol frontember vagyok – éppen a „másik”, kissé intimebb énem kerül előtérbe; ott akár a dallamvilágban, akár a szövegírásban a líra is jelentős helyet foglal el a zenei kínálatban. A kettő egyébként nem zárja ki egymást, sőt kiegészíti. Az imént említett beleélési készség itt is tetten érhető, hiszen a saját szövegeim mellett megzenésítettem Dr. Varga Tibor jogtörténész verseit is, és el tudtam helyezni magam az ő világában. A kezdetekkor még nem derül ki, hogy a szerzeményem a P. Mobil, avagy a VálaszÚt repertoárját fogja- e erősíteni: a lényeg az inspiráció, s hogy megfelelő alkotás születhessen. S mindez valami megmagyarázhatatlan módon belőlem, belülről jön.
Belső berkekben legenda kering az egyik, évekkel korábbi P. Mobil dal születésének módjáról, körülményeiről. Mi több, mindezt a zenekar körül tevékenykedő, Médiakommandónak nevezett stáb videósa meg is örökítette…
Igen, a Farkasok völgye – Kárpát-medence című szerzeményről van szó, amely nagyon jól példázza a P. Mobil műhelymunkáját. Egy baráti összejövetelen, amelyen az egész zenekar és a holdudvara is részt vett, Lóránt bíztatására elővettem az akusztikus gitáromat, majd megmutattam azt a témát, amelyen már néhány napja agyaltam. Közben elindult a kamerafelvétel, Lóri pedig szólt, hogy énekeljem be azt a sort, hogy „Farkasok völgye – Kárpát-medence…”. Miután erősen a gitározásra koncentráltam, az éneket illetően nem voltam a helyzet magaslatán. Baranyi Lacika besegített, s ezzel elkészült a refrén. Aztán később, a videó felvétel alapján, a zenekarral közösen megcsináltuk a számot. Olyannyira jól sikerült, hogy a dal 2014-es albumunk címadója lett.
A P. Mobil fél évszázados évfordulóra készül, amely az Aranylakodalom címet kapta. Mivel teszitek emlékezetessé az eseményt?
Maga a cím is sok mindent elárul. A P. Mobil 1973. május 1-én kötött házasságot a rock and roll-lal, amelybe természetesen a közönség is beletartozik. Lóránt már négy évvel korábban kezdte a szakmát a Gesarol együttessel, s a kötelező névváltoztatás után immár ötven éve csinálja a zenekart P. Mobilként. Ilyen módon a Kárpát-medence szerte bemutatandó Aranylakodalom-turné is májustól indul, teljesen új műsorral. Két új kiadvány megjelentetése szerepel a terveink között: az első, az évfordulóhoz méltó, vadonatúj saját dalokat tartalmaz majd, amíg a másikon – P. Mobil-osra formálva, és némileg rendhagyó módon – a magyar rocktörténelem klasszikus szerzeményei kapnak helyet. Nyáron pedig a budapesti Barba Negra Trackben is megünnepeljük a kerek évfordulót.
A két zenekaron kívül, amely nem kevés elfoglaltságot ad, dobiskolát alapítottál. Úgy tűnik, nem unatkozol.
Nem, egyáltalán nem, unatkozni nincsen időm! Az iskolát 2018-ban alapítottam Szebelédi Dobolda néven, ahol akusztikus és elektromos dobokon egyéni órákat adok egy erre a célra alkalmas próbateremben. Gyerekek és idősek egyaránt megfordulnak nálam, s ez számomra éppúgy tanulás, mint kihívás.
Nézzük a nagykorúságod előtti időket! Miről szólt az elmúlt tíz esztendő?
