MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A Jazzékiel egy olyan zenekar, amit a barátság köt össze

Egy gimnáziumi találkozás alapozta meg a Jazzékiel jövőjét, a két alapító tag, Jakab Péter és Hegyi Áron ugyanis így ismerkedett meg egymással. Azóta eltelt 16 év, jöttek a kisebb-nagyobb sikerek, s még az sem akadályozta meg őket az előre haladásban, hogy pár éves csendre elvonultak. A két alapító taggal és Miklós Milánnal a múlt mellett a jelent is átbeszéltük, s szó esett többek között a „Jazzékiel on Orfű” lemezről, s ahhoz kapcsolódó koncertjükről is.

2017. november 15-én jelent meg a „Jazzékiel on Orfű” címet viselő lemezetek, ami egy válogatásalbum tulajdonképpen a Finshingon Orfű fesztiválos fellépéseitekből. Kinek jutott eszébe először, hogy jó lenne ezeket a felvételeket visszahallgatható formátumban a közönség számára elérhetővé tenni?

Miklós Milán: Jakab Peti ötlete volt, ebben a lemezben is az ő nagyszerű munkáját dicsérhetjük. A FOO részéről Kálocz Tomi segített a keverésben és háttérmunkában.

Jakab Péter: Igen, alapvetően tőlem jött az ötlet, de a koncertlemez, mint olyan egy eléggé bevett dolog, pláne egy olyan zenekar esetében, mint mi. Ez még hiányzott nagyon a bakancslistáról, ráadásul volt egy hülye érzés bennünk, mert szerettünk volna idén kijönni a MÜPA-s koncert felvételével, de az egyelőre terv marad. Ráadásul visszanézve azt a koncertet, meglepően precíz és kidolgozott ahhoz képest, amit mi egy általános klubkoncerten például hozni szoktunk. A Fishing pedig egy tök fontos fesztivál az életünkben, mert például ők nem tettek le rólunk akkor sem, amikor befordultunk és nem koncerteztünk néhány évig. Szóval ennek volt egy ilyen emocionális oldala, hiszen ennél csak az lett volna hitelesebb, ha egy olyan koncertlemez lenne az első, ami a Gödör klub Erzsébet téri érájából származik valamikor 2010 körülről.  Amúgy az, hogy eszembe jutott, nyilván nem történt volna meg, ha Kálocz Tomiék nem rögzítik az összes eddig koncertünket a Fishing archívumban és Tomi nem keveri meg azokat rohadt jól.

Mi alapján választottátok ki a dalokat, illetve egyáltalán azt, hogy melyik évből melyik dal kerüljön fel a korongra?

Jakab Péter: Excel táblázatokon vezetett hosszú és demokratikus szavazás eredményeként maradt a körülbelül 20-22 dalból a végén ez a 13.

Miklós Milán: Fürge előszelektálta a dalokat és ebből választottuk ki a legjobbakat. A feeling volt a döntő érv mindegyik dalnál.

Mennyire fogható fel ez az album a pályafutásotok best of dalait tartalmazóként? Volt esetleg egy ilyen koncepció is a megvalósulás mögött, vagy azért ettől még messze vagyunk?

Jakab Péter: Ilyen nem volt benne. Ez egy koncertrepertoár ha úgy vesszük, csak a felvételek maguk a setlisten különböző évekből származnak. De ennek főként praktikussági okai vannak. Best of lemezhez egy zenekarnak slágerek kellenek, mi olyanokat nem írtunk. Mondjuk, ha valaki arra kérne meg, hogy állítsam össze a szerintem legjobb dalaink listáját, hááát… Azok között nem lenne azért olyan nagy átfedés. Rengeteg dalt nem játszunk koncerten, mert nem él meg, vagy nem úgy él meg. És rengeteg olyan dalt is játszunk, amit nem tartok személy szerint kimagaslónak, viszont jól működnek, a közönség jól reagál rá, vagy a koncert ívébe, dinamikájába jól illeszkedik.

