A holnap hangjai – TheShowCrew
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron tizedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2017-2018. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a TheShowCrew zenekarral folytatjuk, ők az Éter tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Bigmek: Az együttesünk a 2010-es évek környékén alakult meg egy egyszerű szoba-session keretein belül. Mankival összeültünk, szövegeltünk, zenéltünk, barátok lettünk és kinőtte magát a TheShowCrew formáció, amit azóta szerencsére már nem csak a szomszédok ismernek.
Manki: A név próbálja tükrözni, hogy baráti „tesó” zenélésről van szó, és hogy robbantjuk a színpadot. A hangszerek nálunk a kütyük, és a producereink, akiket imádunk. A stílus nálunk egy elég tág skála, de alapvetően rap elemeket pakolunk elektronikusabb vonalakra.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Bigmek: A mi üzenetünk és célunk a zenei sokszínűség. Természetesen be lehet kategorizálni a különböző műfajokat. Mi viszont próbáljuk azt a nézőpontot átadni az embereknek, hogy nem érdemes. Igenis megfér a rap és az elektronikus zene egymás mellett és egymáson.
Manki: És minden stílus megfér egymás mellett, csak nyissátok ki a füleiteket, ne utálkozzatok, ne kategorizálgassatok, ne kritizáljatok, csak élvezzétek ami tetszik, ami nem azt lapozzátok.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Bigmek: Megint a zenei sokszínűséget tudom említeni. Bátran kísérletezünk, kotyvasztjuk a stílusokat. Lehet, hogy egyszer egy lightosabb dallal állunk elő. Utána viszont olyan headbanger dubstep-rap egyveleget csinálunk, ami leszakítja a fejeteket.
Manki: Igyekeztünk mindig friss irányvonalakon is járni, valamint változatosságra törekedni. Mertünk belenyúlni olyanba, amibe mások nem mertek.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Bigmek: A hazai zeneipar szerintem a biztosra játszik. „Ugyanazok” a dalok készülnek el, csak más előadóval. Hiszen az már egy bevált recept. Én ennek ellenére mindenképp pozitív jövőképet képzelek el. Szerintem előbb-utóbb kialakul az a piaci rés, amit mi tudunk majd befoltozni.
Manki: Remélem, hogy a hallgatóság nyitni fog felénk, úgy hiszem mindenki találna legalább egy dalt tőlünk, amit tudna szeretni. A hazai zeneipar szerintem jó irányba halad, a kérdés az, hogy a hazai hallgatóság halad e majd a zeneiparral.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Bigmek: Pozitív, hogy az előadók közül néhányan próbálják az amerikai trap műfaját magyarosítani. A negatív, hogy ez a legtöbb esetben nem működőképes ebben a formában.
Manki: Pozitív, hogy sok kollaboráció születik műfajokon kívül is. Negatívum nem jut eszembe de biztos van bőven.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Bigmek: Hogyne! Van az a szint, amikor a fellépések, a jogdíjak, a merch és a brand kitermelik azt a jövedelmet, hogy minden időd a zenének szentelhesd.
Manki: Nem is egy embert ismerünk, akinek sikerül, sokan úgy néznek rájuk, mint akik naplopásért veszik fel a fizut, nem látnak bele, hogy mennyi munka van a zenélésen túl. Ha odateszed magad, és alázatos vagy, akkor egyszer eljön az időd, és abból élsz, amit imádsz csinálni.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Bigmek: Régebben nem uralt el mindent az internet. Akkor egy zenekar kiérdemelte és megtartotta a tiszteletet és a közönséget. Most viszont egy nagy kondérban fortyog minden dal, minden előadó. Ennek elvileg előnyösebbnek kéne lennie, mert sokkal nagyobb a megjelenési felület. Viszont pont ezért túltelített is, amiből nehezebb kitűnni.
Manki: Ma már mindenki előadó és 90%-ban úgy hiszi, hogy ő a legjobb, és ezt éreztetnie is kell mindenkivel. Nulla tisztelet. Megkérdezzük egy általunk kedvelt előadótól, hogy tetszik e neki a mi nótánk, nem ír választ az első fél órában akkor már egy gyökér. Régen akartunk tanulni, ma már elégnek érezzük ha gyenge másolatok vagyunk.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Bigmek: Világsztár nem hiszem. Nemzetközi piacon elismert és sikeres magyar együttesek viszont simán. Irie Maffia, Brains olyan zenekarok, akiket el tudok képzelni külföldi fellépéseken.
Manki: Magyar nyelven nem látok rá sok esélyt, bár tudom, vannak világsztárok akik nem angolul tolják. Én úgy tapasztaltam, hogy a külföldieknek nem elég a ritmika, a dallam, a flow. Ha nem értik a szöveget, akkor csak jön-megy. Mi sokan nem ismerünk nyelveket, mégis hallgatjuk a zenéket, mert elvisz az érzés. Lehet épp azt mondják hogy hülye aki hallgatja, de ha jól hangzik mi szeretjük.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Bigmek: Szerintem van létjogosultságuk a megfelelő formában. Egy szakmai zsűri mégiscsak sikeresebben tudja kiszűrni, kiben milyen potenciál lakozik.
Manki: Nagyon hasznosak. De a tehetségkutatók előtti lépés az önkritika lenne. Így elkerülhető a felesleges megsértődés, ha egy szakmához értő esetleg olyat mond, ami nem pozitív. Amúgy sok zenész, zenekar profitált tehetségkutatókból, mindenképp nagy lehetőség lehet egy ilyen rendezvény.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Bigmek: A legjobban nyilván a hip-hop világáról tudok nyilatkozni. Ott viszont azt tapasztalom, hogy nem nagyon alakulnak ki egyediségek és egyedi hangvételek az utánpótlásban. Hiszen a kitaposott utat járják, nem mernek kalandozni.
Manki: Volt szó az Internetről, és a hatalmas mennyiségű zenéről. Sajnos nehéz egy kezdőnek megmutatkozni, ha meghallgat valaki 100 új zenét, amik rosszak voltak, akkor lehet a következőt már meg sem nyitja pedig az lenne az év dala. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg tehetség veszik el az Interneten.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Bigmek: Én a fesztiválokat szívesebben nyomom végig a színpadról fellépőként, mint a színpad előtt nézőként.
Manki: Itt mutatkozik meg igazán, hogy a zene mindenkié, és hogy EGY zene van.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Bigmek: A nagy rendezvényekre a befutottak, a biztos nézőszámot és jegyeladást produkáló zenészek mehetnek. A megítélésem szerint a klubélet jobban pezseg. Ott lehet érdekes és formabontó együtteseket találni.
Manki: A klubok pörögnek, és valóban sokszínű felhozatallal rendelkeznek.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Bigmek: Egy csipet merészség és egy marék megújulás.
Manki: Ha kapna minden minőségi előadó lehetőséget, hogy nagyközönség előtt bemutatkozzon, akár TV, rádió, akár fellépések, nem csak az a pár előadó, akik futnak. Amerika nyilván nagyobb piac, de mi lenne, ha onnan is mondjuk csak 10 előadó menne rogyásig mindenhova. Mi lenne itthon, ha mondjuk nem csak 10 zenekar pörögne.
Köszönjük a beszélgetést.
2018. június 5. 06:44