2009 decemberében, nagyjából egy hónappal a VálaszÚt megalakulása után kerültem a P. Mobilba. A Papp-Sárdy n.b.b. zenekar tagja is voltam akkoriban, ahol Papp Gyula szólt, hogy Schuster Lóriéknál változások történtek, az előző felállás felbomlott, meghallgatást hirdettek. Gyuszi akkoriban a P. Mobilban is billentyűzött, és szorgalmazta, hogy Tarnai Dani basszusgitárossal együtt próbáljunk szerencsét náluk. Hála Istennek úgy alakult, hogy a megmérettetés sikerült, s mindketten a zenekarba kerültünk. 2011-ben, immár a Mobil dobosaként végeztem a Kőbányai Zenei Stúdió dob tanszakán, ahol emelt szintű vizsgát tettem, és „A” kategóriás zenészi bizonyítványt szereztem. Az iskolában (többek között) a Mobil korábbi dobosa, Németh Gábor volt a tanárom. Ő ajánlott be a Papp-Sárdy n.b.b.-be – nagyon sokat köszönhetek neki. Papp Gyulának úgyszintén, hiszen fiatal muzsikusként az ő zenekarában játszhattam először nagy színpadokon. Ami Németh Gábort illeti, ő mai napig a példaképem, s szakmai ügyekben is többször konzultálunk. Amint az új felállás kialakult, Lóránt azonnal szorgalmazta az új számok írását; ekkor született meg a P. Mobil számára készült első szerzeményem, a Nagyon fáj. Szerintem rendkívül erős dal, úgy gondolom, jó bemutatkozás lett. Lírai, ugyanakkor ízig-vérig hard rock nóta, amely a visszajelzések szerint kellőképp „pémobilosra” sikerült, és ennek nagyon örültem. Azóta jó pár dal kötődik a nevemhez, persze Lóránt szövegével.
Tudatosan állsz a nótaíráshoz, vagy a dallamok ösztönösen fogalmazódnak meg benned?
Inkább tudat alatt fogalmazódnak meg. Próbálgatom, ízlelgetem egy szál gitárral, pedig a hangszeren sohasem tanultam hivatalosan. Egyszerűen csak figyeltem a gitárosokat, és igyekeztem ellesni a tudományukat, tanulni tőlük. Egyébként az akusztikus gitár áll közel hozzám, s a P. Mobil koncerteken ennek köszönhetően Baranyi Lacika énekes mellett az akusztikus blokk másik szereplője lehetek. Amely érdekes módon komoly sikerrel bír a kemény rockhoz szokott közönség körében. És itt hadd emeljem ki a Fellegajtó nyitogató című népdalfeldolgozást, amelyet – ha már az interjú elején a számmisztikát emlegetted –, tizenegy éve kezdtem el játszani. Aztán jött a P. Mobil már szintén említett akusztikus blokkja, s a közönség itt is hamar a szívébe zárta a nótát. Meg kell mondjam, ez a dal nagyon hozzám nőtt. Úgy érzem, ezek a „Nyitogatom a felleget/Sírok alatta eleget, jajj, jajj jajj, jajj” sorok valahogy nagyon belőlem, más tudatállapotból fakadnak… De említhetném az Ismerős Arcok zenekarhoz kötődő másik feldolgozást, a Nélküled című számot is. Lóránt találta ki, hogy csináljuk meg mobilosra. Átdolgoztam, ám a zenekar egy része szkeptikusan fogadta, nem nagyon bízott a sikerben. A közönség viszont azonnal megszerette, és mára a legnagyobb videó megosztón bőven meghaladta az egymilliós nézettséget. Lóránt viszont a kezdetektől bízott benne, és remélem, mára a többiek is azonosultak a szám rendkívül pozitív fogadtatásával.
Ezzel vissza is tértünk a színpadhoz, hisz ez a te közeged igazán. Hová helyezhetjük a VálaszÚt zenekart a zenei palettán?
Az elején, a zenekar indulásakor sokat tűnődtem ezen. Tettük a dolgunk, s közben az „elhelyezkedés” valahogy elfelejtődött. Az utóbbi időben aztán ismét napirendre került, hiszen sok mindent átéltünk. Egy biztos: a rockzenéből érkeztünk, tehát ez az alap. Nem tagadjuk meg önmagunkat. Ám ezen belül könnyedebb hangvételű szerzemények is felszínre kerültek. Ugyanakkor eljutottunk a másik szélre, a hard rockon keresztül egészen a keményebb megszólalásig. Dalainkban mindemellett – ha nem is népi hangszerekkel, de a dallamokban – megjelennek a folkos motívumok is. Ezek főképp az egy szálgitáros dalokból jönnek át, hiszen azt hangzásában mandolinként, vagy más népi hangszerként is lehet használni. Összefoglalva tehát, a skála – szép ívet húzva – az angolszász rockzenétől a magyar népzenéig terjed.