Hogyan néznek ki egyébként mostanság a Jazzékiel mindennapjai? Volt egy hosszabb kihagyás a ti pályafutásotokban, ami után azért elég erőteljesen visszatértetek nem csak egy új albummal (Másokat szeretni), hanem jubileumi koncerttel is. Most mennyire telnek a napok alkotással?

Hegyi Áron: Az alkotás egyelőre egymástól elkülönülve zajlik, erre volt már példa az együtt töltött évek alatt.” Most épp én jövök”, ahogy mondani szokták, mert a fókuszomban a következő lemez témái állnak, ezek egy részét, alap zongora motívumokat megírni, tálalni a többieknek, és velük szelektálni, ez az én feladatom a közel jövőben. Fürge például a napi aktuális dolgokkal rengeteget dolgozik, ebben alig van részünk, emellett folyamatosan ötletel a zenekar minden ügyét tekintve. Ha minden jól megy, hamarosan abba a fázisba érünk, amikor már muszáj összefonódnunk, és együtt dolgoznunk az új lemezen, napi szinten.

Mennyire tölt be elsődleges helyet az életetekben ez a zenekar? Egy gyerekkori barátság hívta életre az egészet, formálódott, alakult a formáció, mára már Milán is szinte alapítótagnak mondható. Mennyire szerelemgyerek még most is ez a projekt?

Jakab Péter: Ez nem fog szerintem már jelentősen változni, ez szerelemgyerek marad. Nekem nincsenek zenekaraim, nekem ez a zenekarom van. Ha van valami, amit popzenei keretek között szeretnék közölni, akkor én ebben gondolkodom.

Miklós Milán: A Jazzékiel mindannyiunk számára "szerelemgyerek". Olyan zenekar, amit a barátság köt össze. Nem megélhetésből csináljuk, hanem a zene szeretetéért. 

Mi az, ami inspiráló erőként tud hatni rátok a Jazzékiellel kapcsolatban?

Jakab Péter: Rengeteg dolog. Egy jó daltól ugyanúgy be tudok lelkesülni, mint egy szép régi keverőpulttól. Magukat a dalokat meg úgyis az alapvető életszakasz/élethelyzet hozza. Mármint, hogy mi érdekel éppen a világból, vagy magunkból bennünket.

Hegyi Áron: A globális életünk egésze:) de zenei szempontból egy új hang, egy még nem ismert előadó, vagy például egy harmóniavilág, amibe véletlenül belekeveredek, és nem tudom mire való. Annak jó utánajárni.

Mik a további tervek a jövőt tekintve? Vannak már elképzelések, amiket szeretnétek megvalósítani, vagy majd jön minden magától a megfelelő pillanatban?

Miklós Milán: A tervek között egy új nagylemez szerepel, amire már sok ötletünk, dalkezdeményünk van.

Jakab Péter: A negyedik nagylemez nagyon érik. Azt mindenképpen ki kell hoznunk. Ádám két éve tag, nagyon fontos lenne végre együtt létrehozni dalokat. Ráadásul elindultunk megint egy újabb zenei úton, ami a „Másokat szeretni”-ből táplálkozik, de kicsit meg is haladja már azt. Aztán persze vannak a közeljövőbe dolgok: lassan 10 éves a Holy Shit, azt példul tavaly a Recorder szerzői a kétezres évek utáni legfontosabb hazai lemezei közé sorolta, szóval akörül a lemez körül volt anno egy mini kult. Azt valamilyen formában megünnepeljük, amennyiben lesz új lemez. Ha nem lesz addig, nem lesz ez sem. Ez egy ilyen hülye elhatározás bennem, de friss anyag nélkül nem szeretnék megint egy újabb visszatekintős ügyet. Érted: 15 éves koncert, B-oldalas dalok, koncertlemez 5 év terméséből válogatva, most meg ez zsinórban kicsit sok lenne. Oké, hogy ez a sok minden egy éven belül történt, de akkoris. Nem vagyunk még a nem is tudom. Tetszőleges zenekart ide lehet képzelni.

Írta: Rosta N. Napsugár
Fotók: Kósa Péter


2018. április 22. 06:22

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA