A holnap hangjai - Tisztakosz
A tizenhetedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2024-2025. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Tisztakosz zenekarral folytatjuk, ők a Cívis Talent – Rocksuli tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Tisztakosz zenekarral 2021-ben kezdtünk el koncertezni, akkor még kifejezetten a gitárcentrikus, hard rock hangzásvilág volt számunkra a meghatározó. Azóta ezt fokozatosan felváltotta egy dallamközpontú hozzáállás, melynek útját a minél kreatívabb megoldásokban igyekszünk megtalálni.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
2024 januárjától kezdve elkezdtünk alkalmi tematikus koncerteket adni, melyekben valamelyest ötvöződik a színház koncepciózus világa a rock koncertek dinamikus energiájával. Úgy gondoljuk, ezzel egyedi élményt nyújthatunk a közönségnek, így ezt a produkciót szeretnénk eljuttatni az ország minél több pontjára. Mindennek üzenete abban áll, hogy a különböző művészetek gyökerét egy közös forrásból látjuk fakadni. Az ember minél mélyebbre merít ebből a forrásból, annál közelebb kerül a művészet lényegéhez szerintünk.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Az alkotói hozzáállásunk nagyon sokat formálódott a megalakulásunk óta, ki kellett fejlődnie egyfajta bátorságnak és megértésnek is. Jelenleg a dalszerzésünk alapja az, hogy sosem a „legjobb” vagy „legelfogadhatóbb” megoldásokból indulunk ki, hanem a legegyedibb alapötletből. Ez az egyediség persze jelentkezhet egy gitártémában, harmóniakörben, vagy dalszövegben, a lényeg csak az, hogy mind a négyen megérezzük az ötlet természetes jellegzetességét, melyre tudunk építkezni közösen.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Magunkra kifejezetten koncertzenekarként tekintünk, mindazonáltal látunk aggasztó tendenciákat a hazai élőzene kapcsán. Pont a mi generációnk az, melynek igénye a hangszeres élőzenére egészen elenyésző, ez viszont nem veszi el a kedvünket az alkotástól. Nagyon örülnénk neki, ha hosszú távon meg tudnánk hozni a kedvét a környezetünk jelentős részének a koncertre járáshoz, jelenleg ezen még csak mikro szinten ügyködünk. Lehet, hogy ez részünkről naív és idealista hozzáállás, de enélkül az optimizmus nélkül talán olyan célért kellene küzdenünk, melyben magunk sem hiszünk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A 2020-as évekre meglepő módon jellemző, hogy nagy népszerűségre tesznek szert olyan magyar szólóelőadók és zenekarok, akik nem pusztán előadják dalaikat, hanem azoknak maguk a szerzői, sok esetben producerei is, mi ezt nagyon pozitív és motiváló jelenségnek éljük meg. A negatív trendek közül legelszomorítóbbnak minden bizonnyal a hallgatóság fókuszképességének módszeres lezüllesztését tartjuk. Nagyon fiatalok vagyunk ahhoz, hogy a közösségi média káros hatásairól értekezzünk patetikusan, de tény, hogy a 20 másodperces videókon szocializálódó generáció jóval nehezebben fog leülni meghallgatni olyan albumokat, melyek ténylegesen érvényes üzenetekkel bírnak.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Ha az ember ténylegesen a saját dalaival szeretne sikeres lenni, akkor nagyon nehezen. Mi például nem akarunk lagzis zenekar lenni, és ugyanazt a húsz feldolgozást játszani minden este, az általunk is preferált út így talán hosszabb és lassabban megtérülő. Mindazonáltal a korábban említett magyar dalszerző-előadók példája ad okot a reményre.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen talán nagyobbra tartották a zenészeket, mint manapság, de ennek okai nem feltétlen túl derűsek. Mivel hazánk a kontinens azon felének sorsára jutott, ahol a piacgazdaság sosem tudott igazán kibontakozni, így a könnyűzenei választék meglehetősen determinált volt. Az internet megjelenése persze egy teljesen új korszakot nyitott, de így is láthatjuk, milyen az, amikor a kínálat formálja a keresletet egy-egy szektorban. A magyar könnyűzenének is megvoltak mindig azok a kiskirályai, kiknek relevanciáját a társadalom sosem kérdőjelezte meg valamiért. Meredek példával élve, ez hasonló ahhoz, mint ahogy a középkor világi hatalmainak forrását sem firtatta a nép. Régen tehát azért is lehetett pozitívabb az országosan ismert zenészek megítélése, mivel relevanciájuk (a piaci viszonyok csonkasága miatt) annyira adott és magától értetődő volt, mint a napsütés vagy a hónapok váltakozása.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Képességeket és a jelenlegi elérést figyelembe véve Azahriah tűnik az egyetlen esélyesnek, az alkotói szünet ellenére is.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagyon nehéz általánosságban nyilatkozni, mivel nagy az eltérés a különböző tehetségkutatók minősége között. Mi például nem vagyunk a kereskedelmi televíziós bulvármocsár és a playback hívei, de az élőzenés szakmai tehetségkutatókat viszont üdvözüljük és hálásak is vagyunk azért, hogy vannak, illetve zenekari szinten is sokat köszönhetünk nekik.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nagyon sok király zenekar van, akik még ismeretlenek a széles körű nyilvánosság számára. Amennyiben nem veszíti el motivációját ez a hullám, akkor nincs okunk aggodalomra.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Előadóként kevés fesztiválon vettünk részt, de mindig nagyon élveztük őket, sokszor nagyobb élményanyagot nyújtottak számunkra, mint a klubkoncertek. Hallgatóként sok fesztiválon voltunk már, bárcsak emlékeznénk a történtekre!
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Nekünk tulajdonképpen ez a zenei ősközegünk, annyira szerves része a zenekar történetének, hogy nem is igazán tudunk róla objektív véleményt formálni. Az első három évünkben szinten csak borsodi klubokban játszottunk, az azt megelőző három évben pedig csak ezekre a helyekre jártunk szórakozni. A vidéki klubok romantikája felbecsülhetetlen értékkel bír, főleg egy olyan város szempontjából, ahol erősen limitáltak a szabadidős lehetőségek. Őszintén reméljük, hogy a tendencia, mely a vidéki klubélet fokozatos erodálódását mutatja visszafordul mihamarabb.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A vidéki klubok anyagi támogatásának növelése, a helyi zenekarok közötti összefogás kialakítása és a falvak tényleges bevonása a kulturális életbe.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. május 13. 07:03