Milyen messzire jutottatok az elmúlt tíz esztendőben?
A zenekart Móczár László gitáros barátommal alapítottuk. Az első közös szerzeményünk a Titok; régebbi nóta, amely végül a zenekar megalapítására ösztönzött bennünket. Emellett különböző feldolgozásokkal kezdtünk. Később megszülettek az újabb saját dalok, majd az ezt követő két évben összegyűlt egy egész nagylemezre való anyag. A címe mi más lehetett volna, mint Titok (2011)… Ahogy az lenni szokott, több tagcserét megéltünk, de mostanra Tenkes Tamás gitárossal, és Szergej Szklyárov basszusgitárossal összeállt egy nagyon jó, ütőképes csapat. A fejlődés során még két albumot rögzítettünk, amelyeken szembeötlő a változás: az első lemez szöveg centrikusságához, valamint popularitásához képest a Van még esély (2013) kiadványon már több zenei megfejtés hallható. Aztán a 2015-ben megjelent Mindenen át című korongunknál fogott el az érzés, hogy megtaláltuk önmagunkat, az igazi „válaszutas” hangulatot. Zenei világa – anélkül, hogy „katyvaszos” lenne – szélesebb spektrumon mozog. Két évvel később megcsináltuk a Szent László öröksége (2017) című történelmi konceptlemezt, amely a népzenei vonulat mellett inkább a klasszikus rock irányába mutat. Ez az első olyan album, amelynek zenéjét – Dr. Varga Tibor szövegével – teljes egészében magam írtam. Az akkori hangulatom függvényében a betétdalok inkább a klasszikus hard rock irányába közelítenek. A koncept jelen esetben nem csupán a történelmi témára, de a dalok szerkezetére is vonatkozik. Műfaját tekintve, azon kívül, hogy önálló koncertanyagként is megállja a helyét, valahová a rockmusical, illetve a rockopera közé helyezném. Amúgy el tudnám képzelni színházi produkcióként is. Akadt erre már példa, hiszen legutóbb egy teljes hagyományőrző csoportot vontam be az előadásba. Vannak ebben még tartalékok, ám ahhoz, hogy az említett elképzelések – akár a látvány tekintetében is – testet öltsenek, sok minden szükséges. Leginkább pénzügyi források…
Vannak terveitek az alapítás tízéves évfordulójának megünneplésére?
A kétéves periódust tartva idén – s persze az évforduló jegyében – szeretnénk a boltokba juttatni egy új CD-t, valamint egy koncert DVD-t is. Tavasszal Budapesten klubozunk, többek között fellépünk a Legenda Sörfőzde Centerben; október 11-én pedig egy nagyszabású születésnapi-jótékonysági koncertet szervezünk ugyanoda, amellyel több vendégművész társaságában a Koraszülöttekért Országos Egyesületet támogatjuk. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Tátrai Tibor is elfogadta a meghívásunkat, aki a jótékonysági koncert hallatán azonnal igent mondott.
Hogyan látod az általad művelt műfajok jövőjét? Érdemes-e ebbe energiákat, pénzt fektetni?
Feltétlenül! Ezen a kérdésen is sokat tűnődtem, és minden alkalommal arra a megállapításra jutottam, hogy igen, van értelme. Hiszek a befektetett munka gyümölcsében. Még akkor is, ha saját zenekaromat a VálaszUtat nem tudom száz százalékig csinálni, hiszen a P. Mobil az első. De a VálaszÚt is nagyon fontos nekem. Ha nem lenne, belehalna a lelkem, hiszen ez olyan kifejezési forma számomra, amit csak itt tudok megvalósítani. Ha azt látom, hogy koncertjeinken boldogok az emberek – úgy a közönség, mint a zenésztársak valamint jómagam –, akkor már megérte.
Hegedűs István
Fotó: T. Erika, Csata Judit.
2019. június 24. 17:02