A tizenötödik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2022-2023. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a The Teacher & The Revolutioners zenekarral folytatjuk, ők a Zentai Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztiválon és Tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekar 2021 decemberében alakult Óbecsén. Először gitár (Szímin Alekszej), basszusgitár (Kiss Tamás) és dob (Budimlity Aurél) formációban zenéltünk, majd később csatlakozott hozzánk Papp Dávid is, aki a perkussziókért felelős. Instrumentális funk rock zenekarként szoktuk magunkat definiálni, de más stílusok is fellelhetőek a zenénkben, mivel elég színes a tagok ízlése. Első koncertünket 2023-ban adtuk, és idáig hat koncerten vagyunk túl. Vajdasági fesztiválokon és klubokban mutathattuk meg magunkat idáig, ezért nagyon örülünk, hogy végre Magyarországon is lehetőséget kaptunk.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja vagy felvállalt üzenete?
Újonnan alakult zenekarként a fő célunk az, hogy minél több helyre eljussunk, és fellépéseinken keresztül közvetítsünk érzéseket a közönség felé. Szeretnénk fejlődni, még több számot írni és pozitív kapcsolatokat kiépíteni. A fő motor, ami a hajtja a zenekart a zene iránti szeretet és az, hogy olyan közönségnek zenéljünk, aki szintén nyitott a kevésbé mainstream műfajokra, és értékeli is ezt.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Úgy gondoljuk, hogy a zenekar hangzásvilága pont azért egyedi, mert különböző helyekről merítünk, de mégis megértjük egymást, hiszen barátok vagyunk. Aurél például szereti a reggea-t, a hiphopot, Alekszej rengeteg rock- és grunge-zenét hallgat, Dávid fusiont, latin-amerikai ritmusokat és punk rockot, Tamás pedig a klasszikus zenén át a jazzig és rockig mindent, ami épp megfogja. A számírások zöme a próbán zajlik, ahol jammelünk és beszélgetünk. Igyekszünk olyan számokat írni, amelyek történetet mondanak el, vagy valamilyen érzést váltanak ki a hallgatóból.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Instrumentális zenekarként úgy érezzük, hogy nehezebb dolgunk van. Viszont bizakodóak vagyunk, és idáig sok olyan pozitív visszajelzést kaptunk, amiből arra következtetünk, hogy még létezik az a réteg, aki nyitott az új dolgok felé. Szerencsére számos példa van, amiből meríthetünk.
Meg tudnátok nevezni pozitív vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Még mindig vannak olyan együttesek, akik a zene iránti szeretetből csinálják azt, amit. És azt is jó látni, hogy ezen zenekaroknak is van közönsége és támogatottsága. Vannak olyan platformok (pl. Bandcamp), amelyek pont erre fókuszálnak, és ez határozottan pozitív.
Sajnos azt is érezni lehet, hogy az emberek többsége a zenét már nem élményként és értékként fogják fel, egyszerűen csak felkapcsolják a rádiót, vagy elindítanak egy Spotify-listát, csak hogy legyen valami. Pont ezért nehéz sok esetben eljutni a közönséghez.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Igen, de csak magas szinten, és kell hozzá a szerencse is. Nem tudunk pontos adatokat, de gyanítjuk, hogy rengeteg profi és elhivatott zenész nem tud megélni Magyarországon abból, amit csinál. Ez valószínűleg csak a „mainstream” előadóknak adatik meg.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nehéz összehasonlítani, hogy a múltban jobb volt-e a helyzet. Az biztos, hogy ma is rengeteg tehetséges zenész és kiváló zenekar van. Régen talán annyival volt jobb a helyzet, hogy nem volt ekkora kereslet az igénytelenségre.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Jelöltünk nincs, de a maga műfajában több olyan zenekar is van, aki világszínvonalon űzi azt, amit csinál, a magyar médiában viszont nem feltétlen kapnak nagy teret. Ott van például a Jazzbois vagy a sajnos nem olyan régen feloszlott The Qualitons, és még lehetne folytatni a sort.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A meginduló zenekarok számára nagyon fontosak, hiszen a segítségükkel kapcsolatot építhetünk, bemutathatjuk munkáinkat, és lehetőségeket kaphatunk más platformokon is.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Van, és lesz is. A zene beszippantja az embert, ha valaki nyitott rá.
Vajdaságban nem igazán működnek olyan mentorhálózatok, amik segítenek a fiataloknak. A legtöbbször az akarat és a zene iránti szeretet hajtja az együtteseket. Sokat számít, ha van kitől kérdezni, főleg a kezdeti lépésekben. Szerencsénkre több olyan zenekar is van, aki vagy hasonló cipőben jár, mint mi, vagy már tapasztalt, és nyitott arra, hogy támogasson és segítsen (ilyen számunkra például a Sin Seekas zenekar).
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A tehetségkutatók mellett a másik olyan lehetőség, ami a zenekaroknak lehetőséget ad. Reményeink szerint a következő évben rengeteg helyre eljuthatunk, ahol megmutathatjuk magunkat.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Szeretünk klubokban zenélni, mindig megvan a maga varázsa. Az eddigi zenekari fellépések egy része klubokban zajlott, és határozottan pozitívak az élményeink. Talán annyiban tud körülményesebb lenni, hogy a színpad és a hangosítás sok esetben nem éri el egy fesztivál vagy nagyobb színpad szintjét, így instrumentális zenekarként kicsit nehezebb kihozni a maximumot, hiszen a hangzás kiemelten fontos. Ezzel szemben viszont sokkal szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani a közönséggel, mert több tér jut a beszélgetésre.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Egyre több ehhez hasonló platformot és lehetőséget kellene létrehozni. Nemcsak a kezdő zenekarok számára, hanem olyan tehetséges zenészek számára is, akik nem feltétlen követik a trendet.
Köszönjük a beszélgetést.
2023. szeptember 21. 12:11